Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1972., jan. 12., szerda Az elmúlt héten «— mint már beszámoltunk róla — Miskolcon tanácskoztak a magyar képzőművészet külföldi kapcsolatairól, valamint a grafika helyzetéről. A tanácskozás . néhány gondolatára érdemes visszatérni. ' Miként jelentkezik külföb- dön a magyar képzőművészet, vajon helyesen mutatjuk-e be? Többek között cír. Aradi Nóra korreferátumában kapott helyet ez a téma. Azért kellett ezzel foglalkozni, mért sok aggályos kérdés hangzott ei vele kapcsolatban. A tanácskozáson azt hallottuk, hogy a magyar művészet nem mechanikus keresztmetszetben jelentkezik a külföldi tárlat- látogató előtt, de tagadhatatlan, hogy a kiállítások rendezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a közeget, amelyben bemutatkozunk, és természetszerűen törekedni kell a megfelelő visszhang kiváltására. Ez nem jelenthet eszmei, ízlésbeli engedményeket, de feltétlenül kíván bizonyos rugalmasságot, a szocialista Magyarország művészetének olyan érzékeltetését, amely az adott országban legmaxi- málisabban lehetséges. Többször is szóba került a tanácskozáson a külföldi kiállítások megszaporodása. Elhangzott egy statisztika, amely., szerint 1960-ban 17 országban 17 tárlatot rendeztünk, 1965-ben már 29 országban 64 tárlatot, s azóta ez a szám nagyjából stabil, mert 1970-ben 29 országban ,65 tárlatunk volt. Évente átlag 150 művész szereprei külföldön. 1960 és 1964 között évente 8—10 nemzetközi kiállításon vettünk részt, manapság 40—45-ön. Ebből grafikusaink 24 tárlaton állítanak ki rendszeresen és közülük 19 önálló grafikai kiállítás. Rendszeresen részt veszünk igen rangos nemzetközi bemutatókon, például Luganóban, Krakkóban, Tokióban, . Firenzében és más helyeiken. E nagyarányú szerepléssel semmiképpen nem áll arányban 'a kiállításokon értékesített művek száma. Nem azért, mert nincs érdeklődés, mert ,az bőven akad. Hanem azért, mert a képzőművészeti alkotás külföldi eladása a fennálló rendelkezések szerint■ rendkívül nehézkes, bonyolult, nem egy esetben visszalépésre készteti a vásárlót, s ez hátrányosan érinti a kiállítást szervező intézményeket, s magukat az alkotóművészeket is, rrüért is az értékesítés rendszere felülvizsgálatra szorul, és megoldandó feladatként jelento A grafika és Mislwlc fogalma már elválaszthatatlan. A művészettörténészek feladata azt kutatni, s megállapítani, miként lett éppen Miskolc a grafika központja, hogyan alakult ki ez a profil. De azt vizsgálni, vajon Miskolc miért nem vonzza már annyira a grafikusművészeket, mint korábban, nem esztétikai feladat, hanem képzőm űvészeti szövetségi, illetve művelődéspolitikai teendő. Míg korábban máshol élő országos rangú művészek rendszeresen, hosz- szú ideig a miskolci művésztelepen éltek • és alkotlak, napjainkban ez a gyakorlat inkább csak emlék. Kass János grafikusművész többek között arra utált, hogy „korábban volt itt egy vaságy”, amih megalhattak az ide jövő művészek. Ez a vaságy természetesen ma Eladásra ÉPÍTÉSZ felkínáljuk SZAKEMBEREKET KERESÜNK! Miskolc, József Attila’ út 1 7. szám alatti telepünkön A Péti Nitrogénművek nagyberuházások megtelem thelő lebonyolításában jártas 1 db lakókocsit építészmérnököket és technikusokat keres FELVÉTELRE Részletes felviiá\. Jelentkezes a vállalat személyzeti osztályán személyesen vagy gosítást válla la tünk közírásban. pontja megadja. FerroFizetés megegyezés szerint. globus Tek. Vállalat, «K Lakást biztosítunk. Budapest XV; kér. Körvasút sor 1X0; Telefone PÉTI 633-849, 831-700, 130-as NITROGÉNMÜVEK mellék. PÉTFÜRDÖ. T A " . ' 1 " ,, JJontes előtt kezik művészeti külkereskedelmi szerveinknél és a Kulturális Kapcsolatok Intézeténél egyaránt. Érdemes felfigyelni rá, hogy értékesítési gondok belföldön is mutatkoznak. Ezt nemcsak művészettörténész, hanem gyakorló képzőművész is • szóvá tette a miskolci ankéton. A gyors, mozgékony grafikai művészet alkotásai, a tárlatokon szereplő lapok árának alakulása azzal a veszéllyel jár, hogy a grafika, ez a populáris alkotás nem tömegekhez fog eljutni, hanem mint dr. Végvári Lajos megfogalmazta, „a közéleti ' mecenatúra fogja fenntartani”. Azaz, a szép grafikára vágyó emberek helyett állami, vagy egyéb közületi pénzből fogják megvásárolni a kiállítási darabokat, s a' képvásárló az olcsóbb, nagy sokszorosí- tású műkereskedelmi forgalomban. elégíti ki igényeit. már jelképesen értendő, de mindenképpen meg kellene találni a módját, hogy a miskolci művésztelep újra otthona legyen Kass Jánosnak, Csohúny Kálmánnak, Kondor Bélának, ■ Würtz Adumnak, s más. az őket követő generációhoz tartozó! nem Miskolcon élő grafikusoknak. Korábban a Miskolci városi Tanács elnökhelyettesétől hallottunk a Csabai kapui művésztelep . rekonstrukciójának tervéről. Ezt a. tervet az elmúlt heti tanácskozáson dr. Végvári Lajos is szóba hozta. Ez részben majd megoldja a máshol lakó művészek fogadását, legalábbis ami a szállásgondot j Heti. A megfelelő légkör kialakítása azonban legalább olyan fontos, mint a „vaságy” újbóli felállítása. © Van-e válság a magyar grafikai művészetben? Ez volt egyik alapmotívuma dr. Végvári Lajos rendkívül érdekes, a magyar grafika helyzetét elemző referátumának. Következtetéseinél részben a VI. miskolci országos grafikai biennálé tapasztalataira támaszkodott, megállapítva, hogy a rendezők a grafilca fogalmát nem fogalmazták meg precízen és helyet kapott sok technikai ügyeskedés, eklektikus alkotás, s ezek jelentkezése annyira áthatja képzőművészetünket, hogy fennáll az újrasematizálódás veszélyé. Válságról még " nem beszélhetünk, mondotta, de a veszély fennáll, A miskolci képzőművészeti : tanácskozás rendkívül gaz- j dag voll. Sok figyelemre méltó gondolatot adott köz- j re. Az elöadásolc, a korrefe- j rátumok tanulságosak, értékesek voltak. A délutáni vita is termékeny. Nagy kár. j hogy meghökkentően ala- ] csony volt az érdeklődés, igen kevesen vettek részt rajta. Hogy ez milyen százalékban írható a szervezők rovására, s milyen mértékben a távolmaradókéra, nerp tudni. Az viszont tény, hogy az érdeklődés messze nem állt arányban az ankét nyújtotta tárgyi gazdagodással, sok-sok hasznos gondolat, érdemi tudnivaló nem jut el j az érdekeltek nagy többsé- j géhez. Ezért keli az (ankét j anyagát majd írásban is ki- | adni, s ezért kell levonni -olyan tanulságot, hogy. a jövőben a hasonló tanácsko- \ zások szervezésénél az előadások jó előkészítésén kívül a részvétel előkészítésé- [ Tői se feledkezzünk még. Benedek Miklós , Huszonkilenc sötétkék köpenyes diáklány ül a padokban . Az osztályból csak egy hiányzik. Negyedikesek. A Zrínyi Ilona Gimnázium negyedik B osztályának tanulói. Idén érettségiznek. Előbb azonban. néhány napon. belül dönteniük kell: az érettségi után hová, merre visz az út- ■ juk. Peííaiíóiiia “ (7 ős c«észségii«y “ n ? — Ki készül pedagógiai pályára? Tizenkét kéz emelkedik a magasba. — Orvosnak ? Ketten emelik fel kezüket. — Más egészségügyi pálya? • Öten jelentkeznek. — Ki megy dolgozni? Két kislány nyújtja fel a kezét. Egy. mérnöknek, kettő jogásznak, egy-egy tanuló pedig népművelőnek, külkereskedelmi szakembernek, műszaki 1 rajzolónak, gyógytornásznak, illetve gyors- és gépírónak készül. — Nem sok a pedagógus- jelölt? I Az egyik kislány, Hell Judit válaszol: — Azt hiszem, egy kicsit természetes, hogy sokan készülnek pedagógusnak. Életünket az iskolában töltöttük el. Látjuk e pálya minden szépségét, s el tudjuk képzelni a magunk munkájának. — Egyébként is a pedagógiai pályán belül óvónőnek, tanítónőnek, általános, illetve középiskolai tanárnőnek is készülnék a lányok — szólt közbe dr. Ficsór Jó- zsefné, a IV/B osztályfőnöke, — Talán csak orosz szakra sok egy kicsit a jelentkező, Csütörtöktől a mozikban: Jelenidő Csütörtöktől szerepel a premier-mozik műsorán Bacsó Péter új filmje, a Jelenidő. A szokatlan, vagy legalábbis újabb filmművészetünkben ritka témaválasztású és hangvételű j film a demokratizmusról, a szocializmuson belüli érdekellen- j tétekről, emberi kapcsolatokról és egy^ az igazságért mindent vállaló emberről szól. A filmben többségben „civil” szereplőket látunk, a főszerepet is a képen látható Simon Ágoston játssza. A .íclcnidö valóságos történetre épül, napjaink valóságának érdekes kérdéseit feszegeti. de hát orosz tagozatos .az osztály. Juliit az rlső a családiulii — Magyar-orosz szakra készülök — folytatta Hell Judit. — Debrecenbe szeretnék menni, a Kossuth Lajos Tudom á ny egvetgm re. — Van pedagógus a családban ? Tagadólag rázza a fejét. — Én leszek az első érettségizett. — Hol dolgoznak a szüleid ? — Édesapám a BÁÉV-nél szobafestő, édesanyám pedig könyvkötő a nyomdában. — Örülnek a választásodnak ? — Igen. Azt mondták, minden segítséget megadnak.. — Érdekli a diákokat a pedagógia és az egészségügy — vette át a szót az osztályfőnöknek — Az egészségügyi pályára készülők közül , többen választották, például a csecsemőgondozónői szakmát.- Az egyik kislány úgy indokolta választását. hogy szeretne szerete- tet adni az állami gondozott gyerekeknek. Érdekes, hogy ez a kislány'elég nehéz körülmények között él. — Az • a tapasztalatunk, hogy ebben a korban a pályaválasztásnál már nagyon sok a személyes motívum — mondta Bíró Tiborné igazgatónő. — Megalapozottnak tartják a jeléntkezéseket? , — Az esetek döntő többségében igen. A szünidőben olvasgattam az osztályfőnökök jellemzéseit. Lényegesen megalapozottabbak, részletesebbek és alaposabbak, mint a néhány évvel ezelőttiek. Akik nem tanulnak tovább Két kislány dolgozni megy az érettségi utáh. Szabó Kati először pedagógusnak készült. — Messziről járok be. ez megnehezíti tanulásomat. Sajnos, nagyon leromlottam. Édesapám is idős. beteges a marhám. Végül is le kellett mondanom a továbbtanulásról. Talán később, levelezőn. — Hol akarsz elhelyezkei- ni? — Talán a tanácsnál. Valahol. irodában. — Kati sokat betegeskedett, gyenge fizikumú — magyarázta az osztályfőnöknő. A másik kislány a MÁV- nál szeretne elhelyezkedni. Közelebbi meghatározást még nem tud. De ő is valahol irodában. — Mit tanultatok politechnikán ? — Szabás-varrást és kézimunkát. — Ezzel kapcsolatos pályát senki sem választ? — Senki. — Viszonylag kevesen választanak olyan szakmát kö- zülelek, ami kifejezetten munkás pályának számít. Mi lehet ennek az oka? — a múltkor egy KISZ- tanáoskozáson már én mondtam, hogy a köztudatban él egy olyan felfogás: az érettségizett, a gimnáziumot végzett vagy tanuljon tovább, vagy jusson íróasztalhoz — mondta Judit, aki kétségkívül a legbátrabb volt az osztályban. — A két óra politechnikai foglalkozás kevés. S talán több üzemlátogatás is kellene, találkozás munkásfiatalokkal, hogy megismerjük azokat a szakmákat, amelyek érdekesek lehetnek számunkra. — Azért, az előző évekhez képest, már nagyobb körből válogatnak a gyerekek — mondotta az igazgatónő. — . Idén például 82 féle tájékoztatót adtunk a gyerekek kezébe. Talán csak az volt a hiba. hogy kevés helyi lehetőségről tudtunk tájékoztatót adni, mert nem minden üzem, vállalat propagálja magát. Pedig jó lenne, ha ők is segítenének. Csulorás Annamária A 40. esi témája: Magyarország és Borsod Az idén márciusban már a negyvenedik „Népek hazája; nagyvilág” — estet rendezik meg a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium diákjai. A nagy múltú (sorozat e „darabja” némiképp rendhagyó lesz. Ezúttal ugyanis nem valamelyik külföldi országba kalauzolnak el bennünket, nézőket a diákok, hanem hazánkat és szűkebb pátriánkat, Borsodot mutatják be, ahogyan ők látják. Az est anyagát egyébként több nyelvre is lefordítják, s elküldik külföldi testvériskoláiknak. Így nemcsak bemutatják nekik szülőföldjüket, hanem se-, gítik is őket egy-egy hasonló, hazánkról szóló rendezvény anyagának összeállításában is. Finn színházi szakember Miskolcon Európai körútja során több napot Miskolcon töltött Sa- kari Puurunen finn színházi rendező. Megtekintette a Miskolci Nemzeti Színház több előadását, Egerbe is átutazott, hogy a Macbethet láthassa, részt vett több próbán és szakmai megbeszéléseket folytatott a miskolci színházi vezetőkkel. Vendégünk előreláthatólag ma utazik el városunkból. FIGYELEM! A Miskolci Áfésx munkavédelmi eszközök és felszerelések árusítását a .75. sz. Vclömagboltban. Miskolc, Ady E. 20. (Vásárcsarnokkal szemben) megkezdte. Köziiietck és magánszemélyek gyors kiszolgálását fenli árukból biztosítjuk! Képzőművészeti tanácskozás után
