Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
maammammma ■ : ' ' » mmmmmommssame 0 WW. méfös f., ssomfeat Szentendrei házak (Debreczeni Zoltán filcrajza) Ködbe vesző májusok A város zászlódíszben pompázik, gyöngyvirág illatozik az utcán sétáló emberek kezében. Egy kislánynak színes léggömböt vásárol apuka a Népkert bejáratánál. Ünnepiünk. Elégedetten és természetesen. Hiszen most minden olyan magától értetődő. „ mintha mindig így lett volna... Pirosból a gyászba Kéthónapos volt a fiatal Magyar Tanácsköztársaság. Készültek az első szabad május elsejére. Előre megtervezték a programot. A munkások a szakszervezeti helyiségekben gyülekeztek, s onnan indultak a felvonulásra. Elöl mennek majd a könyvnyomdászok, utánuk a cipészek, a vasasok, a famunkások, az építőmunkások, a festők, a szabók, a pincérek és így tovább. Festők es szobrászok dolgoztait a Népkertj_ feldíszítésén. Már állt ‘a két díszkapu, állt a szabadtéri színpad. És eljött a várva várt nap. Az újság piros fejléccel jelent meg, s a következő hírt közölte az ünnep reggelén: „Miskolcz város mai súlyos helyzetére való tekintettel a mára tervezett ünnepségek elmaradnak.” A közlemény alatt egy felhívás, amelyben kérik a város lakóit, ha az ellenséges csapatok megszállnák a várost, nyugodtan viselkedjenek. Május elsejének kora reggelén gépkocsi haladt át a sajószentpéteri úton. A kocsiban ült Szentpály István, Mauks Sándor, dr. Dévényi Miklós és "dr. Ho- dobay Sándor. Mentek, hogy átadják a várost az ellenségnek, s kedvező feltételeket csikarjanak ki — a maguk hasznára. A társaságot az Elek- féle kúriába kísérték, ahol Cagas Method és Podhrazs- ky őrnagyok fogadták a magyar urakat. Délelőtt 11 óra . volt, s elkezdték megfogalmazni a jegyzőkönyvet. Mit kívánnak a magyar urak? Elsősorban a március 21-e előtti politikai hatalom vezető embereinek uralomra segítését. A többit majd azután. Fehér zászlós küldöttség indult Zsolca felé is. A pirosnak indult május 1 gyászba borult. Tilos! Ma minden tilos! A következő év, 1920 májusára már csak tilalmakkal készült, Miskolc népe. Az ünnep előtti napon a szociáldemokrata párt óvatosságra intő felhívással' fordult a város dolgozóihoz: „Munkások! Május elsejét, a szociáldemokrata párt központi választmányának határozata értelmében az idén is általános munkaszünettel ünnepeljük. Ez évben azonban a viszonyok miatt semmiféle összejövetelt, vagy felvonulást nem tartunk __senkinek fel ne ü ljetek ... Munkások! Meggondolatlan cselekmények következményeiért a párt nem vállal felelősséget. Ünnepeljetek, olvassatok, tanuljatok!” Az oktatók is jelentkeztek a maguk tilalmaival: „Szesztilalom elsején és másodikén. Tilos május elsején és másodikén az egész város területén mindennemű szeszes italok mérése és eladása, vagy forgalomba hozatala.” Ez azonban még mind semmi. A városi rendőrkapitány tovább folytatja intelmeit a Reggeli Hírlapban: „Eltiltom az úgynevezett internacionális szervezeteknek a vörös zászlók, díszítmények és jelvények bármily változatban való használatát. Aki ezen rendeletet megszegi, két hónapig terjedhető fogház és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetek .. Nem is volt kedve senkinek sem a tilalmat megszegni. Ecsi Vilmos cipészt május elsején a rendőrség kihallgatta. Az ember délután, amikor kiszabadult, a Sajó felé vette útját. A Vay utcai barakkok melletti hídról a Sajóba vetette magát, így keresett menedéket a rendőrök zaklatása elöl. A városi szennyvíztelepen kifogták és életre pofozták. Vasas István gépész bírái előtt állt ezen a napon. A vád: a proletárdiktatúra alatt a tiszalúci direktórium munkástanácsának elnöke volt. ítélet: háromévi börtön. A nyomdászok május elsején nem csináltak újságot. Csak május 3-án szedték ki. a kacsa hírt, amely szerint: „Az orosz-szovjei uralom végét járja... Soha ennyi stráíkoesi Miskolc utcáin, mint 1938. május elsején! Minden utcasarkon egy bútorokkal, kendőbe kötött ruhafélékkel megrakott laposkocsi. Költözködés. Itt is, ott is... Hová mentek? A „háziurak” felemelték az alacsony bérű lakások bérét., ez késztette vándorlásra ezt a több száz' családot. Hová lehetett menni még lefelé? A Magyar Jövő közli a hírt: „Több mint ezer költözködés május elsején Miskolcon.... a háztulajdonosok felemelték a bérképpen a kislakás bére emelkedett...” Vonultak a pótyerkákkal megrakott laposkocsik. Költözködés, a munkásember átka. Münden költözködés egy leégés! Májusi ájtatossásgra figyelmeztet egy hír. A mindszenti templomiban, a Szent Annában... a Búza téren, a görögkeletiben megkezdődtek a májusi áj- tatosságok.., Baranosi Lajoson már az ájtatosság sem segített.., ezen a napon, május elsején agyonlőtte magát... megunta a mezőgazdasági cselédsorsot... a geszti gazdaságban cselédkedett, 19 éves volt... Hitler Rómába készül — adták hírül az újságok. A munka ünnepe Sok buktatón, térdig gázolva a vérben elértünk 1945-höz. „Május elsejét a munka ünnepévé nyilvánítjuk” — adta hírül a Szabad Magyarország. Ezenkívül még több más, érdekes, örvendetes hírt is közölt. Ilyeneket; Érdeklődéssel várják a szovjet és amerikai csapatok találkozóját... Berlinben már nincs többé arcvonal ... Mussolinit kivégezték Milánóban... Miskolc mellett, a Bükk- ben, Létróstetőn felbontottak egy tömegsírt, amely s. nyilas banditák áldozatait fedte... Cikk az újságban: „Ne legyen többé törvénytelen gyermek. Érdekes javaslat a Nemzeti Bizottság előtt...” Az első szabad május elsején Nógrádi Sándor írt cikket a Szabad Magyarországban. . Nyilas munkásszázadok fonják a drótsövényt a miskolci internálótáborok köré... Az újságíró ellátogat a táborba, ahol amiatt há- borognak, hogy a főkolomposok, az úri emberek még nincsenek velük a táborban ... az újságíró igazat ad nekik. Az urak még azt hiszik, nem áldozott le teljesen a lovagi becsületnek. A Szabad Magyarország nyílt tér rovata közli: „Különváltan élő feleségemért, vitéz Csan- tavéri Isitvánnéért, született Kurucz Ilonáért semminemű felelősséget nem vállalok. 1945. május 1., Vitéz Csantavéri István.” Ezzel ők le is tűntek. Többet mi sem vállaltunk értük semminemű felelősséget. Adamovies Homs Az élő múzeum Ha megkérdezünk egy idős pesti embert, beszéljen a főváros fél évszázaddal, ezelőtti képéről, efféléről hallhatunk: földalatti, verkli, gázlámpák, városligeti hangulat, konflis. Ha egy miskolcit kérdezünk, ő is beszél a verkli dallamáról, a halványan pislákoló gázlámpákról, a sötétedéskor hosszú farúddal járkáló gázlámpás bácsikról, a fdákerröl. A városokban már mindez kihalt. Egy- egy ’ — múltat idéző — „emlékkel” azért találkozunk. Pesten például a modern lakótelepeken feltűnik egy-egy verklis. De ez már nem az „igazi”. Falvakban azonban még látunk konflist. Ez még igazi. Tokaj arról nevezetes, hogy mindössze egy fiáker és egy taxi áll a lakosság rendelkezésére. Azzal a szándékkal kerestük fel a hajtót és a taxisofőrt, hogy érdeklődjünk: konkurren- ciája-e a lassúbb, de látványosabb, élvezetesebb fiáker a személygépkocsinak. Mint kiderült, nem. A két járműnek egy a sorsa, s a konkurrencia a helyi közlekedésű autóbusz, valamint a magántulajdonban levő sok személyautó. Ezt fájlalja Tokaj egyetlen fiá- kerese, Réti Sándor és egyetlen taxisa, Oláh Antal. Mégis, milyen a fiákeres sorsa? — Nincs nekem utasom, kérem. Ki jár ma konflissal? Ha helybelit viszek, azt mondják, „jaj de nagy úr kocsin megy”. így hát inkább nem ülnek fel a fiákerre, félnek a falu szájától. Meg hová is mehetnének az itteniek? Van már busz, két forintot kérnek egy fuvarért. Nincs nekem itt keresnivalóm. Távolabb meg ... Azt mondják azok, akiknek nincs autójuk: ott a koma, majd elvisz. Itt sincs már keresnivalóm. — Van egy II éves lovam, a Lenke. Nehezen bírja már. Mostanában pedig szekérrel járunk. 20 éve ülök a bakon — sajnos, ma mér inkább a szekéren. Abból jobban megélek. Felneveltem hét gyereket. Nem kerestem rosszul, de jól sem. A három lányt kisfcafíroztam, a fiúk is kitanultak. Már unokák vannak. A legkisebbikkel volt, hogy néztük a televíziót. Egy filmet láttunk, s ott fiáker is volt. A kicsi jókat nevetett: ilyen vagy nagyapa. Pedig dehogy vagyok olyan. Már esküvőre sem hívnak, pedig az mindig kiadós fuvar volt. Egy asszonyt viszek vasárnaponként a templomba. Ez az állandó fuvarom. A múltkor öt debreceni diáklány — nem idevalósiak — ült fel a fiákerre. Ölt még élvezték a fuvart. Gondolkozom, csináljam-e tovább. Hatvanöt éves vágyóit, nem üzlet már nekem a konflis — de meg. kell élni. Tehát fuvart vállalok. Nem kell itt senkinek a fiáker. Minek is. Sok az autó. Kimentünk a divatból. Nincs már gázlámpa, a' verkli sem az igazi, s vidéken is meg vannak számlálva a fiákerek napjai. Az „élő múzeum” nemsokára megszűnik, s csupán „kiállítási tárgy” lesz egy-egy valóságos múzeumban a konflis is. Gergely László Holló, sólyom, császármadár a zempléni erdőkben ; A iawasz, aez erdők, a I mezők zöldülése a fák, vif rágok, madarak felé fordítíi ja figyelmünket. Nemcsak “] az erdészekét, vadászokét, j hanem az egyszerű kirándulókét is, hiszen nem győzünk lelkendezni, ha a hegyek között barangolva egy-egy ritka madarat pillantunk meg, amilyen a holló, a sólyom,, a császár- madár. í De hogy ezeket láthassuk, bizony, jő messzire kell behatolnunk a, zempléni erdőkbe. Pedig régen nagy számban éltek ezen a vidéken, de a civilizáció, különösen a lőfegyverek használata elriasztotta őket, nem bírják elviselni a zajt, az emberek közelségét. A holló a régi századokban egyik legelterjedtebb madara volt ennek a vidéknek. Bizonyítja ezt a Hegyköz gyáráról híres községnek, Hollóházának és egyik erdőrészének, Hollórétnek neve. Az utóbbi időkben nemcsak a fehér holló lett ritka, hanem a fénylő tollú, fekete holló is, úgyhogy az erdészek csali: 30—40 hollőfészlcet tartanak számon napjainkban. A hollóhoz hasonlóan védett madarunk a sólyom és a császármadár is. A hollót jól ismerjük a krónikákból, régi irodalmi müvekből. Ragadozó madár, őseink idomították, és vadászatra használták. A világ különböző tájain vagy 50 fajtája él, de nálunk a vándorsólyom és a kerecsensólyom fordul elő. A zempléni hegyek közt levő romantikus Sólyomszikla róla kapta nevét. A sólyom ugyanis az itteni meredek sziklafalak üregeiben tanyázik, három-négy gömbölyű tojást rak fészkébe. A vándorsólyom könnyen változtatja tanyáját, a kerecsensólyom azonban évekig is kitart ugyanazon a sziklafészken. Egyre kevesebb a színes tollazatú császármadarak száma is. A fajdfélékhez tartozik, s a Kárpátokból húzódott le a zempléni hegyekbe. A nyugalmat, a csendet szereti, ezért csakis a nehezebben megközelíthető, összefüggő erdőségekben, bokrok közt rejtőzik. Óvatosan, bokortól bokorig fut, vagy alacsonyan repül, s ilyenkor rneg-meg- viílannak fehér, fekete és rozsdavörös tollai, különösen pedig a feje búbján felálló bóbitája. Holló, sólyom, császármadár: ma már ritka madarai a magyar faunának Védjük, óvjuk, s a költés idején ne háborgassuk őket, hogy még sokáig ékességei lehessenek erdeinknek. Hegyi József BOJCSUK JÓZSEF ES RUHE GABOR REGÉNY* NYOMÁN IRTA: CS. HOBVATT TJBOR KAJZOÍ,» I SEBŐK VACSORA UTÁN ÚJABB VENDEG ÉRKEZIK Simon István házába. kissé meglepődik, AMIKOR A GAZDAÍN ÉS A DOKTORON KÍVÜL EGV IDEGENT IS TALÁL a SZOBÁBAN, DE ÚGY TESZ, MINTKA„ NEM TULAJDONÍTANA ELVNEK 3 EU N TŐSÉGET ÁL jel ÉS ELKEZD TÚR MEGÍ JELENLÉTE. 0 AZ IDŐJÁRÁSRÓL BESi 'ÉRT), ROGY ZAVARÓ A . Nem gondoltam , MEG MAGAM!
