Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

1971. nov. 17.. szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ■DKnnraHHl Sokáig töprengtem valami ide illő idézeten, de nem ta­láltam megfelelő sorokat egyetlen versben sem. Ám mi is illenék ide? Arról van szó, hogy az ember felfedezi a világot, ezt pedig nemcsak a tengerek alatt, vagy a vi­lágűrben teheti. Elég, ha egyszer rászánja magát, és belép egy kapun, ami előtt lehet, hogy már ezerszer el­ment. Meg kell állni, meg­nézni egy díszt vagy csak az árkádok árnyékait. Éppen mert közel van. Faíu a belvárosban Széchenyi utca 63—65. Ka­pu már nincsen. Szárnyait le­tépte az idő. Sok ilyen be­járat van erre, utcák nyílnak mögötte. Két oldalukon föld­szintes vagy emeletes házak üzletekkel. Mert a belváros majd minden kapualjában műhelyek és boltok vannak. Azért menjünk tovább! Íme, túl a fodrászaton, a „téren” falu képe tárul elénk. Alacsony házak, fakerítések, tyúkudvarok. Csak távol a napban- fénylő tűzfalak fi­gyelmeztetnek.. hogy „hely­rajziig” a belvárosban va­gyunk. Nem mehetünk egyenest előre, udvarba érnénk. Balra indulunk hát, s másik utcá­ban lyukadunk ki. A leltár majdnem ugyanaz: fakeríté­sek, no, meg egy furcsa ház, vas zsalukkal, egy sor tégla, egy sor vályog a fala. Visszafelé lépdelve száraz leveleket kerget a szél, ve- teményeskertet csodálunk, s galambok turbékolnak. Amíg kiérünk, azon gondolkodom, hogyan, lehet az, hogy a sza­badban szaladgáló tyúkok so­hasem mennek ki a főutcá­ra? ... Igazi rácsos kapun lé­pünk ki a Széchenyi utcára. Balra mindjárt a fővárosi j csemegebolt, jobbra a vil­lanyrendőri autóbuszmegálló. A műemlék maszekja tudja, mi célt szolgált ez, néhány lépésnyire a város középpontjától. Pékség ke­nyerét szállította? Az egyko­ri kisposta miatt? Pigai vas­udvara volt, ennek tartozé­ka? Mászkálunk, egyre újabb kapuk adják ki titkukat. Ed­dig csupa nagyobb udvarról esett szó. Pedig nem minden udvar tágas, hosszú. Széche­nyi utca 119. Ügy számoljuk ki. mivel a házszámot lefes­tették. Sötét folyosón érünk a talpalatnyi, teljesen kör­beépített betonudvarra, ame­lyet még egy betonvaske- rítés is keresztül vág. Hami­sítatlan „városi” udvar. Oda- kinn még süt az őszi nap. Itt sem fény, sem árnyék. A szemközti épület lépcsőházá­nak színes üvegablakai sem sugallnak örömet. Az emele­tek korlátain száradó ruhák olasz neorealista filmeket idéznek. A szürkeségben a lila kombinált sem rikítanak. Egyszer egy öreg festőnél A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége kedden ülést tartott. Az ülésen ott volt dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Az elnökség meghallgatta Szabó István elnök tájékoz­tatását a Parlamentben, a közelmúltban, megtartott gaz­dasági aktívaértekezletről és megbeszélte azokat a tapasz­talatokat, amelyeket a terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sában is hasznosítani lehet. A TOT elnöke hangsúlyozta, hogy a szövetkezetekben is jelentkeznek azok a gondok, amelyek a népgazdaság kü­lönböző ágazataiban, elsősor­ban. a beruházásoknál fenn­akadást okoznak. A tsz-ek a megkezdett építkezéseket sok helyen neon tudják befejezni, néhol éveken át húzódik az építkezés. Elsősorban a nö­láttam szép napfényes udvart 1 terasszal. „Itt. kávézott a köl- | tő, Lévay József.” Meg is ta­láljuk a házat. Hunyadi utca '4. A forgalom zaja alig hul­lik ide. Tágas, világos ud­var. Ünnepi hangulatba vág­juk magunkat. Az I. emeleti, nyitott folyosón, öreg néni ti­peg, és kiábrándít, bennün­ket: a költő az első lakásban élt, nem az épület végén, ahol terasz is van. Mindegy. Á költő itt lakott. Még a villamosról is látszik az utcai márványtábla. Csön­desen megyünk kifelé, s bele­sünk az első lakás ajtóüve­gén. Boltíves szobába látunk, a meszelt mennyezet alatt egy fekete zongora ... Mi van a kapuk mögött? Mi van az ajtók mögött? Mi lakik bennük? Kérdések. És kérdezni már majdnem any- nyi, mint megismerni. Nem érkezünk meg, de el­indulunk valahova. Nyitray Péter vekvő beruházási költségek miatt kerülnek a gazdaságok nehéz helyzetbe. A termelő- szövetkezetek gazdálkodása sokfelé azért sem zavartalan, mert több közös gazdaság még nem heverte ki az előző év elemi csapásainak követ­kezményeit, ezek az üzemek nem tudják tartani a tagok jövedelmi színvonalát sem. . Az elnökség megvizsgálta a tsz-ek belső ellenőrzésének megjavítására tett intézkedé­sek eredményeit. A TOT elnöksége határoza­tot fogadott el arról, hogy december 6-ra összehívják az országos tanács ülését, ame­lyen elemzik a tsz-ek gazda­sági helyzetét. Ezen terjesztik majd élő a tsz-ek II. országos kongresszusának összehívá­sára és a kongresszus .irány­elveire vonatkozó javaslato­kat is. Ülésezett a III elnöksége I gen gyakran hallom annak a kislánynak a sírását, aki mindössze kilencéves és három éve he­gedülni tanul. Megverik, mert a háromévi tanulás ke­vés volt: ahhoz, hogy tisz­tességgel bármit is eljátsszon, de a szülők hallani sem akarnak a zenetanulás, illet­ve az énekórák abbahagyá­sáról. A kislány, akinek az iskolai anyag önmagában is nehéz, évek óta nyugtától szed. a szülők előtt érthetet­lenül fel-felugró magas vér­nyomása miatt. Ezt a gyermeket nem azért verik meg, amiért általában a haszontalan, szófogadatlan gyerekeket szokás: akik be­törik az ablakot, kiparity- tyázzák a parkokban a vil­lanykörtéiket és sötétedés után az utca rémei. Nem azért: verik ezt a gyermeket, csupán azért, mert képessé­ge, tudásszintje nincs szink­ronban a szülői elképzelések­kel. De nem ő az egyedüli, túlterhelt gyermek. Azok a gyermekek, aki!: szinte játékszerei a szülői el­képzeléseknek, többnyire nem ismerik a céltalan sza­ladgálás örömét, játékba fe- ledkezés arcpirosító boldog­ságát. Ezeknek a gyerekek­nek csak kötelességei van ­nak. felnőtt mércével mért kötelességei, beosztott napi­rendjük, őrára, percre le­bontott tevékenységük, amelyben megbatározott cse­lekedeteket kell végrehajta­niuk, meghatározott mennyi­ségű anyagot megtanulniuk. Két másik kislánnyal, akik ugyanolyan túlterheltek, mint az írón elején említett tár­suk, véletlenül találkoztam. Az egyik tízéves, külön tor­nára, zenére és külön“ nyelv­leckékre jár. A barátnőjénél néhány percet játékkal lo­pott el kialakított napirend­jéből. A kislány, akinek szűr leihez hivatalos ügyben ér­keztünk és akivel a-vendég- kislány egy osztályba jár, ugyancsak külön zenét tanul. Néhány, percig elmerülve játszottak együtt a házigaz­da kislány babájával. Ami­kor érkeztem, ijedten nézett föl, azt hitte, az édesanyja jött érte. — Nekem nincs babám — felelte a kérdésre. — A ma­mám nem vesz. ami volt, azt is el kellett ajándékozni. Fe­lesleges időpazarlásnak tart­ják. Néztem komoly, értelmes szemét. Felnőtt nézésű sze­mét, amely egy tízéves gyer­mek testéből tekint a világ­ba. — Mi csak jövőre íratjuk be kislányunkat külön tor­nára és nyelvre — mondta kedvesen a pedagógusmama. — Kicsit még erősödnie kell. P róbáltam tiltakozni, ér­telmes emberi szóval a gyermeki mozgás szük­ségét, a játszás örömét em­legettem. Nem értette, lát­szott. az én gondolataim és az övé — külön v ilág. — Nem bízhatjuk a vélet­lenre a jövőjét — folytatta szigorúbban. — Meg kell is­merniük és meg kell tanul­niuk a gyerekeknek a köte­lességeiket. Ma már a közép­iskolai végzettség általános. Miire óik felnőnek, az egye­tem lesz az. Ha megfelelően akarnak élni, rendelkezniük kell azzal a tudásszinttél, amivél akkor is biztonságo- , san boldogulhatnak az élet­ben.. Arra az életre tudato­san béli felkészítenünk gyer­mekeinket. Értelmes szavak, de félő, hogy nem támaszkodnak, csak a szűk szülői ambíciók ismeretére. Később sem tud- Mwaw——11111111 'Hm mi ........ t űk nézeteinket, egymáshoz közelíteni. Amit elmondott, s ami kis túlzással általános­nak mondható, gyermekeik jövőjét: igen gyakran egysze­rű matematikával kívánják megoldani ezek a szülők. Ugyanúgy, .mint a gépeknél, ha meghatározott üzem­anyaggal többet adagolunk, a motor teljesítménye annyi­val növekszik és megfeled­keznek a biológia alapvető törvényeiről. Tudjuk jól, igen gyakran felnőtt ’ korban sem azonos a testet ért ingerek összes­sége, a tűrőképesség határá­val, s a gyermekek kisebb teherbíró képessége hogyan bírhatná el komoly károso­dás nélkül a felnőit szerve­zetnek is jelentős terhelést. Az is igaz, hogy a század elején alkalmazott pedagó­giai módszerek a korszerű követelmények közt már nem alkalmasak, de azok a mód­szerek sem, amelyek egysze­rűen a tanulásra fordított idő növelésével kívánják gyermekeik jövőjét megol­dani. Ugyanakkor megfoszt­ják a játék, a gyermekélet örömeitől', amelyekre pedig a fejlődő, serdülő szervezet­nek nagy szüksége van. M egnyomorított, örömite- len gyermekkor ez. S örömtelen gyermek­korból hogyan nőhetnek jó- kedélyú, láegyemsúlyoaoét felnőttekké? Sehogy. A tár­sadalom szükségletét figye­lembe véve nem magánügy a szigorú szülői ambíciók kényszere. Nem közömbös, hogy mennyi kiművelt fő áll majd reasdelkeaésre céljaink megvalósításához. De az ta­lán fontosabb, hogy a jöven­dő felnőtték mind egészsége­sek legyenek! Hr Ady utca 20. Piaci napokon emberáradat vonul előtte a Búza térre. A vaskapu mind­hét szárnyán egy-egy dobozos kirakat. (Árusítás az udvar­ban.) Húsz lépés a dufart. Az első lépések alatt akár a Váci utcára is gondolhatunk, a nyolc kuka-cerberus mö­gött azonban forgalmas mis­kolci udvar. „A jobb oldalon emelet- biagas építmény vasoszlopon, hatalmasra szélesedő nyitott folyosó, mintha valaki szó­noklatra készülne háta mö­gött elférő udvartartással...” jegyzetelek. — Maguk újságírók — fog­ja ránk fafegyverét egy kö- löttsapkás .gyerek. Bevalljuk, ha már így ráhibúzott és a srác nyelve megered, kérdez­ni sem kell. — Itt óriás pat­kányok vannak, arról írja­nak! Az udvar mindig tele yan autókkal. Nem érdemes i ‘U lakni, mindent elronta- i nak — mondja, aztán közli, j j jó, hogy az üvegező itt szé- : kel, a rengeteg faládából gyártják maguknak a puská­kat. Ismét kinn állunk, az em­berárban. Visszanézünk a niűemlék-épületre, nem sok Van belőle Miskolcon, s a bontás is csappant ja a szá­ntukat. Műemlék: „Alapja a -KVlii. század. Klasszicista átépítés. A földszintjén.. Idáig lehet elolvasni. A már­vány táblát eltakarja egy ma­szek kötöttáru-kereskedő ki­rakata, Sem fény, sem árnyék A Széchenyi utca 48. szám ; alatt keskeny sínpár vezet a j kaputól befelé. Kérdezünk j házfelügyelőt, régi lakót, ügy- , buzgó érdeklődőt, senki sem I SÉTA Á RÁMBLASON is, egy befejezetlen, közel évszázados mű, a Sagrada Família székesegyház teszi Barcelonában a legnagyobb hatást az idegenre. Az alap­követ 1882-ben rakták le. 1885-ben elkészül az altemp­j\Z ELMÜLT hónapokban Spanyolország két vonatko­zásban került a világsajtó hasábjaira. Elsőként az a hír került a lapokba, hogy a ma­iagai rendőrség egy éjszakai razzián a Terromolinosban háromszáz külföldi turistát „gyűjtött be” és kísért a Ca- zaba erődítménybe. A rend­szer úgy látszik így próbál védekezni a „normális fel­lazulás” ellen, hogy megvéd­je a lakosság erkölcseit a. külföldi életforma vadhajtá­saitól. Reggelre azonban há­rom kivételével mindenkit szabadon engedtek. A na­gyobb riadalmat a Costa Brava és a Costa Dorada tengerparti üdülőhelyein a kolera híre okozta. Ezt a tv jóvoltából a magyar közön­ség is tapasztalhatta. Né­hány nap múltával azonban a kolerapánik lekerült a na­pirendről. Jómagam a két: esemény között jártam hispán-földön. Amióta helyreálltak a Ma­gyar Népköztársaság és Spa­nyolország között a konzulá- ris kapcsolatok, hetenként kétszer közvetlen MALÉV lé- gijárait közlekedik Budapest és Madrid között. A spa­nyol főváros közelében gé­pünk áthatolt a felhőréte­gein, a kopár, vörösesbarna talaj tűnt szembe, amit csal: itt-obt tarkított egy-egy fa, vagy cserjecsoport. Az elkö­vetkező két hétben aztán mindennapivá vált számom­ra ez a látvány. A barajasi repülőtéren a szenvtelen arcú rendőrtiszt- viselő néhány másodperc alatt beüti pecsétjét útleve­lembe. Alkalmi spanyol is­merősöm az mternacionál- ról átkísér a repülőtér ná­ciónál szárnyába, ahol a bel­földi járatok indulnak. Alig több mint egyórás út után landol a gép a katalán fő­város, Barcelona repülőterén. Ezen a rövid úton tulajdon­képpen nem történt semmi, hacsak az nem, hogy még a felszállás előtt szomszédom keresztet vetett magára. BARCELONA kétmilliós modern világváros. Első dol­gom, hogy végigisétáljak a Ramblason, a régi város fő­utcáján. A Ramblas, középütt platánok övezte sétánysáv, két oldalán áramlik a gép­kocsiforgalom. A fák alatt több tucat kis bár asztalai­nál levegőznek az emberek, valami aperitív, egy pohár vörösbor — ahogy ők mond­ják, „vino tinto” —, esetleg egy kávé, vagy egy pohár jégbe hűtött tej mellett. A sétánysáv elején hatalmas könyvsátrak fogadnak, akár nálunk a könyvnapon. A legújabb könyvujdonságokat árulják, színes nyomású fo­lyóiratokat, s szép számban rajzos, vagy fotó-képregény füzeteket. Ezt követi a ma­ga pompás színvilágával a hangulatos virágpiac, majd az állatkereskedők következ­nek. Kaphat itt az érdeklő­dő féhéregeret, aranyhörcsö- göt éppúgy, mint kanárit, vagy papagájt. A Ramblas az óvárost, a Barrio Gott cot szeli kertté. ’A Ramblas voltaképpen be­lőni és a kripta. 1890-ben a szentély falai, majd közel 30 évig épül a két harangto­A Picasso-múzeum bejárain a csapja az embert, nem sej­teti az ismeretlennel, hogy néhány méterrel arrább már a középkori építészet világá­ba kerülhet. A keskeny, zeg­zugos utcácskákban olyan közel áll egyik házsor a má­sikhoz, hogy két szemben le­vő ház lakói szinte együtt élnek. Bármilyen furcsán hangzik Barrio Got íróban (A szerző felvétele) rony, a St. Barnabera és a St. Barlomera. Antoni Gaudi 32 éves korában kezdett hoz­zá élete főművének építésé­hez. Ez a meglepő elgondo­lásokkal rendelkező fiatalem­ber addigra már stílust te­remtett. Ö építi a barcelonai textilmágnások furcsábbnál furcsább otthonait Eusebio Guell parkja ma a világ leg­fantasztikusabb köztere, kő- sárkányaival, műpálmáival és hatalmas csigáival. A Sagrada Família 110 méter hosszú, 16 tornya van — a legmagasabb 160 méter. 100 méteres, lemorzsolt ku­koricacsőszerű harangtor­nyain fantasztikus ember- és áilatalakok sokasága, egy alomvilágban éló művész fantáziájának alkotásai lát­hatók. Gaudi halálával az építkezés 1926-ban megsza­kadt, majd hosszú idő múl­tán, nagy vitával párosulva, közadakozásból újra megin­dult. Vannak nézetek, hogy az élet túlhaladta már a Gaudi álmodta szecessziót, maradjon torzó. Salvador Dali mondotta egy alkalom­mal: a Sagrada Família be­fejezésére törekedni árulás. Sokkal jobb volna úgy hagy­ni, ahogy van, valamennyi lehetőségével, mint egy gigá­szi szuvas fogat. Tény azon­ban. hogy most is építik. NINCS MÓD részletesen beszámolni a város neveze­tességeiről. De legalább hadd említsem a barcelonai Gel­lérthegyet, a Tibidabot. De ezt a Gellérthegyet úgy kép­zeljék el, hogy a tetejére te­lepítették a városligeti Vi­dám Parkot. Egyébként in­nen a magasból mint egy megelevenedett térképen, jól kivehetők Barcelona széles sugárútjai, a város hatalmas arányai, a tengeri kikötő. Én párás időben jártam ott fenn, de mint mondják, ha tiszta a levegő, ellátni akár a Mallorcáig. Boros Béla Felesleges időpazarlás ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents