Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 6 ItW. «foc. 12., wisámop A pontes • | #vr sdo Ay jJíí Nem anyagi folamihez szorosan kötni akarjuk, azt mondjuk: múlik. Hogy tudjuk, milyen gyorsan múlik az idő, mérnünk kell. A viszonyított matematikai számok, az óra, a hónap, az év: emberi beosztás. Lehetne egy napnak 50 órája is akár, de a régi-régi beosztás szerint csak 24 van. Az emberek már az ókorban, és azután is megpróbálták mérni az időt, s ez többé-kevésbé sikerült is. A homokóra pergő szemei, a napóra körbejáró változása, az ingaóra kongatása — mérőeszköz. A tengerész a csillagok keltét és nyugtát figyelte, az erdei ember az árnyékot, a síkságon lakó a nap járását. Falusi ember még ma is gyakran méri így az időt: ,.Elment az ötórás busz, fél hat van”. A pontos idő nagyon ötletes dolog. Azt már bizonyára mindenki tudja, hogy ez nem közvetlen telefon- kapcsolat, a monoton női hang magnószalagról „társalog” velünk. De ez sem egyszerű dolog. A pontos idő az egész országban mindig ugyanannyi, mert minden város — így Miskolc — közvetlen vonalon, Budapestről kapja a hangot. Amint valaki feltárcsázza a 08-at, a vonal átkapcsol a pestire, s kétszer . egymás után hallhatja az időt. Persze a szalagra sem úgy vették fel a sorban következő számokat, ahogy halljuk. Három szalagot kell tizedmásodpercnyi eltérés nélkül egyeztetni — egyiken csak az órák, másikon a percek, harmadikon a másodpercek vannak. Amíg tehát egyik szalag egy nap alatt forog le, a másik egy óra, a harmadik egy perc alatt. S a körforgás állandó, ahogy az egyik szalag „lejárt”, újra kezdi a nulla órától, nulla perctől, nulla másodperctől. A telefonébresztés — hi szén ez is a pontos időhöz tartozik — nem mechanikus dolog. Ez „élőben” történik. Előző nap a tudakozó számán kell bejelenteni az igényt és az időpontot. Ezt jegyzik, majd átadják a két éjszakás in- terkezelőnek. Ébresztés előtt azonban — még a bejelentés napján — visszahívják a bemondott számot. Aki tehát hajnali ébresztéssel akar haragosával kitolni, ne számítson a kellemetlen vicc hatására. Az éjszakások felhívják reggel — leggyakrabban 3 és 6 óra között — az adott számot. Két percig berreg a telefon. — Itt a központ, jó reggelt kívánok! 5 óra 30 perc van. Mély álomból ébredve bizonyára kellemesebb az élő hangot hallani, még egyszer megkérdezni, menynyi is az idő, mint esetleg szalagról egyhangú, régen elmondott szöveget hallani. Ha az ébresztő azt mondja: jó reggelt, azt abban a pillanatban, és igaz szívből mondja. A technikából is megárt néha a sok. A pontos “«SS napjainkat, éveinket. A pályaudvarokon, a forgalmas helyeken gyorsan rápillantunk a villanyórára, mely örökké jár, nem kell felhúzni. Állandóan ellenőrizzük magunkat az órával, óránkat a telefonos idővel, azt a villanyórával, és így tovább. Félórákra, percekre tördeljük a napokat. Nem hozzávetőleges időt számítunk, hanem másodperceket. S a technika segít nekünk a homokórában mérni a homokszemeket. Pedig az idő nem anyagi, s a saját, önkényes felosztásunk szerint préseljük be magunkat a pillanatok rohanásába. Orosz Júlia FECSKE CSABA A hetedik napon Virágok bíbor-szirmaiból szivárványt épít a szél, ájult levelek zuhannak nyomunkba, anyátlan ujjaim bolyongnak bőröd lázverte mezején; sor som szomorúsága szememben, villámaival jaj halálra ne sebezzelek; itt állok melletted szívemig meztelen, csontsoványan ebben a halálos szerelemben a hetedik napon fájdalmas csókkal megszentelt esküvés iszonyú terhétől roskadozva; nézd, fölöttünk madarak szállnak az ég sarával befröcskölt szárnyakkal, vállunkhoz emberek ülődnek, ajzott idegeikről a fájdalmak dalai csendülnek föl, csak a mi szívünkben van még erő visszhangozni a másik szív dobogását, csak mi bennünk kéklik a csönd olyan gyönyörűen ahogy a legtisztább ég se kéklik. k/öJUáUífA SZAKÁLLAS \ (Teliinger István munkája) TAm á iwiejzlapúk. A MINI AZ OKA Az anya elhatározza, hogy télre harisnyát köt a lányának. A tél beköszöntött, de a harisnya csak nem készült el. — Már hetek óta kötöd — mondja a kislány szemrehányóan —, mondd meg már végre, mikorra lesz kész. — Kislányom, ha hétről hétre így rövidül a szoknyád, azt hiszem, csak jövőre. SAKKMESTER A VOLÁNNÁL Az egyik közismert sakkozó gépkocsivezetést tanul. A vizsga előtt megkérdezi tőle a barátja: — Mondd, hogy megy a vezetés? — Akárcsak a sakkozás mondja magabiztosan —. hol egy parasztot, hol egy lovat ütök el. SZAKMAI ISMERET A villanyszerelő kisfia éktelen sírásba kezd. — Miért sírsz? Mi bajod? — kérdezi az apja kétségbeesetten. — Hozzányúltam egy darázshoz, és nem volt szigetelve. GYORS HELYREIGAZÍTÁS Két ember találkozik az egyik presszóban. — Jó hogy jössz, éppen számolni akarok veled — mondja szemrehányóan az egyik. — Kérlek, parancsolj. — Mondd, igaz az, hogy a minap egy előkelő társaságban azt mondták rólam: tehetséges, rendes, becsületes ember vágyóik, te pedig az ellenkezőjét állítottad? — Sizó sincs róla — háborodik fel a másik. — Mindez szemenszedett hazugság. Kijelentem, hoigy én még soha életemben nem voltam olyan társaságban, ahol azt állították volna rólad, hogy rendes és tisztességes vagy. — Elnézést. — Kérlek. A NAGYMAMA MESÉL Lefekvés előtt a nagymama mesét mond a kisunokái- nak. — Volt egyszer egy szegény asszony, akinek csak egyetlen forintja volt. Este aztán imádkozott a Jóistenhez, hogy segítsen rajta. És tudjátok, jól imádkozott, mert amikor reggel felébredt, két darab szép százforintost talált az erszényében. Mire az egyik kisundká megszólal. — És mondd mami! A férje nem vett észre semmit? AKTUÁLIS TÖRTÉNET Két barátnő összefut az utcáin. — Mondd! Mi van Miiéivel? Már két hete nem láttam. — Ágyban fekszik, hongkongija van. — Furcsa, a múlt hónapban azzal dicsekedett, hogy egyiptomija van. ŐSZINTESÉG A fiú megkéri a lány kezét. — Mielőtt azonban egybekelnénk, tisztázzunk egy dolgot, szívem — mondja a fiú. — Tessék. — Drága egyetlenem. Ne érts félre, csak puszta kíváncsiságból kérdezem. Volt már fiúd, mielőtt velem jártál? — Fiúm nem volt, szívem, de van két szép kislányom. ELŐFORDUL Az egyik értelmi,ségi klubban így fejezi be az előadó a több mint három órás eszmefuttatást: — Uraim! Remélem, hogy expozémban sikerült valami újat mondanom önök számára. — Igen, valóban — feléli egy kajáin kanig — Az előadásban eüihamgaott két anekdota köziül az egyiket még nem hallottuk. VALÓBAN MEGBOLONDULT Az egyik vékony falú, mai lakásban szinte éjjel-nappal szaxofonozik egy öregúr. így megy ez már hetek óta. A szomszédokat már szinte az őrülés kerülgeti. Az egyik lakó nem, bírja tovább, és bekötött füllel lerohan az öreghez. — Ember! Ha nem hagyja abba azonnal ezt az átkozott szaxofonozást, tisztára megbolondulok. — Azt hiszem, hogy már meg is bolondult, szomszéd — mondja az öreg nyugodtan —, hisz két napja javítóban van. KI TUDHATJA? A mama meglátogatja lányát és kisunokáját. — Milyen szép gyerek — mondja —. hogy hasonlít a férjedhez. — Érdekes — válaszolja a fiatalasszony —, a nagymama váltig azt állítja, hogy inkább az apjához hasonlít. OKOS GYEREK — Pistike, miért írod olyan óriási nagy betűkkel ezt a levelet! — Mert a nagypapám, akinek 'küldöm, nagyot hall. Wirlh Kiváló együttesek A Csortos Gyula Színpad Ilyen eredménnyel kevés együttes dicsekedhet. A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ Csortos Gyula Színpada negyedszer nyerte el — megszakítás nélkül — a Kiváló együttes címet. Megyénkben nincs példa hasonló siker- sorozatra. Persze a sikert, az elismerést nem adják ingyen. A Csortos Gyula Színpad tagjai — az együttes 1951-ben alakult — rendkívül sokat dolgoztak érte. S az a közönség a megmondhatója, hogy megérdemelték, amelyik évről évre, előadásról előadásra megtapsolta műsoraikat. Kezdetben egyfelvonáso- sok, rövid jelenetek, irodalmi összeállítások szerepeltek műsorukban. De már akkor, az induláskor is magasra állították a mércét: Illyés műveiből, József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor verseiből válogattak. Később mind nehezebb feladatra vállalkoztak, s ezzel együtt már teljes estét betöltő, művészi produkciót nyújtottak. Csortos Gyula nevét 1963-ban vette fel a színpad. 1965-ben már ezen a néven nyerték el első ízben a Kiváló együttes címet. Orosz György, Párkány László, most pedig Gyarmati Béla foglalkozik a színpad tagjaival, akik között fiatal és idősebb munkások, ipari tanulók és diákok egyaránt találhatók. Nehéz lenne felsorolni eddigi repertoárjukat. Mai magyar drámaírók, mai külföldi szerzők, s klasszikusok művei egyaránt szerepeltek műsorukban. Legszívesebben talán mégis a mai magyar szerzőket tolmácsolják. Jövő évi terveikben is ilyen darabok szerepelnek; Raffai Sarolta és Karinthy Ferenc valamelyik darabja közül mutatnának be egyet, többek között. S jövőre is, akárcsak eddig, találkozhatunk velük városon és falun, művelődési házakban és munkásszállásokon. Egy biztos: bármely előadásukat is látjuk majd, lelkesedésük, ügyszeretetük s tehetségük töretlen lesz. Mert erre kötelezi őket az immár négyszer megszerzett kiváló cím. Az Avas Táncegyüttes Sziszifuszi feladatra vállalkozna, aki össze akarná, számlálni, hányszor és mennyi ideig zengett a vastaps, amikor befejezték egy-egy műsorukat, egy-egy táncszámukat. Mert a miskolci Avas Táncegyüttesnek nemcsak idehaza tapsoltak már, szűkebb hazánkban, Miskolcon és Borsodban, nemcsak Magyarország nagyvárosaiban és falvaiban, hanem számos más országban is. Felléptek — hogy csak az elmúlt két év színhelyeit említsük — Romániában, Ausztriában és Csehszlovákiában, még régebben Algériában, Angliában, az NDK-ban is. A napokban a francia- országi annemesse-i nemzetközi táncfesztiválra kaptak meghívást, s reméljük, a hazai hozzájárulás sem marad el. Az együttes 1951-ben alakult. Kezdettől fogva nagy létszámmal dolgozik. Jelenleg is mintegy harmincán tagjai a tánccsoportnak, tizenegy tagú a zenekar, van két énekes szólistájuk. Ígéretes az utánpótlás is; csaknem harmincötén dolgoznak szívósan, hogy a „nagy csoportba” bekerüljenek. Első ízben 1969-ben nyerték el a Kiváló együttes címet, most kapták meg másodszor. Jelenleg Galambos Tibor vezetése alatt dolgoznak. A régi sikereket — hisz- szük — felesleges említeni. Inkább az cl következendő esztendőről kellene szólnunk. Februárban mutatkoznak be a televízió Kiváló együttesek a pódiumon című műsorában, s meg kell védeni „hírnevüket” a zalai kamaratánc-fesztivá- lon, valamint a Sajó menti táncparádén. A fesztiválokon kívül nem kevesebb, mint harminc előadás szerepel jövő évi programjukban: új és régi számokkal, s a sikerért,' a tapsért sok-sok próbával készülnek. A Csortos Gyula Színpad és az Avas Táncegyüttes szakmai vezetői csütörtökön vették át Budapesten a Kiváló együttes kitüntetést. Megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a két együttes tegnap és ma ünnepi műsort ad. Ma este az Avas Táncegyüttes jubileumi műsora után kerül sor az ünnepélyes eseményre; a szakmai vezetők átadják a díjakat, a megtisztelő kitüntetésről szóló oklevelet a siker legfőbb részeseinek, az együttes tagjainak. Cs. A. Semmi ok aggodalomra A minap egy országos jellegű közintézményben jártam. Belépéskor szabályszerű, egyszeri belépésre szóló cédulát kaptam. Több órát töltöttem bent, sokfelé jártam az épületben, majd este, dolgom végeztével eltávoztam, s hazautaztam. Csak másnap vettem észre, hogy kabátom zsebében maradi a belépőcédula, távozáskor nem adtam le a portán. Vajon most mi lehet? A másodpéldányokból kitűnik, hogy bementem az épületbe, de a visszakapott cédulák között nem találják az enyémet. Csak egy lehel: még nem jöhettem ki. De hol vagyok, merre bujkálok? Azóta már bizonyára a fűtőtestekben is keresnek, hová lehettem, mert mégsem lehet, hogy egy felnőtt ember csak úgy egyszerűen eltűnjön egy olyan épületen belül, ahol külön alkalmazott állítja ki a belépőcédulát, megint másik ellenőrzi azt a belépéskor. Semmi ok aggodalomra! Nem tévedtem el a labirintusban, békességgel távoztam, csak — bizonyára a sietség miatt — a cédula maradt nálam. Elnézést kérek. (b)
