Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1972. január 1., szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 Újév a magyarnépszokásakba&s getése fejszével, a „fafenyeJanuúr hónapunk neve Janus-nak, a kétarcú istennek a nevével függ össze, aki egyik arcával a múltba néz, az elmúlt évbe, másikkal pedig a jövőbe. A nyugati kereszténységnél a XVII. századig többféle évkezdetet ismerünk. Hol december 25-e, hol január l-e, hol január 6-a, hol március 25-e, hol húsvét szombatja volt az év- első napja. A január elsejétől való idegenkedést az magyarázza, hogy a keresztény egyház irtózott a pogány eredettől. Az új év első napja állandó cserélgetésének XI. Innocenlius Pápa vetett véget 1(191-ben. és mind a polgári, mind az egyházi év kezdetéül január elsejét jelölte ki. A múltban a falvak népe az újévhez olyan babonákat, hiedelmeket, szokásokat és szórakozásokat fűzött, amelyeknek gyökerei legtöbbször az ősi magyar hitvilágba nyúlnak vissza. Ősi szokás volt a „téiteme- tés”, az óévet megtestesítő szalmabábu elásása, vagy a »télkiverés”, amikor egy öregember álarcát viselő si- hederl kikorbácsoltak a falu végére. Az óév kiharango- zása, a lakosság énekétől kísérve, már egyházi eredetű. Igen sok volt a jó allaliszaporulatot és jó termést varázslattal biztosító népi hiedelem is, mint a kongózás”, a „szűzgulya- hajtós”, és azok a dévaj- kodásük (kapuk leszedése, az udvarokban kint felejtett gazdasági eszközök ki- bordása a piacra stb.), amelyeken hetekig nevetett a falu. Hasonló jellegű volt a nem termő fák megveregetés” is. Szerencsevarazslo szerepe volt Erdélyben annak a szokásnak, hogy fiatal legények pénzt szorongattak kezükben, asztalra vagy székre állták, s az éjféli harangszókor pénzzel ugrottak át az új esztendőbe ... Az újévhez egészség és szépségvarázsló szokások is fűződtek. A lányok éjfélkor elmentek a forráshoz „aranyvizet” meríteni, hogy szépek legyenek, illetve, hogy megtartsák szépségüket. Az „aranyvizet” néhol az „élet vizé”-nek nevezték. Az újév az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a szerencse „irányítására” is módot adott. Az volt a hiedelem, hogy ki mit csinál újévkor, azt fogja csinálni az egész esztendőben. Az asszonyokhoz. Tilos volt — ajándénak tilos volt bármiféle bontást végezni, mert ez szerencsétlenséget jelentett volna. Babonák fűződtek az első látogatóhoz, az utcán szembejövő első járókelőkokat kivéve — a pénzkiadás is, mert a népi hiedelem szerint akkor az új esztendőben nem marad meg pénz a háznál. Az újévhez fűződő babonák, hiedelmek egész serege az egészségre, a halálra, lányoknál pedig a férj- hezmenésre irányul. Főleg az utóbbi volt igen gyakori. Erre szolgált az ólomöntés (a kiöntött ólom formájából következtettek a vőlegény foglalkozására), a galuskafőzés, az almahéjdo- bás, a szöszrázás, a papír- csillagvágás, a keritéslecek leolvasása, a papucsdobá- lás, az első ólomból való jóslás stb., amelyekben hittek is, nem is, de alkalmazásuk lehetőséget adott a vidámságra, a nagy nevetésekre és csúfolódásokra. Az újév megünnepléséhez szigorú étkezési szokások fűződtek. A malac szinte kötelező volt, mert előre túrja a szerencsét. Nem volt szabad azonban szárnyast enni, mert „elkaparta” a háztól a szerencsét. Kedvelt újévi étel volt a lencse is, a lányokkal kapcsolatban még megszépítő erőt is tulajdonítottak neki. Üjévi fogás volt az édeskáposzta disznóhússal. Es elengedhetetlen volt a kalács. Az újévi ünnepet rendszerint a „köszöntőzés” fejezte be. A gyerekek kezdték. akiknek kalács, alma járt fizetségül, majd a legények folytatták, akik elsősorban a lányos házakat keresték fel. A rokonok, jóbarátok is összejöttek és jóízű evés-ivás közepette meghányták-vetették a házi, falusi és országos gondokat. „Arattak” ilyenkor a falusi cigánybandák is; házról házra jártak és mindenütt elhúzták a gazda kedves nótáját. Bor és némi pénz volt a jutalmuk. A babonák, népi hiedelmek kora napjainkban már lejárt. De ha nem is gyakoroljuk őket, a megbecsülés azért kijár nekik. Egyébként ma már mindenki tudja, hogy szerencséjét, jólétét nem a hahónak biztosítják... Az újévet pedig a mai ember arra használja fel, hogy szilveszterkor vigadjon, jó hangulatban búcsúzzon az óévtől, és így lépjen át az új esztendőbe. Ä karambol elmaradt... Az indítótárcsa felemelkedik. A villamosgép megrándul, s a 474-es szerelvény gyorsulva. erősödő zúgással merül a csendes, borult, párás levegőjű őszi éjszakába. Garics János még nem mozdul a peronról. A magas, széles vállú forgalmista fürkészve figyeli az előtte elrobogó vagonsort. Mintha egész testét meg- ránditó áramütés érné, szinte beleborzad abba, amit lát. Nincs tévedés... A zárfék előtti hatodik kocsinál a rugó egészen kifordult. A rugóból mór csak néhány milliméter fekszik a hossztartón. Nincs hőség, de Garics János homlokán hideg verejtékcseppek jelennek meg. Az idő: 1971. október 30., 23 óra 49 perc. Miskolcról — a tehervonat- tal szemben — már elindult a munkásvonat. Egy erős ív, egy rándulás, a rugó végleg kicsúszik a hossztartó alól, és a vagon ráborulhat a másik vágányra, amelyen a személyvonat dübörög gyanútlan utasaival. Garics már az integra- dominós rendszer irányító asztalánál van. Hangja sürgetően keresi Orosz Tibort, a 26-os számú sorompó őrét. — Orosz elvtársi A 474- est sürgősen intsd le! Kézi jelzéssel állítsd meg! Értesítsd a mozdony- és a vonatvezetőt, hogy a zárféktől számítva a hatodik kocsinál veszélyes rugótörés van... A baj nagy lehet. A mozdonyvezető 23 óra 10 perckor kezdi a szerelvényt visszafelé tolatni. Rendkívül óvatosan. A szerelvény 38 perc alatt teszi meg az 1400 méteres utat. Garics nyugtalan pillantással nézi a falon fekvő óra mutatójának mozgását. Az idő könyörtelenül halad. Már Ernődöt is elhagyta a munkásvonat. A forgalmista ki-kilép a peronra, szeretne belelátni az éjszakába, vajon elég gyorsan jön-e visszafelé a teher, s nem közelíti-e meg túlságosan a személyvonat. Végre! A tehervonat mozgása már az irányítóasztalon is észlelhető. Sorra gyúlnak ki, majd ahogy halad a vagonsor, alszanak el a vörös fények. Igen, de a rugó... Mi lesz, ha a munkásvonat a teherrel együtt ér a 11-es váltóhoz? ... Az automatikus rendszer utasítást diktál a téíközbiz- tosílónak. Az óra mintha dübörögve számolná a másodperceket. A személyvonat zúgása lassul, s a kivilágított kocsisor megáll az 1-es számú térközben. Csak a teher... Végre! Nincs semmi baj! A tehervonat ott áll az állomás félreeső vágányán. Az esetet próbáljuk rekonstruálni. Nehéz. A mezőkeresztes—mezőnyárádi állomás nem tartozik a nagyok közé, de Garics János forgalmi szolgálattevőnek jó két óra alatt 10 másodperc szabad ideje sincs. Valahogy így kezdődött. „Jó reggelt! Garics vagyok! Kövesd és Keresztes között a vágányzár reggel 8 órakor megkezdve.” Ez a telefonban hangzik el. Garics most az irodába jövő három vasutashoz fordul. „írok egy rcndelkpzcst.;: A jobb vágányzár felső vezetékét ki kell kapcsolni.” És most végre válaszolhat : — 1944. április 18-a óta vagyok vasutas. Több helyen voltam. Aztán hazajöttem Mezőnyárádra. A feleségem itt dolgozik, a ktsz konfekció-részlegében. Fiam? Világéletében esztergályos akart lenni. Itt dolgozik a keresztesi tsz- ben. A lányom fodrász Miskolcon. Most, elsejétől a szövetkezet Ernődre helyezi át, ez közelebb van az otthonhoz. Bocsánat... Expressz, gyors-, személy- és tehervonat zúg,' dübörög ót az állomáson. Garics kicsit félrefordulva figyeli, nincs-e a teherkocsin elcsúszva teher, nincs-e rugótörés, vagy valamilyen más rendellenesség. — Ne így nézze a kocsisort, szemben — tanít —, így az ember beleszédül. Forduljon egy kicsit jobbra. így. Ebből a szögből igen jól látni a kocsikat, a kerekeket, és így. ha az ember hibát észlel, egy ideig követni is tudja a kocsit. — 97. Ennyit számoltam meg — mondja fotóriporterünk. Garics János — lehet, hogy valami különös képesség révén — az úgynevezett hőnfutások, hord- rugóhevederek, rugócsap- szegek töréseinek egész sorát vette észre. A MÁV miskolci Igazgatósága a köszönő, elismerő levelek egész sorával, no és jutalmakkal honorálta ezt. Fotóriporterünk a meglevő iratokból számolta ki a 97 esetet. Tulajdonképpen sokkal több hibát vett észre Garics János, csak egy időben ezt nem tartották nyilván. És most? Néhány nappal ezelőtt a mezőnyárádi forgalmista a MÁV miskolci Igazgatóságán járt. Dr. Pásztor Pál, az igazgatóság vezetője elismerést és 1000 forint jutalmat adott ót Garicsnak, az október 30-án tanúsított magatartásáért. Garics ismét a telefon és a mikrofon fölé hajlik. „A negyedik vágány is készen van ... Nézd meg, lesz-e mentesítő? Jó, köszönöm.” Tulajdonképpen készen is vagyok. Kezdhetem a riportot. — Dolgozik a mezőkeresztes—mezőnyárádi állomáson egy forgalmista. Különös hobbyja az életmentés. Az országban talán senki, egyetlen vasutas sem akadályozott meg annyi balesetet, karambolt, mint Garics János... Csorba Barna Fotó: Szabados Gy. Huszonnégy óra ö; A táborban minden csendes. Csak a telefonközpontban van nagyüzem. Egymás után kapcsolják a meghívásokat. — Kérem Kalifornia, San-Francisco 856-324-et ... — Legyen kedves New York állam, Fairfield 23-97-ct. A fülkék elöli fiatalok állnak izgatottan. Várják, hogy sorra kerüljenek. Megpróbálnak beszélgetni egymással, de a türelmetlenség erőt ttesz rajtuk. Aztán kiválik a várakozók közül egy rövid hajú. A hirtelen támadt csendben már hangzik is a vonal túlsó végéről: — Te vagy az Joe? Itt az édesanyád. Nagyon váriam mar, hogy felhívj. Egész nap a telefon mellett kuksoltam. — Tudod mama, csak ilyenkor tudok... máskor, nincs lehetőség rá. és most is csak néhány perc. Igen. Igen, jól vagyok. Ne aggódj! Töltsd nyugodtan az ünnepeket. Újévkor megint hívlak. Sorra jelentkeznek a meghívott állomások. A várakozók szeme könnybelábad. amikor megtudják, hogy gyermekeik jobban várták a telefon csörgését, mint az ajándékokat. Fogynak a várakozol;. majd elnéptelenedik a telefonközpont. Csend honol mindenütt. Csal; az ablakok tényei jelzik, hogy ma más nap van. * Valahol, egy távoli kis faluban vacsorahoz készülődik a család. Ok együtt lehetnek. Az apa halkan megszólal. — Már bantuinak a kalászok. Ilyenkor látnak neki az elmaradt munkáknak. A termést biztosítani kell. Készülődnek a második aratáshoz. Nagyon fontos a munka. A rizsre szükség van, szinte az életet adja. — Kifetiled a sarlókat? — kérdi az apa. — Igen — válaszol a legidősebb fiú. — Azért még sok munkánk lesz. Hogy megy a tanulás? — Elég jól. Mert túl sok beszédre ilyenkor sincs idő. .4 házon is akad javítanivaló. Az idő pedig röpül. — Jövőre talán nyugodtabban készülhetünk az aratásra — szólal meg az asszony. Es ezt a vágyat, mindig, valamennyi családban megfogalmazza, kimondja valaki. Így volt ez tavaly, tavaly előtt is. Különös énekek születnek arról, hogy egyszer majd más lesz. Halkan énekel a család. Aztán munkához látnak. * Újsághír: j Karácsonykor és lioldiijcv napján, minden évben LM órás I fegyverszünetet tartanak a délkelet-ázsiai frontokon. 31. K. [ | Már nem „angol tó" az indiai-óceán Ha a szovjet flotta megjelenésével a Földközi-tenger már köztudottan nem „amerikai tó” tovább (amivé a második világháború után a „Truman-elv” jegyében megjelent amerikai VI. flotta akarta átkeresztelni), akkor — részben a gyarmati világ felszámolása, részben ugyancsak a szovjet flotta megjelenése folytán — az Indiai-óceánt sem nevezhetjük ma már „angol tónak”. Az elmúlt században lett az, amikor Afrika keleti partjának legnagyobb része, a Perzsa- öböl vidéke, India és Ausztrália egyaránt a Brit Birodalom gyarmata volt. Azóta azonban lezajlott a második világháború, amelynek befejezése után Anglia már csalc másodrendű — vagy ahogy Heath miniszterelnök nevezi — „középhatalom” lett. India, Ausztrália épn- úgy megszűntek gyarmat lenni, mint Kelet-Afrika államai, és az Indiai-óceánra még az amerikai flotta sem vonult be olyan egyeduralommal. mint a Földközi-tengerre. A tenger partján levő egykori gyarmatok, mint önálló országok, egyre jobban közeledtek a gyarmatosító imperializmussal szemben álló Szovjetunió felé, mert ez jelentett védelmet számukra a meggyengült Anglia helyére törő Egyesült Államokkal szemben, és támaszt önálló államaik felépítéséhez.Az egykori „angol tó” iránti érdeklődés különösen akkor nőtt meg, amikor az angol munkáspárti kormány 1967 végén elhatározta, hogy végleg visz- szavonja amúgy is meggyengült haderejét a „Szueztől keletre” levő területekről. Az. iparilag egyre jelentősebb nagyhatalommá váló Japán az USA támogatásával és csendes jóváhagyásával vetett szemet erre a területre. Az USA természetesen helyeselte ezt a törekvést, hiszen félt attól, hogy a Szovjetunió védelmét egyre jobban igénylő új államok kicsúsznak kinyújtott karmai elöl. A szovjet flotta megjelenése az Indiai-óceánon azonban felkeltette Kína érdeklődését is, és Hszin- csiangból Kasmíron és a nyugat-pakisztáni Karachin keresztül hamarosan közvetlen összeköttetésbe került az Indiai-óceánnal, majd a Zambiából Tanzániába vezető afrikai vasút- . vonal finanszírozásával az óceán kelet-afrikai partján is meg akarta vetni lábát. Ezért Pakisztánt támogatta, noha az tagja volt az amerikai politika által létre- j hozott agresszív katonai tömbnek, a SEATO-nak, ' majd Nixon bejelentett pe- ! kingi útja utón minden módon igyekezett — és igyekszik ma is! — kiterjeszteni hatalmát erre a senki által teljesen néni . birtokolt óceán-vidékre. ! Teszi ezt különösen azért. I mert ma már a szovjet flot- | ta is itt tartózkodik. Az egykori „angol tó" így került a világpolitika kereszttüzébe, és még jobban belekerül, amint Anglia is tagja lesz a Közös Piacnak, j hiszen az angol érdekeltség 1 nem szűnt itt meg teljesen, és a konservativ kormány — a munkáspárttal ellentétben — nem is óhajtja megszüntetni. A Közös Piacban levő Anglia érdekeltsége pedig Nyugat- Európa érdekeltségét is jelenti majd. Ebben a helyzetben e társét népeinek szabadságát — ez nem is lehet vitás — az egyetlen következetesen an- tiimperialista Szovjetunió flottája és másfajta támogatása fogja védeni. Mátc Iván
