Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-09 / 238. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. október 9.„ szombat Ütést ta a Minisztertanácsi (Folytatás az í. oldalról) hozott. Ennek értelmében a Budapesti Közlekedési Válla­latnál meghatározott mun­kakörökben az anyagi .ösz­tönzés erősítését célzó éves forgalmi juttatást és nyug­díj kor-kedvezményt vezetnek be. A Minisztertanács egy­idejűleg felhívta az illetéke­seket mindazon intézkedések megtételére, amelyek hozzá­járulhatnak a jelenlegi zsú­foltság és a közjekedési zava­rok enyhítéséhez. A művelődésügyi miniszter előterjesztést tett a négy egyetemi rangra emelt mű­vészeti főiskola rektori tiszt­ségének ellátására. A kor­mány Domanovszky Endre egyetemi tanárt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Kovács Dénes tanszékvezető egyetemi, tanárt a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­lán, Nádasdy Kálmán tan­székvezető egyetemi tanárt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, dr. Pogány Frigyes egyetemi tanárt a Magyar Iparművészeti Főiskolán — 3 évre — a rektori tisztség el- látásával megbízta. A Minisztertanács lövő­ben — az országgyűlés egy •korábbi ülésszakán elhang- j zott javaslat alapján — el- , rendelte ,a beruházásokkal 1 kapcsolatos hatósági előírá­sok felülvizsgálatát. Az Or­szágos Műszaki Fejlesztési j Bizottság *e felülvizsgálat eredményéről jelentést tett a kormánynak. A több minisz­térium és főhatóság bevoná­sával folytatott vizsgálat megállapította, hogy a szabá­lyozás fejlesztése érdekében további intézkedések szüksé­gesek, amelyekre a kormány határozatot hozott. A jövő­ben differenciáltabban kell megállapítani az élet-, az egészség- és a vagyonvéde­lemre vonatkozó követelmé­nyeket. Korszerűsíteni kell.a beruházások lebonyolításával kapcsolatos pénzügyi, gazda­sági, jogi és eljárásbeli elő­írásokat. A Minisztertanács titkár­ságának vezetője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés szeptemberi ülé­sén elhangzott képviselői ja­vaslatokról. A kormány fel­hívta a miniszterek figyel­mét a javaslatok megvizsgá­lására és a szükséges intéz­kedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. ' Podgornij Raiigoonhan, Koszigin Marokkóban Múzeumi hónap (Folytatás az 1. oldalról) A megnyitó és a pályadí­jak kiosztása után Istvánffy Gyula halálának 50. évfordu­lója alkalmából tudományos ülés kezdődött. Istvánffy Gyula palóc-matyó kutatá­sairól dr. Bodgál Ferenc, Nógrád megye népi építésze­téről a XVIII—XIX. század­ban dr. Zólyomi József, a palóc táplálkozásról Schwalm Edit, a magyar népzene pa- lócos vonásairól Lajos Árpád tartott előadást. A , múzeumi hónap első napjának szép programja volt, hogy tegnap délután 1 órakor a miskolci Istvánffy Gyula Általános Iskola tanu­lói megkoszorúzták a nagy néprajzkutató emléktábláját. Délután 4 órakor palóc-ma­tyó népművészeti kiállítás nyílt a Kossuth művelődési ház kiállítótermében. Meg­nyitót dr. Balassa Iván, a Mezőgazdasági Múzeum fő­igazgató-helyettese mondott. Szovjet és magyar katonai alakulatok együttműködési gyakorlata A magyar néphadsereg ki­jelölt csapatai és a szovjet déli hadseregcsoport — B. P. Ivanov vezérezredesnek, a déli hadseregcsoport parancs-, n okának , vezetésével — a Dunántúl * térségében több­napos együttműködési gya­korlatot tart., A gyakorlaton harckocsizok, gépkocsizó lö­vész alakulatok, valamint lé­gierő-kötelékek és ‘ deszant- egységek vesznek részt. Pénteken a támadó és a védekező, felek között nagy­szabású Uarcgyakorlat zajlott le. Az első mozzanat a nagy­erejű tüzérségi előkészítés volt — földön és levegőből, miközben „atomcsapásokra” is sor került. A tüzéi'ségi tűz fedezete alatt szétbontakoz­tak a támadó csapatok, át­járót nyitottak a műszaki akadályon, majd támadásba lendültek a harckocsizok és áttörték az „ellenség” első vonalát. Időközben a légierő is támogatta a földön harcoló egységek, támadó akcióját, a bombázó gépek csapásokat mértek az „ellenség” tarta­lékaira. Mind a magyar, mind a szovjet hadvezetés nagy lét­számú haderőt vonultatott fel, amelyek a legkorszerűbb harci technikát alkalmazták a különböző hadmozdulatok­ban. A közös hadgyakorlat — amelyet fővárosi, valamint megyei párt-, és állami veze- tők, a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki ka­rának tagjai, továbbá a társ- fegyveres testületek t magas rangú képviselői közül töb­ben megtekintettek —, azt bizonyította: a nyelvi kü­lönbség ellenére példaszerű az együttműködés a. magyar és a szovjet katonák között. A gyakorlat tovább erősítet­te a két testvéri hadsereg íegyverbarátságát, harci fel- készültségét. jó alkalom volt arra, hogy a katonák számot adjanak az elmúlt hónapok kiképzési eredményéről, egy­ben lehetőséget nyújtott arra is. hogy a csapatok tökélete­sítsék az összfégyvernemi feladatok dinamikus végre­hajtását. A tartalékosok is dereka­san helytállnak a gyakorlat során rájuk bízott feladatok megoldásában, s annak befe­jeztével a, polgári életben tovább folytatják munkáju­kat. I A szovjet párt- és kor­mányküldöttség Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB tag­ja, a Legfelsőbb Tanács el­nökségének elnöke vezetésé­vel, úton a Vietnami De­mokratikus Köztársaságból Moszkva felé, pénteken rövid, időre megszakította útját a burmai fővárosban. A repülőtéren a szovjet delegációt San Yu dandár- tábornok, a Burmai Szocia­lista Program Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a kormánvelnöki teendő­ket ideiglenesen ellátó mi­niszterelnök-helyettes üdvö­zölte. A repülőtéren Nyikolaj Podgornij és San Yu dandár­tábornok szívélyes beszélge­tést folytatott. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken délelőtt, öt­napos algériai látogatása után. II. Hasszán király meg­hívására Marokkóba érkezett. A . szovjet miniszterelnök háromnapos marokkói láto­gatása során II. Hasszán ki­rállyal és Karim Lamráni miniszterelnökkel a két or­szág kapcsolatairól, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről tanácskozik. JSixon mérete ' Nixon elnök csütörtökön , este fehér házi dolgozószobá­jából közvetített rádió- és tv-beszédben jelentette be, hogy az augusztus 15-i gaz­dasági szükségintézkedések keretében bevezetett és no­vember 13-án lejáró ár- és bérbefagyasztást felváltja új gazdasági politikájának „má- ' sodik fázisa”: az ár- és bér­korlátozások szakasza. Közölte, hogy „hazafias polgárokból” álló külön „ár­bizottságot” és külön „fize­tési testületet” hoz létre. Az utóbbi, esetenként fogja meg­állapítani az engedélyezhető bérmódosítások „mércéjét”, a két szerv tevékenységét. Az augusztus 15. után elnöki Kedvezmények a BKV autóbuszvezetőinek líogy ezentúl 23 helyett 21 éves kortól kapha't buszve­zetői jogosítványt az, aki a BKV-nál kivan dolgozni. A vállalatnál egyes rtiunkakö- rök dolgozói elsősorban az a u t óbu sz vezetők, k orked vez- ményt is kapnak. A határo- ■zat szerint ugyanis öt évvel leszállították a nyugdíjkorha­tárt ezekben a leieméit mun­kakörökben, tehát az autó- buszvezetők — miután férfi­akról van szó —, 55 éves ko­rukban nyugalomba vonul­hatnak. November 1-től kezdődően életbe ’ lép az a, határozat, amely szerint a BKV vala­mennyi autóbuszvezetője, ha egy óven át dolgozik a válla­latnál, 10 ezer forintnyi hű­ségpénzt kap. Éz mindenki­nek jár, tehát az újonnan felvett és a régóta munkában álló autóbuszvezetőnek, is, ha az egy évet folyamatosan letöltötte. A kormány intézkedésére a Budapesti Közlekedési Válla­lat autóbuszvezetői munka­erő-gondját enyhítik azzal is. rendelettel életre hívott . „életszínvonal-bizottság” lóg­ja „összehangolni” . John Conally pénzügyminiszterrel az élen. , Nixon elnök befejezésül azt ígérte, hogy „1972. nagy­szerű év lesz, a békében va­ló virágzás esztendeje”. Ni­xon’.szerint a jövő év — amely történetesen az el­nökválasztások éve lesz — nemcsak gazdasági szempont­ból lesz/„nagyszerű”, hanem „a nemzetközi porondon is olyan történelmi események éve lesz, amelyek a jelen nemzedék, sőt a jövő század j számára is biztosítják a bé- ; két”. K ontinensünk fontos események és folyamatok szín­helye. Miközben világszerte mind több szó esik ar­ról, hogy például az európai biztonsági konferen­cia kilátásai mind biztatóbbak, érdemes egy pillantást vetnünk két fontos nyugat-európai ország ellenzékének magatartására. Ezt a magatartást a legutóbbi órákban két említésre méltó megnyilvánulás tükrözte, az egyik a Brit Munkás­párt évi konferenciájának brightoni finise, a másik Bar-- zel CDU—GSU elnöknek a brémai tartományi válasz­tásokkal kapcsolatos kortes beszéde. Kezdjük Brightonnal. Ez a .patinás angliai fürdőváros nem először ad btthont brit ellenzéki párt fontos tanács­kozásának, de aligha túlzás azt állítani, hogy esztehdők óta nem irányult ilyen intenziven Brighton felé a hazai és a külföldi közvélemény érdeklődése. Ez az érdeklődés érthető. Miközben Európában tart az enyhülés, Edward Heath konzervatív kabinetje mindent elkövet, hogy ezt a folya­matot hátráltassa, közismert, hogy a lory kormány csak a minap utasított ki számos szovjet diplomatát London­ból. Ezzel olyan szovjetellenes kampányt koronázott meg, amely még a hidegháború legsötétebb .szakaszaiban is ria­dalmat és visszatetszést keltett volna, nemhogy most, fon­tos nemzetközi megállapodások után és fontos tanácsko­zások közepette. Világos, hogy ilyen körülmények között a brit és a külföldi közvélemény megkülönböztetett érdeklődéssel for­dult a munkáspárti „árnyékkormány” álláspontja felé. Harold Wilson és vezérkara — ezt most már megállapít­hatjuk — szembefordult a tory-hisztériával és a szovjet­ellenes rágalmak helyett határozatban támogatta az euró­pai biztonsági konferencia összehívását. Ennek pontosan az ellenkezője történik a nyugatnémet ellenzék soraiban. Amióta Rainer Barzelt választották a Kereszténydemokrata Unió elnökévé, az enyhülés bonni ellenfelei* még az eddiginél is gátlástalanabbul rontottak neki az európai közeledésnek Barzel — a brémai tarto­mányi szavazóknak címezve szavait — „népfront-veszély­ről” szónokol!;, sürgette egy jobboldali egységfront létre­jöttét és a szovjet—nyugatnémet szerződés.ratifikálásának megakadályozását. A tét nagy, Európa és a világ jövőjéről van szó. Bök függ attól, hogy a brightoni és ne a brémai szellem dia­dalmaskodjék. A Brit Munkáspárt konferenciáján Briglilonban tartották meg a Brit Munkáspárt évi konferen­ciáját. Képünkön: Denis Healey, az ellenzéki „árnyékkor­mány” külügyminisztere ANDRZEJ ZBYCH: KLOSS KAPITÁNY 20. AZ AMERIKAI ügynök közönnyel szemlélte a két férfit. Figyelte KIoss piszto­lyát, ahogyan az ezredesre tartotta. — Nekem, uraim, teljesen mindegy, ki emeli ki az archívumot. Ha tudod, hol van — fordult oda Klosshoz —, lődd le. és máris me­gyünk ketten. — Örültek! — ordította Ring. — A gépkocsin az én embereim vannak. És hogy, höl van az archívum, azt csak én tudom egyedül. — Ring ezredes megfeled­kezett - néhány apróságról, megfeledkezett Bertáról és Schenkről. — Besúgtál? — Ügy tet­szett, Ring mit sem törődve a veszéllyel, ráveti magát Klossra. — Ez • az átkozott idióta feljelentett.. ' — Ezt már bizonyára meg­tette Berta. Anna Maria elhatározta, hogy ő is belép a játékba. Észrevétlenül odalopakodott, ahol Ring pisztolya hevert. Lehajolt. — Meg ne próbáld — szólt rá KIoss. — Nem ajánlom. — A Gestapónak akarsz átadni bennünket? — kér­dezte a lány, és gyűlölettel mérte végig a kapitányt. Válaszra már nein volt szükség. Motorzúgást hallot­tak. A gépkocsi a ház előtt állt meg, majd rögtön utána nehéz léptek döngtek. Csa- 'pódott a bejárati ajtó. Az ajtóban a segédgyógy­szerész állt, Sturmbannfüh­rer Wilhelm Schenk. KIoss éppen arra gondolt, hogy semmi sem formálja á1 úgy a németeket, mint az egyenruha. Teljesen más- ember állt előtte; nem az, akit tegnap megleckéztetett, és akivel , a német köszönté- si formát gyakoroltatta. Te­hát öt bízta meg Ring a wroclawi archívum őrzésé­vel. Wilhelm Schenk elhatá­rozta, hogy végig teljesíti feladatát. A küszöbön állt, kezében pisztoly. Nyomban felmérte a helyzetet, arcán mosol,yíélére emlékeztető gri­masz jelent meg. — KIoss kapitány úr ... — mondta —, mégis úgy visel­kedett, ahogy rendes német­hez illik... Te pedig áruló vagy, Ring. Nem gondoltam, hogy nem bírod ki. Látszik, hogy nem hiszel a Führer­ben, nem bízol a Birodalom­ban. — Aztán Anna Mariá­hoz fordult- Sejtettem, ki vagy, te. utolsó .. Ring hallgatott. Mégsem ludta végigcsinálni a játékot. — Az archívum biztonság­ban lesz — folytatta Schenk — A te Ingéd — fordult is­mét Ringhez — nem él. Az igazat .megvallva, egy kicsit sajnálom is, mert becsülete­sebb volt nálad. Kénytelen voltam likvidálni. Túlságo­san sokat tudott. Ring ezredes levetette ma­gát a padlóra, és pisztolya után , kapott Elkésett. Wil­helm, Schenk tüzelt. ' — így végzik az árulók.— mondta. KIoss tudta, hogy most Anna Marióra lő. Anna Ma­ria is tudta. Szemében azon­ban nem látott félelmet, csak megadást.. Nekidőlt a falnak, és várt. Északon egyre erő­sebben dörögtek az ágyúk. KIoss Schenk kezét figyel­te, látta az ujját a ravaszon Döntenie kellett. Már sem­mire sem volt idő, csak á pontos célzás maradt. Ponto­san lőtt. Schenk lerogyott a padló­ra. Jílqss hitetlenkedő cso­dálkozást látott az amerikai lány szemében.. Csodálkozást és határtalan örömet, hiszen már elbúcsúzott az élettől, Lépteket hallottak. Schenk emberei — akiket a Sturm- bandführej- az utcán álló gépkocsin hagyott — léptek' be a házba.. Ketten voltak. KIoss kinézett az ablakon Látta a ház előtt álldogáló üres terepjárót Herr Sturm­bandführer nem hozott vala­mi nagy létszámú biztonsági őrséget magával. Átadta Anna Mariának Ring pisztolyát. — Pontosan lőj, ,s aztán gyorsan a kocsihoz! — Értem •— suttogta. KIoss ismerte az érzést amikor minden másodperc egy egész percnek tetszik . . Már itt kellene lenniük, mór éppen be kellene lépniük’ Hallotta beszélni őket a fo­lyosón. Rápillantott Anna Mariára. Ez,a lány nagysze­rűen uralkodott magán. A fegyver meg sem rezzent a kezében. Itt vannak; Anna Maria és KIoss egyszerre lőttek. Az SS-katonók végigvágódtak a padlón. A füsttel és porral teli szobában egymás arcát is alig láttál? Csuk, akkor néztek egy­másra. amikor Edelsbeig fe­lé hajlottak az úton. KIoss beletaposott a gázba, a le-, menő nap fényében csillogó út üres volt. Befordultak az öslákkal szegélyezett ’ vársétányra. KIoss megállította a kocsit. Végre nyugodtan rágyújt­hatott. Anna, Mariót is meg­kínálta. Némán szívták a ci­garettát, tekintetük- a Uóklö égbolt hátterében élesen ki- rajzölódó edelsbergi váron nyugodott. — Most mit . szándékozol tenni? — kérdezte Anna Maria. — Hogy visszük el a’z archívumot, az amerikai övezetbe? — Tréfálsz — mondta KIoss. A lány csodálkozva nézett rá7 — Nem tudódéból van az archívum — találgatta. 1 KIoss elnevette magái. —■ Az archívum kedves szövetségesem; illetékes ke­zekbe kerül. Még most sem érted? Anna Maria tágra meredt szemmel bámult ró — Ezt a menetet elvesz­tettem — suttogta. — De tu­dod mit, Hans, vagy hogy is hívnak, nem is sajnálom. Egyáltalán nem sajnálom — mondta még egyszer. -- Az egész vár ? miénk. Me­gyünk? (Vége) Brightifltél Brémáig

Next

/
Thumbnails
Contents