Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 it971. október 16., szombati Komócsin Zoltán látogatása Borsodban (Folytatás az 1. oldalról) lyettese, Soltész István, a Központi Bizottság tagja, al- berttelepi szocialista fronl- brigádvezető,' dr. Kállai Lász­ló, a munkásőrség Borsod me­gyei parancsnoka. Mráz Fe­renc; a Szakszervezetek me­gyei Tanácsának elnöke. Dudla József, a KISZ Bor­sod megyei Bizottságának első titkára, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet fegyveres erők. valamint a magyar társfegyveres erők képviselői. A munkásőrség országos parancsnokának díszparan- esát, — amelynek értelmé­ben az önálló munkásőr szá­zad engedélyt kapott, hogy a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő képviselőjének. Nógrádi Sán­dornak a nevét felvegye — Nagy György parancsnokhe- lyeltes olvasta fel. A csapat- zászlót, melyet a Borsodi Szénbányák igazgatósága ado7 mányozott. Monos János, a vállalat igazgatója adta át az egység parancsnokának, Jozefkó Józsefnek. ' Ezt követően Váczi Lász­ló, a Borsodi Szénbányák pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a bányász munkás­őr század eddigi tevékeny­ségét és példamutatását a munkában. Az ünnepi beszéd után az első szalagot dr. Bodnár Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára he­lyezte el a zászlón. Az MSZMP Központi Bi­zottságának. a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és külön Kádár János elv­társnak forró, kommunista üdvözletét Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára tolmácsolta. Az ünnepség az önálló munkásőr század ünnepélyes eskütételével záródott, ame­lyet a Nógrádi Sándor,nevé­vel díszített vörös csapatzász­ló előtt tettek le. A szlovák békemozgalora küldöttsége Miskolcon Jó néhány esztendős múlt­ra tekinthet vissza a kelet- . szlovákiai békemozgalom és a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának kap­csolata. A több éve tartó, é^yre szélesebb körben ha­tó, gyümölcsöző, együttműkö­dés hagyományos és jól be­vált módszere: a két béke­mozgalom területi vezetői, aktivistái évente találkoznak, s tájékozódnak egymás ered­ményeiről. Egyetemre. Az ottani ebéden Harmati Sándor mondott po­hárköszöntőt. A délutáni programban városnézés sze­repelt. Este a harmincöt ta­gú delegáció és a Wséretük- ben levő megyei népfront- vezetők részt vettek a Ka­zincbarcika Miskolcon ren­dezvénysorozat díszelőadá­sán. A látogatás második nap­ján, ma délelőtt Sárospatak­ra érkezik a delegáció. Simon Kuzncts professzor, az amerikai Harvard-egyetem ta­nára kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat Befejezte küldetését a Szál jut űrállomás A Szaljut szovjet orbitális • űrállomás befejezte útját. Október 11-én a Szaljut űr­állomással végrehajtották a befejező manővereket, azzal a céllal, hogy az űrállomás elhagyja mesterséges hold­hoz hasonló pályáját. Az űr­állomást beirányozták, majd bekapcsolták a fékező moto­rokat. A fékezés eredménye­képpen az űrállomás leszálló pályára tért, bekerült a lég­kör sűrű rétegeibe a Csen­des-óceán megadott térsége felett, majd elégett. A Szaljut orbitális űrállp- más mintegy hathónapos út­ja több szakaszból állt. Az első szakaszban az űrállo­más együttes repülést haj­tott végre a Szojuz—10 űr­hajóval, amelyet Vlagyimir Satalov, Aleksze.i Jeliszejev és Nyikolaj Rukavisnyikov irányított. A kísérlet második szaka­sza június 6-án, a Szojuz—11 űrhajó felbocsátásával kez­dődött meg. A Szaljut, mi­után sikeresen összekapcso­lódott a Szojuz—11 szállító űrhajóval, az első ember irá­nyította orbitális ' tudomá­nyos űrállőmás lett. Az űr­állomás legénységének — Georgij Dobrovolszkijnak, Vlagyiszlav Vólkovnak . és Viktor Pacajevnak — az ön­feláldozó munkája igen nagy mértékben hozzájárult az ember irányította orbitális űrrepülések fejlődéséhez és fontos tudományos eredmé­nyekét hozott. A Szaljut űrállomás útja újabb fontos lépés afelé, hogy a föld körüli kozmikus térségben huzamosabb ideig működő orbitális tudományos űrállomásokat hozzanak lét­A namibiai dilemma 9 A Biztonsági Tanács immár kilencedszer ült össze, hogy megvitassa Délnyugat-Afrika, az úgynevezett Namibia helyzetét. Ez a kilences persze korántsem abszolút szám, kizárólag a nemrég megkezdett, jelenlegi közgyűlésre vonatkozik. Ami azt jelenti, hogy egyedül a mostani ülésszakon, tehát néhány hét leforgása alatt, ennyiszer kötötte le a világszervezet egyik legmagasabb fórumának idejét és energiáját égy olyan kérdés, aminek a modern világban egyetlen percig nem szabadna prob­lémát jelentenie. Végül is mi ez a namibiai dilemma, amiről annyit hall a világ? Arról van szó, hogy a fajüldözés fehér fellegvára a fe­kete kontinensén, a Dél-afrikai Köztársaság vagy kilenc magvarországnyi, ásványi kincsekben rendkívül, gazdag területet tart megszállva, minden valóságos jogcím nél­kül. Délnyugat-Afrika, vagyis Namíbia területe 824 295 négy­zetkilométer, lakossága háromnegyed millió fő. Ebből is kiderül, hogy a földkerekség nagy területi tartalékai köze tartozik, hiszen népsűrűsége négyzetkilométerenként még az egy embert sem éri el. Fővárosa Windhoek, amelynek mintegy hatvanezer lakosa van. A hivatalos nyelv az an­gol és az afrikaans, vagyis búr. Ez az utóbbi adat már természetszerűleg következik a namibiai terület dél-afrikai megszállásából. Vessünk egy pillantást Namibia történetére. Délnyugat- Afrikát Nagy-Britannia 1878-ban foglalta el és csatolta íokföldi kül birtokához. 1884-ben a térség új, mohó euró­pai ragadozója, Németország kebelezte be Namíbiát, ame­lyet az első világháború kitörése után a Dél-afrikai Unió csapatai szálltak meg. Egy 1910-es népszövetségi döntés elismeri — igaz, csak de facto — a namibiai terület dél­afrikai megszállását, de elutasította a dél-afrikai beke­belezési igényeket. Ezt az állásfoglalást az Egyesült Nem­zetek Szervezete 1946. december 14-én megismételte, sőt: felszólította Dél-Afrikát: kezelje Délnyugat-Afrikét ENSZ-gyámsági területként. A pretoriai kabinet szembe­szegült a világszervezet döntésével és azótalis szüntelenül ezt teszi. Nem enged be Namíbiába ENSZ-megfigyelőket, sőt 1949- ben -r- minden jogalapot nélkülözve Dél-Afrika közigaz­gatási részévé nyilvánította Namíbiát. Ezt a világszervezet többször is határozottan elutasította és 1966. olcóber 27-én a közgyűlés megszüntette a Dél-afrikai Köztársaság Na­míbiával kapcsolatos ideiglenes mandátumát. Azóta teljes a szakadás Pretoria és laz ENSZ között. A Biztonsági Tanács* kilencedik namibiai vitája újra emlékezteti a világot arra. hogy a Dél-afrikai Köztársa­ság nemcsak a -fajüldözés, haném a területbitorlás bűné­ben is elmarasztaltatik a magas nemzetközi fórumon. tű di 'é U Hl di ír­ét: Megyehízoisági ülés a bíróságon A Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei bizott­sága kibővített ülést tartott tegnap, pénteken délelőtt, összejövetelüket ezúttal j a megyei bíróság tanácskozó- termében tartották meg. mi­vel a napirendi pontok között szerepelt a bíróság szakszer­vezeti munkájának értékelése is. A bizottság tagjai az ér­tekezlet előtt bejárták a bí­róság épületét, hogy szemé­lyesen is meggyőződjenek az ottani munkakörülményekről, s azokról a gondokról, ame­lyeket a korábban kiadott je­lentés tartalmazott. A megyebizottsági ülés résztvevőit Mogyoróssy Pál megyei elnök köszöntötte, köztük dr. Lovas Lajos me­gyei pártbizottsági osztályve­zetőt, dr. Prieszol Olga szak- szervezeti főtitkárt, dr. Kö­rössy Jenő szakszervezeti osztályvezetőt és Kiss Bélái, az SZMT titkárát. A megyei bizottság több fontos pa’-'-— -M témát vi­tatott meg, többek között dr. Vityi István és dr. Lu­kács iLászló előterjesztését a megyei bíróság szakszervezeti munkájáról. Megtárgyalták a megyei bizottság 1972. évi munkaprogramját, valamint a jövő évi oktatási tervet. Uegutóbp tavaly megyénk o .-kemozgalmi küldöttsége lá­togatott Kelet-Szlovákiába. Az akkori megbe. zélések vé­gén aláirt együttműködési szerződéshez hiven. — a HNF megyei és Miskolc vá­rosi Bizottságának meghívá­sára tegnap, október 15- én megyénkbe érkezett e testvérmozgalom kelet-srt - vákiai delegációja. A har- mincöt tagú küldi) Emilia Siakelová, a ük-ti béketanács elnökit' yeitesc j vezeti. A péntek déle bili ta- í lálkozón a Hazafias í n : miskolci székházába i ■gyi | Imre, a népfront > . kára üdvözölte a naége két. Részt vett a m -f- ■ léseken Harmati Sál.• i . Országos Béketanács . co­ke, valamint Bonta La rt az MSZMP megyei bízod- : • gának munkatárssa is. Eli­tek a delegáció fogadása Borsod megye és Miskolc bé- j kemozgalrnának képviselői, i több esztendeje dolgozó ak­tivistái. Tegnap. délelöK a népfront Borsod megyei bekenne zgal- mi munkájáról Hegyi ..Imre, a Városi és a. kerületi' ered­ményekről és módszerekről SzuChy Róbert, a HNF Mis­kolc városi Bizottságának titkára tájékoztatta a vendé­geket. Ezután a .küldöttség vezetője elemezte' a legutób­bi találkozó óta eltelt idő­szak belpolitikai helyzetét, a G3KP XIV. kongresszusának szellemében Végzett béke- mozgalmi tevékenységet. A köze1 gő csehszlovákiai vá­lasztat ok -Jőkészületeiről. szá­molt be Alexander Tamás, a Kelet-szlovákiai kerületi Pártbizottság munkatársa, aki úgyanesak a küldöttség tagjaként érkezett Miskolcra. A vendégek tegnap elláto­gattak a Nehézipari Műszaki Ausztria idény után Kisembereknél hegyóriások között .1 ii..l •Dr. Bruno Kreisky kancel­lár a választás délutánján barom kutya és néhány lép­csői' k „közreműködésével” tehá: „bukott”, de- a késő (i utáni órákra megvigaszta-- .'hatóit, mert az elketroni- is számítóközpont akkorra íár pártjának biztos győzel­mét ígérte. Az osztrák—ír labdarúgó­mérkőzés után a bécsi tv is egyenes adásban közvetítette a számítóközpont legfrissebb választási eredményeit, s na­gyon tévedtünk, amikor azt hittük, hogy a hat-nullás labdarúgó-győzelem után még ez is érdekli a bécsie­ket. A kis Piccolo cukrász­dában, ahol 5 schillinges szimpla mellett végignéztük a meccset, a törzsvendégek kívánságára a választási adás kezdetekor kikapcsolták a készüléket, hogy ne zavarja a sakkozókat. A választások, de főleg a korteshadjárat,során elhang­zott ezernyi ígérettel széni­ben közömbös osztrák kis­emberek most már joggal várnak pozitív változásokat, így például több lakásépí­tést, a felső tízezrek privilé­giumainak eltörlését., az ál­landó drágulás megfékezését a parlamenti többséggel kor­mányzó szocialistáktól. Mert a „gemütlich”, azaz kedé­lyes jelzőt valóban kiérdem­lő, a zenét imádó, a táncot szerető, az akár sok dollár­ral, akár kevés forinttal ér­kező idegent mindig barátsá­gosan fogadó osztrák' kisem­ber csak látszólag elégedett, ő is jobban, nagyobb bizton­ságban -szeretne élni. Trenk úr és a gráci nagynéni n És maradjunk az osztrák kisembernél, -akivel könnyű barátságot kötni, aki amo­lyan „idegenforgalmi udva­riasságból” szívesen szólít legalább doktor úrnak, s né­hány perc múlva, anélkül, hogy a mindig és mindenütt jó sörrel- pertut innátok, egy­szerűen letegez. Az idegenforgalmi látvá­nyosságokban gazdag, a ra­gyogó utakkal, csaknem egy­millió vendégággyal rendel­kező. évente több mint tíz­millió turistát, üdülőt foga­dó kis Ausztriában az Al­pok hegyóriásain (866 3000 métert elérő hegycsúcsuk és kereken ezer gleccserük van; a természet szépségein kívül az osztrák kisemberekkel va­ló beszélgetések nyújtották a legmaradandóbb élményt. Az Osztrák—Magyar Mo­narch a kedélyes, kis öregjét ismertük meg Trenk úrban, gráci idegenvezetőnkben. Nagyon őszintén csevegett az osztrák kispolgár ártatlan, kissé önámító cím- és rang­kórságáról, majd mit sem törődve előbbi „leleplezésé­vel”, eldicsekedett saját szár­mazásával. Kiderült, hogy ő nem,más, mint Mária Teré­zia hírneves Trenk pandúr­jának kései, s bizony, elsze­gényedett leszármazóttja. Elmesélte, honnan szárma­zik a „gráci nagynéni” elne­vezés, s szinte minden gráci utcáról tudott egy kedélyes történetet. Az egyik utcától például rettegnek a mai gaz­dagok, 'mert itt megfosztják őket schillingjeiktől. Ebben az utcában található ugyanis az adóhivatal és a bíróság. Trenk úr szerint az előbbi-' ben a „becsületesen” össze­harácsolt vagyonukat vámol­ják meg, a másikban pedig a becstelenül szerzett gaz­dagságot kobozzák el. Só­hajtva hozzátette, hogy bár­csak igaz' is lenne ez az anekdota. Monika a KcrtnerStrassén Gmundenben, a csodálatos Traun-tó melletti városká­ban, a több mint 400 éves pékséggel rendelkező, polgá­ri jólétben élő Rastingers sütőmester úrral és nejével ismerkedtem meg az egyik hajnalon. Aznáp én voltam az első „kuncsaft”, s mivel csörgő aprópénzzel 'is fizet­tem, két szerény sóskiflim mellé egy finom, még meleg szilváslepénnyel is megkínál­tak. Perceken belül megtud­tam, hogy nagyon magasak az adók, hogy ők, a mester­emberek tartják el tulajdon­képpen Ausztriát, hogy.nagy a konkurrencia, s minden bajról a mindenkori kor­mány tehet, és szerintük tel­jesen mindegy, melyik párt van kormányon. Amikor pe­dig megtudták, hogy magyar vagyok, hosszasan áradoztak a magyar búzáról, a magyar lisztről, s elmondták, hogy irigylik a magyar pékeket, s engem is. aki bizonyára nemcsak 25—30 féle süte­ményből, lepényből, vajas­tésztából válogathatok oda­haza reggelenként. (Erről az utóbbiról többet nem beszél­gettünk, nem akartam csa­lódást okozni.) Bécs egyik legfényesebb, legdrágább, amolyan Váci ut­ca-szerű üzletsorán, a Kert- ner Strassén is volt egy ér­dekes találkozásom. A mel­lékutcákban, de magán a Kertner-en is sok az éjsza­kai lokál és a sétálgató „hölgy”, este 10 után a sex az uralkodó. Feltűnően csi­nos. 20 év körüli szőke lány „sokatmondó” cédulát nyo­mott itt kezembe, az egyik, 24 különböző nemzetiségű meztelen „csodát” felvonul­tató night club-ba szóló meghívót. Megszólításomat előbb szemtelen tolakodás­nak vélte, és közölte, hogy „azok”, odalenn találhatók a bárban, s több száz Schillin­ge!; keresnek éjszakánként, ő viszont, aki becsületesen akar élni, csak néhány schilünget keres a „becsali cédulák” osztogatásával. Amikor elmondtam, hogy csak kíváncsi turista va­gyok, megtudtam, hogy Mó­nikának hívják, másodéves egyetemista, s nemsokára jön érte vőlegénye, aki már negyedéves, és rikkancsként keresi meg esténként' a ta­nuláshoz, az egyetemi évek átvészeléséhez szükséges pénzt. • A bécsi Szabó család Természetesen „volt sze­rencsénk’' néhán ,• „távolba szakadt” hazánkfiához is, el­sősorban ügyeskedő üzletem­berekhez. és fullajtáraikhoz, akik szinte vadásznak a be- j esi utcákon a magyar szóra, s a magyar rendszámú gép­járművekre. Térképpel is el- ; látott reklámcédulákat oszlo- j gathak, hogy becsaljanak az úgynevezett magyar üzletek- ] be, a bécSi Szabó családhoz j és a többiekhez. És vala- j mennyi reklámcédula azt hirdeti, hogy az az üzlet a i „legolcsóbb”, ott a „legna- j gyobb a választék”, slb„ stb És csak a végén derül ki, hogy alaposan pórul jár az < a tájékozatlan magyar turis- h ta, aki schillingjeit itt vált­ja át ' ajándékokra. Tucat- j árut, évek óta raktáron he­verő. szezonvégi kiárusítás- ! kor az .áruházakban' akár (kilóra kapható harisnyát. 200 schillinges „aranyórát” , sóz- ] nak rá, vagy olasz arany­gyűrűt, ami idővel szépen megzöldül, s amit még a vá-i mosok is megmosolyognak.! ha a #seb mélyéből, vagy uzj összetekert piszkos zokni or-1 rából előkerül. Pozsonyi Sándor fFolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents