Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. július 23., péntek Az EAK nemzeti ünnepe Loson czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke íáviralban üdvö­zli 11e Anvar Szadat köztársasági elnököt, az Egyesült Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Péter János kül­ügyminiszter Mahmoud Kiad miniszterelnök-helyettest, kül­ügyminisztert üdvözölte. A mikor 1952-ben Egyip tóm népe megdöntőt te a korrupt és mara­di monarchiát, elindulhatott a függetlenség útján. De a volt gyarmatosító hatalom nem nyugodott bele a brit megszálló csapatok eltávolí­tásába. Amikor Egyiptom kezébe vette jussát, a Szuc- zi-csatornát, támadást indí­tottak ellene, amelyben Iz­rael oldalán részt vett az angol és a francia imperia­lizmus is. Egyiptom azonban helytállt, s nemcsak vissza­verte a támadást, hanem hozzálátott a társadalmi át­alakulások programjához is. A szovjet nép segítségével megépítette az iparosítás és öntözés programját lehetővé tevő nagy nílusi vízi erőmü­vet, a piramisoknál tizenhét- szer nagyobb asszuáni gátat. A* évek folyamán nagyot léptek előre a függetlenség megszilárdításában, a társa­dalmi fejlődésben. Államosí­tották a bankokat, a biztosí­tó társaságokat, az ipar többségét. Földreformokat hajtottak végre, a dolgozó tömegeket mind nagyobb mértékben vonták be a köz­ügyek intézésébe. A haladó nemzeti belpoli­tikát következetes antiimpe­Escmény ékről RÖVIDEN VDK-N YILATKO/.AT A VDK külügyminisztériu­ma nyilatkozatot tett közzé az 1954. évi genfi egyezmények aláírásának 17. évfordulója alkalmából. Az Egyesült Ál­lamok számára egyetlen egy útja van. annak, hogy tisztes- séggei kikerüljön a vietnami háborúból: az amerikai kor­mánynak komoly választ kell adni a DIFK július elsejei hétpontos javaslatára — han­goztatja végezetül a nyilat­kozat. i 31a kezdődik az ASZU-kongressz Ma este a kairói egyetem Nasszer-termében kezdi meg munkáját az Arab Szociális, ta Unió új nemzeti kongresz- szusa, amely 1475 választott és 160 kijelölt tagból áll. A megnyitó ülésen nagy fontosságú beszédet mond Anvar- Szadat, az EAK elnö­ke. A kongresszus első üléssza­ka három napig tart. A kong­resszus meghozatja Mah­mud Riad külügyminiszter jelentését a közel-keleti vál­ság politikai megoldását szor­galmazó egyiptomi és nem­zetközi erőfeszítésekről, vala­mint az arab világ helyzeté­ről, annak pozitív és negatív aspektusairól. Szadek had­ügyminiszter az egyiptomi és a keleti front katonai hely­zetéről, az egyiptomi és az izraeli stratégiáról számol be a kongresszusnak. Szadat elnök' rendelete ér­telmében rendkívüli forra­dalmi bíróság ítélkezik az államellenes összeesküvéssel vádolt egyiptomi politikusok perében. Több mint száz vád­lottat állítanak bíróság elé, közöttük Ali Szabrit, Saravi Gomát, Szarni Sarafot, Mo­hamed Fa.jeket, Abdel Noh- szen Abu el-Nurt, Labib Su- keirt és Diaeddin Daud-t. Mohamed Favzi volt: hadügy­minisztert hadbíróság vonja felelősségre. Bej rútba érkező hírek sze­rint Eszak-Jordániában és a Jordán folyó völgyében to­vábbra is csatározások foly­nak a királyi hadsereg és kisebb gerillacsoportok kö­zött. A libanoni fővárosban kiadott palesztin közlemé­nyek szerint a gerillák a dzserasi erdőségekben több katonai posztot támadtakt meg, és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Jordán völgyének középső részén pedig — úgy hírlik — Abu Ali Ajad vezetésével egy további gerillacsoport ] tart ki. A Jordániái kormánycsapatok terrorhadjárata nyomán nagyszámú Palesztinái gerilla kényszerült izraeli területre menekülni. Sorsuk — mint ezeknek a Jordán-íolyó part­ján elfogott gerilláknak sorsa — bizonytalan. Dajan izraeli hadügyminiszter bíróság elé állításukat követeli. A Nixon—Mao kézszorítás előtt FELROBBANT Bagdadban hivatalosan be­jelentették, hogy a repülőgép, amely a Szudánba tartó hiva­talos iraki delegációt vitte a fedélzetén, csütörtökön a szaúd-arábiai Dzsidda közelé­ben a levegőben felrobbant. Utasai kivétel nélkül elpusz­tultak. KÉSZ RÉSZT VENNI A Szovjetunió arról tájé­koztatta U Thant ENSZ-fötit- kárt, hogy — más nagyhatal­mak társaságában — kész részt venni az ENSZ közel- keleti békefenntartó erőiben —, írja a csütörtöki A1 Ah- ram a július 13-i szovjet jegyzékre hivatkozva, amely — mint mondja — Riad egyiptomi külügyminiszter és Vinogradov kairói szovjet nagykövet szerdai találkozó­jának témája volt. FELOSZLATTÁK Tíz évi politikai szereplés után az alkotmányjogi bíró­ság — mint ismeretes —, a napokban kimondta a Török Munkáspárt feloszlatását. Ez a párt egy évtizeden át volt a török baloldal egyetlen le­gális képviselője. A 25. ÜLÉS Huszonötödik ülésüket tar­tották csütörtökön a négy nagyhatalom — Szovjetunió, Franciaország, Anglia, Egye­sült Államok — nagykövetei Nyugat-Berlinben, a volt szövetséges ellenőrző tanács­nak a Potsdamer Strassen le­vő egykori épületében. Az ülés után elhangzott nyilat­kozatok derűlátóak voltak. George F. Kennen kimondja az Igazat Csúcstalálkozó-javaslat tíz évvel ezelőtt ii. A kínai—amerikai titkos tárgyalásokról vallo­mást tevő harmadik tanú Kenneth Young veterán ame­rikai diplomata, aki a Fo­rcing Affairs 1966 októberi számában megírja: a követ - ségi találkozók Varsóban egyáltalán nem afféle rutin- megbeszélések, hiszen a hi­vatalos tanácskozásnak szü­netei is vannak — egy szendvics .vagy egy pohár ital kell a fáradt partnerek­nek — és néha éppen a szü­netek a legtermékenyebbel;. „Ezeken a tárgyalásokon az a legfontosabb, hogy haté­konyan biztosítják a kudar­cok csökkentését, a szándé- ' kok és a javaslatok tisztá­zását. Az elnöknek megbíz­ható .kapcsolótáblája’ van, amelyen keresztül bármikor í beszélhet a pekingi Politikai ! Bizottsággal Vietnamról, a nukleáris leszerelésről, a kapcsolatok megjavításáról — bármely pillanatban kí­vánságuk szerint használ­hatják ezt az érintkezési for­mát. Jóllehet a vélemény- csere a feszültséget nem csökkentette, mégis napvi­lágra hozta a hivatalos tö­rekvéseket, megmutatta azo­kat a határokat, amelyeket i egyik fél sem léphet át, és megakadályozta a kudarco­kat” — írta 1966-ban Ken­neth Young. i 1966 volt a dátum, s ha most hirtelen öt esztendőt vissza kell lépnünk a Pe­king—Washington-kapcso- latok történetében, ez azért van, mert a tizenhat eszten­dős tárgyalásban néha egy javaslatra adott felelet még egy évtizedig is eltart... 1961-et irtunk. Akkor még Csen Ji marsall volt Kína külügyminisztere, senki sem sejtette, hogy a Mao legré­gibb fegyvertársai közé szá­mító katonát elsodorják a „kulturális forradalom” vi­harai. Csen Ji 1961-ben fo­gadta a Reuter angol hír- szolgálati iroda igazgatóját. Walter A. Cole-t. Interjút adott neki, és a beszélgetés­nek volt egy olyan részle­te, amely igazolja Kenneth Young későbbi megállapílá- síft az állandó magas szin­tű érintkezés lehetőségéről. Csen Ji ugyanis "— kínai— amerikai csúcstalálkozót ja­vasolt, igaz, azzal a felté­tellel, hogy Washington kez­deményezzen . . „Kína szívesen folytatna tárgyalásokat az Egyesült Államokkal külügyminiszte­ri szinten, mivel ezt a két ország közötti feszültség eny­hítése felé vezető lépésnek tartja. Varsóban már foly­tatunk ilyen tárgyalásokat nagyköveti szinten . .. Ami a csúcskonferencia lehetőségét illeti, erről nem konzultál­tam kormányommal és csak személyes nézetemet mond­hatom el. Kína úgy véli, hogy az új kezdeményezés­nek mindenképpen az Egye­sült Államoktól kell kiin­dulnia, mivel mi már min­dent megtettünk, ami tőlünk tellett. Az Egyesült Államok azt várja, hogy Kína legyen a kezdeményező; ez azt je­lentené, hogy engednünk kell, mi pedig nem enge­dünk. Az elmúlt száz évben túl gyakran engedtünk, ez. nem fog megismétlődni — nem hátrálunk meg többé senki előtt” — mondta az angol újságírónak Csen Ji. Most ne elemezgessük, hogy vajon elképzelhető-e, hogy a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztere, akkor még a legmagasabb, szűk körű kí­nai vezetés legbensőbb kö­rének tagja „kormányával való konzultáció , . nélkül" ajánlja egy tőkés hírszolgá­lati iroda vezetőjének, hogy az tegyen közzé egy egészen félreérthetetlen, éppen csak a kezdeményezést a másik féltől váró csúcstalálkozó-ja­vaslatot. A lényeg: 1961-ben Kína már kész volt a leg­magasabb szintű találkozóra az Egyesült Államokkal. W *11*111 erre a7- voll: <iid{í Varsóban kide_ rült, hogy lehet nagyon fon­tos kérdésekben konkrét eredményeket is elérni. Ha a világsajtó elmúlt években megjelent Kína-cikkeit vé­gigböngésszük. jó néhány, a titokban tartott tárgysoroza- lú varsói megbeszéléseken N ixon pekingi látogatásának bejelentése óta lázasan dolgozik a Fehér Ház és a State Department kül­politikai gépezete. Számtalan szuperkényes problé­ma vár megoldásra és a zömük olyan, amely bármilyen döntés esetén a nehéz kérdések újabb seregét szüli. A tények és kombinációk kusza kavargásából annyi már most biztosnak látszik, hogy a Nixon-adminisztrá- ciónalc rövidesen le kell tennie a garast a kínai ENSZ- tagság kérdésében. A kínai—amerikai nyitást körüllen­gő, Washington és Peking által egyaránt jól őrzött titok­zatosság lehetetlenné teszi, hogy a világ megtudja: szü­letett-e ebben a kulcskérdésben valamiféle elvi jelentő­ségű, akárcsak szóbeli, megállapodás Csou En-laj és Hen­ry Kissinger professzor minapi bizalmas tanácskozásain. A Kínai Népköztársaság számára — legalábbis eddig — fel sem merülhetett más megoldás lehetősége, mint a látványos helycsere: az, hogy Peking elfoglalja helyét a világszervezetben, nem utolsósorban a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai között. Tajvan pedig kikullog a New York-i üvegpalotából. A szocialista országok mindig is osztották ezt a véleményt és esztendők hosszú során át követelték, hogy a Kínai Népköztársaság végre elfoglal­hassa jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A megbízható források szerint Rogers amerikai kül­ügyminiszter hamarosan, valószínűleg mar a jövő hé­ten, bejelenti a kabinet döntését és ehhez a döntéshez Nixon csaknem bizonyosan külön sajtókonferencián mellékei bizonyítványmagyarázalot. A State Department bizonyos előkészületeket máris lett: látványosan rehabi-' liláit két Kína-szakértőt, akiknek a második világhábo­rú után azért kellett távozniuk, mert azt merték állítani, hogy Pekinggel lehetne beszélni... Elítélték a csepeli postarablót A XXI—XXII. kerületi Bíróság csütörtökön ítéletet hirdetett Keresztes József, 32 éves budapesti lakos soroza­tos bűncselekményei ügyében. Legnagyobb „vállalkozása” a csepeli 3-as számú pos­tahivatalban elkövetett rab­lás volt: tavaly augusztus 18-án záróra előtt megje­lent a postahivatalban, meg­várta, míg mindenki el­távozik, majd egy rugós kést nyomott a hivatalvezető nya­kához, s így kényszerítette, hogy visszamenjen elkerített, üveges hivatali helyiségébe. Ott egy bilinccsel — amelyet betörései során egy lakásból emelt el — megbilincselte, s a székhez kötötte. Ezután magához vette a postazsák­ban talált 90 000 forintot, majd eltávozott. (Letartózta­tása után ebből a pénzből született megállapodást je­gyezhetünk egymás mellé. Nem sokkal a varsói nagy­követi tanácskozások meg­kezdése után egyszerre csak elcsendesedett a Tajvan és a partmenti szigetek (Kimoj és Macu) körül kialakult, fe­nyegetően heves válság. Egy szándékos indiszkréció (egy követségi tisztviselő „elszó­lása”) a világ tudomására hozta: a My síin ieczki-palo­tában megmondták a pekin­gi küldötteknek, hogy az Egyesült Államok nem tá­mogatná a tajvani aggas­tyán, Csang Kaj-sek esetle­ges partraszállási terveit... Ma már bizonyos, hogy az 1961-es laoszi válság idején hirtelen megváltozott, el­csendesedett pekingi han­goknak az a magyarázata, hogy Varsóban, a tárgyalá­si szünetben „egyeztették a két ország álláspontját” és megállapodták a konfliktus korlátozásában. Az United States News World Report egy (1966-os) cikke azt is el­árulja, hogy tárgyaltak „az amerikaiak sorsáról Kíná­ban, valamint az Egyesült Államokban élő külföldi ál­lampolgárságú kínaiak bel' zetéről. Jellemző módon az Egyesült Államok például hozzájárult, hogy azoknak a kínai nemzetiségű atom- és rakétaszakembereknek egy része, akik eddig közremű­ködtek az amerikai atom­fegyver- és ra kétaépi tésben, a Kínai Népköztársaságba utazhasson.” De hát miért? Az ameri­kai imperializmus vezető po­litikusai hirtelen a béke hí­veivé váltak? Megértettek valamit a világban végbe­menő változások történelmi súlyából, a szocialista rend­szernek a világíejlődésl meghatározó erejéből, és ehhez igyekeztek hozzáfor­málni politikájuk távol-ke­13 900 forintot megtaláltak, s a postának visszaadták.) A bűnügy tárgyalásának másnapján, amikor éppen a postahivatal vezetőjét hall­gatta ki tanúként a bíróság. Keresztes megszökött a tár­gyalóteremből : félrelökte, megütötte őrét, s az épület üvegajtaját kitörve, kiszaladt az utcára, majd a közeli parkba. Nem sikerült azon­ban messzire jutnia; utólér- ték, s elfogták. A bíróság Keresztes Józse­fet halmazati büntetésül 15 évi szabadságvesztésre ítél­te és kötelezte, hogy a buda­pesti postaigazgatóságnak fi­zesse meg a megmem térült kár összegét, 77 000 forintot. Az ügyész súlyosbításért, az elítélt és védője enyhítés­ért fellebbezett. leli vonalát? Ilyesmit gon­dolni egyet jelentene az im­perializmus Lenin-megfogal- mazta, mindmáig érvényes jellemzésének teljes tagadá­sával! A miértre adandó vá­laszhoz hallgassunk meg új­ra néhány amerikai véle­ményt. Elsőnek George F. Kennan 1964-es cikkét (New York Times Magazin) — eb­ben a nagy tapasztalati) amerikai diplomata kimond­ta : Washington—Peking-po- litikája idejét múlta. „A nemzetközi küzdőtéren meg­jelent a legutóbbi 20 eszten ­dő legkecsegtetőbb fejlemé­nye, Mao Ce-tung csoportjá­nak ú j álláspontja . .. Osto­baság lenne ölhetett kézzel ülni és teljesen figyelmen kívül hagyni a kínai—szov­jet konfliktust és ki nem használni a benne rejlő le­hetőségeket” — mondta Ken­nan. És hallgassunk meg másodikként egy igazán nem békeangyalként fellépő ame­rikait Nixon alelnökét. Spi­ro T. Agnew tavalyi ázsiai kö'útián éppen Tajvan fölött mondta a repülőgépén őt áili í latosan hallgató újság­íróknak: „Nyolcszázmillió kínait nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni . . .” S nem sokkal az mondat után Varsóban érde­kes döntés született. A tár­gyalófelek szépen megkö­szönték a lengyel kormány szívességét, a történelmi le­vegőjű palota rendelkezésre bocsátását a tárgyalások­hoz, de, mint mondták, „ez­után, ha sor kerül rá, egy­más követségi épületeiben találkoznak”, mert „a ta­nácskozás bizalmas légköre így még jobb lehet”. Száz- haripincöt talál kozó után tehát már „bizalmas” jelzőt kapott a párbeszéd. Gál* dós Miklós (Folytatjuk) rialista külpolitika kísérte. Ennek a politikának jegyé­ben került sor a legutóbb i szovjet—egyiptomi barátsá­gi és együttműködési szerző­dés aláírására is, amelyei mi is melegen üdvözöltünk. A magyar és az egyiptom nép gyakorlati szolidaritási ölt testet azokban az egyez ményekben, amelyek gazda­sági és kulturális kapcsola tainkat szabályozzák. Továbt léphetünk ezen a területei; is, s mint Mahmoud Riad egyiptomi küliigyminisztei pár nappal ezelőtt mondot­ta magyarországi látogatá­sáról beszámolva: a kölcsö­nösen gyümölcsöző kooperá­ció nyomán új távlatok nyíl­nak kapcsolataink kiszélesí­tésére, áttérhetünk a távlat: tervezésre, a hosszabb idő­szakra szóló ipari együttmű­ködésre. A z említett látogatás so­rán ismét megnyilvá­nult hazánk és aj EAK teljes egyetértése a nemzetközi helyzet legfonto- s"b*> kérdéseit illetően. Aj EAK támogatja a szocialista országok kezdeményezését aj európai biztonsági konferen eia mielőbbi összehívása ér­dekében, mi pedig támogat­juk azokat az egyiptomi erő- feszítéseket, amelyek a kö­zel-keleti válság méltányos rendezését, a térség tartói békéjének biztosítását céloz­zák. Az a véleményünk: a Biztonsági Tanácsnak na­gyobb erőfeszítéseket kel! tennie saját határozatainak érvényesítése érdekében. Ki­fejezzük együttérzésünket aj EAK és az arab népek igaz­ságos harcával. Azt kíván­juk Egyiptom népének, hogí sikerrel vívja ki a tartós éi igazságos békét, s ennek gyü­mölcseit élvezve, folytassa s társadalmi átalakítás nagj müvét, tegyen újabb lépése két az általa választott úton amely a szocialista építés felé vezet. Két szakértő visszatér Csatározások Jordániában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents