Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
V »» 1971. dec. 12., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG i AMI FA VAN az alacsony, poros falú kovácsmühelyben, az mind tűztél sebhely es. A szerszámok nyele, az üllő alatti, kövérre hízott tőiké, a szenesláda oldala, a keskeny, mindig billegő lóca. Ami vas Van a kovácsműhelyiben, az mind tűztél fekete. Az előre elkészített és sorba rakott patkók, az üllő, a tűzhely platnija. Ami egy cserép zöld van az ablakban, az kormos és halott. Itt a tűz az űr. Itt csak a tűz él, és csak a tűz által életre hevített anyag. Itt csak a szerszámok ütésre, vágásra használt feje, éle csillog, és a fiatal kovácsok szeme, akaratos arcukban, meg az aranykarikagyűrű erős, húsos ujjúkon. A kovácsok fiatalemberek és fiatal házasok. Várják, hogy a tűzhelyen engedelmeskedésre hevüljön a vas. Ifj. Tóth Károly a hasával támaszkodik az üllőnek, Afra László a jobb kezével, és szótlanul néznek ki a poros, kormos ablakon arrafelé, amerre a házuk van. Nein beszélgetnek. Jól ismerik egymást. Együtt gyerekes- kedtek, együtt tanulták a mesterséget, egymás közelé- •ben laknak, egymás mellett dolgoznak. Egy utcából indulnak hajnalban, együtt isz- szák meg a kupica pálinkát, együtt vasalják a lovakat, javítják a kocsikat, együtt fáradnak, izzadnak, fáznak, együtt indulnak hazafelé, hogy az egész napi munka után lejátsszanak egy parti biliárdot, megigyanak egy korsó sört. És ugyanígy szó nélkül megértik egymást a legnagyobb munkában is. Megértik egymást a mozdulatokból, a kalápácsütések erejéből, irányából, pontosságából, az anyag izzásából, színéből, formálódásából. Néznek ki az ólomszürke tájba, hallgatják a tüzet szí-j ló ventillátor egyenletes zümmögését, és a vasalószínbe kötött lovak lábdobogá- sát. Tudják, nehéz munka vár rájuk. Vénusz és Dáridó, a két négyéves csikó még alig ismeri a hámot és a nyerget. Makrancosak _ Ábra már kifaragta patájukat, most a patkókat igazítják. Tóth Károly komótosan maga elé köti a bőrkötényt, aztán fogóval kipenderíti az izzó vasat az üllőre. Kézbe kerülnek a kalapácsok, és acélok csengésével telik meg a kis kovácsműhely. A nagy ütések nyomán megremegnek a szerszámos állványok, rajta a fogók, vágók, lyukasztók. Aztán a még izzó patkóval sietnek ki a vasalószínbe, ahol erős, hortobágyi, kötőlékek és erős emberek tartják a csikókat. Az egyik ló, Dáridó „pipázik”, azaz cigánypipával megszorítják az orrát, hogy elkábuljon a fájdalomtól, ne figyeljen a lábára. A patkó már ott füstölög a patáján. Amikor a másik csikó, Vénusz megérzi az égés szagát, felhorkan, és megfeszíti epéjét. Menekülne... Itt, a mezőkeresztesi A ra n yka 1 ás z Termel őszöve t - kezet lovasiskolájában sokszor keiül sor a cigánypipa használatára. Hiába, ezek versenylovak. Ha ez nem használ, csigával „emelik" a kovácsok elé a lovat, de itt van még a kaloda is. Előfordult, hogy nyolcán sem bírtak megtartani egy lovat, és fekve kellett megpatkolni Miskolcon, az állatkórház műtőasztalán, amíg tartott az injekció hatása. DÄRIDÖ sem adja magát könnyen. Szorít, fáj a ci- gánypipa, mégis előrevág ^ lábával. Gyorsan, ügyesen dolgoznak a kovácsok. Az élő, érző és a holt, de az izzó anyag találkozása nem köny- nyű munka. Aztán egy kis pihenő következik a lovaknak és az embereknek egyaránt Tóth Károly igazít még a patkón, Áfra László pedig kezeügyé- be igazítja a vasalóasztalt:, sorba rakja rajta a vasalószerszámokat. Az ö dolga a patkó felverése. Haüyukas a patkó, Áfra hét szöget vesz kézbe. Aztán két-három gyors, pontos és erős ütést mér egy-egy szögre. Dáridó nem állja a pipát, rángatja a fejét, s mivel az egyik első lábára kerül a patkó, nem ajánlatos most a háta mögé állni. A szögek a helyükön. A kovács meghúzza a patA munkaügyi döntőbizottságok munkája kőt. Aztán a ráspolyt veszi kézbe, aláreszel, csonkol és csinosít. Azt tartják, hogy akkor szép a munka, ha a pata valamivel beljebb van, mint a vas, de csak annyira, hogy a patkón, egy ici-pici egérke körbe tudjon szaladni ... A kovács csak akkor egyenesíti ki a derekát, ha befejezte a vasalást, helyrerak- ia a szerszámoikat:. Lassan megnyugszik ember és ló, •szerszám és kötőfék. — Kész -— mondja az egyik kovára, és a feje búbjára tolja a bőrből készült sildes sapkát. — Kész — mondja a másik kovára, és cigarettát igazít a szájába. — Kész — mond ják az emberek. akik a lovat tartották. Dáridó emelgeti a lábát, azt, amelyik fél kiló vassal lett most nehezebb. Később megjáratják, figyelik, jól pasz- szol-e a patkó. Bent, a poros falú kovácsműhelyben ifj. Tóth Károly a hasával támaszkodik az üllőnek, Áfra László a jobb kezével. Várják, hogy a tűzhelyen engedelmeskedésre he- vüljön a vas. Néznek ki az ablakon, amely a háztik felé nyílik. — Esni fog a hó — szólal meg elgondolkozva az egyik kovács. — liehet — mondja a másik. — Annak van itt az ideje ... NÉZNEK KI az ólomszür- ke tájba,'hallgatják a tüzet szító ventillátor egyenletes j zümmögését és a vasalószín- I be kötött lovak dobogását Szöveg: Or,avcc János Rajz: Lcnkey Zoltán ns ügyészi vizsgálatok tükrében A gazdasági irányítás reformja jelentős mértékben érintette a munkaügyeket is. Számos új jogszabály jelent meg. Ezeket meg kell. ismerni és az új szemléletnek megfelelően olyan gyakorlatot kellett kialakítani, mely a gazdaságirányítás új rendszeréből adódó követelmények megvalósítását elősegíti. Nem volt és jelenleg sem könnyű a munkaügyi döntőbizottsági munka. A munkaügyi döntőbizottságok szerepe nagy mértékben megnőtt azáltal is, hogy a munkaviszonyra vonatkozó részletes szabályok kialakítása — a kollektív szerződések révén — vállalati feladat lett. A vállalatok vezetőinek többsége felismerte, hogy a munkaügyi döntőbizottságok jó működése jelentősen hozzájárul a jó vállalati. légkör kialakításához, és ezért segíti a döntőbizottságok munkáját. A Borsod megyei ügyészi szervek az általános törvényességi felügyeleti tevékenységük során a munkaügyi döntőbizottságok eljárásának törvényességét is rendszeresen vizsgálják. A vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy a munkaügyi dön- löbizotlságok tevékenysége egyre színvonalasabbá válik, egyre több a helyes, törvényes határozat. Nem hagyható szó nélkül az sem, hogy előfordul számos olyan eljárási és egyéb szabálytalanság, amelyet kis fáradtsággal és gondossággal él lehetne kerülni. A leggyakoribb hiányosság, hogy a határidőket nem tartják be. Az egyik sütőipari vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz ez év április és május havában benyújtott 5 panaszt még szeptemberben sem bírálták cl. Egy másik építőipari vállalati munkaügyi döntőbizottság pedig a dolgozónak a munkáltató kártérítési határozata ellen benyújtott panaszát intézkedés nélkül irattárba helyezte. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy mily nagy érdek fűződik — mind a dolgozó, mind a vállalat oldaláról nézve — ahhoz, hogy egy sérelmesnek tartott intézkedés miatti panaszt mielőbb elbíráljanak. Minden egyes nap nyugtalanítja az érintett panaszost, késlelteti a vállalati intézkedés végrehajtását. A jogszabály rendelkezése szerint a leltárhiány megtérítésére vonatkozó határozatot a leltár befejezésétől számított 60 napon belül meg kell hozni. Az Áfészek munkaügyi döntőbizol jogának egy része ezt a kérdést nem mindig vizsgálja, s 60 napos határidőn túl hozott — tehát törvénysértő — határozatokat helyben hagy. További hiányosság, hogy több esetben nem megfelelőek a tárgyalási jegyzőkönyvek. Vagy szűkszavúak, és nem tartalmazzák a lényeges adatokat, vagy pedig feleslegesen olyanról is szólnak, amire nincs szükség. (Ez a határozatok indokolási részénél is tapasztalható.) A hozott határozatok, még helyes döntés esetén sem meggyőzőek, és a másodfokon eljáró szervnek kell megállapítani és ellenőrizni az ügy tényállását. hogyaMunkönyve már nem tartalmaz felmondási okokat. A vállalat tehát bármely indok alapián felmondhat, lia az az indok a valóságnak megfelel. Ebből következik, hogy a vállalat felmondása ellen benyújtott panasz elbírálása során az MDB is csak azt vizsgálhatja, hogy a felhozott indok megfelel-e a valóságnak. Nem helyezhető hatályon kívül a felmondás azzal, hogy bár a felmondás indítéka igaz, azonban nem olyan súlyos. hogy amiatt fel kellene mondani a munkaviszonyt. Az iparitanulók kártérítési felelősségét az 1969. évi VI, törvény és ennek végrehajtásaként kiadott 13/1969. (XII. 30.) MüM. sz. rendelet szabályozza. A törvény szerint a tanulóval szemben az iskola érvényesíthet kártéritesi. A munkaügyi döntőbizottságok egyik lényeges területe a fegyelmi határozatok elleni panaszok elbírálása. A munkaügyi döntőbizottságok feladata ezekben az ügyekben kettős. Egyrészt erősítenünk kell a munkafegyelem sértő magatartások miatti felelősségre vonások nevelő jellegét. segíteni a vállalatot a munkafegyelem megszílárdi- tásában, másrészt pedig meg kell védeniük a dolgozókat az önkényeskedésektől, túlkapásoktól. Az a tapasztalatunk, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok egy része nem értékeli kellő súly- lyal az ittasan elkövetett fegyelemsértéseket. Vizsgáiafaiuk .“r“n_ koztunk nem egy olyan panasszal is, melyben a dolgozó arra hivatkozik, hogy a munkáltató intézkedése személyes jellegű volt, nem reális, Ilyen esetben a munkaügyi döntőbizottsági eljárás során feltétlen indokolt és szükséges annak a kérdésnek a tüzetes megvizsgálása, hogy a munkáltató nem él-e visz- sza jogával. Az volt a célunk, hogy néhány általánosságban előforduló hiányosságra rámutassunk, s ezúton is segítséget nyújtsunk a munkaügyi döntőbizottságoknak a munkaügyi viták helyes, törvényes elbírálásához. A még meglevő hiányosságok ellenére a munkaügyi döntőbizottságok értékes, jó munkát végeznek, a szocialista törvényesség útján haladnak. Dr. Szabó Imre csop. vez. ügyész Egy ózdi panasznapról Az Özdi városi Tanácson hétfőn, szerdán és szombaton tartanak fogadónapot. A tanács földszinti részének folyosója ilyenkor zsúfolt, nem ritkán türelmetlenkedők vitájától hangos. Ahány ügyfél, annyi akta. mind más és más megítélést, ugyanakkor egyformán sok türelmet, megértést igényel. A sok komoly, vitás jogi eseteken kívül természetesen szép számmal akadnak humoros, vagy éppen mosoly- íakasztásig bosszantó ügyek, ügyfelek is. A közelmúltban, Patronáló brigádok Egy érdekes és a maga nemében figyelemre méltó felhívás látott napvilágot a közelmúltban az Északin a gyár- országi Vegyiművekben. A gyár Vöröskereszt szervezetének vezetősége, valamint a versenyiroda ajánlatot tesz ez írásos dokumentumban a szocialista brigádoknak: a jövő évre szóló vállalásaik megtételekor gondoljanak a paironálásra váró gyermek- intézményekre. A felhívás részletesen tájékoztatja az üzemek szocialista ltözösségeit, melyek azok az iskolák, óvodák, gyermekotthonok, ahová elkelne a segítség. A gyári óvoda és bölcsőde, valamint a bábonyi iskola patronálásán túl, a legtöbb emberi segítség, támogatás * járásban működő nevelőotthonok lakói számára kellene. A felhívás méltatja, hogy a brigádtagok, a szocialista kollektívák bizonyára megtalálják majd annak a leghatásosabb módját, hogy hatékony segítséget kapjon az Alsózsolcai Állami Nevelő Intézet, s kulturáltabb körülmények között élhessenek a girincsi gyógypedagógiai otthon kis lakói. A felhívás a napokban jutott el a brigádokhoz. Bizonyára számos közösség határozza el, hogy társadalmi munkában igyekszik korszerűbbé tenni a gyermekintézmények környezetét, s megszépíteni néhány apró figyelmességgel a kis lakók életét. Egy szocialista szerződésről — amelyet, pár napja írtak alá — mái- hint adtunk. Az intermedier gyárrészleg Winkler-brigádja vállalta, hogy a jövőben patronálja a bábonyi általános iskolát. Cserébe az úttörőszervezet igyekszik majd sajátos eszközeivel segítséget nyújtani a brigádnak. Az ÉMV-ben most meghirdetett, nemes célú társadalmi akció tulajdonképpen nem új. Hasonló patronálást végzett már a bábonyi gyár egy-egy brigádja korábban is. A mostani felhívás nyomán kibontakozó mozgalom talán azért dicsérendő különösen, mert igyekszik a gyár. kapun túl, minél szélesebb körben hatni, s tenni valamit a gyermekintézményekért. Gy. K. íogadonapi látogatásunkkor néhány ilyet jegyeztünk fel. * Négy oldalas, nagy gonddal megfogalmazott levelet, feljelentést tesznek elém. A panaszos második szomszédja ellen kér vizsgálatot, mert az adó-vevő és gondolatolvasó készülékkel rendelkezik. A szomszédnak lévén ilyen „ügyes masinája”, ismeri a panaszos legtitkosabb gondolatait is és az adó-vevővel irányítja a cselekedeteit, — Mit lehet ilyenkor tenni? — kérdezem, s nem tudom visszafojtani a mosolyt. — Ha a panaszos az adó sugarait venni tudja, akkor minden bizonnyal speciális antennával rendelkezik. Azt; kell leszerelni... * Gyakran nyílik az ajtó szabálysértési ügyek miatt is. Az ügyfelek túlnyomórészt idézettek, s nem feljelentők. — Melyek a leggyakoribb szabálysértések Özdon? — Az utóbbi időben leginkább az önkiszolgáló boltokban való lopás harapódzott el. Érdekes, hogy éhező gyerekeknek még senki sem lopot kenyeret, zsírt, cukrot. Ez nem csábítja az üzleti tolvajokat. 1 deci pálinkának, konzervnek, cigarettának, csokoládénak és hasonló apróságoknak azonban nem tudnak ellenállni. Nem rászorultságból teszik, sokszor hobbynak tűnik. Előfordult, bogy jól kereső férfi felesége 4 forint értékű apróságot tulajdonított el. Otthonról visszafordult, s szemrehányást tett az üzletvezetőnek, hogy nem vették észre. Az üzletvezető tapintatos volt. — De asszonyom, biztos véletlenül tette zsebre. Köszönjük, hogy visszahozta ... — Nem véletlenül. Kifejezetten az volt a szándékom, hogy ellopom. Nem tehetek róla. Az üzleti szarkák egyre nagyobb árat fizetnek káros szenvedélyükért. A bírság összege mindig nagyobb. De talán ennél is kellemetlenebb a megszégyenítés. * F. I. házát az új városközpont építése miatt kisajátították. A kártalanítási ösz- szegben egyezség született, s a pénz 60 százalékát a tanács a bontás megkezdése előtt kifizette. A kártalanított ügyfél csak annyit kért, hogy fél évre a tanács ideiglenes lakást biztosítson neki, mert építkezik, s csak hat hónap múlva lesz kész a háza. A kérését természetesen méltányolták. — Gyakran találkozunk lakásspekulációval, de ennyire bosszantó az utóbbi időben nem volt — mondja dr. Lup- ták Zoltán, az igazgatási osztály vezetője. — Fél év múlva F. I. beállított, s közölte, hogy kiköltözik, ha az ideiglenes lakásért lelépés címén 20 ezer forint körüli összeget fizetünk neki. Vagyis visszaváltjuk azt a lakást, amellyel kisegítettük ... Sajnos, vannak, akik eny- nyire gátlástalanok, ha üzly.- ről, üzérkedésről van szó. Rabolják a tanácsi dolgozók idejét, energiáját, türelmét azoktól, akik valóban seeit- ségre szorulnak. Tóth István
