Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

1971. június 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Kesiyérkérüés” Sárospatakon Harminckétezer mázsányi kenyeret, és különféle süte­ményt készítenek évente Sá­rospatakon, ami — a lakos­ság számához viszonyítva — lejenként évi két mázsa fo­gyasztásnak felel meg. Ter­mészetesen kissé sok lenne, ha minden patakinak ennyi kenyeret kellene megennie, de szerencsére a mindig jó étvágyú pataki diákok leve­szik ennek a ..tehernek” egy részét a helybeliek válláról. Aztán évente több tízezer vendég is ellátogat a nagy múltú városba. Ezt a számottevő kényér- mennyiséget mindössze há­rom kis üzemben, afféle régi­módi pékmiíhelyekben sülik, amelyek még a kisipari kor­szakból valók. S bár valame­lyest. korszerűsítették őket. a szűk helyiségekkel, kellő aktározási lehetőségek híjá­val működő kis pékségek nem felelnek meg a mai kö­vetelményeknek. A Szabad­ság téri műhelybe például még ma is lajtlal kell a vizel szállítani a vasútállomás mel­letti kútból. A pataki kenyér ellen ke­vesebbszer. a péksütemények ellen azonban már gyakrab­ban merül fel kifogás, éspe­dig. ahogy a vállalat vezető­sége óvatosan megfogalmaz­ta: ..főleg a termék kis tér­fogatából eredően ...” A vál­lalatról készült, jelentéssel egyébként a városi tanács végrehajtó bizottsága is be­hatóan foglalkozott, és meg­nyugvással vette tudomásul Székely Elek megbízott igaz­gató bejelentését, hogy ter­vük szerint a negyedik öt­éves tervidőszakban, legké­sőbb 1975. december 31-ig 7 millió (100 ezer forintos költ­séggel új kenyérgyárat kivan­nak létesíteni Sárospatakon. <h. j.) AZ APRÓCSKA IRODÁ­BA, ahol ülünk, mindunta­lan behallatszik az írógépek kopogása, s 10 percenként csörög a telefon. A miskolci bo.y-szolgálat sokszorosító üzemében vagyunk,' Kocsis Lászlónak, a szolgálat veze­tőjének társaságában beszél­getünk a boy-szólgálat in­dulásáról. és az azóta vég­zett munkáról. — Közel 10 éve annak, hogy létrejött a szolgálat. Kezdetben tíz fővel dolgoz­tunk. s akkor elég is volt ennyi ember az elvégzendő munkához. Jelenleg harminc­nál többen végzik az alkal­mi munkákat, amihez a bú­torszállítás és költöztetés, a csatornaásás és sok egyéb munka tartozik. Van egy má­sik részlegünk is, a sokszo­rosító. Hat éve jött létre, s a budapesti Tempó Ktsz ha­sonló szolgáltatásának példá­jára dolgozik. Feladata, hogy a megrendelés szerint bizo­nyos példányszámban meg­hívókat, vállalati kollektív szerződéseket, érettségi téte­leket és minden hasonló kis tételű nyomtatott anyagot el­készítsen. Hasonló profilú üzem az egész megyében nincs több, a Borsodi Nyom­da csak nagy téielek nyom­tatását vállalja. Megrende­lőink még Szegeden. Debre­cenben és Budapesten is vannak, postán küldik a sok­szorosításra váró kéziratot. A pesti megrendelésnek egyébként humoros és kicsit hihetetlen előzményei van­nak. Ehhez elöljáróban anv­nyil kell tudni, hogy önálló boy-szolgálat nem létezik, mi a fodrász szövetkezet egyik általános szolgáltatást végző részlege vagyunk. A sokszorosító részleg ..nyom­dájának cégtábláján” a kö­vetkező olvasható: Fodrász Szövetkezet — sokszorosító. Alatta pedig: vállalunk sten­cilezést, papírvágást, nyom­tatást, sokszorosítást. Egy kedves miskolci, aki éppen fényképezőgéppel sétált ar­ra, ezt a cégtáblát lefényké­pezte, a képet pedig elküld­te a Ludas Matyi Tücsök és Bogár rovatába. A Lu­das megjelenése után pár nappal mór fel is keresett a budapesti józsefvárosi művelődési központ megbí­zottja egy munkával, s kö­zölte, hogy a Ludas Matyi „információja” alapján vá­lasztották a miskolci üzemet. — Van-e lehetőség a boy- szolgálat két részlegének fej­lesztésére? — HELYHIÁNNYAL küz­dünk mindkét részlegben. A 30 szállítómunkás azonban el tudja látni a feladatokat, nem is óhajtjuk a közeljö­vőben bővíteni a részleget. Azután, mi csak embert adunk a munkákhoz, kocsink nincs. ' Ha például költözik valaki, akkor tehertaxit a Volántól kell igényelnie. Azonban ha a megrendelő bejelenti, hogy melyik napra kapott taxit, mi akkor is adunk embert, ha más mun­ka félbemarad miatta. így tehát különösebb fennakadás nincs. A sokszorosító részleg még fejlődhetne, de itt is akadály a helyhiány. Sok­szor nem is vállalhatunk na­gyobb tételű munkát, mert abba „belefúlunk”, elhúzó­dik a munka, pedig fő eré­nyünk, hogy rövid határidő­re vállaljuk az elkészítést. Most vásároltunk egy új gé­pet, segítségével — az üzem­be helyezés utón — még tovább rövidíthetjük az el­vállalt munkák határidejét — fejezte be Kocsis László. Új hely változó íseea A negyedik ötéves terv időszakában régi vágyuk tel­jesül Sátoraljaújhely lakói­nak. A város főutcájáról vég­legesen kitelepítik a forgal­mat már erősen zavaró, „las­san zötyögő” kisvasutak A Sárospatakot és a hegyközi falvakat összekötő kisvasúi új pályáját a Konyva új medrének jobb oldali tölté­sén építik lel, és így a Bod­rogköz és a Hegyköz életé­ben fontos szerepet betöltő vonat a város szélén közle­kedik majd. Az áttelepítéssel egyidőben 1974-ig korszerűsí­tik a város főútvonalát is. A közlekedést javítja majd az új aulobuszállomás. ahol for­galmi épületet, fedett váró­termet és nyolc indítóállás! építenek. Az új ötéves tervben más létesítményekkel is gyarapo­dik a határmenti város. Töb­bek között a Deák utcában 1(5 tantermes általános iskolát adnak át, a kórház mellett új, 32 munkahelyes orvosi rendelőintézetet építenek, az utcákban csaknem 8 kilome­ter hosszú gerinccsatornát fektetnek le. .szennyvízderítő telepük napi kapacitását 1200 köbméterrel növelik és a vál­lalatok összefogásával 100 férőhelyes óvodát alakítanak ki. A lakáshelyzet enyhíté­sére állami erőből 400 új otthont építenek és a terv­időszakban elkészül a város második nagyobb lakótelepe. Ezenkívül az OTP és a lakás­építő szövetkezet segítségével még mintegy 200—300 lakást készítenek. Az OTP például az úgynevezett Dörzsik-dűlő- ben családi és társasház for­mában 100 lakást épített és értékesít. Érdekessége, hogy minden lakáshoz pár négy­szögöl szőlő tartozik majd. Mintegv 150 millió forintos költséggel megkezdik a je­lenleg már túlzsúfolt kórház bővítését. A fejlesztés során 380 ágyas új pavilont létesí­tenek, a lebontásra kerülő régi. elavult épületek helyé­re. Így a kórház nemcsak korszerűbb lesz. hanem 107 ággyal gyarapodik is. Az új­jáépítési munkákat 1976 után fejezik be. Kék tó., rákos tó5... ■ KN Mint korábban hírt ad­tunk már róla, július elsejé­vel tér át a Miskolci Közle­kedési Vállalat; a kalauz nél­küli közlekedésre. Az előké­szítő munkák zökkenőmen­tesen, a megfelelő ütemben folynak. Sóik villamosra rá­szerelték már a jegylyukasz­Ott más a ... Ott egészen más a Bükk, mint mifelénk, mint itt Mis­kolc környékén. Ott. nem a zöld hegyoldalakon újra meg újra előbukkanó fehér szik­lák adják vadregényességét, hanem a rengeteg. A ma­gas hegyek tetején és a me­redeken mély völgyekbe^ fu­tó oldalakon olyan sűrű az erdő, hogy magasról nézve bársony takarónak tűnik. Mintha sosem járt volna ér­ié az ember favágófejszé- jével, vagy újabb idők mo- toros fűrészével. Mintha a tölgy, cser, juhar és bükk ugyanaz lenne, mint amik ezer egynéhányszáz évvel ezelőtt a várépítő avarok útját kísérték. S ha mind­ez csak látszat is, az biztos, hogy az ég ugyanaz. Az ég kékje, amely párától habo­sán borul a hegyekre. Várkúton vagyunk. Az or­szág egyik legszebb, de még csak alig felfedezett kirán­dulóhelyén. A turistaház kö­rül kerek kis tisztás. Innen vezet a kis gyalogösvény a kúthoz. A vár kútjához, amelyről e hely a nevét kap­ta. Ahhoz a kúthoz, amely­hez a' légi, avarkori erősség lakói jártak vízért. vagyis az egyetlen nagy ter­men. Az egyszerű bútorzató helyiség falain, bagoly, sas, harkály, rigó és még sokfé­le kitömött erdei madár ül vékony, száraz gallyakon. A sarokban, az ajtó mellett, a régi Tisza tv tetején nagy, öreg óra. Talán száz évnél is idősebb. Ingája áll. Nem is igen tud mozdulni már. — öreg már itt minden. Újítani kellene. No, azért nem panaszkodom. A ven­dégeim így is jól érzik ma­gukat. Legalábbis azt mond­ják. S így is lehet, mert aki egyszer itt járt, az biztos, hogy sűrűn visszatér. — Miskolc környékéről is jönnek ide? — Jönnek bizony. Hogy­ne! Az ő jóvoltukból olvas­hatok időnként; Északot is. Mert a vendégek az újságot mindig itt hagyják. — S Borsodból honnan keresik még fel szívesen Várkutat? — A közeli Szomolyáról, Mezőkövesdről, szóval arról a környékről. tó berendezést, az autóbu­szokra az utolsó két nap rakják fel. Előreláthatóan a jegyeladással sem lesznek problémák, hiszen a város 95 pontján árusítják majd a busz-, illetve villamosjegye­ket. : trafikokban, végállomá­sokon, pályaudvaron, a Cent­rum Áruházban és a főbb forgalmas helyeken. Ezenkí­vül a csuklós szerelvénye­ken is lesz egy-egy jármű­kísérő, akiknél szintén vásá­rolhatók menetjegyek. A közlekedési vállalat fel­kéri az utasokat, főleg a fia­talokat, hogy ezentúl még kevésbé ugráljanak fel és le a járművekről, a villamoso­kon a berregő, a buszokon pedig a csengő megszólalá­sától kezdve. Budapesten a XI. kerületben, a Kelenvölgy és a Rózsa­völgy közötti határban van a Kéktó-tér. A tér közepén pedig az egykori téglagyári tó. A tavat a Híradástechnikai Gépgyár horgász sportkörének tagjai vették gondozásba. A horgászo­kat akadályozzák az elszaporodott rákok, amelyek elpusztít­ják a halivadékokat. A sportkör tagjai most gereblyékkel vadásznak a napsütésben portközeiben tartózkodó rákokra. Egy-egy rákászás alkalmával több tucatnyi zsákmányt ejte­nek Képünkön: jól fejlett példányok is akadnak a kifogott rákok között. — Kilenc éve vagyok itt. Karcagon születtem, de ami­kor kinőttem a gyereksor­ból, Pestre mentem. A jobb megélhetésért. Szakács let­tem. Közben megnősültem, s tizenöt éves budapesti sza­kácskodás után fordítottam a szekerem rúdját erre. — Megbánta? — Nem. Elképzelni sem tudok szebb és jobb helyet magamnak. Bús Istvánnak, a várkúti turistaház vezetőjével be­szélgetünk. S közben, körbe- körbe lüt tekintetem a tár­salgón, vagyis az ebédlőn. Vihar jön. Sietünk. Ne­hogy ott ragasszon a gyor­san íelózó út sara. Az erdő rohan az autó mellett. De így is látom, hogy a juhar-, tölgy- és bükkfák között igen sok akác is nőtt. Különös... Igen. Különös itt a Bükk. Egészen más, mint nem messze Siklókéinál. Ahol a tavak partján színes deko- rit falú víkendházak állnak. Itt a modern huszadik szá­zad, ott a régmúlt idők ro­mantikája. Az avarkori váré, amelynek udvara az ásatások nyomán, húsz-harminc mé­ter mélyből most tárul a mai ember szeme elé. S a kettő közt a távolság csak tíz-húsz kilométer... A zsomboly 9. A ZSOMBOLY, Bódvaszi- las közelében, amelyet 1911- ben vett számba a Földtani Intézet egyik expedíciója, s amelybe 1927-ben dr. Kess­ler Hubert négytagú expe­díciója szállt le először, most — a Vecsem-expedíció kap­csán — úgy látszik, feltárja titkait. A hideget lehelő, sötét, a föld mélyébe vezető ismeret­len barlangakna már meg­adta magát a fáradhatatlan fiataloknak, akik megszál­lottként dolgoznak az eddig rejtett titkok feltárásán. So­kat lehetne és kellene be­szélni a zsomboly szájáról, ahol munkába indulóban egymás után tűnnek el a vékony drótkötélen a hegy­mászók és barlangkutatók, vagy egymás után tűnnek fel sápadt, fáradt, agyagtól vörös arcukkal a lenti kínló­dás után. A zsomboly szája az a hely, amely elválasztja a világosságot a sötétségtől, a pihenést a munkától, a ké­nyelmet a kínlódástól. A zsomboly szája fölött frissen kivágott faácsolatok húzód­nak át, amelyeken még to­vább él — s amíg a fa tes­te, ereje bírja — tovább nő az ág, nő a levél. Ezekre a faácsolaiokra úgy lép az ember, mintha vala­mi hosszú útra készülődne. Testét hevederek szorítják hóna és a lába alatt, fejét védősisak nehezíti. A zsom­boly szájánál mindig van va­laki, aki beköti a drótkö­télre, és mindig van valaki, aki szerszámokat, felszerelé­si eszközöket rak az ember­re, hogy a saját súlyánál ne­hezebben haladjon le a mély­be, készséget, erőt, önmagát, sokszor táplálékot, ivóvizet vigyen azoknak, akik lent dolgoznak, fáradnak, izzad­nak, éheznek, szomjaznak. A megszállott fiatalokból álló expedíció tagjainak többsége hegymászó. Ök azért Szeretik, művelik, gya­korolják ezt a sportot, — többek között —, mert sze­retik a magas hegyek sza­így látjuk a világot, ha kifele jövünk az aknából Kunkovács László felv. badságát. Most mégis a bar­lang sötétjébe, emberi élet­nek alig helyet adó kürtők­ben, sziklarepedésekben dol­goznak, és érzik jói magu­kat Vajon mi hajija őket? Az, hogy olyan helyekre te­gyék lábukat, ahol még em­ber sohasem járt, vágj’ na­gyon kevesen, vagy olyan helyen hagj’ják kezük nyo­mát, ahol ember még nem dolgozott. Amikor íelszáll- nak a barlang mélj’éből, akármilyen fáradtak, mindig mosolj’ognak. És ez egj’álta- lán nem szokatlan, hiszen te­le vannak, feszülnek a föld alatti világ élménygazdagsá­gától. És este, vagy reggel, vagy délben, vagy délután a tűz körül mindig, mindenkinek van mesélnivalója. A törté­nések közül most csak egyet emelnék ki. Amikor az egyik oldalaknában hatvan méter mélységben egy pele-párt találtak a vörös, vasoxidos anyagba fúródva, amelyek a téli álmukat aludtak. A holt anyagokkal való birkózásuk­ban a hegymászók és bar­langkutatók lent. a föld mé­lyében az élettel találkoztak. A mókushoz hasonló, de ki­sebb. zömök testű, az egéré­hez hasonló fejű, hosszú far­kú rágcsálók közül az egyik felébredt, és megharapta a hegjmiászó ujját. Az életet találó öröm a föld mélj’ében — mint egy nagyító alatt —•, erre csak még nagyobb lett. Ez a pele-par soha nem lett volna képes többé a napvi­lágra küzdeni magát ebből a mélységből. A HEGYMÁSZÓK, a bar­langkutatók kihozták őket a napra. Aztán szabadon en­gedték. Júniusban ért véget téli álmuk. Oravee Janó* Boy-szolgálat a városban Eaént is olyan saép a* j Bükk. Mindenütt más arcot mu- ; tat Bíró Péter

Next

/
Thumbnails
Contents