Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

6

■

mi: pStim 4,, v«séf««p

Asszonyra

a vonaton

— Teljesen ertheteflen — töpreng Mezei István, az vab-tttkar. — Ezek az asz- szonyók a fegyelem, a pontosság mintaképéi. És most . . .

És most a találkozóra a három közül egyik siem ;jön el. Az szb egyik tagja Kiss Jozsefné fővizsgáiéval valahol Füzesabony kornyékén találkozik. A íőrtzsgá- k> igencsak magyarazgatja, bogé a Tiszai pályaudvar hatáskörében az országban a legtöbb: összesen 122 női jegykezelő és vonatvezető dtágozitk. Mindegyek élete külön kis regény, Taían jobb lenne inkább a tfife- bé-ői iml.

A randevú, ha kmoeam, s több napi kesessel is, de létrejön. . -mrj

wmm

— Kilencen vagyunk testesnek. Nagy volt a család. kellett a munka — vall önmagáról a halk szavú Kiss Jozsefne. — így kerültem 1-951-ben a vasúthoz. Itt csupa drukk az élet, Amikor jegyvizsgaio lettem, őrökké nyugtalankodtam: ua^on meg tudom-e a0ni a helyemet? Tanértham. s levizsgáztam, msnt vonatveasető. Ott voltam a mozdonyvezető melle#,. Két érzés birkózott bermem Szeretem a moz- drans*t, a, sebességet. Nagy »testest. tettunk meg. Élveztem a aohaoast. Dehart mwurfcg éreztem, swkmiTfpos tsvílJteei., Nők szaES-ermber életét fcrfeüfeík xárm. t^ayon nenn, fogok-e hsbafc eíteoeetm? Az is »nagyon zavart, ha valamelyik elkenőr feljött a r.vi/donyra Olyan volt, m ólba beieaMafckcBOtt volna, az étefeerwbe. És most, rbvrzsgEÍto vagyok; felelős a iegyv»zsgáó, a vonatve- aeéó, a pénztáros mwrvka - iáént. ERenónriietem Steel,

vowatvezetéshez. Igen, az volt a szép idő. A szép munka,.,

És Kissue arról beszél, hogy jobb lenne írni P. Tóth Lajosnéról. Valaha fétoezőként kezdte. Emlékszik rá, íiogy mindig zöld kabátkában és szürke férfinadrágban járt.

— Talpraesett, izrg-vervg vasutas asszony. Sokat tanultam tőle. Nagyon ügyesen tudott rendelkezni.

Otthonában keressük. Szolgálatban van. Férje, P. Tóth Lajos vomatvezető ad rote, rövid véleményt.

— Hatan voltak testverek. A szikszói kerékgyártó lánya hamar rákényszerült az önálló munkára. Először mint fékező kezdte. Nehéz munka. Férfinak is megerőltető. Ö bírta. S csinálta. Később jegyvizsgáló lett. Akadt kellemetlensége. Néha szörnyű utasok vannak. Három esetben is megütötték, mert a jegyet merte kérni . . . Most? Jót akartak neki. De hát lassan mi csak a papíron találkozunk . ,

P. Tóthné a találkozás napján Szemán Istvánné- •val, és Seregélyes Lászlóval együtt, valamikor hajnalban kezdte a munkát. Megérkeztek az egyik ellenőrző kőrútról, s a Pest felé haladó vonatra várva hörpmtéttek néhány korty tejet.

— Amikor vasutas lettem — kezdte Tóthne —, olyan körülmények voltak, örültem, hogy dolgozhattam. Szeretem-e a vasutat ? Itt csak kettőt lehet tenni, szeretni vagy itthagyni ...

Csuda yó volt vonatyezető- nek lenni. Képzelje, az ember ott all a mozdonyon s a mozdony rohan, roham. A sebesség vajamilyen különös jó érzést ad az embernek. Most is, ha meglátok egy villamosmoz donyt, nem bírom megállni, odamegyek, s megsimogatom ... A férjem ? Először ő volt a főnököm. Én ■egyvizsgaJóskodtam, ő yolt a vonafcvezetö. Aztán egyen - lök lettünk. Most: én feljebb kerültem, fővizsgáiénak. Eleinte busáké volt ram, aztán most.. . Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire leköt. Most másfél héten át megállás nélkül ellenőriztünk. Reggeltől estig szolgalatban voltam. És, hat... — neveti el magát — így lettünk irt levelező hasasok.

Valamit mondana meg, de a vonat csattogva közeleg a Tiszaira. Mennie kell. A vasút nagy gépezete nem ismer pihenést, megállást ,,. ___

A harmadik női fővizsgák!, Szemén Iafcwánaé is csak row*d ideig maradhat Räte így vélekedett Kiss né: Nagyon rendes, nagy szaktudású asszony. Azt is elmondta, róla: Szeműimé messzi vidékről, SO kilométerről járt be szolgálatba Most végre lakást kapott és jobb körtilményefc között él kisgyermekével.

— Hogy lettem vstsueratf — ismééi a kérdést Sze- manné, — Vasutas csaiad tagja vagyok. Apám vasutas, meg a nővérem is ae. Én is esst a pályát választottam. Vizsgázóét jegypéwz íaros vágyóik, de jobben szerettem a yegykezeióse get. Ez jobban megfelel a iermésaefcemnék: és a vá- gyaamnate. És a fővizsgák»- ság? Még csak mostanában kezdtük. Hogy szeretem-e a vasutat? Igen. Enélkül én már nem tudom elképzelni az életemet. Igaz, nehéz, fáradságos, de hat nekem az élet értelmét adja111*11

Mint roppant gepeaet, zdg-dübőrog a Tiszai pályaudvar. Villamos-, Die sei-, gőzmoadonyok vontatta .szerelvényék jönnek, s mennék tovább. Rövid útra, s a messzi távolba viszik az utasokat, a jegyvizsgálókat, a vonatvezetőket. És köztük fel-feltűn- nek a fővizsgálók, összesen tizen ketten vannak, s köztük — egyedül itt az országban — három asz- szony. Látszólag és a valóságban is többnyire magabiztosak. Érzik a roppant felelősséget, dehát Se mégis nők, anyák, s talán ezért is több bennük az izgalom, mint...

A vezénylötisztjúfc, M. László viszont ezt mondja róluk:

— Ök hármán mar a kiválasztásnál is a legkiválóbbak voltak. Remekül megállják helyüket politikailag, a társadalmi életben és szakmailag is. Úgy látszik, beváltják a hozzájuk fűzött reményéket,

Százhuszonkét jegywzs. gáló, vonatvezető van a miskolci Tiszai pályaudvaron. E szakmában több nő van itt, mint bármely más állomáson. S mint említettük, az egész országban három női főnzsgaio van.

És mind a három, a miskolci Tiszáin.

Csorba B**«a

MtewesS »stete»! f étert

Újabb Íárlai és kiméért Tokajban

A tokaji 2Steiiy Gyöngy Művészetbarátok Köre rendezésében ma délután öt órakor nyitja meg Varga Gábor né, az országgyűlés alel- noke, a megyei tanács elnökhelyettese Nagy B. István festőművész és Ligeti Erika, szobrászművész közös ki állításáé a tokaji helytörténeti

muaeumban Tartaifcvezesteat Bámazki Pál művészettörténész tart, A tárlat megnyitását — a kialakult jó hagyomány szerint — kamarakoncerttel kötik egybe: a Fa- sang trió Zachon-, Hach-, Baines-, Debussy- és Vivaldi • müveket mutat be. A tárlat jiMsws 23-ig látható.

A kiejtése valóban tökéletes

Jósvafőn a banyaszudüió gondnoki szobájában ülünk. Éppen a barlang gyógyító hatású levegőjéről beszélgetünk. A gondnok nincs otthon, felesége „lart szó- . val”. Egyszercsak nyílik az ajtó, s a belépő férfi a gewdnoknéhez; fordul;

— A hatosba meg nem jöttek vissza?

Az asszony lazza a fejel, a látogató pedig ügy dönt, hogy megvárja a „hatost”. A beszélgetés visszakanyarodik az asztmás betegek gyógyításának módszereihez. Megtudjuk, hogy már a harmadik turnus van rtt, * betegek 3 hetente vartt.ják egymást.

— Lenn a faluban is laknék TS—20-an — mondja a gondnok felesége.

— Én is ott lakom — sacftt (körije s*e eddig hallgataga*! álldogáló férfi —, «agy gondeiom, 8—« hetet

ztX.i

— a rafoban lakik,

akkor nem beutalóval jött, ugye"

— Nem. De mar voltam ftfc máskor », es valóban setart járult az asztmám, megun a toőtlsegeioet. Ment vesB eszee s««**st a kiejtésemen ? F*w*csa, hogy senSti sem veszi észre, pedig mar régóta külföldön ékek, Svédországban. A gö- teborgi csavargyárban dói- Somm. Taten oh; kaptam az asatmát, vagy mar előtte is beteg voltam, ki tud- j*?

— A »evet megmond« na, ha nem tatok ..,

— Miért volna titok ? Fa zekas Jánosnak hívnak, a legegyszerűbb es legma- gyasrosabb nevek egyike.

— Nehez volt svédül megtanulni?

— Nehéz, de a muszáj is szorított. Eleinte sokai kínlódtam. Aztán mire anyagilag rendbe jöttem, itt ez a betegség.

— Mennyi időt kell eltölteni itt, hogy a javulásnak nyoma maradjon?

— Ezt így nem lehet kiszámolni. Az a baj, hogy amennyit itt javul az ember, annak esetleg hetek múlva mar nyoma sincs. Megint jön a köhécselés, fulladás, oda az egesz ja , vulás, minden

Legyint, aztan kinéz n folyosóra, hatha hazajöttek már a hatos szoba lakói. Mivel nem lát senkit, visz- szajon a szobába.

— Európában csak egy hasonló gyógyhatású bar - lang van, Nyugat-Németor szágban Ott, is voltam, de csak egy-iket napig, a?, er- debes&eg kedvéért. Nem tudom, hogy annak milyen győgyhatasa van De oda. nem megyek, a nyelvet sem beszélem, rtt, mégis más, Es latja, a kaejtesem még mindig tökéletes ...

Mese) még a feleségerői, aki nemsokára ideérkezik, a gyárról, ahol fontos beosztása van, meg az idegen országról. Háromszék, a székely falu mar nem kerül szóba. A kiejtésé valóban lökeletes meg, néha elfuilad, beszedet csak ez zavarja. Azután hangokat hallunk, s ahogy a mesélő kinéz a folyosóra, végre felderül az arca.

— Viszontlátásra, elmegyek, mert megérkeztek a hatosba.

Orosz Júlia

4 két Amerika — Párizsból nézve

99

Panama a klasszikus példa — A Monroe-eh a gyakorlatban

„ Süketek párbeszéde

Marcel Niedergang francia újságíró a francia Leseeps Ferdinánd által megkezdett, de az amerikaiak által befejezett és birtokba vett Panamába látogatott, aztán Latin- Amerika más vidékeire is bekukkantott. Élményét, a franciának élményét, akinek őseit az amerikaiak végül is — „segítő készséggel” bár, de — kiebru- dalták Panamából, a kí- viürekedt és lemaradt ország fiának keserű tárgyilagosságával írta meg a Le Monde című lapban több folytatásban. Cikkének már a címe is sokatmondó: Süketek párbeszéde Washing» ion és Latin-Amerika között.

igaz, hogy Jenko falai csak egyszer omlottak le a kürtök szavára, a francia lap cikksorozata azonban éppen ügy segíteni szeretné a latin-amerikaiak küzdelmét Washington gazda sági1 uralma ellen, mint ahogy valaha Washington függetlenségi törekvéseit segítették a franciák Anglia eften. Persze, a „segítés” akkor sem volt önzetlen, és ma sem az. Akkor az angol konkurrencia, ma az amerikai vetélytárs ellen indított akció egyik része az ilyen írások megjelentetése. Érthető francia önérdekből íródott tárgyilagos mondatai azonban segítik a tisztánlátást, marosak azért is, mert tőkés érdekeltség diktálta a leleplező részeket.

Az .USA a déli fel teke országait „vadászterületének” nézi, a dél-amerikaiak viszont a jenkikkel fennálló kapcsolatok „lényegbe vágó revízióját” követelik, ezért nem hallják meg egymás szavát. Ezért „süketek párbeszéde” a közöttük levő vita, amely „csak egyik aspektusa az iparilag fejlett és a fejlődő országok közötti vitának” — szögezi le a cikksorozat mottójául a Le Monde.

Niedergang nem véletlenül és nem csak francia nosztalgiával választotta Panamát klasszikus példának (Leseep* Ferdinánd)

szobrát meghagyták az amerikaiak, „csak” a csatornát nem), hanem azért is, mert ez választóvonal észak és dél között. „A csatomaövezetben az északiak elegáns lakásokkal rendelkeznek ... a rács túlsó oldalán a déliek tapasztalatból tudják mi a rosz- 3zul tápláltság, a zsúfoltság a többnyire egészségtelen lakásokban” — írja Niedergang és ez a lényeges különbség a két Amerika között általában — szerinte. Az egykori Monroe- dolctrínát 1823-tól ugyanis, „Amerika az amerikaiaké”, vagyis Európa ne avatkozzék be a századfordulóra már úgy értelmezte Teddy Roosevelt elnök, hogy — Sartre szavaival élve — „Dél-Amerika az

aszak-amerikaiake”.

Itt kezdődött, az „amerikai birodalom” megalapi tása, amely a jenkik szerint az USA „segítségét és jóindulatát” jelentette, mert „fellendítette” az elmaradt spanyol gyarmatokat, a latin-amerikaiak .szert m

azonban ez koránt sincs így, mert már nehéz eldönteni, hogy „ki segélyez kit" — ahogy az AÁSZ főtitkára legutóbb megkérdőjelezte Szövetség a haladásért szervezete „segítségét”. Az igazság ugyanis az Niedergang szerint — hogy a segélynyújtás feliételei jobban kedveznek az adományozónak, mint, a segélyben részesülőknek". A „segély” címén eszközöli dollárbefektetés ugyanis többet hoz a befektető konyhájára, mint a segélyezettére. a haszon nagyobb része lesz a hitelezőé. Vagy. ahogy Niedergang idézi az AÁSZ kimutatását: „legutóbb az USA és Latin-Amerika. között keringő tőkék össztömege .500 millió dolláros egyenleget mutatott ki az USA javára”.

így aztan érthető, hogy ijem érthetnek egyet, s párbeszédük valóban » „süketek párbeszéde”

Mate Iván