Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
1971. aug. 29., vasárnap ESZAK-MAGYAROR5ZAG 5 Á megvallatott szegénység Éljen a király! Hirdeti a földes, zöldségleves nehéz szagával telt pitvar falán az öreg cseréplányér. El kellene adni, most jó óra van az ilyesminek, de ebbe a rozoga házba nemigen térnek be a gyűjtők sem. — Hol van a felesége, Józsi bácsi? Az ember roskatagon ül a süppedt dikón. Kifejezéstelen tekintettel mered ránk, majd szélütéstől béklyózott nyelvvel motyog valamit. Nem értjük, de ő beszél, beszél, közben a piszkos falnak döntött két mankóra mutogat, majd a lábára. Bólogatunk, s lassan kihátrálunk az udvarra. A levél ..Mélyen tisztelt szerkesztőség! Szíveskedjenek ezt a cikket kitenni az újságba, mivel közérdekű. A cikk címe' legyen: A demokrácia le.jőstehén? T. József és felesége gyermektelen a községünkben, de földje volt, amely után kapja a tsz-től a földjáradékot, s van 8(10 öl, amit az asszony megművel. Az ember munkaképtelen, de az asszony ... alig 53 éves, nem dolgozik, csak élősködik, és kapják a 350 forintos szociális segélyt. Az asszony sohasem dolgozott, miért nem vállal munkát? Miért élősködik az államon? .. A levél alatt név. Álldogálunk az udvaron. A levelet a szomszéd udvarból írták, legalábbis annak az asszonynak a neve szere- j pel alatta. Várjuk haza Julis nénit, a tanácselnök jól is-1 meri őt. Az udvar végéből ! egy kis öregasszony somfor- dál hozzánk. — Julisékhoz jöttek? • — Oda — felel neki a tanácselnök. — Kenyérért van. Jön az nemsoká, csak várják meg ... fürge lábú az, mar amott . látom, az utca végén. — Hány éves Julis néni, i mit gondol? — Hát — von vállat az • öregasszony — vagy ötven. úgy lehet. — Megnéztem az adatait, j 19011-ben született — mondja az elnök. — Beszélnek? j — Nem. mostanában nem. A fél ház az övék, fele a mienk, megvettük tőlük . .. látta, milyen disznó hízik az ólban?... Ezek a tyúkok isi az. övék ... hiába, egyeseknek jól megy ... A szomszédok megmondják! Vissza kell térni a pitvarba, mert a hazaérkezett Julis néni beinvitál. — Hogy élnek? — Láthatják, szegényesen, de megvagyunk. Ott hever az a magatehetetlen, nyomorék uram, havi 350 forintból meg se lehetnénk, ha én nem járnék ide-oda. Megmondják a szomszédok, dolgozok mindenkinek ... ácsmester volt az ember, de nyugdíja nincs ... — Földjük van? — Néhány négyszögöl... kukoricát tettem bele, mert van ggy kis malacka, még kevés is neki. ami terem. A szomszéd falu tsz-ében van két hold. Közös Volt a testvérekkel. — Haragba van szomszédaival ? — Ö, nem, dehogy, itt az udvarban nem beszélünk most. A sertés miatt vesztünk össze, feljelentett a tanácson, hogy nem tisztítottam el a trágyát. Most már rend van az ól körül, de a harag még tart... De a többi utcabeliekkel jól vagyok, tessék csak érdeklődni! Rákérdezünk arra a szomszédra, akinek neve a levél alá van írva, de a levélről nem szólunk. Azt; mondja se jóban, se rosszban nincs velük. Az állítólagos levélíró aszszonyt is felkeressük. Már meg sem lep. hogy ő lepődik meg a levél láttán. Azt mondja, nem ő írta. El is hisszük neki. Sejtjük, ki írta. Csapongó gondolatok A tanácselnök elkeseredett. Nem tartott ő attól egy pillanatig sem, hogy olyannak adnak segélyt, aki nincs rászorulva, de azért érthetően nyugtalan volt. Még titkos takarékkönyvről is szó volt, de Józsi bácsiéknál úgy sírt a ráutaltság, hogy olyat hazudni nem lehet. Irigylik a mankót. Egyik szegény a másiktól. Ilyenek lennénk? A faluban többek között ól egy ember, aki évente 50— fi0 ezer forintot’ tud költeni. Már épített nagy házat, és bebútorozta, kicserélte kocsiját. s perzsára a szőnyegeit. A fizetése? Jó, ha eléri az ezerötszáz forintot. — Hányszor próbáltam már utánanézni, hogyan és miből telik, de hiába, nem tudom meg — kesereg a tanácselnök. — Ha egy lenne ilyen, de nem is egy van! S látja, annak még ahhoz is szerencséje van, hogy a jó dolgáról nem írnak a lapnak hamis névvel levelet. A tanácsház előtt elköszönünk, s nem is titkoljuk rossz hangulatunkat, amiért csak a szegénységet tudtuk megvallatni. Adartiovics Ilona Budapesten a nagyvilág Jegyzetek a vadászati világkiállításról A félelmetes nagyságú szibériai jegesmedve a sarki hideget idézi, az orrszarvú a trópusok forróságát, lombos erdeink szarvas-trófeája a mi égövünk tiszta, csendes, őszi napjait. Mintha az egész világot bebarangolnánk a budapesti vadászati világkiállításon. Az ázsiai tajgakat, sztyeppékét, az afrikai szavannákat, az Alpok csúcsait, a Tátra magaslatait, a Szahara homokját. A világ legkülönbözőbb részein élő állatok trófeáiban — vagy éppen élő állataiban — gyönyörködhetünk, fényképeket, dia filmeket, filmeket nézhetünk országok sokaságáról, vadgazdálkodásukról, természetvédelmükről. Trófeák sokasába A főbejárattal szemben a díszcsarnokba lépünk, melyben minden ország bemutat egy-egy részletet kiállításának anyagából. Viszonylag kis területen töményen, sűrűn kapjuk az élményeket; mintegy bevezetőként azokhoz, melyeket az országok szebbnél szebb, ötletesnél ötletesebb pavilonjaiban láthatunk. Szinte napokig járhatnánk az európai, amerikai, ázsiai, afrikai országok termeit, melyeknek anyaga még a nem vadász ember számára is érdekes. A nagy gonddal, szépen berendezett pavilonokban órákon át időznénk. ötvennél több ország LJi távbeszélő rendszer A héten Miskolcon lezajlott V. postáskonferencia a posta munkájára, szolgáltatásaira irányította a figyelmet. Az utóbbi években egyébként is megnövekedtek az igények a posta iránt. Nem véletlenül tűzte ki célul a miskolci konferencia a postai szolgáltatások minőségének javítását. A posta szolgáltatásait igénybevevők gyors, megbízható és pontos munkál várnak. A magyar postának több mint 80000Ó távbeszélő fő- és mellékállomás üzemeltetéséről kell gondoskodni. Az utóbbi öt. évben azonban c szolgáltatás minősége azonos szinten van, sőt, esetenként visszaesést mutat. Ráadásul egyre újabb és újabb közületi és egyéni előfizetők szoMdákba öntik a bő paprikatermést a bogyiszlói asszonyok lelnének bekapcsolódni a távbeszelő hálózatba. • A távbeszélő-ellátás fejlődésé terén a nálunk új crossbar rendszer bevezetése a jelentős lépés, ezzel napirendre került a távolsági forgalom automatizálása. Mit jelent ez? Nemcsak az egyes vidéki helyek között jön létre automatizált távbeszélő-kapcsolat, hanem az új rendszer segítségével be tudunk kapcsolódni a világhálózatba is. A központ közvetlenül tárcsázhatja a moszkvai, párizsi, berlini előfizetőt. (Á végső auto- matizálódás majd azt jelenti, hogy maga az előfizető tárcsázhatja a kívánt moszkvai, vagy párizsi számot!) Természetesen az új rendszer elszámolása is más. Nem írogat többé a központos, ha Miskolcról valaki a fővárost hívja. A díjat automata számlálóról olvassák le, amely aszerint forog, hogy mennyi ideig, milyen távolságra beszél valaki (vidéki beszélgetésnél eddig sem darabra számolt a posta, hanem időre), vagyis minél távolabbi állomást hív az előfizető, annál gyorsabban forog majd a számláló... • A számláló tehát nem darabra számolja a beszélgetéseket, hanem időre — helyben is! Egyrészt, mert ilyen rendszerű, másrészt pedig, hogy csökkentse a helyi beszélgetések időtartamát. Ugyanis a helyi beszélgetések számának emelkedése mellett nagy problémát jelent a postának a beszélgetések hosszúsága. És mindez nemcsak a forgalmas közületek fél hí vasát; akadályozza nagy mértékben, nemcsak az ikerállomásoknak okoz kellemetlenséget, hanem a távválasztásban is gondokat okoz. (A több száz kilométer hosszú távolságon felépülő beszélgetés ugyan,s nem jöhet létre, mert a hívott állomásról helyi beszélgetést folytatnak ... Az előfizetői távválasztásnál nincs meg a kézi bontás lehetősége!) Ezt a problémát a helyi beszélgetések időtartam szerinti díjazása fogja megoldani, hiszen minden előfizető igyekszik majd helyi beszélgetésének időtartamát is korlátozni, ha minden újabb 3 percnyi beszélgetés új hívásnak, azaz egy forintnak felel meg. (Egyórás helyi „beszélgetés” — most még bőven van ilyen — ára az új rendszerben 20 forint lesz.) • Az új rendszerre épülő távbeszélő-szolgáltatás valamennyi előfizető részére minőségi javulást eredményez. Nemcsak a vidéki hívásokra nem kell hosszasan várakozni, hanem a túlzsúfolt helyi vonala* is megkönnyebbed- nek és mindnyájan hamarabb kapunk vonalat is. Ny. P. vállalt reszt a világkiállítás megrendezéséből és érthető, ho©' mindenhonnan a leg- s>’ifŐb tiföjkMpt, a legérdekesebb liftäwferdkat hozták el. Csak győzzük sorra járni, megcsodálni valamennyit! A legősibb és a legmodernebb vadászfegyvereket, ele- f án tkoponyát, elei án tagy art, vadászautókat, szaláriakat, halakat, horgászfelszereléseket, oroszlánbőrt. antilop-, zerge-, muflon-trófeát, megszámlálhatatlan agancsot, párducbőrt, altatópuskát, 4 népművészeti tárgyat, bivalyszarvat, zebrabőrt, ősi íaragványokat, szobrokat, képeket — és még ki tudná felsorolni, mi mindent. f ehér tigris és magyar vizsla Persze, az élő vadakat is meg kell nézni! A méltóság- teljesen lépkedő szarvasokat, az örökké turkáló, a látogatókkal mitsem törődő vaddisznókat, a színek sokaságában pompázó fácánkakasokat, a büszke vadászsolymo- kat. És ott vannak a drótháló miatt örökké méltatlankodó pulik, „akik” valószínűleg mindennek lehordják a látogatókat, nagy egyetértésben az agarakkal. Ott töpreng valamin a magyar vizsla; „őt” semmi sem hozza ki a sodrából, a komondor pedig tüntetőleg alszik. Ahol pedig az a nagy csődület van, és mégis szokatlan csendesség, ott a dupla rácsok mögött a néhány mázsás indiai fehér tigris vizsgálgatja — ki tudja, mire gondolva — erős mancsait. Fehér tigris ... Valóban ritka látvány. Így, közelebbről megnézve, az ember nagy hirtelenjében két dologra gondol. Először is arra. hogy vajon a védőrácsokat tisztességesen készítet- lék-e el. másodszor pedig arra; a mi erdőinkben, mezeinken futkározzanak csak továbbra is a nyulak, mint ilyen hatalmas vadállatok ... Természetes, hogy hazánk — illően messze földön híres vadászati rangjához — ugyancsak felsorakoztatta a világrekorder trófeákat. Van miből válogatnunk. Akár a ge- rnenci rész nagyra nőtt szarvasbikáit, akár a Zemplén szívós, sok golyót elbíró agancsosait, akár az Alföld túzokjaiból, a Mátra, a Bakony vadkanjaiból, vagy a mindenütt megtalálható szárnyasvadakból kell is bemutatni. Nyilván nem véletlen, hogy hazánk kapta meg az első vadászati világkiállítás rendezésének jogát. Az ember és a természet A látogatók ízlésüknek, vérmérsékletüknek megfelelően válogathatnak a látnivalók közöli. Azok is, akik nem vadaszok, akik nem cserkésznek hajnalokon, vaddisznóra lesve irdatlan bozótok között; akik a termeszetet önmagáért szeretik, szelíd szépségéért, haragvó magaslataiért, ahol a kőszáli sasok tanyáznak; vizeiért, melyben halak, fürge pisztrángok íickándoznak. Mindezt együtt adja a vadászati világkiállítás, és ha értékelő bizonyítványt kellene kiállítanunk: róla, a rendezők elsősorban ezért érdemelnék a csillagos ötöst. A természet és az ember... — ez a gondolat vonul végig pavilonról pavilonra még ott is, ahol a legmodernebb, legújabb vadászfegyvereket látjuk: az öldöklő szerszámokat, melyekkel pusztítani lehet, de nem csupán nemes sportszenvedélyből, hanem céltudatos emberi szándékkal, hogy az erdők, mezők vadjai közül eltávolítsák a nem oda valókat, biztosítsák a természetes egyensúlyt. Hazánkban soha nem volt annyi vadász, mint most, és soha nem fordítottunk még annyi pénzt és gondot a természet védelmére, rendjének,egyensúlyának biztosítására, mint most. E tekintetben is rangot, elismerést szereztünk a világban. Mindenki nézze meg f A tudósítók — a helyszűke miatt :— zavarban vannak a gondot az okozza, miről tegyünk említést, ha csak fél mondatban is a sokféle látnivaló közül. A sokféle rendezvény, a természet védelmével kapcsolatos konferencia, a vadászathoz kapcsolódó képzőművészeti kiállítások címeinek puszta felsorolása sem férne el erre az oldalra. Nem is törekszünk tehát a teljességre, csupán ízelítőt adtunk ebből Is, abból is. Ezt a világkiállítást, megannyi érdekességével, tanulságával együtt különben sem lehetne egy, vagy akár tíz tudósításban sem visszaadni: ezt a kiállítást látni kell minél több embernek. Látni, mert egy csodálatos, érdekes világot tár elénk: a természet világát. Azét a természetét, amely a földkerekség minden tóján más és más. mely annyi titkot tartogat még, de az ember sorra- rendre megfejti ezeket a titkokat; a természetet, mely az. egyik helyen félelmetes és vad. a másik helyen szelíd, de mindenképpen nagyon szép. Védjük, gondozzuk, vigyázzuk ezt a szép természetet, az ember még sokat lehet az őt körülvevő világért — önmaga javára, az emberiség hasznára. (Priska—Ónod vári) Paradicsomvzedö kombájn Amerikai paradicsomszedő gépét próbáltak ki a Csan\ i Állami Gazdaságban. A Cascade Tomato Harvester gép 10 óra alatt 4 holdról szedi fel a termést. Ív Kapuzárás az úttörőtáborokban Ezekben a napokban zárják kapuikat az úttörőtáborok. Az Országos Úttörő Elnökség gyorsmérlege szerint ezen a nyáron hazánk 4500 úttörő- csapatának mintegy háromnegyed része táborozott, s a vidám nomád-vakációzósban a tavalyinál több, mintegy 120 000 kisdiáknak volt része. Az idei sátorverők több mint 40 százaléka kereste fel a balatoni táborhelyeket. Az északi és a déli parton sokezer kispajtás üdült, több mint 70 váltótáborban, köztük az idén megnyitott zán- kai és balatonberényl úttörővárosokban. A népszerűségi ranglistán második helyre került a Bükk-hegység: itt csaknem 10 000 piros- és kék- nyakkendős kisiskolás táborozott. Lányok válogatják a selejtes darabokai , Paprikások Megkezdődött a paprikaszezon a bogyiszlói Dunugyöngyo Tsz kertészetében. 100 kh területen termesztenek zöldseg- növényeket, ebből 50 kh-on paprikát. A bogyiszlói asszonyok naponta nagy mennyiségben szedik az ízletes paprikát.
