Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február 6,, vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Interjú <Ii\ Németh Fái elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával Megyénk más járásaihoz hasonlóan januárban a Sá­toraljaújhelyi járási Pártbi­zottság is kibővített ülésen értékelte a járás elmúlt évi gazdasági fejlődését, jelenle­gi helyzetét és megoldásra váró feladatait. Az értékelésről a pártbi­zottsági ülésen tájékozódtak a meghívott gazdasági, álla­mi és társadalmi szervek ve­zetői, s a januári pártnapo­kon — a népgazdaság általá­nos fejlődésével összefüggés­ben — több helyen tartottak tájékoztatást. A pártnapokon tapasztalt élénk érdeklődésből is követ­keztethetünk, hogy ez a „té­ma” a járás egész lakosságát érdekli. Ezért kerestük fel dr. Németh Pál elvtársat, a járási pártbizottság első tit­kárát, akitől tájékoztatási kértünk a pártbizottság fon­tosabb megállapításairól. — Mindenekelőtt a já­rás általános helyzetéről, gazdasági életének ten­denciáiról, főbb jellem­zőiről érdeklődtünk.-— Pártbizottságunk megál­lapította, hogy a sátoraljaúj­helyi járás gazdasága 1071- hen — a népgazdaság álta­lános fejlődésével és a IV. ötéves terv célkitűzéseivel összhangban — továbbfejlő­dött. A mezőgazdasági és ipa­ri termelés bővült, sok te­kintetben javultak a munká­éi életkörülmények. Ugyan­akkor több olyan probléma és gond jelentkezett, amely fékezi a hatékonyabb gazdál­kodást:, járásunk "intenzívebb fejlődését, amelyeknek meg­oldására möst „jobban, oda kell figyelniük”. — Tekintettel arra, hogy az újhelyi járás alapvetően mezőgazdasá­gi jellegű, a mezőgazda­ság eredményeiről ésfej­, lődésénck problémáiról részletesebb tájékoztatást szeretnénk kapni. —7 Járásunk mezőgazdasá­ga tavaly — különösen az előző, 1970. évi kedvezőtlen színvonalhoz képest — az or­szágosnál is nagyobb ütem- kon fejlődött. A szántóföldi növény termelésben legna­gyobb arányú gabonafélékből Például az 1969-es jó évhez viszonyítva mintegy 10 szá­zalékkal többet termeltünk, méghozzá 10 százalékkal ki­sebb teiíileten. A legjobb eredményt a Bodrogközi Ál­lami Gazdaság érte el. Itt a búza termésátlaga meghalad­ja a 21 mázsát. i A termelőszövetkezetek ■alacsony kukorica átlagter­mése ellenére is a takar- mánylermelés és -ellátottság az előző évinél jobb mi­nőségeket és a kellő időben betakarított különböző mel­léktermékeket figyelembe vé- ve — a gazdaságok többsé­gében biztosítja az állatte­nyésztés fejlesztésének alap­ító feltételeit. Sajnos — az országos ten­denciákhoz hasonlóan —, já­rásunk területén is évek óla csökken a munkaigényes nö­vények vetésterülete és ter­melése. Legnagyobb arányú csökkenés a cukorrépa-ter­melésben tapasztalható. Szó­mon! , de tény, hogy járá­sunkban az elmúlt évihez ha­sonló alacsony cukorrépáho- Zam — a íeimelőszövelkeze- b. nagyüzemi gazdaságok megalakulása óta — még egyetlen évben sein fordult elő, holott a népgazdaság ér­deke éppen a. cukorrépa-ter­melés növelését igényli. A szőlőtermelés értékvolu­mene ma már csaknem azo- a kalászosokéval. Itt a termés mennyisége és minő­sége tavaly alig maradt el a kimagasló 1968—69-ck évjá­rattól, a Tokaj-hegyaljai Ál­lami Gazdasági Borkambinút ■4tkígtermese már évek óta 40 mázsa felett stabilizáló­dott, s á korszerű agrotech­nika alkalmazásának ered­ményeként. közel kétszerese a kisüzemi termelők átlagter­mésének. De kimagasló ered­ményi ért el az Olasz!iszka H ársle vei ű Szakszövetkezet is, amelynek átlagtermése — 250 katasztrális hold átlagá­ban — holdanként megköze-4 Illette az 50 mázsát. A gyümölcstermelésben az állami szektor termelése do­minál. Termelési értékük — főként az ösztönző felvásár­lási ár hatására -— 1971-ben nem ősökként, még a kedve­ző 19(18—(19-es évekhez viszo­nyítva sem. Annak ellenére, hogy a kisüzemi gyümölcsö­sök termelése csökkent. Állattenyésztésünk •— első­sorban az 1970. évi kedvezőt­len takarmány helyzet . hatá­sára — stagnált, vagy csak minimális mértékben nőtt a termelése. Viszont növeke­dett a sertéstenyésztési kedv és a vágómarha-értékesítés. Ugyanakkor több bodrogközi és más községben tenyész- iisző- és vágómarha-értékesí­tési problémáit is jelentkez­nek. A népgazdasági érdekek­kel ellentétben, sajnos, min­den szektorban csökkent ta­valy a tejtermelés. A ter­melőszövetkezetekben csak­nem 10 százalékkal, a háztá­jiban még ennél is többel, já­rásunkban mintegy 15 száza­lékkal. Ez nyalván összefügg az előző évi takarmány ter­melés gyenge minőségével, de más okok is közrejátszot­tak. A baromfi állomány nö­vekedésének hatására nagy volt a tojáskínálat, a terme­lők olykor értékesítési gon­dokkal küzdöttek. — Mi a helyzet a já­rás gazdasági életében kisebb szerepet játszó ipar területén? Az ipar szerepe valóban ki­sebb. dé nem elhanyagolható járásunk gazdasági szerkeze­tében. Termelése növekedé­sének üteme 1971-ben tovább folytatódott, és meghaladta az országos állagot. A növe­kedés a fafeldolgozó iparban volt a legnagyobb. Főbb cél­kitűzéseit az üzemek többsé­ge teljesítette, export köle- •'zettségéneik minden üzem eleget tett. A borkombmáton kívül például igen jelentős exportra termelő a póSházi perlitüzem, amely több mint 40 százalékkal növelte ex­porttervét. A termelésnövekedés — a Hollóházi Porcelángyár ki­vételével — csaknem teljesen ■ a munka termelékenységé­nek növekedéséből szárma­zott. Több ipari üzemben re­konstrukcióra is sor került, emiatt egyes üzemrészek le­állítása időszakosan hátrál­tatta a termelést. Ez a kö­rülmény még inkább növeli az ipar eredményeinek érté­két. — Végeredményben ho­gyan alakult a gazdálko­dás hatékonysága; milyen területeken találhatók tartalékok. kihasználat- lan lehetőségek, a haté­konyság további növelé­se számára ? — A gazdálkodás haté­konysága végeredményben az üzemek és más gazdasági egységek többségében javult, A fejlődés üteme viszont több üzemben és gazdaságban nem kielégítő. A legjelentősebb az eredményjavulás a borkom- binátban, amely több mint negyedmilliárdos termelési értékkel a tervezett — előze­tes számítások szerint — 9 milliós nyereségét több mint 30 millióra tudta növelni. De nagjónérvfl az ered meny.ja­vulás az előző évi alacsony szinthez képest a szakszö­vetkezetekben és a tsz-ek nagy részében isj Évek óta nagy gond. járá­sunkban, hogy a termelőszö­vetkezetek egy részében a termelésnövekedéssel arányo­san, vagy azt meghaladó mér­tékben nőnek a költségek is. Vagyis a gazdálkodás haté­konysága az állami támoga­tásokkal együtt sem nő ki­elégítő mértékben — pedig a legtöbb helyen ípég nagy tar­talékok és lehetőségek kínál­koznak a hatékonyság növe­lésére. Például több termelő­szövetkezetben alacsony az eszközkihasználás. Több tsz csak részben használja ki gépi berendezéseit, szarvas­marha férőhelyeit, öntözőka­pacitását Mindezeket figyelembe vé­ve a járási pártbizottság leg­utóbbi ülése megállapította, hogy az idei tervek megvaló­sítása, a gazdálkodás haté­konyságának tovább növelé­se nem lesz könnyű. Az 1972. évi célkitűzéseink azonban reálisak, és a legszüksége­sebb 'feltételekkel, rendelke­zünk ezek megvalósításához — mondotta a járási “pártbi­zottság első titkára. Csépányi Lajos Az üvegházakbaji már szépen fejlett csípőspaprikák teremnek , “T~sz-zárszámadó közgyűlésen hallottam. Az egyik fel­■ szólaló a következőképpen dicsérte az elnököt: „Jó tsz- elnökünk van, hiszen reggeltől estig vagy az íróasztalnál, vagy a földeken találni meg. Mindent maga intéz, mindenről maga győződik meg. Annyira dolgozik, hogy semmire sem marad ideje, csak a munkájává, de arra is szűkösen’’. Valóban jó vezető-e az ilyen? Megoszlanak a vélemények. Ha abból indulunk ki, hogy a jó vezető semmiképpen sem veszhet el saját munkájában, akkor az ilyen típusú ember nem • jó vezető, hiszen nem marad ideje például olyan fontos dolgokra, mint saját isme­reteinek gyarapítása, műszaki és kulturális látókörének bőví­tése. Nem marad ideje rá, hogy egy-egy fontos kérdés eldön­tésénél elmélyültem meggondoltan számba vegye a lehető variánsokat és a legjobbat válassza ki. Az ilyen vezető el­szürkül a rábízott munkában, egyoldalúvá lesz, előbb-utóbb kimerült ember benyomását kelti, akinek már egyénisége fejlesztésére sincs meg az igénye. Pedig ma olyan időszakot élünk, a tudomány és technika hihetetlenül gyors ütemű fejlődésének idejét, amikor a nap minden órájában szükség van új ismeretanyagok, gyűjtésére, az -általános és szakmai műveltség, kulturáltság fokozására. Szocialista építőmunkánk eddigi szakaszában volt. időszak, amikor nem lehetett érvényesíteni ezeket az elveket. Volt időszak, amikor a gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetőknek a lemondásban, á puritánságban, a minimális életigényekben kellett példát mutatniuk. Amikor háttérbe szorult az önképzés, a tudományos könyvek forgatása, a szín­házba, moziba járás. Azokat, akik tudományosan akartak vezetni, bizony, megmosolyogták, s azt mondták: elszakadtak az élettől. Viszont most az a feltűnő, ha egy vezető nem a korszerű igényekhez igazítja vezetési stílusát, szakmai, kulturális egyénisége alacsonyabb, mint beosztottjaié. I . I a egy fiatal mérnök, technikus kerül az üzembe, a tsz-be, * * akarva-akaratlanul megjegyzi magának azt is, hogyan gondolkozik vezetője, milyen új módszereket alkalmaz, meny­nyire jártas a szakmai és az általános műveltségben. Azért teszik ezt a fiatalabb mérnökök, technikusok, mert tudják, hogy előbb-utóbb ók is vezető beosztásba kerülnek. Ezek a fiatalok meglátják, hogy vezetőjüknek állandóan gondterhelt az arca, nincs ideje sé műszaki, se általános kulturáltságá­nak fejlesztésére, idegileg kimerültek, s az a kép fogalma­zódik meg bennük; nem érdemes törni magam, hiszen én is úgy fognak kinézni, mint ő. Felmerül a kérdés, az ilyen típusú vezetők miért nem érnek rá elsajátítani a legújabb ismeretanyagot:, miért nem érnek-rá szaklapot, könyvet olvasi? A vezetők egy része,' az úgynevezett panaszkodó típusúak azt mondják, azért, mert gyengék a beosztottaik, semmit sem lehet az alsóbb szintű vezetőkre bízni. Igaza van-e az ilyen típusú vezetőnek? Ha valaki évek óta áll az üzem, a tsz élén, akkor már nemcsak a beosztottakban kell keresni a hibát, amiért nem lehet semmit rájuk bízni, hanem elsősorban a vezetőben. Esztendők alatt ugyanis át lehet formálni emberek egész tömegét. Olyan középkádereket lehet nevelni, akikre igenis rá lehet bízni a legkényesebb feladatokat is. Mert nem lehet elfogadni azt a nézetet, hogy az egyik vállalatnál, tsz-nél a zsenik jöttek össze, a másiknál pedig az antiialentumok. “T"sz-elnökeink, üzemvezetőink, igazgatóink tehát úgy ■ szervezzék munkájukat, hogy ne kelljen mindent ma­guknak intézniük, ne kelljen állandóan az íróasztal mellett ülniök, az üzemet, a szántóföldet járni, hanem jusson idejük önképzésre is, tartsanak lépést az új ismeretanyagok elsajá­tításával, fordítsanak nagyobb gondot általános, szakmai és kulturáltsági színvonaluk fokozására. Csak az ilyen vezető tud eredményesen dolgozni, lesz „hosszú életű” beosztásában. Fodor László minap a vasasoknál, egy szakszervezeti ta­nácskozáson így fogal­maztak: a murilcaverseny szervezése igen fontos dolog, de mégsem a szervezés az el­sődleges. Hanem az, hogy a gazdasági vezetők, a politikai szervek képviselői beszélges­senek a szocialista brigádok­ul, részletesen ismertessék meg a dolgozókkal a válla­lati célkitűzéseket, s jelöljék meg azokat a feladatokat, amelyeknek a teljesítéséhez a szocialista munkaverseny valóságos segítséget adhat. A célok és feladatok meg­értése és a kollektíva általi elfogadása teszi valóban ér- telmessé a versenyt, vagyis mindenek előtt ez szükséges hozzá, hogy — a közelmúlt­ban született párthatározat szellemében — magasabb szinten hasznosítsuk a dol­gozók kezdeményező, alkotó . versengését. A Diósgyőri Gépgyár szocialista brigádve- zetőinek tanácskozásán Badi József, a sajtolóüzem ve­zetője — s egyben az üzem egyik komplex brigádjának ' vezetője — tette szóvá, hogy a brigádokat még nem von­ják be a kellő mértékben a hosszabb távú feladatok meg­oldásába, holott igen sok se­gítséget tudnának adni nem­csak a termelésben, hanem például a technológia töké­letesítésében, vagy a szerve­zési hiányosságok megszün­tetésében is. A sajtolóüzemben számos jó brigád dolgozik. Az egyik szocialista brigád — Hajdú Mihályék — járműalkatré­szeket kovácsol.-— Exportra dolgozunk — mondja Hajdú Mihály — szigorúak a követelmények. Nekünk elsősorban arra kell vigyáznunk, hogy pontosan betartsuk a technológiát. Ea persze ahhoz, hogy az üzem terve meg legyen, minden. nap meg kell termelnünk a száz. száztíz százalékot. A baj csak az, hogy ez az üzem­rész meglehetősen elavult. Nem egyszer le kell állnunk ilyen, vagy olyan ok miatt. De még sohasem kértünk emiatt „idői”. Szerintünk a verseny azt is jelenti, hogy össze kell fogni a lemaradá­sok megszüntetése érdeké­ben. Bán Lajosék a darabolást végzik a sajtolóüzemben. — Ha az üzemvezetőség biztosítja a feltételeket, mi is meg tudjuk tenni a ma­gunkét — mondja a brigád- vezető. De látja, most is ki­fogyott az oxigén, volt már, hogy majd egy egész mű­szakban nem tudtunk dolgoz­ni. Hát, így aztán nem na­gyon lehet versenyezni. — A brigád jól szerepel a versenyben — vetem közbe. — Igen. Ebben az is ben­ne van. hogy itt rosszak a feltételek. Aztán, sokszor hoz az üzemvezető valami fel­adatot. Azt szokta mondani: tudom, hogy maguk ezt meg tudják csinálni. És meg is tudjuk csinálni. Mert jó a brigád. — Én azt mondom — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalabb brigádtag —, ha úgy igazán megnéznénk, nem lenne olyan sok szocia­lista brigád. Mert, mi áz, hogy száz százalékot, vagy száztizet teljesíteni? Ez a dolgunk. Ezért. kapjuk a pénzt. Ettől még nem lesz szocialista egy brigád. Mi úgy képzelnénk el, hogy leül­nek velünk, megbeszéljük a tervet és azt, hogy miben tu­dunk igazán segíteni. Beszélgetni Ítéli tehát. És ezek a beszélgetések egyre gyakoribbak a sajtolóüzem­ben, s a Diósgyőri Gépgyár többi üzemében is. Az idei versenyfeladatokat már így fogalmazzák meg. S a gaz­dasági vezetők minden bri­gád számára leírják, miben kérik a segítségéi, mik a leg­fontosabb feladatok a ver­senyben. M agasabb szinten... Ez a követelmény a szo­cialista munkaverseny­re is vonatkozik. És azt je­lenti, hogy valóságos tarta­lommal kell megtölteni a vállalásokat, hogy a verseny­nek a vállalati, a népgazda­sági célok megvalósulását kell hatékonyan segítenie. Ami csak úgy lehetséges, ha a munkások és a vezetők gyakrabban beszélgetnek egymással. És szót is érlenek. Flanek Tibor Az. újhelyi járás gazdasági teiimsesees néhán problémám ; „Mindent maga intéz, ® 1 FF 1 ; mindenről meggyőződik..."'” Beszélgetés brigádokkal felei paprika

Next

/
Thumbnails
Contents