Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
£SZAK-MAGYARORSZAG 4 1972. febr. 20., vasárnap TAKÁTS GYULA: Fehér egyenruhában őrségben állt... — De hol? — Császárok, kánok cs bakák . s ha róluk szól. kinevelik az unokák. A gyerkőc, hogy értene, miképpen lehetett? Azt tudják csak: kaszál. — mint karddal —, a hegyen ... — Tudás és birodalom! — Kettőre is vigyázott... Az erdőn előtte küszködöm: — Nagyobbat melyikből vágott? — Még nekünk is ismeretlen... Az utolsók közül való, És elviszi, mint a nagy telet, a kis tavaszi folyó: — És hová? — Merre a tudás, világ?. A holdon járnak már... — Lehet! — . — Én Kínán jöttem át haza __ T atárok... Rámnéz... Csak nevet, s kaszával legyint... — De ezek, hol őrt álltam, azt se látták! ötezer ló, akár a sárkány, lángollak szembe a vágták... — Ez is, ha jó, csak legyen! — Nézi s a hold ragyog. Fehér egyenruhában áll, mint sivatagjában azok — — Elszállnak?... Azt is por fedi! — Mint a semmi része, suhog az egész... És a kasza is, — hallom —, suhog a kezébe. Cáfolat... I Tegnap délben dr. Kiss Ervin professzor, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohógéptan- és képlékeny alakítástan tanszékének vezetője megnyitotta a Mi Egyetemünk és a bá- nyászklub , karikatúra kiállítását. Immár .másodszor nyílott alkalom, hogy rangos fórumon megmutatkozzék az egyetem hallgatóinak sokszínű élete, sajátos arca. Miért fontos ez? Mert a filmkor, az irodalmi á^ínpad, a képzőművészeti kör léte és produktumai mellett ez is cáfolat a közvélemény azon — egyoldalúan s egyszersmind felületesen megalkotott — ítéletére, mely szerint a műszaki egyetemi hallgatók mind szakbarbárok lennének, sőt a diploma megszerzése felé haladva, egyre inkább azok. Nem egyszerűen csak ötletek, játékos megfogalmazásai sorakoznak a paravánokra feltűzött fehér rajzlapokon. Jó- néhányuk nagyon is mai konfliktusokat fogalmaz meg — természetesen a karikatúra sajátos műfaji eszközeivel. Olyanokat, melyek nemcsak néhány embert, néhány fiatalt „érintenek”, de mindnyájunkat, mert korunkból, egész mai valóságunkból teremtődnek. Sajószenfpéteri feljegyzések A Szakszervezetek Országos Tanácsának intézkedése alapján napjainkban minden művelődési intézményben újjáválasztják a társadalmi vezetőséget A társadalmi vezetőség tulajdonképpen azoknak a képviselete, akikért a művelődési intézmény van, e testületen keresztül érvényesíti kívánságait — természetesen a művelődéspolitikánkkal egyetértésben — mind a fenntartó szerv vagy fenntartó szervek sora, mind pedig az intézményt látogató közönség. Az újjáválasztás alapvető célja, hogy ezt a széles társadalmi „beavatkozást” mindinkább tökéletessé tegyék, s a művelődési házak, központok, klubok egyre j,óbban szolgálhassák a közönségigények kielégítését és művelődéspolitikánk megvalósulását egyaránt. A napokban a sajószentpé- teri bányatelepen a Petőfi Sándor Művelődési Központján is újjáválasztották a vezetőséget. A választás ünnep volt nemcsak a bányatelepen, hanem a város nagyságú nagyközségben is. Érdemes elöljáróban elmondani, hogy míg korábban mindösz- sze 12 tagja volt a társadalmi vezetőségnek, most 25 tagú testületet választottak. Ez • nem pusztán egyszerű számbeli növekedést jelent. A 25 vezetőségi tag a nagyközség egész társadalmát- képviseli. (Hárman a helybeli iskolákat, egy tag a - szakmunkás- képző intézetet, öten a fenntartó, a Bükkaljai Bányaüzem különböző egységeit, ketten az üveggyárat, ketten a könyvtári olvasókat, négyen a művelődési központ látogatóit, ketten az üzeminagyközségi KlSZ-szerveze- teket, ketten a helybeli egyéb ipari üzemeket, egy személy a nagyközségi tanácsot, egy a tsz-t, egy . a szocialista brigádokat, s végül a huszonötödik az intézmény kinevezett igazgatója.) A huszonöt megválasztott vezetőségi tag' közül tizenkilenc új. Az öttagú számvizsgáló bizottságban pedig négy ember új. Ez a nagyarányú felfrissítés azt is jelenti, hogy sokkal szélesebb közönségigényekre támaszkodik az intézmény, egyben pedig — mint azt Kocsis Ferenc, a vezetőségválasztó tanácskozást levezető bánya üzemi szb-titkár mondotta — községi rétegpolitika megvalósítására is alkalmasabbnak látszik az új összetételű, nagyobb létszámú elnökség, amely elnökéül Mester Károly általános iskolai igazgatót, titkárául pedig dr. Bódy Antalné nagyközségi népművelési ügyvezetőt választotta. Az új vezetőség megválasztása az ünnepi tanácskozásnak a második aktusa volt. Előzőleg felmérték, hogy négy esztendő alatt mit végzett a művelődési központ, illetve a korábbi vezetőség. Ebbe a négy esztendőbe olyan esemény is beletartozik, mint a művelődési központ felújított épületének 1969. április 20-i átadása, ami gyökeresen megváltoztatta az intézmény életét, megnyitotta a jobb munka lehetőségeit;. Haris László, a művelődési központ igazgatója igen sokrétű beszámolót adott, a területi jelleggel működő szakszervezeti művelődési központ munkájáról, nem hallgatva el az eredményeket és a hibákat sem. A számvizsgáló bizottság jelen- . téséből csak egy adatot ragadunk ki, amely azonban nagyon jellemző: az intézmény működtetéséhez, szükséges összegnek nem egészen 30 százaléka a fenntartó szerv támogatása, a többi saját bevétel, amit jól-rosszul „kigazdálkodott”. s a jövőben is a legkülönfélébb módszerekkel, olykor még — szórakoztató műsoroknál — eszmei engedményekkel is magának kell megtermelnie. A vezetőség beszámolóját több hozzászólás, megjegyzés, kérdés követte. A hozzászólásokban többen említették a gyermekfoglalkozásoknál elért kiváló eredményeket, és csaknem minden felszólaló • az intézmény nagyközségi jellegét emelte ki. A közös gon- 'dokról szólt a nagyközség népművelési ügyvezetője. Közös fenntartásra utalt az üveggyár szakszervezeti kul- túrfelelőse.. Egy bányásztechnikus azt említette meg, mennyivel hatékonyabb az aknáknál tartott ismeretterjesztő előadássorozat, mintha a művelődési központba várják be az aknáktól a bányászokat. Elhangzott olyan javaslat is, hogy jobb, egységesebb népművelési munka legyen a községben, amely fel rázza a lakosságot:. ne becsülje le saját nagyközségét, szeresse jobban Sajószentpé- tert. Dr. Kelemen István, a köztiszteletben álló orvos arról beszélt, hogy a tömegkommunikáció, elsősorban a televízió „konkurrenciája” nagyon megnöveli a művelődési intézmény feladatait, s vajon tud-e majd a művelődési központ olyat nyújtani ami a nézőt á tv elől, a foteljéből felkelti? Teret kell adni mindenkinek, aki valamit adhat, aktivizálni kell a nagyközség lakosságát, napról napra szélesíteni a művelődési intézmény tömegbázisát, s a jó gyermekfogialko- zásokkal is megnyerni a szülők újabb százait a közművelődésnek — mondotta. A tanácskozás, a felszólalások sora azt bizonyította, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Központ Sajószentpé- teren, bár a bányászszakszervezet tartja fenn, nemcsak a bányászoké, hanem a községé is. Az ünnepségen nemcsak a bányászszakszervezet központjának osztályvezetője, a bányászok helyi állami és társadalmi szerveinek reprezentánsai voltak ott, hanem jelen voltak az üveggyár, más helyi ipari üzemek, a tsz és egyéb szervek képviselői is. Abban minden- lei egyetértett, hogy a művelődési központnak az egész nagyközséget szolgálnia kell, mindenkinek az igényeit ki kell elégítenie. Hogy ezekhez a gondokhoz a bányászszakszervezeten kívül más szerveknek is .hozzá kellene anyagiakkal járulni, arról már bátortalanabb célzásokat hallottunk. Pedig Sajó- szentpéteren csak ez lehet a fejlődés útja. Jogos az igény, hogy ne csak a bányász részesüljön a művelődési ház kínálta közművelődési lehetőségekből, ugyanakkor a jobb munka anyagi feltételeinek megteremtésében is arányosabb részt kellene vállalnia a helyi lakosság más rétegeit képviselő vállalatoknak, szerveknél;. Benedek Miklós Együttműködés a nagy ipari üzemekkel A miskolci egyetemi könyvtár 1971. évi számadása A tudományos alkotómunka körülményei és követelményei alapján Magyarország még ma sem mondhatja magát- á 79 város országának (ennyi városunk van), mert a főváros egészségtelen prioritása változatlanul szembetűnő. Szívós és igen következetes pártpolitikai és kormányzati erőfeszítések nyomán a vidék ipari potenciálja má már 50 százalékot meghaladó arányban részesedik. A kedvező tendencia tovább tart. mert az elmúlt évben is a vidék ipara "6—7 százalékkal^ bővült a fővárosi - 2 százalékos fejlődéssel szemben. Egyetemek, főiskolák telepítése is sok városunk és tájegységünk javát szolgálja. A 144 önálló kutatóintézet közül azonban csak 24, az ösz- szesnek 16 százaléka található vidéken, a valóságos részarány azonban ennél is kisebb, mert ezek a kutató központok helyenként csak kutatólaboratóriumi nagyságrendűek. Ha azonban ide soroljuk a felsőoktatási intézményeket is, mint kutatóhely-centrumokat, akkor a vidék tudományos .rangja számottevő. A szakirodalmi ellátás azonban, amely a kutatómunka lételeme, egy-két mérfölddel hátrább áll. A 2 milliónyi fővárosi lakosság ma is a szakirodalom 80 százalékát birtokolja, a vidéki 8 millió embernek meg kell elégednie a 20 százaléknyi hányaddal. A tudományos kutatás és potenciál Borsod megyében az ipar súlyához mérten nem kielégítő ugyan, de igen jelentős. Az egyetem mellett több kutatóintézet és a nagy , vállalatoknál működő kutató- fejlesztő részlegek együttese a műszaki és természettudományok művelésében figyelemre méltó elismerést és rangot biztosítanak megyénknek. Abban is az élvonalba tartozunk, hogy a tájegységünk különböző pontjain folyó kutatások rendelkezésére, áll az egyetemen a vidék legnagyobb műszaki és természettudományi szakkönyvtára. Miután a könyvtár az egyetemi oktatás és kutatás szolgálata mellett mind jelentősebb mértékben tesz eleget regionális kötelezettségeinek és országos feladatokat is ellát, ezért az intézmény fejlődése, az örömteli ' napok és a szorító gondok valamennyiünk közös ügye. Az elmúlt év munkájáról, eredményeiről mérleget szoktunk készíteni. Nem azért, mintha a jelentések készítésében lelnénk örömünket., de a nívósabb teljesítmények irányába mutató törekvés sohasem nélkülözheti működésünk kritikus elemzéséi. A Nehézipari központi könyvtára 1972-ben a korábban meghatározott úton céltudatosan és határozottan haladt előre és az elmúlt esztendőt a dinamikus fejlődés jellemezte. A kiemelkedő eredmények jelentős feszültségek kíséretében formálódtak csak ki, ezért a tennivalók is egyre nehezebbek. A korszerű szinten megvalósuló tudományos könyvtári szolgálat alapja a gazdag szakirodalmi állomány. A fejlődés jelenlegi szakaszában a könyvtár ‘ országos méretekben is számottevő erőt képvisel. Egy év alatt a szakirodalmi állomány mintegy 4 és fél millió forint értékben gyarapodott. A könyvtárba több mint 2 ezer különböző (1600 külföldi) folyóirat érkezik, 3060 példányban. Emellett 14 ezer kötet új könyv,. 1^00 ezret jóval meghaladó szabvány és szabadalom és 11 ezernyi oldal fordítás bizonyít a tudományos értékrend mellett. Az egyetem kiadásában megjelent ' 5 jelentős kiadvány 50 ország 305 intézményével folytatott szakirodalmi cserekapcsolatra tette alkalmas partnerré a könyvtárat. A 3678 rendszeres olvasóból 772 fő nem eg}'elemi illetőségű. A könyvtár igénybevételét mutatja, hogy egy év alatt az olvasók, 84950 alkalommal léptek be az olvasótermekbe. Tudományos intézmények 678 konkrét szakirodalmi kéréssel fordultak a könyvtárhoz. Fotókópia és mikrofilm mintegy 114* ezer oldalnyi men.v- nyiségben készült a kutatók számára. Az 1972-es esztendőben az egyetem és a Borsodi Vegyikombinát, az Észak-magyarországi Vegyiművek és a Tiszai Vegyikombinát a szakirodalmi ellátás javítására együttműködési szerződést kötött. Ennek keretében az igen drága és valuta- igényes szakirodalmi termékeket egy példányban, közös vállalkozásban szerezzük be. Már 1971-ben így jutottunk 120 ezer amerikai szabadalom birtokába, amely szolgálja az egész magyar vegyipart, a kémiai kutatásokat és a gyógyszeripart. Ez a kezdeményezés merőben új utat; nyit a kutatómunka ökonómiájához, a mainál is jobb szakirodalmi ellátás céljából a pénzügyi eszközök okos és hatékony koncentrálásához. A , leggazdagabb szakirodalmi bázis is csak akkor válhat, a tudomány és a termelés javára, ha a szakszerű könyvtári szolgálat kép- j zetl es szívvel dolgozó szakembergárda munkájára cpul. Ebben a tekintetben is az I egyetemi könyvtár helyzete kielégítő, A 60 fős létszám- j ból 14 fő egyetemi végzettségű. A könyvtáros szak- képzettség arányosán párosul a műszaki és természet- tudományos képzettséggel, valamint a humán- és társadalomtudományok képviselőivel' és az annyira nélkülözhetetlen nyelvtudással. A könyvtári kollektíva jó közérzetéhez döntően hozzájárul az egyetemen tapasztalható eleven és egészséges, politikailag és gazdaságilag is kiegyensúlyozott közszellem. A dolgozók teljesítményeiben az 1971-ben végrehajtott központi bérintézkedések jótékony hatása is közrejátszik. Az örvendetes fe^ azonban együtt jár új és nehezen feloldható feszültségek feltűnésével. A szakirodalmi ellátás mai szintjének fenntartása és némi. fejlesztése a külföldi szákirodalom erőteljes drágulása miatt roppant nehézségekbe íitkö- ,zik. Vizsgálódásunk azt mu- ' tatja, hogy a nyugati szak- folyóiratok árváltozása 10 év alatt a 300 és 1240 százalék között mozgott. Ezt a tendenciát csak úgy tudjuk követni, ha az iparral egyetértésben, regionális összefogással és tudományáganként szerveződő oi'szágos kooperációval törekszünk a pénzeszközök ésszerű koncentrálására. Ez irányban a kibontakozás lehetősége fennáll és reménységgel tekintünk a jövőbe. A szakirodalmi koncentráció azonban gyors és teljesítőképes könyvtári szolgálatot feltételez, amely döntően a szakirodalom másolását biztosító, korszerű .reprográfiai üzem munkájában testesül meg. De egyetlen korszerű másológép 10— 11 ezer dollárba kerül. Ez a költségigény önmagában is mutatja a probléma súlyát. Időközben azonban újabb és egyre drágább, olyan ismerethordozók jelennek meg, amelyek a szakiroda- lom kutatását és felhasználását a számítógépek alkalmazásához köti. Mindez azt mutatja, hogy az 1970-es években is a tudomány továbbfejlesztése és a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása hazánkban is forradalmi lendülettel halad előre. 144(011 a küzdelemben és LDDtll szép feladatban a miskolci egyetemi könyvtár is részesedni akar az egyetem, Borsod megye és az ország gyarapodásának javára. Dr. Zsidai József Ötezer kötet könyv küzíil válogathatnak az érdeklődők Miskolcon a Molnár Béla Ifjúság! Ház könyvtárában, amelynek két olvasóterme is van, ahol magnót és lemezeket is'hallgathatnak a fiatalok Foto: Mécs Ernő Nemcsak a bányászoké, a községé is
