Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
1971. július 25., vasárnap ÉSZAK-M AG YARORSZAG 5 A magánkereskedelem kiegészítő szerepéről A lakosság: magasabb szintű ellátásának és szükségletei jobb kielégítésének igényét mutatja a magánkereskedelem működési lehetőségeinek növelése. Iparigazolványt azonban csak az kaphat, aki erkölcsi bizonyítvánnyal igazolja megbízhatóságát. A magánkereskedők száma 1953-ban 152-rc csökkent. Megyénkben jelenleg a kiskereskedők létszáma 567. A növekedést indokolttá teszi megyénk népességének szaporodása, a lakosság jobb ellátására való törekvés. A gazdasági reformban felülvizsgálták a magánkereskedelemmel kapcsolatos kereskedelempolitikát is. Ennek eredményeként jelent meg a 2009/1968. Korm. sz. határozat, és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 6/1968. Bk. M. számú rendelet. Mind a határozat, mind a rendelet hangsúlyozza a magánkereskedelem hézagpótló, kiegészítő szerepét. A falvakban, a városok perifériáján, új építkezéseknél, idegenforgalmi helyeken mét; van ellátatlan terület, ahol az állami, vagy szövetkezeti kereskedelem számára nem gazdaságos a boltok nyitása. A párt helyes kereskedelempolitikáját igazolja az állami szervek magatartása is az iparigazolványok kiadásánál. Az új iparigazolványok kiadását fel kell használni a verseny élénkítésére és a helyi áruforrások fokozottabb feltárására is. Az új iparigazolványok kiadásánál törekvés mutatkozik a perifériák ellátására, ugyanis zömmel ezekre a területekre szólnak az igazolványok, azonban még mindig nem kellő számban, különösen a zöldség- gyümölcs- és vegyeskereskedői szakmában. Hozzáértés. megbízhatóság Az új iparigazolványok kiadásának elsődleges feltétele a szakmai hozzáértés, a már említett megbízhatóság, valamint az üzlet létesítéséhez szükséges anyagi erő. Elfogadott álláspont, hogy a továbbiakban szociális okokból csak egészen kivételes esetekben kerüljön sor iparigazolvány kiadására. Az MSZMP X. kongresszusának határozata is rögzíti: „Gondot kell fordítani arra, hogy a törvények, előírások szerint dolgozó kisiparosok és kiskereskedők, mint társadalmunk egyenrangú tagjai folytathassák működésüket. El kell hárítani az olyan törekvéseket, amelyek —gyakran egyes üzérkedőkkel szemben jogos haragból n- eröszakoltan zsugorítják, és ahol kell, ott. sem engedik bővíteni a kisipar működéséi.” A kiskereskedők többsége családtagjainak bevonásával végzi — általában napi 8 óránál hosszabb munkaidejű — tevékenységét. Többségük naponta hajnali órákban már a piacon van, hogy kora reggelre pultjuk feltöltve álljon a kiválogatott burgonyával, a gondosan megmosott zöldséggel, a hervadt leveleitől megszabadított káposztával, a minél érettebb paradicsommal. Árujuk szépségének, udvarias és figyelmes kiszolgálásuknak eredményeként megtalálják számításukat az állami és szövetkezeti árusok szomszédságában is. Tevékenységükkel a hiánycikkek — zöldséggyümölcs és egyéb termékek — beszerzésére késztetik a konkurrenseket. Az ilyen versengés elősegíti, hogy a hiánycikk ára olykor ne emelkedjen túlságosan magasra. Nem ritka az sem, hogy egyes terményféleségeket a magánkereskedőknél - olosót' — n lehet, beszerezni, mint másutt. Megyénkben kevés a zöldáru termelésére alkalmas terület. Ennek következtében több borsodi kereskedő él az országos beszerzés lehetőségeivel. Tudni kell hogv az Országos Anyag- és Árhivn- tal úgy szabályozta a magánkereskedői árakat, nógy a szocialista szektortól be- i szerzett hatósági (rögzített és maximált) árformába tartozó cikkeket a magánkereskedőknek is hatósági fogyasztói áron kell árusítaniuk. (A kenyér, zsemle, kifli, liszt, zsír, cukor és fenyő- fűrészárunak a beszerzési forrástól függetlenül, hatósági fogyasztói ára van.) A textil, a ruházat, a konfekcionált termékek és a használt cikkek árát a kereskedő még akkor is szabadon alakíthatja ki, ha szocialista szektortól szerezte be, és ott más árformába tartoznak. A jellemző tehát az, hogy a kereskedő a piaci viszonyok alapján szabadon alakíthatja ki a legtöbb, általa árusított cikk árát. Közéleti tevékenység A magánkereskedők szívesen vesznek részt a közéleti tevékenységben is (a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt helyi bizottságaiban, a lakóbizottságok tevékenységében, választások lebonyolításában stb.). A magánkereskedők pozitív tevékenységét többek között a Miskolci városi Tanács ez év február 19-i ülésén a kereskedelmi állandó bizottság elnöke is elismerte. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint azonban a kereskedők tevékenységében hiányosságok is vannak. Ezért több ellenőrzés után pénzbírságot, figyelmeztetést, ritka esetben büntetés kiszabását javasolja például az Állami Kereskedelmi Felügyelőség. A magánkereskedők mindennapi munkájukkal bizonyítják tevékenységük fontosságát. Éppen ezért az esetenként előforduló, kirívó tényekből nem szabad általánosítani. Sok magánkereskedő rendelkezik személygépkocsival. Ez kétségtelen. Véleményünk — és ezzel minden szerv egyetért — az, hogy a személygépkocsi a magánkereskedőnek olyan „munkaeszköz”, mint azoknak, akiknek többszöri vidékre utazás teszi indokolttá ennek vásárlását. Enélküi nehezen tudnák a növekvő igényeknek megfelelően ellátni a helyi árualap bővítését. A lakosság köréből többen úgy ítélik meg a magánkereskedőket, hogy ez a foglalkozás nagy gazdagodási lehetőséget biztosít. Annak megállapítása mellett, hogy tevékenységük alapján megtalálják számításukat, lerögzíthetjük, hogy kockázatot vállalnak, továbbá becsülettel teljesítik a közteherviselésből reájuk háruló adózási kötelezettségüket is. Tevékenységüket minden fórum elismeri, egyenrangú partnereknek tekinti őket. Ez megnyugtató alapot ad arra, hogy a kiskereskedők még jobban igyekezzenek megfelelni a lakosság elvárásainak. Egyébként az állami szervek az ellátási szerepet betöltő magánkezdeményezést hitel nyújtásával, adómentességgel és más különböző kedvezményekkel ösztönzik. Csekély százalékban Megyénkben a kiskereskedelmi forgalomból a magán- kereskedők tevékenysége évente 0,6—0,8 százalékot tesz ki. Gazdasági szerepük tehát nem nagy, és csak helyi jelentőségű. A KISOSZ a kereskedők érdekképviseleti és társadalmi szervezete. Bár a tagság önkéntes, a magánkereskedők — országosan 95 — megyénkben 98 százalékban tagjai a szervezetnek. A megyei szervezet a kereskedők által fizetett tagdíjból fedezi kiadásaikat, finanszírozza a hetenként megjelenő KISOSZ Értesítőt, amely éppúgy, mint a temetkezési biztosítás, minden tagnak külön térítés nélkül jár. összefoglalásul megállapítható, hogy a gazdasági reform és az ahhoz igazodó kereskedelempolitika kedvező változásokat hozott a magánkereskedelemben mind társadalmi, mind gazdasági vonatkozásban. A magánkereskedők működése élénkí- tőleg hat a szektorok közötti versenyre, és általában összhangban van a szocializmust építő társadalmunk követelményeivel. Vincze Sándor. a KISOSZ megyei titkára A Lenin Tsz Miskolc jobb ellátásáért A négy község határát egyesítő felsőzsolcai Lenin Tsz már eddig is sokat tett, s a jövőben még többet kíván nyújtani a közeli város jobb »árúellátása érdekében. Nagy zöldscgkertészetükből és gyümölcsöseikből vagonszámra küldik az árut a Ny olcmillióha került A Baranya megyei Állategészségügyi Állomást augusztusban adják át Pécsett. Az állomás épülete és felszerelése mintegy 8 millió forintba került. Képünkön a sterilizáló mosogatójában Arató Ágnes és Schmid Katalin asszisztensek desztillált vizet készitének a vizsgálathoz. piacokra és az üzletekbe, A felsőzsolcai húsüzem termékei is egyre ismertebbek a városban. A tsz igyekszik saját elárusító hálózatát is kiépíteni. Szeretnének mind több zöldséget, gyümölcsöt, húst, felvágottat és később tejterméket közvetlenül a termőhelyről, illetve a tsz melléküzemeiből, friss állapotban a fogyasztókhoz juttatni. Miskolcon, a Lenin Kohászati Müvek közelében hamarosan elkészül a Lenin Tsz saját üzlete. Valóságos csemege- bolt lesz ez a mintegy 700 ezer forintos költséggel épülő üzlet. Bíznak benne, hogy sokat javíthatnak az új létesítménynyel a munkásnegyed áruellátásán. Húst. különböző házi húskészítményeket, füstölt- árúkat, zöldséget, gyümölcsöt, tejet és tejterméket árusítanak majd az üzletben. A Miskolc és Vidéke ÁFÉSZ vezetőivel is tárgyalásokat folytat a tsz egy közös ÁBC-áruház építéséről. Az elképzelések szerint a miskolci Búza téren valósulna meg ez az áruellátást javító, közös létesítmény. Ide is friss állapotban szállítaná a mindinkább városellátó gazdasággá fejlődő tsz a friss élelmiszereket. Jó lenne, ha a diósgyőri üzlet megnyitása után ez a terv is valóra \ álna. A riport másik fele MERT MINDEN riportnak két fele van. Az egyik az, ami belekerül, a másik az, ami" kimarad belőle. Azért is, mert vannak dolgok, amelyek érdektelenek, vagy nem. férnek bele néhány bekezdésbe. De gyakran azért is, mert nem „hivatalosan” hangzanak el kijelentések, „riport után” beszélnek róla, sőt kifejezetten megkérnek rá, hogy ezt ne, erről ne, ez nem Nagy teljesítményű, olasz gyártmányú automata töltőgép adagolja a festéket a különböző méretű fémdobozokba a TVK festékgyárának új bedörzsölőüzemében. (Fotó: Szabados) tartozik a nyilvánosságra... Természetesen a riporter nem köteles ennek a kérésnek eleget tenni. De gyakran előfordul, hogy a nyilatkozó személyes érdeke, a feletteseitől való félelme készteti rá, hogy ne vállalja a kockázatot. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvét vallják. S a riporternek nincs joga senkit bátor szókimondásra, a tények kendőzetlen feltárására bírni. Nemrégen egyik üzemünkben jártam. Partnerem nagy tudású szakember, elismert középkáder volt. Olyan ember, aki szenvedélyesen szereti szakmáját, és nagy hozzáértéssel, szeretettel avatott be engem, laikust a szakma rejtelmeiben, szépségeibe. Mégis, már beszélgetésünk elején keserű szájízzel hallgattam szavait, mert azzal kezdte, hogy főnökei értesítették érkezésemről, engedélyezték (!) neki a nyilatkozatot. de pontosan körülírták, ml az, amiről beszélhet, mi az, amiről nem. mi az. ami az ő megítélésük szerint nem tartozik a cikk „profiljába”, de különben is belső ügy. nem tartozik a nagy nyilvánosság elé. Megkért hát. hogy ezekről a dolgokról' ne is kérdezzem, mert nem fog rá válaszolni. Nos, a riport, elkészült. Aztán. amikor letettem a tollat, beültünk szobájába, megittunk egy csésze feketét, s ekkor már, nem mint riporter és riportalany, hanem mint magánemberek beszélgettünk. Mindenről, ami az üzemmel kapcsolatos, arról, ami neki. szakmáiét szerető féltő embernek fáj. Azokról a ..kénvés” dolgokról is, melyekről főnökei megtiltották, hogy beszéljen. A második meglepetés és csalódás ekkor ért. Mert szó sem yolt semmi titokzatos leleplezésről, visszaélésről, holmi „üzemi maffia” elánü- tatásáról. Olyasmiről beszélt, ami országosan is sok üzemben előfordul. Arról, hogy munkaerőhiánnyal küszködnek, főleg a jó szakmunkásokból van kevés. Ebben az üzemben a bérek az országos átlagszínvonal alatt mozognak. Érthető hát, hogy ha a jó szakember jobb kereseti lehetőséget talál — s o^lább- áll. A műszaki fejlesztés üteme sem éri el a kívánatos mértéket. Sokszor kénytelenek alacsony termelékenységű. régi gépekkel is dolgozni. Akit ezekre a génekre tesznek, több munkával, nagyobb fáradsággal kevesebbet termel, kevesebbet is keres. Bai van az utánpótlással is. A divatos szakmák túlzsúfoltak, ide csak az iön. aki onnan kimarad. Nagv problémák ezek. nem vitás. De alig hinném, hogy megoldódnak. ha nem beszélünk róla. IGAZ. VOLT olyasmiről is szó. amit helyben megoldhattak volna a vezetők, tswi rugalmassággal. nammbb ügyszeretettel. Az érthető, hogv az i’vesm'ről nem beszélnek szívesen . ., Nagyon sokáig beszélgettünk. Itt-ott vitatkoztunk is. nem értettünk mindenben egyet, llffv álltunk fel. bog'’ Ő ínepkönn I elmondhatta ad. ami a szívét nvomta Én nedig arra gondoltam, hogv jó. ha őzért van a riportnak másik fele. meri néhánvbekezdé>-be n»m fér bele minden. És nem azért, mert .riport utón” beszélnek róla, (sz—i)
