Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-17 / 271. szám
ÉSZAK-MA GYARORSZAG 4 1971. nov. 17., szerda FŐISKOLAI JUBILEUM ES TAPASZTALATCSERE Kazincbarcikán ünnepi alkalomra készülnek. A Nehézipari Műszaki Egyetem vegyipari automatizálási főiskolai kara november 2ő-ára és 27- ére kétnapos jubileumi emlékezéssel egybekötött tanácskozást, illetve találkozót tervez. Ennek részleteiről érdeklődtünk Szilágyi Gábortól, a főiskolai kar igazgatójától. — Mi a célja a tervezett találkozónak, s hogyan alakul a két nap programja? — A találkozó alapvető célja egy oldalról az intézet 3 0 éves jogfolytonosságéi fennállásának szerény megünneplése, más oldalról a végzett hallgatókkal folytatandó szakmai és baráti eszmecsere. A rendezvénysorozat első napja lesz a jubileumé. Ünnepi beszéd hangzik el, s ekkor kerül sor a kiváló oktatók és más, oktatást segítő dolgozók kitüntetésére, a 10 éves munkaviszonnyal kapcsolatos elismerésekre. A második napon, amelyet a bensőséges összejövetelnek szánunk, csak volt hallgatóinkkal kívánunk foglalkozni, s megkérjük, számoljanak be szakmai pályafutásuk során elért különösebb eredményekről. Közülük többet erre már jó előre írásban felkértünk, s a javasolt témáik már be is érkeztek. Ezen a baráti összejövetelen a volt hallgatók a tanszékek meglátogatásával felmérhetik elért eredményeiket, azt is, mennyit változott oktatásunk színvonala. — Kik vesznek részt a találkozón? Meghívnak-e munkáltatókat? Az elhangzó tapasztalatokat miként kívánják hasznosítani? — A találkozón elsősorban a hallgatók és részben a munkaadók is részt vesznek. Ezúttal nem célunk olyan értelmű beszélgetés, vagy vita lefolytatása, melynek kapcsán a munkaadói- alkalmazotti bizonyítvány problémái kicserélődjenek. Legfontosabb eredménynek a volt hallgatóknak mintegy újból: összeírását tekintjük, és a jövő évben sorra kerülő, a szaktechnikusi oklevélhez szükséges kiegészítő képzés során majd megfelelő kérdőívvel megkeressük a most már ismert című munkaadókat, s akkor, kérünk véleményt tőlük, részben intézetünk munkájáról, részben pedig volt hallgatóink tevékenységéről. — Az intézel korábban mint felsőfokú technikum szak technikusi oklevelet adott. Az idén adott először — miután főiskola lelt — üzemmérnökit. Történnek-e intézkedések a korábbi szaktechnikus, s a jelenlegi üzemmérnök diplomások helyének pontosabb üzemi körülhatárolására? — A szaktechnikus és üzemmérnök diplomások helyének pontosabb körülhatárolása több vonatkozásban történik spontán módon, ahol a volt hallgatóink megfelelő erőfeszítésekkel, tudásuknak legjavát nyújtva megtalálták helyüket munkaterületükön. Viszont természetes az is, hogy a megfelelő beilleszkedés csak a profilgazda vállalatoknál, a képzés irányának megfelelő területeken következett be, például a nehézvegyiparban, a kőolaj- és földgázfeldolgozó iparban, a kohászatban stb. Az esetleges rokonszakmák területén csak másodlagos, harmadlagos lehetőségek biztosítottak. Ettől különállóan, a kiegészítő tanulmányok megszervezésével egyidejűleg megfelelő lépéseket teszünk a képzettségnek megfelelő szintű elhelyezkedés, illetve besorolás biztosítására. — Van-e valamilyen előzetes felmérés az elkövetkező évek várható üzemmérnök-igényéről? — Intézeti alapon felmérést végeztünk a várható üzemmérnök-igényről. Intézetünk szempontjából igen kedvező eredményt kaptunk, amit kicsit túlzottnak is tartunk. Az ipar a realitásokon felüli igényekkel jelentkezett, ami az Országos Tervhivatalnál egész más .arányokban jelentkezik. Tüdő- másunk szerint az Országos Családi ünnepségeik, társadalmi szertartások H azánkban alig van múltja a családi jellegű események társadalmi megünneplésének. Az első próbálkozások — polgári névadók, házasságkötések, temetések stb. — alig 15 évvel ezelőtt kezdődtek néhány művelődési intézmény vezetőjének jóvoltából. Ma már társadalmi szükségesség a családi ünnepségek szocialista módon való megrendezése. Az elmúlt években a felsőbb állami és társadalmi szervek több alkalommal is napirendre tűzték a társadalmi szertartások iránti érdeklődés felkeltésének szükségességét; számos párt- és kormányhatározat, illetve rendelkezés született. ennek érdekében. Sajnos, megyénkben ennek ellenére sem sikerült előrelépni. A művelődési intézmények megyeszerte sokat tettek a családi jellegű társadalmi szertartások fejlesztéséért. Az érdeklődés felkeltésének lehetőségeiről tanácskoztak vasárnap délelőtt a Rónai Sándor Művelődési Központban a megye illetékes szakemberei: tanácsi vezetők, anyakönyvvezetők, művelődési házak igazgatód, népművelők stb. Ugyanitt rendezték meg azt a módszertani bemutatót, ahol a szakmai közönség ízelítőt kapott a társadalmi szertartások rendkívül gazdag és változatos programjából. Számtalanszor elhangzott már: a szocialista társadalmat építő ember gondolkodásában, világnézetében alapvető változások történtek. Ezek egyik szükségszerű velejárója, hogy a régi, misztikummal telített, vallásos szokások, hagyományok új, a mai kor szellemét leginkább tükröző tartalommal telítődjenek. E törekvést a felsőbb szervek is minden eszközzel támogatják. A megyei tanács legutóbb is több mint másfél millió forintot fordított a társadalmi szertartások propagandájára. Az összeg nagyobb részét természetesen oda összpontosították, ahol új művelődési intézmények, házasságkötő termek épülnek. S zó volt a tanácskozáson az intézményes agitáció további fejlesztéséről is. Miskolcon már megnyílt az e célra lét- I rehozott családi és társadalmi ünnepségeket rendező | iroda, s hasonlót nyitnak a jövő év első felében Ózdon is. | Ezek a propaganda legfejlettebb eszközeivel mozgósítanak a | társadalmi szertartások igénybevételére, ezen keresztül a val- j lási hagyományokkal való szakításra, a materialista világ- j nézet kialakítására. ^ | Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Tervhivatal most végez egy nagyobb arányú felmérést. Szilágyi Gábor igazgató tájékoztatójából kitűnik, hogy a kétnapos találkozóra nagy Jeladat vár, mert a volt hallgatók baráti beszámolói egyben azt is tükrözik majd, miként álltak helyt a hallgatók az intézetben nyert tudással az éleiben, hol a helyük a gyakorlati munkában, és az említett felméréseket kiegészítve ez a tanácskozás az üzemmérnök-képzés elkövetkező munkájához is sok tapasztalattal szolgálhat. (benetlek) Utolsó búcsú tipor Pétertől Hétfőn délután Budapesten, a Farkasréti temetőben búcsúztak el hozzátartozói, barátai, pályatársai Upor Pétertől, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai-díjas művészétől, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége központi vezetőségének tagjától. Az elhunytat a, Művelődésügyi Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség és ' a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Horváth Sándor, a József Attila Színház tagja búcsúztatta. Sallós Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója emlékezett meg a miskolci társulat vezető művészének érdemeiről. A sírnál a pályatársak nevében Fehér Tibor Jászai- iíjas, a Miskolci Nemzeti Színház művésze búcsúzott Upor Pétertől, méltatva emberi és művészi érdemeit, alkotómunkában soha meg nem■ alkuvó következetes- tégét, önmaga és mások iránti igényességét. Halála minden igazi színészhez méltó halál volt; munka közben, egy jelenet próbája után halt meg a színpadon. Upor Péter emléke elevenen él és megmarad minden pályatárs, minden művészkolléga, s miskolci tisztelői, i színház közönsége emlékezetében. A Miskolci Nemzeti Színház a Macbeth bemutatóját Upor Péter emlékének ajánlotta. A bemutató — mint jeleztük —, november 26-án lesz. Városunk vendébe volt Stefan Ruha Világjáró szólistája volt a Miskolci Nemzeti Színházban a hétfő esti koncertnek. Stefan Ruha kolozsvári hegedűművész egy Bach- és egy B artók-hegedű versenyt játszott A hangverseny előtt öltözőjében kerestem fel a művészt. A magyarországi fellépéssorozat utolsó előtti állomása volt ez a koncert — Tizenegy évig voltam a kolozsvári opera koncertmestere. Mint sok, ma már világhírű zenész, én is nemzetközi versenyeken tűntem fel. Gyors egymásutánban három olyan versenyt nyertem, mint a moszkvai Csajkovszkij, a párizsi Jacques Thibaud, és a bukaresti Enescu-verseny. Ezek után lettem állalmi szólista, s 1950 óta bejártam a világot Japántól az Egyesült Államokig. Magyarországon 1960 óta vendégszerepelek ren dszeresen. — Sokon vitatják ezeknek a versenyeknek létjogosultságát. — Kellenek pedig! Nagyon fontos és jó dolog, hogy vannak. Hiszen talán én még most is operai koncertmester lennék a versenyele nélkül. Nálunk nem úgy van, mint Nyugaton, ahol egy gazdag szülő- tudja menedzselni esetleg leevésbé tehetséges 1 gyermekét is. Nekünk ez a lehetőségünk és élni is kell vele. Más kérdés a zsűrizés. Hívtak már többször, soha nem vállaltam. Nem véletlen, hogy Bartók sem vállalta soha. Óriási a felelősség. — Szóba került Bartók neve. A ma esti koncerten Bachot és Bartókot játszik. Hogy fér ez össze? — Csak ez fér össze! Bartókot csak egy klasszikussal, Bachhal, Mozarttal, Braüwns- szal együtt szabad játszani. Talán a közönségnél okoz hangulati törést? Nem tudom. De sajnos még nem értik Bartókot. Olykor nem is akarják! Nem vesznek fáradságot, hogy megismerjék. Nekem Bartók nem modern, hanem klasszikus. Mint ahogy klasszikus Sztravinszkij, Prokofjev vagy Alban Berg is. A ma élő szerzők „modernek”, ők a hangjegyek mellé zörejeiket írnak, vonóval kell ütögetni a hegedű fáját. Hát én nem játszom modemeket! Nem teszem tönkre a hangszeremet. Ezután a repertoárjáról kérdeztem a művészt — Körülbelül 30 verseny- művet tudók. Ezeket állandóan játszóin is. Volt olyan, hogy reggel szóltak, hogy este ezt vagy azt játsszam. Soha nem mondtam nemet. Akkor sem, ha épp azt a művet hónapiok óta nem játszottam. Nekem ez neun okoz problémát. De sokat játszom kamarazenét is. Otthon van egy vonósnégyesem. Nagyon sokat turnézom velük is. Jövőig Angiiéban több hangversenyt adunk: — Az állandó koncertezés mellett jut-e ideje tanításra.? — Igen. A kolozsvári konzervatóriumban tanítok. Roppant fárasztó dolog, de szeretem csinálni. Volt jó néhány tehetséges növendékem. Most is van egy, akit éppen egy zenei versenyre készítek fel. Amint elbúcsúzom tőle, belemélyed a partitúra tanulmányozásába. Szatmári Lajos MEGYÉNK legfiatalabb amatőr művészeti csoportja, a Sátoraljaújhelyi városi Tanács és a Tokaj -hegyaljai Állami Gazdasági Borkombi- nát ,.Hegyalja” népi együttese országosan egyedülálló eredménnyel büszkélkedhet: mindössze háromévnyi működésével kivívta a kiváló együttes címet. A kitüntetést a napáidban adták ét az együttesnek. Ha számításba vesszük, hogy egy teljes estét betöltő önálló műsor kidolgozása, érlelése legalább egv- esztendei munkájába kerül olyan együttesnék, amelynek tagjai napi fó elfoglaltságuk után készülhetnek csupán a kedvüket töltő művészeti tevékenységre — a Hegyalja teljesítménye minden elismerést megérdemel. Három fő tényezővel magyarázható a táncosok gyors beérése: Olyan máig termékeny népművészeti környezet, mint a Bodrogköz és a Hegyköz, ahol a néptánc, a népdal, a hagyományos népszokások még eredeti formájúikban. isimegitalálhaitók, öe&szegyűjthertők. Rátermett művészeti vese- tő, aki benne élt és ma is otthonos ebben a hagyományőrző környezetiben, s képes az eredeti élményeit tudatosan rögzíteni, szakértőiként értékelni és hitelesen feldolgozni, korszerű koreográfusként. Ezt a művészeti vezetőt ’találta meg az együttes Ureezky Csaba személyében. aki ezen a tájon nőtt fel, módszeresen készült, kiváló tanítómesterek keze alatt, a koreográfusi hivatásra, s a táj kulturális köz- p>on)tjában, a sátoraljaújhelyi művelődési ház igazgatójaként foglalkozhat a néptánc tanításával. Nevelői képessé- geit tanúsítja a két ízben is élnyert pedagógiai díj. A népi együttes fenntartása, a táncosok hiteles népviseleteinek, a zenekar felszerelésének a beszerzése számottevő anyagi hozzájárulást igényel. A népművészet ügyének megértő támogatókra van szüksége. Az együttes ezeket is megtalálta, először Sátoraljaújhely városi Tanácsa és a város jelentősebb ipari üzemei, majd az új patrónusként jelentkező toka j-hegyaljai borkombinát révén. A HEGY AU A népi együttes már működése első évében reményen felül beváltotta a hozzá fűzött bizalmat: az újhelyi művészeti hetek műsorában való bemutatkozására a helyi nagyközönség és a „szakma” egyaránt felfigyelt. A következő évben már rangos külföldi szereplésre — a franciaországi néptáncfiesztiválra — való küldetésre is érdemesnek minősítik az újhelyi táncosokat. Az idei, 1971. évi szereplésük pedig sűrített sikersorozat. Egyik részlegük, részt vesz a jugoszláviai Ohridban rendezett nemzetközi íolklóríesztiválon, s szereplésüket több ízben közvetíti az ottani televízió. Hazatérésük után a debreceni virágkarnevál néptáncversenyében nyernek ezüstérmet, majd elhozzák a gyöngyösi szüreten rendezett észak-magyarországi néptáncfesztivál nagydíját. Üjabb külföldi sikerrel is öregbítik hírnevüket. A lengyelországi Zakopánéban sorra kerülő nemzetközi folklór- fesztiválon — a hegyi népek népművészeti versenyén — első ízben ők képviselik a magyar néptáncművészetet, s elnyerik az eredeti néptáncokat leghitelesebben bemutató együttesnek járó különdí jat, az együttes művészeti vezetőjét pedig meghívják a tekintélyes nemzetközi szakemberekből átló zsűribe. A külföldi elismerés is megerősíti azt a szaifcmai véleményt, hogy a népítenemű- vészet korszerű színpadi feldolgozásában az az együttes, az a koreográfus jár követendő úton, amelyik — aki — a saját közvetlen élményanyagával, hiteles helyi alapokon tud elindulni. Az újhelyi Hegyalja népi együttes ma már két teljes műsorra való táncfeldolgo- zása közül a bő fele — tíz tánc — a közvetlen környékről: a bodrogközi Alsóberec- kiből, Cigándról, Karosáról, s a hegyközi Pusztafaluból, Nyíriből való eredeti gyűjtés feldolgozása. A művészeti vezető koreográfus, Ureczky Csaba a kiváló együttes • cím elnyerése után hangsúlyozta : — NEM ÉRHETTÜK volna el ezt a megtisztelő kitüntetést:, ha nem lett volna módunk a hagyományos néptáncokat, táncos szokásokat híven őrző bodrogközi, hegyközi táncosoktól, a szintén nemzetközi sikerekkel büszkélkedő Zemplén folklóregyüttes tagjaitól eltanulnunk az eredeti táncmotívumokat, mozgásformákat. Most, hogy még inkább rajtunk a szakmabeliek, s a nagyközönség szeme, kötelességünknek érezzük, hogy következetesen haladjunk tovább a megtalált jó úton. Bereez József Könyvszemle Angol hétköznapok ahogyan Marx látta MINDIG izgalmas egy nagy történelmi egyéniség nézőpontján át szemlélni a valóságot; különösen izgalmas, ha ez az egyéniség maga Marx. Mert bár sokan látták ugyanazt, dolgok sorát csak ő volt képes meglátni — ezt igazolja az a válogatás, amely egy hasonló német kiadvány alapján készült, s amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. Marx 1849-ben telepedett le Londonban, s haláláig Angliában élt. Ám az ország nemcsak lakóhelye, de munkássága témája is volt. Miközbén nagy műveit írja, előadásokat tart a londoni munkásegyletben, rendszeresen cikkeket jelentet meg a lapokban — idézik az alsó- házban mondatait, támadják és üdvözlik nézeteit a lapok, egyesületek, közéleti személyiségek — odafigyel a hétköznapok apróbb, de jellemző eseményeire is. A JEGYZETEKKEL, mutatóval, életrajzi adatokkal és forrás felsorolással kiegészített kötetet Elizabeth Shaw szokatlan, de megkapó hangulatú illusztráció# díszítik. Kiváló együttesünk a sátoraljaújhelyi Hegyalja népi együttes
