Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
ÉSZAIC-MAGYHtfORSZAG 6 1971. szept. 5., vasárnap Huszonöt éve történt „A nemzet a bányászoknak!” A felszabadulás után elsőként a csepeli ipartelepek munkásai hirdették meg 1945. április első napjaiban a szocialista munka májusi versenyét. A Borsod megyei nagyüzemek — közöttük a bányák dolgozói — elsőként csatlakoztak a felhíváshoz. A Bányamunkások Szabad Szakszervezetének országos közgyűlése így fogalmazott: „A bányamunkásoknak országmentő feladatuk van.” Ennek az országmentő feladatnak megfelelően hirdette meg a Magyar Kommunista Párt a széncsatát. A nagy jelentőségű programot Nógrádi ^Sándor iparügyi államtitkár jelentette be. Eszerint 1946. május 1- re a háború után súlyos helyzetben levő magyar szénbányászatnak el kellett érni a napi 2500 vagonos termelést. „Erre a mennyiségre — mondotta Nógrádi elvtárs — olyan szüksége van az országnak, mint az eletnek a napfényre.” 1946 tavaszán az MKP kétnapos országos értekezletén felhívták a figyelmet rá, hogy a kommunista vezetők ne csak szóval támogassák a bányászokat, hanem időnként menjenek le a bányába, és ott vizsgálják meg a bajok okait. Április 10-én a Szabad Magyarország, az MKP miskolci napilapja arról számol be a széncsatáról szóló hadijelentésében, hogy „Pereces napi 40 vagon széntermeléssel járul hozzá a diósgyőri nagyolvasztó üzemben tartásához”. A lap kiemeli, hogy a termelés elősegítésére javítják a bányászok ellátását. Szobek elvtárs, közellátási államtitkár bejelentette, hogy a bányászok liszt- és zsiradékadagját felemelték. Az egykori híradások a- munkaerőhiányt jelölték meg a széntermelés legégetőbb problémájaként Királ- don, de általában a többi bányavidéken is maguknak a bányászoknak kellett kitermelniük a bányafát más munkaerő hiányában. Május elsején az Ózd vidéki szénbányák termelésemelkedésének, valamint a gyári dolgozók önfeláldozó rohammunkája következtében üzembe helyezték az ózdi nagyolvasztót is. Április 30-án a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt közös gyűlésén bejelentették, hogy a salgótarjáni, a tatabányai és a borsodi bányászok már túlteljesítették az ígért termelési szintet. Május 5-én adta hírül a lap, hogy Baross-akna és Bánfalva emlékzászlót kapott „A nemzet a bányászoknak!” felírással. Ezt a széncsatában elért kiváló eredményeikért kapták. „A széncsata még nem ért véget — hívta fel a lap a figyelmet. — A bányászok bebizonyították, hogy munkájuk verejtékével eddig is emberfeletti erőfeszítéssel vettek részt az ország újjáépítésében. A széntermelés fokozása nyomán országszerte fokozódott a gyárak termelése, új vonatpárok indultak, meggyorsult az újjáépítés üteme. A demokrácia széncsatája most tovább folytatódik, mert a szénnel áll vagy bukik a magyar újjáépítés ügye.” Ezután nem sokkal Tatán, egy nagygyűlésen Nógrádi Sándor iparügyi államtitkár bejelentette: „A magyar bányászok megnyerték a széncsatát. Most a magyar demokrácia legfontosabb feladata a jó pénz megteremtése. A bányamunkások a maguk részéről azzal járulhatnak hozzá a jó. értékálló pénz megteremtéséhez, hogy ismét fokozzák termelésüket. A magyar kormány azon lesz, hogy a bányászok ellátásához minden szükséges segítséget megadjon.” A bányászok ennek a feladatnak is becsülettel eleget tettek. O. J. Meparaii a gyorsvonatpár i Hat, nem volt eredménytelen a többszöri jegyzetírás: a MÁV miskolci igazgatóságától kapott értesítés szerint, a korábban többször megismételt javaslatunk .meghallgatásra talált a legfelsőbb illetékeseknél, és a hivatalos menetrendtől eltérően, szeptember 6-a után is rendszeresen jár majd a 4307-es és 4308-as gyorsvonat. Miskolc és Budapest között, s majd csak az átmeneti, téli menetrend-módosítás idején, január elejétől tervezik szüneteltetését. A keszthelyi gyors néven ismert vonatpár az őszi és a téli időszakban tehát mindennapos miskolc—budapesti gyorsvonat lesz. Reggel 6.47-kor elindul Miskolcról, elmegy Pestig, majd este nyolc után visszaindul, hogy tíz után valamivel hazahozza azokat az utasokat, akiknek este is dolguk akadt a fővárosban, örülünk a döntésnek, s hiszünk benne, hogy januárig bebizonyosodik: nem kell ezt a vonatpárt télen sem szüneteltetni, mert lesz rajta utas bőven. S ha már kiörültük magunkat a vonat megmaradásán, kérjük: a kassai vonatrész elmaradása után is legyen megfelelő számú férőhely. Hétköznapokon is, ne csak a hétvégeken. Legyenek tiszták és fűtöttek a kocsik, legyen ez a „saját” gyorsvonat a kulturált vasúti személyszállítás egyik jó példája továbbra is. A miskolciak ígérhetik: nem lesznek hűtlenek hozzá. Csak maradjon meg végleg, és legyen rajta mindig elég hely. Anya gyermekeivel (Barczy Pál rajza) A dollármama \ Ferihegyi repülőterén * *■ sokan várakoztak az érkező párizsi repülőgépre. Egy népes család nagy izgalommal leste a vámterületre nyíló ajtót. A többi várakozó akarva, nem akarva megtudta beszélgetésükből, hogy Lujza nénit várják, aki hosszú évtizedek után végleg visszatért Magyarországra. Azt is elárulta hangos beszélgetésük, hogy két rokon család várakozik a gazdag Lujza nénire. Mindkettő azt szeretné, ha Lujza néni hozzájuk költözpe. — Mikor jön már Lujza néni? .— nyafogott egy négyéves kislány, akit kicipeltek az amerikás nagynéni fogadtatására. — Mindjárt! Addig gyakorold a versikét. — Már elfelejtettem. — Az előbb még tudtad! — mordult a gyerekre a mama. — Tessék gyorsan elmondani! Jól nézünk ki, — És át kell ölelni a nyakát! Nehogy elfelejtsd a verset! Ugyanebben a pillanatban a család másik ága van. Lujza néni biztosan mindennap fürdött Cincinnatit«»!. Nálatok csak egyszer van egy héten melegvíz. — Drága Irénem, én úgy gondolom, hogy a mi külön bejáratú szobánk főnyeremény lesz Lujza néninek. Nálatok vagy neki kellene átjárni a ti szobátokon, vagy nektek az övén. ha elfelejtetted. Pisti biztosan jól elmondja az ő versét, és akkor mindent Pistit oktatta. Neki hosz- szabb versikét kellett elmondani, igaz, ő már ötNem vitás tehát, hogy hozzánk jön lakni. — Bezzeg, amikor a Zsiga lek is hozott, nekünk is hoz. Bozsi'ke jött oda hozzájuk: — Mama, a Pisti azt mondja, hogy nem csókolja meg Lujza nénit, ha . olyan bajusza van, mint a Piroska néninek. Akkor én se csókolom meg. — Nem bajuszos, és tanuld tovább a verset! A vámolás' még mindig nem ért véget. Pistike papája Bözsike apjával tárgyalt: — Nekem mindegy lenne, hogy Lujza néni kinél lakik, de ő járna jól, ha befektetné pénzét az én újfajta akkumulátorom kivitelezésébe. — Mi viszont bevennénk a müanyagrészlegbe. Óriási perspektívát jelentene, ha az ö pénzével dolgozhatnánk. — Látom, a cél érdekében Pistikét is mozgósítottátok. — Ti meg Bözsikét. TVyílt az ajtó, és Lujza 1' néni megjelent az előcsarnokban. > Nem volt bajusza, de se a versükére, sem pedig a csókokra nem került sor, mert a dollármama a virágcsokrokkal felszerelt családtagok felé fordult, és kedvesen igy szólt: ők kapnak. A gyerek belekezdett: „Eljött a boldogság napja — Az egész család leste — Megérkezett Lujza néni — Mihozzánk Pestre.” — Jól van, Bözsike! És mit kell csinálni utána? — Meg kell csókolni Lujza nénit. éves is elmúlt. Amíg a vámtisztek a dolgukat végezték, Pistike és Bözsike mamája „diplomáciai tárgyalást” folytatott. — Nézd; Mária — mondta áz idősebbik —, Lujza néninek jobb dolga lenne nálunk. Nagyobb a lakásunk és autogejzirünk is bácsi kiment Lujza nénivel Amerikába, a te anyád kí- gyót-békát kiáltott rájuk. — No nézd csak! Még te beszélsz? A te apád évekig nem válaszolt leveleire. Csak akkor kezdett írni, amikor megtudta, hogy meggazdagodtak. De édesem, ne veszekedjünk. Nek— Ti vágytok a testvéreim gyerekei és unokái? Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Most két hónapra a Balaton mellé utazom, azután veszek egy öröklakást. Mihelyt ott berendezkedtem, szívesen látlak benneteket egy jó kis uzsonnára. No. szervusztok . .. Palásti László Szófaragás Nyelvünk módja a szófafagás, amin nemcsak új szavak alkotása értendő, hanem meglevő szavak más értelemben való használata is. Ez utóbbit tekintve kimeríthetetlen forrás a tájnyelv, amelynek számtalan szava alkalmas eredeti vagy átvitt értelmében az irodalmi és a köznyelv felfrissítésére. A szajkó galagyol. Ennek a mondatnak hangutánzó állítmányával a fecsegést is kifejezhetjük. A dió kapcsil. (Kiválik a burkából.) Ez az ige a vetkőzést is jelentheti. Az aszalt almát a tájnyelvben susinkának is mondják. Mennyire alkalmas ez a szó a szikkadt, sovány, vagy érzelmileg szegény ember jellemzésére! — Akkoriban én még a MANDESZ-ban kupcihér- kocltam — mesélte nemrég a szomszédasszony, s ezzel tájnyelvi szóhasználattal azt fejezte ki, hogy irányító tevékenységet végzett a helyi MNDSZ-ben. Aki a termés betakarítása után a maradék gabonát, gyümölcsöt, szőlőt szedegeti, az mezgerél. Aki a vitában nem vesz részt, de utána egyes szavakon rágódik, az nem mCzgcrél? Sokan már csak Geleji Katona Gramatikácskájából tudjuk, milyen színes volt valaha a népnyelv még csú- íolódó szavakban is. Az er- gelölye pl. buta, fajankó, a kótyonfitty hitvány, balga, a kócipór semmirevaló, a buszmáta bárgyú, a lajho lomha értelemben jellemzett. Egyre ritkábban hallani hangulatíestő ikerszavakat is. A kelet-kutat, immel- ámmal, ötöl-hatol jelentését még mindenki ismeri, de hogy a csig-big törpe, púpos, a pele-pőiye pedig pletykás jelentéssel bír, azt már kevesen tudják. Üzemi munkások nyelvi leleményessége számos új hangalakot és jelentést hozott létre. Az üdülést, pihenést biztosító szabadságot pl. szabinak becézik. Ez a vidám hangalak kurtítás és a tréfás -i képző használatának eredménye. Ha valaki nem vándormadár, hanem huzamosabb ideig dolgozik egy helyen, az a villanyszerelők szakmai szókincséből vett szóval latestéit. A falusi asszony a városi üzembe mindennap beutazó férjét táskázza, azaz a napi élelmet a táskájába készíti. A trutymó több iparágban ragadó, ke- nőcsszerű anyagot jelent, átvitt értelemben viszont a szilárdság jellemvonását nélkülöző szakira mondják. A gürizik igét a gürcölből faragták. Aki berúg, az üzemi nyelven szólva elhajol. Több neves írónk és nyelvészünk felemelte már pu- ririkátori tiltó szavát a diákzsargon ellen. J'iem tudom nézetüket osztani. Küzdelmüket egyrészt szélmalom - harcnak tartom, másrészt a diákzsargont nem ítélem el egészében, mert kedves rétege, színfoltja nyelvünknek. Csak azoktól a tolvajnyelvből vett szavaktól tanácsolnám el az ifjakat, amelyek a bűnözők száján forogva undort keltő hangulatot kaptak. De kinek, vagy minek árt az. ha az iskolát sulinak, a földrajzot födnek, a radírt racs- líának. a zárthelyi dolgozatot zéhának, a matematikát mateknak, a pogácsát pogi- nak, a Balatont Balcsinak becézik? Vagy ha az unalmas előadásra azt mondják, uncsi? A diákzsargont tanulni sem kell, mindenki megérti. Aki arénázik, korlátlan jókedve van. Akii zabosítanak, begurul. Azt sem tartom csúnyának, ha a lányt buckónak mondják. A spingula már más. mert a tréfás hangalakból is érződik a tolvajnyelvi spiné. A pulyka szót (szintén lányra mondják) se helyeslem, de kérészéletűnek vélem. Új szóösszetétellel és szóképzéssel megkapó hangú- j lati hatás érhető el. Egy ut- : cánkbeli asszonyt sírva ta- J láltam nemrég, vasárnap ] este a kocsma előtt. — Reggel óta itt féldeci- zik az uram egy dzsama j népséggel — panaszkodott, i — Mért nem megy be érte, lelkem, jó asszony? — Ö, tanár úr, hallani is vétek, ahogy ezek ott benn kutyaisteneznek. Költők, írók tudatosan élnek meghökkentő szóképzéssel. Egy barátom az utcasarkon gyakran álldogáló nőket sarkangyaloknak nevezte. Szerinte aki sokszor, unásig mellébeszél (tolvajnyelven filácsol), az smú- zeológus. (A smúzol igéből.) Egy modem francia költő verseinek fordításában ta- ' lálkoztam a csigagoi, pál- ; fordul, nemzetiszínlel sza- I vakkal. | Vpnn! dm' saját szótári- lugasaimat illeti, az első: ifjúkori szemérmességem terméke. A két világháború közötti hadseregünkben újonckodván, nem tudtam megbékülni azzal, hogy a laktanyában a jutási altisztek példamutatasa nyomán egyetlen (nyomda- í festéket nem tűrő) ige el- 1 homályositolta minden tár- j sál. Kiszorítására ötlöttem a csungehérol igét, amely- j lyel számos cselekvést le- j hét kifejezni. (Később tud- j tam meg, hogy ezt a jelen- > séget a nyelvtudomány eu- ? fémiának nevezi.) Az új szó í előbb a században, majd j lassan-lassan a zászlóaljnál i is olyan karriert futott be, ( hogy csungehér tormában j főnévesült is. Később bele- j került egy elbeszélésembe. ! és mindenki megérthette, mert nem kérték magyarázatát. (Vagy senki se olvasta végig az elbeszélést?) j A tehetség híjával pro- , tekcióskodó. mindenkor I mindenre kapható fűzfa- j poéta költöic vagy írone. j aki remélhetőleg nem so- ! káig íronckodik. A magát indokolatlanul tudósnak megjátszó: ludonc. Az -ás,-és képzők helyett a tréfás -lás, -lés is használható: így faragtam az imádlást. Ami tabu, arról nem szabad be- j szelni. Szerintem azonban mindenről szabad beszélni csak az a kérdés, hogyan? Ellene vagyok tehát a ta- bufikálásnak. Az-ít igeképzőnek is vannak még lehetőségei, ha nem nyugszunk bele, hogy lóképp mellék- > nevekhez ragasztható. A rossz főnök pl. kutyit és farkasít. A felszabadulás után a magát szélsöbalos- nak mutató keretlegény in- ternáciskodott. A .sakkelméletet sakkológiának nevezném. Ha sokan vagyunk szűk helyen, heringeske- dünk. — Hanyadikoskodsz. öcsém? — kérdeztem ismerősöm kisfiától. — Most leszek hatodász — felelte pataki önérzettel Mindenki szot amennyit tud. De be kell érnünk azzal, hogy megértik őket, és nem szabad remélni. hogy a közeljövőben a szótárakba is betörnek. 12. Kovács Kálmán
