Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

ÉSZAÍÍ-MAGVARORSZÁG 6

*72. január 1., szombat

Hegyalján beszélgessünk róla, a világ legjobb borainak termőhelyén. (E sorok írója nem szakember, nyugodtan lehet egyértelmű véleménye.) A beszélgetés úgy kezdődik, hogy a Szőlészeti és Borászati Kutató- intézet tarcali telepének igazgatója, Brezovcsik

László két, fél literes üvege t tesz az asztalra. Az egyik üveg arany színű szamorodnival, a másik sötétebb színű aszúval teli. Hát ezekről van — egyebek között — szó.

Mindenekelőtt pedig a furmint és a hárslevelű szőlőről. Az igazgató először is erről a két szőlőről beszél, mert ezek alapozták meg Hegyalja hírnevét, ezekre kell továbbra is építeni. Bár nem mindig és nem mindenben úgy, mint eddig. Mert a biológia nem holt tudomány. Nagyon is élő.

* '

A klónozás — ha szabad így mondani — nagyon erősen biológia és nagyon erősen élő biológia. A szakemberek például kiválasztanak ezer tőkét, melynek terméke minőségben is, mennyiségben is a legmegfelelőbb. Ebből az ezerből kiválasztják azt az egyetlen egyet, amely a legjobban megfelel a kívánalmaknak. Ez a tőke már igazán jó lehet, ugye? És ezt, ezt a legjobbat sokszorosítják. A sokszorosított tőkék mind pontosan olyanok, mint az, amiből vétettek.

De kísérleteznek más, eddig itt nem honos szőlőfajtákkal- is. (Az „itt” Hegyai- ját jelenti, ahová természetesen nem lehet csak úgy, behozni akármilyen szőlőfajtát, hogy no majd meglátjuk, mi lesz belőle. Hegyalja határát e tekintetben olyan „vámsorompók” védik, amelyek, szigorúságukat illetően, felérnek, mondjuk egy rakétakilövő elzártságával.) Csak hosszú évek kísérletei után döntenek majd róla, mi lesz az új fajtákkal. De elképzelhető, hogy beválnak. Miért van egyáltalán szükség ezekre a furmint és a hárslevelű mellett? Mert például fagyállóbbak. Vagy mert valami más, jó tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek itt, ebben a klímában megfelelően érvényesülnek.

*

A klímáról még érdemes szólni. 1946-tól 12 aszályos nyár volt ezen a részen. Megsült a szőlő. Mert aszály idején a lejtőkön fenn, a hőfok, a napfény maximális, a nedvesség minimális. Ha ezt a nedvességet legalább optimálisra lehetne ilyenkor növelni! És lehet is: öntözéssel.

Az elképzelések szerint a Tisza II. vízlépcső kiépítésével egyidőben itt, a környéken is kialakítanak egy öntözőfürtöt, öntöző- rendszert, amelynek segítségével az intézet körülbelül 200 hold szőlőt kíván öntözni. (Természetesen csakis olyan helyen, ahol az öntözés a megfelelő minőséget biztosítaná.) Egy

holdnak az öntözése — beleszámítva a vízrendszert, a talajvédelmet, a gépeket stb. — 225 ezer forintba kerülne. Ez az összeg legkésőbb 6,5 év múlva térülne meg. A szakemberek pontosan kiszámítottak már mindent, a felettes szervek egyetértenek, most már a pénzen múlik a többi.

*

Mert Hegyalja rangjának, jövőjének kérdése" nemcsak szőlőfajták kérdése, hanem a korszerű művelésé is. A korszerű művelésé, melyért az utóbbi tíz évben nagyon sokat tettek. Nemcsak az intézetben, hanem a családok birtokában levő szőlőknél is. Nem lehet véletlen, hogy ennek a nagyhírű intézetnek az igazgatója föltétlenül szükségesnek tartotta a különböző családok szőlőművelésének dicséretét.

Lassan kiürül a két üveg. Az új borról beszélgetünk. Milyen lesz? Az igazgató elégedett az új terméssel. Néhány év múlva nagyszerű minőséggel kerül ez is a fogyasztókhoz. Mikor megérik a nemespenészes pincékben. Mondja, hogy körülbelül olyanná válik az új bor, mint amilyent most fogyasztottunk. A két fél literes üveg kiürült. Négyen, valamennyien férfiak ittuk meg. Tehát négyen egy litert. Felüliünk. Kissé nehézkesen. Nehézkesebben, mint ahogyan illene. Nincs egyébként baj, csak valahogy ... mintha ... no, mindegy. Szóval ilyen lesz az idei termés.

Priska Tibor

Miskolci utcák, házak, < ck )

Püspöki István rajza

Egy kon két oda fa

MISKOLCRÓL alkotott és felrajzolt XIV. századi körképünkből nem szabad kihagyni a diósgyőri vár felépítését. Ez a mintegy 30—40 éves építőmunka idehozta Lajos király európai hírű kőfaragóit, építőmestereit, élükön a dél- francia származású Ambrosius mesterrel. A visegrádi és a budai királyi háztartás mellé egyenrangú pompával megépült diósgyőri vár léptékben ugyan kisebb, de ugyanaz az udvari kíséret fordul meg benne, mint Visegrád és Buda kozmopolita társaságában, tudósok, művészek között.

Az európai és a magyar kultúra nagy nevei ezek, ezért érdemes velük röviden foglalkozni. Lajos király 17 éves kólában került a trónra. Apjáról, Károly Róbertról „vallásos” és „ledér” jelzőket találunk. A kettő sajátos módon összefért nála. Élete során annyi Miatyánkot fogadott, hogy a pápának kellett feloldoznia. Koronázásakor külön esküt tett: ágyasokat nem fog tartani törvényes feleségén kívül. Mégis, udvarában nevelte törvénytelen fiát, Kálmánt és később győri püspökké nevezte ki.

Lajos királynál nem találunk ilyen vonásokat. Kiiküllei János, a király életrajzírója, feljegyezte, hogy „a tudomány iránt érdeklődik”. Ez az asztronómia volt. Nagy jelentőséget tulajdonított a csillagok állásának és titokzatos befolyásának. Beszélt magyarul, latinul, németül és olaszul. Nápolyi ladjávata alatt Verona, fena, Bologna, Forli íoja. Boccaccio hozzá cskozik, és hónapokig van yütt Lajossal. 21 éveskkor. A kor legnagyob költője, Petrarca ugya: politikai ellensége, de italálkozik a fiatalember ejör az új Itáliával, a hanizmus első mestereivelgyénisé- gére elsősorban» a jellemző.

Lajos királi 1369-től kezdve 1382-ig, idáig sokat tartózkodikiiósgyőr- ben. Ősztől távig is eltartanak ezek a.t-tartóz- kodások. Nem f újévet itt ünnepelt. Aidvarnép ebben a kisebbérőhelyű várban válogató összetételű, éppen irt van okunk . feltételi, hogy legszűkebb köiezetében Küküllei Jánosi Alsáni Bálinton kívül isérik őt az udvari kápkk: Verebén Pétéi-, a ptsí egyetem liittudomáij magisztere, GyörgyfiaBenedek, valamint Kükiif, János, az első magyairóegyéni- ségek egyike (lí óta óta írja a király élajzát), és Lajos király udji festője, Medgyesi Mikid a Képes Krónika miniáh. Lajos korának ez a nr műveltségű festője, aljaz itáliai trecento lomba-bolognai, majd nápolyi kólájában nevelkedett, olji remekművet készítet mimatúráival számuna, amely máig megmarat csorbítatlan épségben. , Magyar Posta, most pdftki.. minia- túráinak sorosát, 1370. évfordulójára. 1 aki látta a Képes Króni kiállított remekművét abudai vári történelmi kiáltson méltán elgondolkqat a hatszáz éves miitúrák töretlen szépségé

Egyébként e|az a kor, amely KolozsVi Márton és( György Sht György szobrát, a Jöri Szent László hermáthagyta az utókorra.

Az udvari festő, Medgyesi Miklós emlékét őrzi egy zöldes ssírköpala ikontöredék. Ez az ikon a királyi udvar berendezéséhez tartozott. Hordozható oltár betétje volt, 1961-ben találtuk a vár keleti oldalán. Hazánk bizánci művészeti emlékanyagának ritka példánya.

Az alig arasznyi magasságú képsorozat eredetileg nyolc jelenetet ábrázolt, amelyből a Gyermek születése — a Genesis —. Simeon felmutatása, a Metamorf osis, Lázár feltámasztása és a Mennybemenetel maradt meg épségben. A keleti egyház ünnepi sorozata ez, és összefügghet Lajos feleségének, Erzsébetnek boszniai származásával.

AZ IKON másik szenzációja a túloldalán van. Ezen az érdes, a pala törését a maga eredetében megőrzött hátlapon — egy könnyed, avatott kézzel vonalasán felkarcolt, koronás, fiatal női arc van elrejtve. Nyaka meztelen, és csak a vállát körítő ruha szegélye látható. Ez a bekarcolt rajz tehát semmiféle összefüggésben nincs az előlap vallásos témájával. A hátlap eredetileg, foglalatában semmiféle funkciót nem viselt. Egy önmagáért való művészi játék volt ez halszáz évvel ezelőtt. Őrizte a titkol, amelyben nem nehéz felismerni a lírai vallomás egyik formáját. Az udvarban két királylány élt: Hedvig és Mária, a legidősebb Katalin pedig épp Diósgyőrben halt meg.

A romantikus játékot folytathatjuk. Miklós, az udvari festő, harmincon túl volt...

Koniáromy József

vó voltam, bátor gyerek bár, de csak nappal. Éjszaka féltem a boszorkányoktól, a lidércnyomástól, meg Rihaldó Rinaldinitől, akiről mifelénk sokat beszéltek gyermekkoromban.

esküdött, hogy ha kiszabadul, felgyújtja a falut. Hej, istenem ... de féltettük a szalmatetős házunkat! Szóval, nincs meg?

— Nincs uram, s azt hiszem, ha nem bontják le, ak— Hát a korcsma megvan.-e még?

— Bizony, uram, az nincs meg. Ebben a tekintetben csalódást kell okoznom: a régi faluból jószerivel semmi nincs már meg. Átalakult,

— Köszönöm, njr Nem ... Összerí tóttá szán, mint a

makacs gyerek, aki nem »karja bevenni aicinust. És ismételten őzt niqdta: nem!

— Ugyanis... Ivallom ...

már voltam -ott. Ttokban. Az

— Még akkor is? — ám ült el Mr. Nagy. — Hiszen, már bennünket is Rinaldóval fenyegettek. Meg Lacativai.

— Igen, Lacatiról is sokat hallottam nagyanyám meséiben, aki álmatlan éjszakáimat kifogyhatatlan történetekkel igyekezett elviselhetővé tenni.

— A Lacati igaz volt. Ez még akkor történt, mielőtt kivándoroltam. Kendert arattak az asszonyok a réten. Mi úgy mondtuk, hogy nyűvik. Tövestől húzgálták ki a földből, kévékbe kötötték, aztán, mikor már megfonnyadt a levele, a Sajóba vitték áztatni. Hát egyszer csak, ahogy az asszonyok nyűvik a kendert, egy ember szalad hozzájuk, és azt mondja: „rejtsenek el, asszonyok, mert ÜL döznek a csendőrök. Én vagyok a Lacati.” De az asszonyok megijedtek, elszaladtak, és a betyárt elfogták. Meg is

kor sem bírta volna ilyen sokáig.

— No, ja! Látja, látja, mennyire igaza van. Öreg ház volt, s hogy én kimentem, annak már negyvenöt esztendeje. Csak ez a Lacati...

Mr. Nagy hátradőlt a kényelmes, fonott székben. Szempillái lecsukódtak, azt hittem, a fáradtság nyomta el, hiszen csak az imént érkezett. De Mr. Nagy ébren volt, nagyon is ébren: a réten járt, hol az asszonyok tarka serege nyűtte a kendert, mikor Lacati futott. Pacsirta dalolt, és a szalmatetős ház melletti üres telken füst, por szállt a magasba. A bércséplő gép oda állt be, •s ette a kévéket;, okádta a szalmát és a szúrós pelyvát, mely a porral együtt" bele- eszi magát az ember bőrébe. Mr, Nagy — akkor még Nagy Sándor — éppen cséplés idején ment el a faluból.

megváltozott, megfiatalodott. A korcsma helyén például művelődési ház van.

— No de volt az úton, éppen a .mi házunkkal szemben, egy pléh-Krisztus. Az megvan? A Krisztust, ugye, békén hagyták?

— Azt, uram, igen. Csak odább került néhány méterrel. Egy bekerített kis ligetbe, két szép hársfa közé, mivel útjában volt az új járdának. Ki nem kerülhették, a járdát nem szakíthatták meg, ezt a Krisztusnak is be kellett látnia. De az új helyén ismét beszentelték, és az asszonyok mindig friss virágot ralinak a lábaihoz.

— Ez kedves. Yes, yes.

— Kívánná a falut látni, uram? Itt a kocsim, szívesen elviszem.

Mr. Nagy megrezzent. Úgy láttam, ezzel az ajánlattal siettem. Tiltakozva emelte fel a kezét, elhárított magától.

első este, amikoi megérkeztem. Bérelt aujval jöttem Budapestról. A ofőrök itthon nagyon kedések. Oda- viseza igen jól elbeszélgettünk. De a falun... hát arra nein ismert^ rá. Azt hittem, eltévedtek, hiszen se a szalmatetős ház, se a pléh-Krisztus .. . Még az utcák sem olyanol. mint huszonhatban. ICH kerestem volna? Szüleim lírját a temetőben : elmosó<ott, egyenlő lett felettük a Ilid. Visszafordultam, de mis tanáig reménykedtem: lktha mégis eltévedtem.

— Nem uram, ez a valóság. S én ásít hitlem, örömet szerzek vele önn>k.

— Örömet? Talín igen, talán mégsem. Öieg vagyok már ehhez. Hetver.három éves fejjel az ember nehezen fogja fel az ilyen változásokat.

— De hát ön, mint írta

azért jött, hogy annyi év után ismét lássa faluját.

— Nem voltam elég pontos. S hogy most az legyek, meg kell mondanom: akartam látni, hogyan nyűvik a kendert. Az illatára voltam kíváncsi ennek a munkának, arra szomjaztam meg. Nem tudom, tapasztalt-e már ilyet: amikor a kender beérik, csípős, pikáns ízű illata van, amely összekeveredve a mező virágainak illatával, valósággal beleeszi magát az ember szervezetébe és egyszercsak, húsz év múlva, harminc év múlva előjön. S követelőd- zik. Mint a kábítszer. Olyan kenderillatot, mint a mi rétünkön volt, egész Kaliforniában nem lehet érzeni. Az olyan volt. milyen is voit; itt van az orromban, de nem tudom megmagyarázni. Csak érzem. Hát nem furcsa!? Igen. Ezért repültem tízezer kilométert, de hát. . . gondolhattam volna. Én vén szamár.

— Sajnálom önt, mister. Szívből.

es, yes — bólogaY

tott Mr. Nagy, és újból lecsukta szempilláit. melyek alól két könnycsepp gördült ki. Lefolytak az arcán, végiggurultak az álián. és megállapodtak a széles, amerikai nyakkendőn. Sötétkék alapon, a fehér karikák közepén. Onodvári Miklós

Beszélgessünk a borról

Az én amerikaim

** gy gondolom, egy

Ü

k New York Times-t szorongatok majc a kezemben. Er- . ről felismer. Ilyen újság arrafelé úgysem látható” — írta Mr. Nagy.

A Times-ban tehát megegyeztünk, bár most sem emlékszem, láttam-e nála. Nyakkendője tűnt fel, amikor a Tiszai pályaudvar déli forgatagában az emberek arcát fürkésztem. Rövidre kötött, széles nyakkendő, sötétkék alapon nagy fehér karikák.

— Ez lesz az én amerikaim!

Mr. Nagy átrepülte az óceánt, nekivágott egy nagy útnak, hogy szívjon az óhaza levegőjéből. S miközben az Avas Szálló hűs kerthelyiségében valódi Coca Cola mellett minderről beszélgettünk, nekem folyton az járt a fejemben, hogyan lehet het- venhárom éves fejjel ilyen bolondos nyakkendőt viselni? :..

— No és — tért a tárgyra Mr. Nagy — megvan-e még az a szalmatetős ház az almáskert mellett, a mi házunk?

— Hát az uram, már nincsen meg. Én is csak gyerekkoromból emlékszem rá. Nekem is úgy tűnik, mintha csak a mesékben lett volna. Lehet, hogy így is van, mert nagyanyám annak idején sokat mesélt nekem. Rossz al-