Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A REJTÉLYES UTAS — Annyi fajta föld van, mint ahány ember a földön — mondja Kriston Imre, a kübikoisbrigád vezetője. — Van amelyiket nem fogja az ásó, van amelyiket nem sze­reti a lapát, van amelyik a csákány vallatását sem állja, van amelyik úgy teleszívja magát vízzel, mint a spon- gya, van amelyik utálja a vizet, ' > amelyik sárrá vá­lik, és van amelyik szereti és befogadja az embert. 1969-ben kezdték meg a Dél-borsodi Regionális Víz­mű kiépítését az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság szakemberei. Ennek ke­retében történt a kácsi és a sályi forrásfoglalás, és Kacs —Mezőkövesd között a főve­zeték kiépítése. Azbeszt-ce- mentcsövekben jut el majd a víz 1972. augusztus 20-ig 9 községbe. De a csöveknek helyet kell csinálni a földön, a földben. Több kubikosbrigód és 1öbb árokásó, markológép dolgozik ezen a munkán. Kristonék kezdettől fogva. Tizennégy esztendeje alakult a brigád, valamennyien be­senyőtelekiek. A gépkocsi azonban nem a családjuktól hozza el őket reggel, hanem Darócról. ahol munkásszállá­son laknak. Azt mondják, most jó a szállás. Tágasan vannak, meleg is van, és ha akarnak fürödhetnek is. De nemcsak a szállás jó, nem­csak az éjszakai pihenés, ha­nem a munka is kedvezőbb, mivel délben autóval hozzák utánuk a meleg ételt. Egyébként a nap tűzgyúj­tással kezdődik. Ilyenkor, té­len, a tűznek mindig égni kell. Nemcsak a hajnali me­legedéskor, nemcsak a reg­geli szalonnasütéshez, hanem később is, amikor a világos­ság elveszi a tűz fényét. Ladányi József, a munka­vezető azt mondja, hogy a Kriston-féle brigád a leg­jobb kubikos kollektíva. Nem­csak azért, mert szeretik a munkájukat, hanem azért is, mert emberként is tisztelik egymást. Előfordul, hogy az időjárás, vagy a nagy sár miatt a gépek nem tudnak úgy dolgozni, ahogy kellene. A gép elromolhat, csődöt mondhat, Kristonék azonban sohasem. Negyven kilométer hosszúságban kell lefektetni a csöveket, több mint 20 000 köbméter földet kell össze­sen megmozgatni, s ki tud­ja, ebből mennyi jut Kriston Imre kilenc emberére? Ez a brigád nemcsak egy faluból verbuválódott, hanem szinte egy rokonság is. Hi­szen Püspöki Rudolfnak itt van a Vendel nevű testvére, de unokatestvére is Püspöki Ágoston, Veres Imrének pe­dig Veres János a( rokona. De névrokonok is vannak, hiszen Püspöki Vendel mel­lett dolgozik Vasas Vendel a sorban. De Detrik Gyula és Balogh György sem mond­hatná el magáról, hogy vala­milyen rokonsági kapcsolat­ban ne lenne a brigád többi tagjaival. Amúgy nem hason­lítanak egymásra, csak az öl­tözékük. a ruházatuk, a gu­micsizma, a munkásruha, a meleg felső, meg a kucsma és mozdulataik, de gondol­kozásuk is. Mezönyárád határában ta­lálkoztunk velük. Nem mesz- sze az úttól. Kriston Imre Kriston Imre brigádvczclö dermedt ujjaival csavarta a cigarettát. Nem odafigyelt, hanem a munkára, s azért még talán meg a hideg miatt, a cigaretta sem sikerült va­lami jól. Brigádtársait figyel­te, ahogy kínlódtak a sár­ban. Napfényes, havas mezők, s földek között kanyarog a gép­kocsi. A távolban ködök ülik meg a tájat, itt benn, a Vol­gában meleg van, álmosítóan zsong az autó motorja. Né­zem az előttem ülő Hegyi Im­re ősz haját, s ugyanazok a kérdések kelnek bennem, mint azokban, akik egy szö­vetkezeti küldöttgyűlésen ‘ csodálkoztak jó .másfél hó­nappal ezelőtt, amikor a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra még a gyűlés napján ar­ra is szakított időt és ener­giát, hogy elmenjen Sajó- szentpéterre, mert a képvise­lőknek ott akadt dolguk. Ho­gyan bírja, honnan ez a tö­retlen erő, akarat, állandó cselekvőkészség? De nem kérdezem meg. Né­ha a kérdések többet mon­danak, mint a válasz. ISépfrontos és képviselő Mellettem, az ülésen sza- tyornyi újság és folyóirat. Hegyi Imre országgyűlési képviselő Halmajba készül, a lapokat majd Encsre repí­ti a gépkocsi. Mert ugyanab­ban a percben népfrontos és képviselő is Hegyi Imre. — Vigye ezt a borítékot Ináncsra — magyarázna a gépkocsivezetőnek —, egy öreg bácsié, aki 80 éves, és nyugdíjat akar. Nehéz ügy — fordul hátra —, törvényesen — Nehéz a föld, nagyon nehéz — mondta, miközben meggyújtotta a frissen csa­vart cigarettát. — Nehéz; míjgj: egyedül is megvan a súlya, de most sokkal több. mert teleszívta magát vízzel. És nemcsak a föld nehéz, hanem az idő is, hiszen vagy a hideg, vagy a hó bánt minket. Szótlanul dolgoznak az em­berek A lefektetett csőre la­páttal terítik a földet. Most éppen azt szidják, a havat, meg az esőt, ami miatt dol­goznak. A vizet. A vizet, amely az ő kezük munkája nyomán jut el majd Kácsra, Tibolddarócra, Mezönyárád-1 ra, Latorútra, Sályba, Mező- | keresztesre, Mezőnagymihály- ! ra és Mezőkövesdre. A vizet I szidják, mert a víz miatt ne­héz a föld. Nem hangosan szidják, nem j káromkodnak. Hiszen tudják, ! bőgj- a víz, a föld édestest- j vérek. Tudják, hogy a víz és ; a föld az élet. Csak a : szemükkel szidják. És ta­lán csak akkor, amikor a j csizmaszárból előhúzzák a kóéért, amivel a lapátról ösz­tökélik a sarat. Szöveg: Oravcc János Fotó: Szabados György ' j bántak az öreggel... talán a méltányosság. Fellebbezett a járásbírósághoz, most az El­nöki Tanácshoz akar. — Az­tán újra a sofőrhöz: — Mond­ja meg neki, hogy majd le­velet is írok. Egykor gyalog Már Szikszó elején járunk, a képviselő a szennyvízről beszél, valahová ide öntik ki. Aszaló végén egy künn ha­gyott. szántásba süllyedt erő­gép bírja szóra. | — Nem zavarja a gépcso­port vezetőjét, hogy kinn áll a gép a földön? lialmajon hallottam ké­sőbb, hogy a felszabadulás után két nap alatt öt itteni, Hernád menti községben tar­tott beszédet. No persze, ak­kor még fiatalabb volt — hallom az ellenvetést. Igaz, csakhogy akkor még gyalog rótta az egyik településről a másikba vezető utat. Nem is ahhoz kell sok idő, hogy egyik helyről a másik­ba érjen az ember, hanem, x hogy egyik lélektől a mási­kig. Ez a fárasztó. Néha egy élet is kevés erre, pedig nem is az életkor függvénye. A csizmás és kalapos földműve­sek, akik állatok szagát hoz­zák magukkal egyformán szürke kabátjukban, bizony­nyal ugyanolyan bizalommal teszik Hegyi Imre vállára gondjaikat, mint húszegyné­1944 októberében ismeret­len rendeltetésű, német ka­tonai személykocsi robo­gott Pestről Miskolcra. Az autó a belvárosban fékezett. Egyetlen civil utas. zömök, ősz hajú, vidéki állatorvos ki­nézetű férfi ugrott le a jár­műről. — Köszönöm uraim, a vi­szontlátásra! — Viszontlátásra, doktor. Az utas barátságosan in­tett a kocsival tovább robogó két német tisztnek., Szemé­ben vidám, gunvoros fények villantak. — Ha tudnátok, kit s mit hoztatok ... Emberünk belemerült a vá­ros rengetegébe. Miskolc lát­szólag semmit, sem változott. De a civil lakosság az utcán megfogyatkozott, a szemek­ből áradó tétovázás, vagy néma fájdalom idegfeszült­ségről, kétségbeesésről ta­núskodott. És a járdán sű­rűn kopogtak a német kato­nai csizmák, zörrentek a nyilas suhancok fegyverei. Tóth Béla, 1944 nyarán Budapesten kezdte meg a Mókán Komité szervezését. Itt alkotta, sokszorosította az első direktívát. ..Megszűnt a tétlen Mes- siás-várás kora. Ütött a gyors tettek órája ... Fel a parti­zánharcra!'’ A direktíva szervezési sé­mája: vallás- és pártkülönb­ség nélkül egyesíteni kell a német elnyomók kiűzésére mindazokat, akik egy gon­dolaton vannak. A módszert és a körülmé­nyeket jól jellemzi, hogy a Mókán megalkotója és fő szervezője német katonai ko­csin robogott Miskolcra. Amikor nyugtalanul szóvá tették neki. ezt mondotta: — Édes fiam, tanuld meg. ma olyan időket élünk, ami­kor a megszokott illegális módszerek már szűknek bi­zonyulnak. A helyzet olyan váratlanul alakul, az esemé­nyek olyan gyorsan pereg­hány esztendeje, amikor a Nemzeti Parasztpárt megyei szervező titkára volt. Soronként újabb probténiák Kilenc óra után néhány perccel már a Halmaji köz­ségi Tanács ülésén vagyunk. A 49 tanácstag közül 45-en megjelentek. Még 13 órakor is a gomolygó füstben ülünk. A képviselő jegyzetel, soron­ként újabb problémák: rossz a Hernádkércs—Szentisván- baksa közötti útszakasz, pe­dig az iskolás gyerekeket szállító autóbusz is arra jár. A busz nemcsak túlzsúfolt, hanem fűtetlen is ... a gye­rekeknek nincs hol várniuk az autóbuszt Halmajban, mert valamennyi tanterem foglalt... annyira, hogy a gyakorlati foglalkozást egy teremben két tanár tartja egyszerre (!), egyik a fiúk­nak, másik a lányoknak ma­gyaráz. Rossz a Bársonyos hídja, óriási a balesetveszély, ám a tanácsnak nincsen pén­ze megcsináltatni... konkrét bajok Kora délután szegődtünk a konkrét problémák nyomá­ba. Csúszkáltunk a kocsi- úton, kísérőink magyaráznak: erre lesz a faluközpont. Az orvosi rendelő és a lakások modern épületkomplexusa egész mellbevágó, összesen 1 300 000 forintba került, és csak 200 ezer forint hozzájá­rulást kapott a helyű tanács. nek, hogy a legvakmerőbb, a legmeghökkentöbb megoldá­sok a legkevésbé gyanúsak. A fővárosban valahogy nem talált jó .talajra. A szíve Miskolcra húzta. Először az illegalitásban levő pártta­gokhoz kopogtatott be. Pro­vokátort gyanítottak benne, s elutasították. Keresett egy másik utal. Rokonai révén építette ki kapcsolatait. Miskolc kiváló talaj volt a partizánjellegü ellenállási mozgalom megszervezésére. 1943-ban az újgyárban rob­bant ki a béketüntetés. A munkások követelték, hogy Olaszország példája nyomán Magyarország is lépjen ki a háborúból. Ez olyan nagyha­tású volt. hogy a moszkvai rádió is felfigyelt rá. és kom­mentálta az esetet. A külön­böző üzemekben, lakónegye­dekben kis forradalmi gócok, csoportok alakultak ki. Kel­lett valaki, aki az egész gé­pezetet összekapcsolja, moz­gásba hozza. Embereket kell megnyerni? A munkahelyen ezer lehe­tőség van rá. Az újgyárban Fekete Mihály és Barbai Fe­renc jól ismeri Kovács Im­iét. Soha nem politizált. Most viszont egyre jobban erősö­dik benne a németellenesség. A Mókán két vezetője felke­resi a diósgyőri csoport ve­zetőjét. Njürő Sándort. — Kapcsold be Kovács Imrét, Megbízható ember. Kovács Imre lakása így lesz illegális találkozóhely, röplapokat terjesztenek, sok­szorosítanak, fegyvereket sze­reznek a menekülő hadse­regtől, hímezik a vörös zász­lókat. Rácz Zoltán reformá­tus papként derekas antifa­siszta és háborúellenes pré­dikációival hívja fel magára a figyelmet. Kapcsolatba ke­rül Barbai Ferenccel, alá a Rácz-családot beviszi a Mo- •kanba. Ráczék Vajda Gábor­ral együtt — akit viszont ők vittek be a szervezetbe — részt vesznek a direktívák Hogy mi vele a gond? Az 1969. augusztus 1-én átadott rendelőnek hiányzik az orvo­si berendezése, pedig annak­idején megígérték. Épülő ikerházba megyünk be aztán. Kerülgetjük a pa­rázsló kokszkályhát, a habar- csos munkásokat. Megnyug­tató itt lépkedni. Szóljon a Parlamentben Sokan szorongunk a közsé­gi tanács egyik szobájában. Egy parasztember arról be­szél, hogy7 tudják ők a kö­zösben, nincs pénz még ' a tsz-nyugdíjak felemelésére, belátják: az állam bukszájá­ban kevés van ahhoz, hogy már most egyszintre hozzák az ipari nyugdíjakkal, de azért mégis ... Képviselőjük szól­jon értük a Parlamentben. Az a kulák, aki elment a gyárba, s betöltötte a 60. élet­évét, szép nyugdíjat kap. A paraszt, a szegény, aki itt maradt, szánt és vet, végig- verekedte az elmúlt évtize­deket, koplalt is néha, sok­kal kevesebbet kap ... És így múlik, a nap. pana­szokkal és örömökkel. Ha­mar leszáll a sötétség, csak a hó világok Miskolc felé su­hanunk, a képviselőből ismét népfrontos lesz, valami meg­beszélés várja még a hivatal­ban. Nézem az előttem ülő Hegyi Imrét. Megszólal, az ináncsi öregemberről kérdezi | a gépkocsivezetőt, és hátra j nyújt egy almát. Azért, mint- | ha görnyedte’' - >n a| háta... Njilray Péter Egy nap a képviselővel kidolgozásában, a röplapok készítésében, terjesztésében, majd később a lap szerkesz­tésében. © A harchoz fegyverek kelle­nek. Urbancsok Mihály, a Mó­kán egyik vezetője, sejtje sét tagjának közremü Ködösével kapcsolatba kerül Szabó La­jos nemzetőr parancsnokkal. Nehány próba után meg­egyeznek a találkozóban. Ez Urbancsok lakásán zajlik le. A találkozóra eljön Tóth Béla es Fekete Mihály is. A várakozás pillanataiban meg- hökkenek, amikor az utcán katonás léptek dübörögnek fel. De nincs semmi baj. Szabó Lajos érkezik, egyben biztosit is. — Eddig egyedül voltam — mutatkozik be Szabó —, megpróbáltam úgy cseleked­ni, ahogy a szivem diktálta. Nem jöttem üres kézzel. — Hány emberre lehet számítani? — Háromszázra. három­százötvenre ... Rendben van, szerzek fegyvert is. Talán lesz egy Tigris... Szabó ekkor» már régen benne van a mozgalomban. Prágában megismerkeder egy Rupwecht nevű ember­rel, ő hordta motorral Sza­bót agitálni a szudétanéme: területre. Most, az utcán ösz- szefutottak. Rupwecht most páncélos őrmester, és válto­zatlanul gyűlöli a nácikat. Felajánlotta, hogy egy-két Tigrist megbénít, elrejti a szükséges alkatrészeket, és ha kell, az égjük Tigris az el­lenállók rendelkezésére áll. A gumi betűkkel való nyomtatás már nem fele! meg a célnak. A Mokán-ta- gok összehozták Tóth Bélát Fekete Pállal, a nyomda ve­zetőjével. Komikus helj’zet alakult ki. A német katonai parancs­nok írógépen készítteti fel­hívásait. Mellette ott van a Mokan-röplap — nyomdai termékként... . A Gestapo vezeto.ienek szomszédságában. Pödör László tanár lakásán különös vendéglátás zajlik le. Itt van­nak a már beszervezett tisz­tek. Szalay Tibor tüzér alez­redes, dr. Petrási Miklós or­vos alezredes, Ginzeri Sándor ezredes, a gyár katonai pa­rancsnoka. (Az utóbbit rob­bantás akadályozásáért el­hurcolták.) A fogadás Szálas: Miskolcra érkezett vezérkar: tisztjének szól. A tisztnél ott a parancs a gyár felrobban­tására. Az érkezőt a Mókán főszervezője fogadja az elő­szobában, a tisztben feléb­reszti a hazafias érzést, s benn, a szobában megálla­podnak a részletekben. Mint­egy végszóra tévedésből ide csenget be három Gestapós Mit tehetnek? Koccintanak velük a gj'őzelemre. © Csak mozzanatok ezek a miskolci ellenállás történeté­ből. Sok. különféle foglalko­zású, világnézetű ember célja és tette találkozott egy pon­ton; a függetlenségért, a fel­szabadításért vívott harc szükségességének megítélésé­ben. Akadnak, akik ezt ke­vésbé értékelik. Hans Friess- ner vezérezredes viszont el­túlozza. Azt írja. „Aj ipar­városban húszezer munkás kelt fel... A miskolci mun­kások fenyegető magatartás* tanúsítottak a katonasággal szemben, fii jel német kato­nákra lövöldöztek... A civil lakosság felfegyverzett hor­dái az ellenséget, támogatták. Ezrével osztogatták a kom­munista röplapokat." Talán hősöknek is nevez­hetnénk az ellenállókat. De x ők maguk mondják: nem vol­tak hősök, csak hazafiak, akik azt tették, vagy tenni akarták, amit a szívük dik­tált. Csorba Barna \

Next

/
Thumbnails
Contents