Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

1971. cug. 15., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Határállomás a löld alatt Aggteleki tervek Hazánk idegenforgalma az utóbbi években kedve­zően alakult. Bár a turisták nagyobb százalékát még mindig a Balaton és a fő­varos nevezetességei vonz­zák, egyre többen látogat­ják meg vidéki kulturális központjainkat is. Megyénk három leglátogatottabb te­rülete — • Miskolc-Bükk, Tokaj-Hegyalja és Aggtelek — közül az utóbbi vonzza a legtöbb vendéget. Ez nem­csak világhírű cseppkőbar­langjának köszönhető, ha­nem annak is, hogy a föld alatt túrázókat nem zavar­ja az évszakok és az idő­járás váltakozása. kél 5iie«M>S<iás A barlang fejlesztése az utóbbi évek legvitatottabb problémája volt. Aki figye­lemmel kísérte az eddigi terveket, két látványos és szinte fantasztikusnak tűnő megoldásról hallhatott. Ilyen lélegzetelállító terv a föld alatti csónakázótó ki­alakítása is. A hangver­senyterem végéből kiinduló 500 méter hosszú víztükör a barlang fő látványossága lehetne. Sajnos, a kivitele­zésnél gondok akadtak. A víz, bizonyos megemelés után megszökik, és a „lefo­lyók” megkeresése nem ol­csó mulatság. Természete­sen az eredeti tervet, amely­ben csak egy duzzasztógát szerepelne, ilyen körülmé­nyek között el kellett dobni. Mesterséges íó és vízlogó Baross Gábor geológus azon fáradozik, hogy meg­találja ezeket a víznyelő­ket, és betömje szigetelő- anyaggal. Ha ez a munka befejeződik, csak akkor le­het építeni a végleges gá­tat, amely megduzzasztaná a patak vizét. Az így nyert mesterséges tó szintje két méter magas lenne. De itt megint akadt egy mozza­nat, amellyel az eredeti terv nem számolt. A kör­nyék hegyein nagy a talaj­erózió. Az esőzések alkal­mával a barlangba kerülő hordalék teljesen feltöltené a tavat. Tehát a külszínen is építeni kell egy vízfogót, ahol a hegyről lezúduló csa­padék leadja iszaptartal­mát, és szűrten jut a föld alatti üregekbe. Ha a tó létrejönne, biztos, hogy messzi földről felkeresnék a turisták. A reflektorok­kal élesen megvilágított mennyezet, a homályba burkolt part és a vízben tükröződő folyosótető szín- iátéka az ég és föld közötti lebegés érzetét kelti a rész­vevőkben. Barlanuvasút l egalább ugyanilyen vonz­erőt jelentő megoldás len­ne a barlangvasút létreho­zása. Ha felépülne, felére csökkentené a vöröstói be­járattól a vaskapuig terje­dő vakondvasút, az úgyne­vezett hosszú túra hatórás ideiét. A gyaloglásról nem 's beszélve, mert ez soka­kat elriaszt. Módosítások ebben a tervezetben is akad­nak. Most már biztos, hogy a nagy szintkülönbség miatt a végállomás a föld alatt lesz. Viszont, a fő ág szintje ezen a szakaszon majdnem azonos, tehát az építés kivitelezhető. A vö­röstói állomáson kialakított garázs légkondicionált lesz, így a vasalkatrészek nem oxidálódnak. Sikerül meg­oldani a zajproblémákat is. A mozdonyok akkumulá­torral működnek, a kerekek tömör gumiból készülnek, amelyek nemcsak zörej- mentesek, hanem nagyobb fprdulékonyságot és terep- biztonságot is biztosítanak a vasútnak. A vonal a cseh­szlovák területen levő do­rn icai cseppkőbarlangot is érinti, és itt alakítják ki Közép-Európa első föld alatti Határállomását is. A tervek szépek és reá­lisak. A világhírű aggteleid barlangot bizonyára sok or­szágból és többen .keresnék fel. De vajon a tervek, az elképzelések valóra vál­nak-e? Kármán István Miskolci utcák, házak, emberek (2) István király koronája Pontosan: annak a másolata. A közelmúltban újjárendeztek a Mátyás-templom egyháztörténet! gyűjteményét. A nagy értékű szobrokkal, misernliákkal. kelyhekkel és oltárké­pekkel együtt a magyar királyi korona másolatát is kiállí­tották. A koronamásolai természetesen sok érdeklődőt vonz a tárló elé. Tréfás szavak születése A SZŐ ALKOTÁSNAK, különösen a nyelvújítás ko­rában gyakori módja volt az elvonás, a csonkítás, amikor egy hosszabb szót rövidebbre nyírták. Az új hangalakot olykor tréfás­nak érezzük. Így 'kurtította Baróti Szabó Dávid a bal­gatagot balgára és Sándor István bibliográfus a zűr­zavart zűrré. Gyakran élt a szógyártásnak ezzel a módjával Helmeczi Mi­hály nyelvújító író is, aki a legtöbb időálló új ma­gyar szót alkotta. Ma már méltatlannak érezzük a sok gúnyt, amellyel kortársai elhalmozták. Még szálló­ige is csúfolja: Helmeczi, ki a szókat elmetszi. Való­színűleg őt paskolja Vö­rösmarty Metőfi című epi­grammája is: Baltával 'ott Pindus tetejére Metofi. Vallyom hány szónak szegte ma bárdja nyakát? Vörösmarty viszont a szivola és cigóró szavun­kat tartotta hosszúnak. „E- helyett más szót kellene csinálnunk: talán szivar? Mivel szivárogva jő fel benne a füst.” Hogy nagyot ugorjunk az időben, Aprily Lajos köl­tőnk a zakatol igéből vonta el a zakata főnevet, de szóalkotása költői játék maradt. A diákzsargonban viszont meghonosodott a zabáiból kurtított zaba. és a hancúruzikból rövidített hancúr. Ez utóbbi ihletett engem rá, hogy a villán- colból a viháncot kimetsz- szem. „Ahol nagy a han­cúr és a vihánc, ott közel a fogaiknak csikorgatása” — int a mérsékletre egy aforizmáim. Nincs benne semmi meg­lepő, hogy vásárló közön­ségünk hosszúnak találta az önkiszolgáló bolt elneve­zést Előbb a bolt maradt el, azután az önkiszolgáló­ból lett önki. A szókurtító nyelvújítás a tájszavakat sem kíméli: így lett a szotyolából szo- tyi. Ez a szóalkotás mit sem változtat a pataki mozi vállalatvezetőjének bosszú­ságán, ha nap mint nap tapasztalja, hogy a film­művészet rajongói — külö­nösen élői, a fekete páholy­ban — szotyi (napraforgó- mag) héjával szórják tele a padlót. Tréfás hangalakú szavak születhetnek akkor is, ha két szó elemeit eggyé ve­gyítik. A könnyelmű sza­vunkat Kazinczy rántotta össze könnyű elméjűből, s később dicsekedett, hogy már prédikációkban is él­nek vele. Szóösszevonás út­ján lett a zavar és kergéi­ből zargat, a csupa kopasz­ból csupasz, az ordít és kiabálból ordibál. Bizonyítandó, hogy a szü­letésmagyarázat nem köny- nvű dolog, felhozom József Attila cikkan szavát, három verséből is idézve. A Külvárosi éjből: „Kalapácsot, mely cikkan pengve”... Az Indiában, hol éjjel a va­dak című versből: „Zöld szeme cikkan át a dzsungelén” ... Az Elégiából: .........s olykor átcikkan, donóg e gi’-egy kék, zöld vagy fekete légy” . . . Honnan vette, vagy ho­gyan alkotta József Attila • a cikkan igét? Hogy a kér­désre nem könnyű felelni, azt bizonyítja, hogy a költő müveinek kritikai kiadása és a versek elemzői fel sem ismerik a problémát, holott az ige nem található értelmező szótárunkban. A megoldás háromesélyes. Tájnyelvünk a cicázás gyer­mekjátékot cikának nevezi, ebből képezhető a cikkan ige. Másodszor: lehet a cikkan a cikázik rokonér­telmű tájszava. Harmad­szor: születhetett a cikkan a cikázik és villan össze­vonásából is, amely felte­vést alátámasztja, hogy Jó­zsef Attila a kéziratban a második idézetben a villan igét javította cikkanra. A SZÁVÁK SZÜLETÉ­SÉNEK kutatása nem köny- nyebb és nem kevésbé iz­galmas, mint az élő szer­vezetek születésének, fejlő­désének vizsgálata. I . Kovács Kálmán A liaqysánc hé Klet a Sötét kapu körüli iialásztclcpcn A vasércet faszénnel redu­kált aknás kemencékben ál­lították elő. A végterméket két végén csúcsban végződő, ti—7 kg súlyú rudakban ke­reskedelmi csereeszközzé for­málták. A Nagysáncon találtunk üveget, grafitkerámiát. A kotinusz ezüstpénzek itteni pénzverőből kerülték ki. Ktillős. négykerekű, fapadok­kal ellátott utazókocsijukat távolsági közlekedésre hasz­nálták. Ez volt a „faíkarusz” legősibb formája. A kelták nadrágban jártak. Ezt brcc- ca-nak nevezték. Színes, tar­ka. kockás ('tottis!) szöveteik voltak. A szappan (sápon) kelta találmány. Lópaíkó-le- letek azt tanúsítják, hogy gondozott utaik voltak. Élénk kereskedelmi tévé - kenységet folytattak. A nagy&ánci kotinusz-tör- zsi központ periférikus jelle­génél fogva később kerüK az északról jövő germán kato­nai nyomás alá. A sötétka­pui település is tovább élt. Erről a következő alkalom­mal adunk ismertetést. Komaromy József ahogyan azt Engels megálla­pította. A keJta-kolinusz nép sza­bad térségen épült falvak­ban. zsúppal fedett, fából épített házakban lakott. Ez látszott a már említett mis­kolci lelőhelyeken is. A há­zak mintegy térdmagasságig földbe mélyítettek voltak. A kelta társadalom gazda­sági alapja a földmívelés és az állattenyésztés volt. Ga­bonatermelésük pl. olyan in­tenzív volt, hogy J. Caesar nyolcéves galliai háborúja alatt a helyszínen szerezte meg hadseregének a gabonát. Az őrlést kétrészes forgókö­ves malmokban végezték. Sertést, szarvasmarhát, ju­hot tenyésztettek. A sötét­kapui település halászfalu­ból fejlődött tovább. A kelta ipar nagy volt. Kohászati technikájuk a leg­fejlettebb volt. A kotinuszoik a Bükk környékén (Hangonv, Dédes) a kibújt vasérceiket használták fel. (A vas kelta nyelven: isarno, gall nyelven: eisarn.) Híres volt szapropel.it feldol­gozásuk. Ez a lignitfajta a palakőhöz hasonló. Fekete ékszereket készítettek belőle. zempléni) terület egyik köz­pontjában, a Nagvsáneon, ugyanúgy része volt a kö­zép-európai kultúra megte­remtésében, mint ahogyan ehhez a kelta kotinusz- törzsliöz fűződik Miskolcnak. mint emberi településnek létrejötte. Lakóház-maradvá­nyaik a Széchenyi utca mindkét oldalán, a Sötétka­pu környékén, a Szabadság téren, a Nemzeti Színház földjében egyaránt napvilág­ra kerültek a három méter mély rétegekből. Ez a nép a család és a nemzetség alapegységének patriarchális tekintélvd ural­ma alatt élt. Ez nem zárta kj a törzsi arisztokráciában élő egyes asszonyok tekintély! uralmát, Ez a társadalmi alakulat meghatározta pél­dául az örökség és hagyaték átruházásának módját is. A magántulajdon elvén állott. Már olyan eleméket tartal­mazott, amelyek létrehozták az osztálytáirsadalom feltéte­leit. Ennek kifejlődését azon­ban elvágta a kelta hatalom összeomlása, J. Caesar ale- siai győzelme Vercingetorix fölött. E fejlődésben a bri- tanniai volt a leghaladóbb, A Mexikói völgy fölött kétezer évvel ezelőtt bené­pesült Nagysánc népe ve­gyes etnikumú volt. Magéba foglalta, azokat az illyr nép- t ö rzs -maradván yo ka t, ame­lyek még a kelta uralom előtt népesítették be ezt a vidéket. Voltak szkíta ma­radványok is. A zöldhalom- pusztai aranyszarvas, a mu- hi-pusztaí bronztükör ennek a kipusztult lovasnépnek emlékét őrzik. Mégis, a kelta volt azaz első nép, amely a Nagysán­con és környékén az embe­ri civilizáció olyan színvo­nalú közösségét teremtette meg, amelyet Julius Caesar az oppidum szóval fejezett ki. Előző vasárnap írtam en­nek a Nagysáncon létesült kelta oppidumnak az akro- poliszáról, az 1958-as ásatás nagy jelentőségű megállapí­tásairól. Most ennek a kelta közösségbe tartozó kotinusz törzsnek hétköznapi életéről adok vázlatos képet. A kelta nép, bár uralma az Atlanti-óceánig terjedt, nem hozott létre egységes, központosított államalakula­tot. Mégis, e kelta terület keleti szélén, a diósgyőri (és nek, vagy tálán szorrtóan soknak (valószínűleg egyszer­re mindkettőnek) a jelenle­gi ,.fogyasztási mámorban növekvő” gazdasági életet. Ebből keres kiutat a kom­munista párt, ma Japán leg­nagyobb ellenzéki pártja, és ez a balratolódás vált ki jobboldali megerősödést is az ellenpóluson. Akár így, akár úgy, az ázsiai kontinensen végbeme­nő legújabb változások meg­érintették Japán eddigi „egyenesen fejlődő” életét is, és kiderült, hogy ez nem is olyan tiszta „fejlődés”, mint amilyennek látszik. Éppúgy, ahogy Adenauer bukása után Nyugat-Németországban is kiderült, amikor Amerika kénytelen volt csökkenteni egyoldalú befolyását. Máté Iván ciásan szólva — „gazdagság zavara” megtermetté ennek szociális reformokat óhajtó baloldalát és régi katonai di­csőségről álmodozó jobbolda­lát. Így aztán a nyugati lap­vélemények szerint, .,távlati­lag a jobboldali diktatúra éppoly kevéssé tűnik kizárt­nak, mint a koalíció a kom­munistákkal.” A kínai—amerikai közele­dés, az amerikaiak Ázsiából való visszavonulásának lehe­tősége, a Kína vagy a Szov­jetunió szövetségében védel­met kereső csoportok ki­alakulása idején, az amerika- nizált Japánnak amerikai tá­mogatás nélkül, vagy leg­alábbis e támogatás erejének jelentős csökkenése idején — új politikához kell látnia. Ezt kutatják ma a sziget- országban, ezért érzik kevés­uralom visszavonulásával nyitva all a nagyhatalmak előtt, ez alkalommal azon­ban nem nyugati, hanem ázsiai nagyhatalmak előtt.” Szatoval azonban nemcsak egy politikus vonulna vissza, hanem véget érne az a kor­szak, amely — a Spiegel tu­dósítója szerint — mór egyre terhesebb a japánoknak is. Véget érne az az amerilcani- zált világ, amelyben a régi hadidicsőséget a gazdasági expanzió helyettesítette, és „növekedési ráták pótolták a tengeri csatákat”, amelyben Japán 1969-re „már a világ harmadik legerősebb ipari hatalma lett.” A liberális demokraták 25 éves uralma alatt ugyanis polarizálódott a japán társa­dalom, a lassan céltalanná váló gazdagodás, a — fran­Most, amikor a kínai—ame­rikai közeledés kilátásainak világvisszhangját már el­nyomja a szovjet—indiai szerződés keltette érdeklődés utórezgése, most, Ázsia elő­térbe kerülésének idején nem árt egy pillantást vetni Ja­pánra sem. Ebben az ország­ban ugyanis, amely az utób­bi időben „a Felkelő Nap országából a Felkelő jen or­szágává vált” — mint az olasz Europeo megállapítja — és az 1945-ös háborús ve­reség — a nyugatnémet Spie­gel szerint — „csupán köz­lekedési balesetnek” tűnik — őrségváltás készül. Szato mi­niszterelnök, akit japán Adenauerének neveznek, visszavonuláson gondolkodik és — ugyancsak az Europeo szavaival élve — ,.mélabús alkonya olyan korszakra esik. amelyben Ázsia az amerikai Mélabús alkony a Felkelő Nap országában kgy japán Adenauer végnapjai — Tengeri csaták lielyctl növekvő ráták .1 jen se nőhet az égig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents