Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
W71. mdjwä t., wwért . «ÖK;MftGVÄRORSZÄG 7 Képek a falon Kicsi a bérházt lakás gyenmekszobája. Szélessége megegyezik az ágy hosszával- De mivel az egészségügy! követélményekre itt sokat adnak, s minden gyereknek külön fekhelye van, ezért három ágy emeletesen tomyosodik egymás felé, alulról ki lehet gurítani éjszakára, a negyediket Ötödiknek ott a rácsos kiságy, abban alszik a négyéves Vera, a legkisebb, s a hallban a legnagyobb gyerek, a 11 éves Klári. Összesen hatan vannak a Tetkey-gyerekelk. Vasárnap hatan állják körül édesanyát, s etóndkeliík azt a kedves kás dalt, amely minden családi ünnep alkalmával, minden köszöntéskor elhangzik. Most anyáit napját köszöntének. Négyévesek Anyuka a gyermekszoba falán sorakozó fényképeikre mutat. Az egyik falon tíz légi megsárgult kép ovális keretben. A másikon „mai” gyerekek mosolyognák a fényképen. — Ezen a régi képsoron férjem testvérei láthatók. Tízen voltak. Náluk az volt a szokás, hogy négyéves korában minden gyereket lefényképeztek. Eleinte úgy volt, hogy minden gyerek magával viszi a képet, de én szerettem volna az egészet, megbontatlanul, együtt. A család elismerte, hogy nálam valóban jó helyen van, mert én folytatom a hagyományt — a szemben levő falra mutat —, íme, az én gyermekeim négyéves korukban. Ma egy dolgozó nőnék, hat gyermeket felnevelni, | ilyen nagy családot rend- í ben tartani nem könnyű. — Mondja el, hogyan télik el egy nap? — kértük j az édesanyát, Velikey j Györgynél, dr. Mészáros Klárát, a miskolci Kilián- déli lakótelep közkedvelt Klári doktor nénijét. — Édesanyám nélkül nem mertem volna vállalni. Amikor az első, Klárika született, eljött édesanyám hozzánk segíteni. Még nem ment el, amikor a másodikat vártam, egy év múlva a harmadikat, s végül maradt Pedig neki csak Írét gyermeke volt. Sokszor magam is csodálkozom, men móré nem érzi tehernek a hat unokát. Hogyan telik el egy nap? Szigorú szervezettséggel, munkamegosztással. Csak egy hangverseny bérlet — Milyen ez. a munkamegosztás? — Néjzv gyerek meev reggelenként iskolába, elsőbe, másodikba, Gyurika harmadikba és Klári ötödikbe. Én elkészítem őket, nagymama adja a tízórait;. Délután ő kérdezi ki a leckét, én csalt azzal foglalkozom, amelyiknek valamilyen problémája van. Délután öt óra után mentesítjük a nagymamát, nyugodtan pihenhet szobájában. A vacsora, az ágyazás, a fektetés az én és a férjem dolga. — Szórakozás? — Televíziói nagyon ritkán nézünk, a gyerekek soha. Szívesebben olvasóit, ha már elcsendesedik a ház, s belelapozok a szakmai folyóiratokba. Az is elenged- hetelen. Egyetlen rendszeres szórakozásunk van. amiről nem kellett temondanunk, mert. édesanyám arra az estére vállalta a gyerekeket; az a hangverseny. Bérletünk van. Továbbá kirándulni járunk, s ilyenkor minden gyereket magunkkal viszünk. El ne felejtsem, kerbszoveíkezerti földef vettünk, szabad időben ott, dolgozgatunk. Családi bis?« — Azt mondja, kirándulni járnak. Nagy vállalkozás lehet, hiszen elég kicsik még a gyerekek. — Most már nincs probléma. Vettünk végre kocsit, jobban mondva egy m.ikrobuszt. Belefér az egész család. Már a Tátrában is voltunk, a Balatonnál, ahol sátorozni szoktunk. — Vezet? — Nem, azt nem. Csak a férjem. Majd később, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, mert nem vagyok biztos benne, hogy ha sival- kodás üt ki köztük, nem figyelnék-e jobban rájuk, mint a forgalomra. Mészáros doktornő gyermekszakorvos. Gondosan ügyel rá, hogy pontosan ellássa munkáját, körzetét. Ne érezzék kollégái, hogy esetleg miatta, az ő nagy családja miatt „rádolgoznak”. — Már ne haragudjon a kérdésért, de elég szokatlan értelmiségi családnál a hat gyerek. M3í szóltak hozzá ismerősei? — Az élőéi terrmésaetes- siek vették, c mivel az első kislány volt, utána a másodikat, a fiút is. A harmadiknál mosolyogtak, a negyediknél elcsodálkoztak, az ötödiknél rám csodálkoztak. A hatodiknál már nem szóltak semmit, utána azt figyeltet, mikor lesz már a hetedik. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezt, azt hiszem mondanom sem kell. Ezért lettem gyermekorvos, s ezért vágyóit most nagyon boldog anya. A. 1. i A tagozatos osztályokból felsőbb iskolákba jelentkezőknek tavaly 96 százalékét vették fel egyetemre. ! Ugyan csalt tavaly, heten j Pályáztak külföldi ösztöndíjra és hatan meg is kap- j Uik. Az adatok a miskolci Ki- 1 lián Gimnáziumból valók. Abból a gimnáziumból, amely környezeti adottsá- | -iáiból eredően a gyengébb ' bizonyítvánnyal érkező di- J ákoknak is helyt ad pad- • iáiban, és a tehetséges gyerekeket ezek közt is meg- j I-'róbálja felkészíteni az -'gyetemekre, a fő.iskolák- ■ ra. Természettudományok j és nyelvek j Érthető és ma már nyilvánvaló, hogy a felsőbb Iskolákra főként a tagozatos osztályok készítenek fel ; -^eredményesebben. A Kií liánban a matematika, fizika és francia nyelvtagozat munkálkodik, az adott 'tantárgyakból ezeknek az osz- üyoknak diákjai tudnak \ Isgtöbbet. Az iskolában a természettudományi tagozatnak gyakori látogatója I — nem is annyira vendégként, mint inkább tanár- i ként — Jánossy Lajos pro{ fasszor. Ez is sokat jelez abból az elmélyült munkából, amely a tagozaton, a gimnázium kitűnő szaktanárai vezetésével folyik. A nyelvek közül a franciát tanulják tagozatosként, bár az iskolában oroszt, angolt, németet, olaszt és latint is tanítanak. Jövőre orosz nyelvtagozatos osztályt is kialakítanak, és ezzel a tagozatok szervezése teljessé válik. (A gimnázium lehetőségei más tagozatok létrehozását is biztosítanák ugyan, de a tagozatos és normál osztályok arányait rendeletek szabályozzák. Érhetően, hiszen az iskoláknak nemcsak az egyetemeket kell figyelembe vennie, hanem — közvetlenül — a gyárakat, üzemeket is, ahová megfelelő műveltségű, tehetségű gyéreiteket kell eljuttatni.) mányi versenyeken, egyetemi felvételeken, külföldi ösztöndíjak megpályázásain. A szülők, a tanulók közül is mind többen ismerik fel a tagozatos osztályokban rejlő lehetőségeket Ma már a matematikára, a fizikára tútjetenűíezmek és a francia tagozat fe megtelik. Nyilvánvaló, hogy az eredmények nem „maguktól valók”, nagyon is alapos, értő munkából születSzerzödés a DIGÉP-pe! A nyelvtanítás tekintetében egyébként nagy fejlődés előtt áll a gimnázium. Ezt a fejlődést a Diósgyőri Gépgyárral kötött szocialista szerződés teszi lehetővé, mely mind a gimnáziumnak. mind a gépgyárnak egyformán hasznos. A gépgyáriak ugyanis vállalták, hogy felszerelnek egy modern, nyelvi laboratóriumot. A különböző nyelvek tanításában rendkívül nagy segítséget nvújtó laboratóriumot délelőtt az iskola diákjai, délután pedig a gépgyár dolgozói, veszik igénybe. A gépgyár csaknem harminc országgal tart üzleti kapcsolatot, dolgozóinak egy része oroszt, angolt és németet tanul majd a gimnázium szaktanárainak irányításával, a nyelvi laboratórium segítségével. nek. Utalhatunk például ®. tanárok és a diáinak körött kialakult kapcsolatra, amely határozott légkört teremtett, atmoszférát, melyben a diákok — ha szabad egyszerűsíteni — jól érzik magukat. Nem félnek az iskolától, sőt, szeretik. Sok mindenben önállóak, önállóan határoznák. A gimnázium KISZ- bizottsága határozta el például, hogy aki tanulmányi eredményét év végéig 0,5- tel emeli, kéthetes ingyenes beutalót kap az iskola balatoni üdülőjébe. (Ezt az üdülőt a gimnázium készítette el társadalmi munkában.) Mint más gimnáziumokban, a diákoknak itt is tudni, produkálni kell minden jutalomért, dicséretért. A tagozatosoknak a maguk területén természetesen még többet. Mivel az idei még nem ismeretes, hagy utaljunk befejezésként is a tavalyi eredményre: a taKél hél - 0.5*érí Rangot, hírnevet szerzett már magának a gimnázium eddig is, tagozatos osztályainak diákjaival. Tanulgozatos osztályokból továbbtanulásra jelentkezőknek 96 százalékát vették fel Priska Tibor — Tudjátok-e gyerekek, má az, hogy szikracsapó? — Hát a léhót ismeritek-e? — Hát az ökörbojtot? Felelet, helyett csodálkozó szemeli figyelték a tanítót, itt-ott kipukkadt a nevetés. — Pedig olyan szerszámneveket, háztartási eszközöket. soroltam fel most nektek, amilyenekkel a ti nagyszülőitek dolgoztak. Kérdezzétek csak meg otthon! Biztosan mindegyiket ismeri a nagyapa, a nagymama. Másnáp olyan szerszámneveket soroltak fel a gyerekek az osztályfőnöki órán, amelyekről a pedagógus sem hallott soha. így kezdődött az a nagyszerűen megszervezett gyűjtőmunka Megyaszón, amely ma már igazi közüggyé vált. A pedagógus a párttaggyűlésen, aztán a tanácsülésen mondta el a történteket. Javasolta, hogy gyűjtsék össze a községben található légi használati tárgyakat, okiratokat, bélyegeket, fényképeket, érméket, ruhaneműket, csináljanak falumúzeumot. Hamarosan elkészült a hivatalos felhívás, amelyet a gyerekek hordtak szét a családokhoz. A tanács vezetői hangoshíradón is kérték a lakosság segítségét, beszéltek a falumúzeum létrehozásáról a tsz-köz- gyűlésen és minden nagyobb összejövetelen. Eleinte furcsállták a dolgot a község öregjei. Aztán az első gyűjtőnap meghozta a sikert. A Sallai és a Fürst Sándor utcán egv szombaton délután megtelt a tsz laposszekere az összegyűjtött holmikkal. 1770—ből származó tajtékpipa, 200 éves réz lakodalmas üst, levesfőző cserépfazekak, bicskával faragott súlyok, csörlők, csörlőfejek kerültek le a padlásokról. • . Gyűlnek a tárgyakhoz fűződő történetek is. Nem is hitték volna a gyűjtők, sőt magük a tulajdonosok sem, hogy Ilyen sokat lehet mesélni egv-egy elfelejtett, porosodó szerszámról, tárgyról. Többnyire humorosak, jóízűen népiesek ezek a kis anekdoták, a majdani múzeumban — az óvoda épületében — a tárgyak mellé feliratokat helyeznek el. Feltüntetik az ajándékozó nevét, leírják a napokban hallott, és a feljegyzett történeteket is. A sikert végeredményben a község öregjeinek csodálkozása hozta meg. Egyik nagyszülő sem gondolt eddig rá, hogy unokája nem ismeri a régen használatos tárgyakat. A tádöbbenés mozgósította a megyaszóiakat. Ezért kerültek elő a padlásokról az évszázados holmik. Most minden nagyszülő kutat, gyűjt, ismeretet terjeszt. A falumúzeum tervezőitől, vagyis a pedagógusoktól és a község vezetőitől hallottuk: igazi népművelőkké váltak a megyaszói öregek. — lévay —Valami más történt Gyertyafény villant a szemébe, orrát finom süteményszag és felesége legdrágább kölnijének illata csapta meg. Az asztalon az ünnepi étkészlet, a vázában virágok. S az ünnepi tabló közepén, a fotelból egy lengén öltözött asszony — felesége — emelkedett fel. Kedvesen így szólt: — Legszivélyesebb sze- rencsekívánatom tízéves jogosítványodhoz! Schöfel megnyugodva fellélegzett. Tehát csak erről van szó? Amikor megpillantotta az ünnepi előkészületet, heves bűntudata támadt, hátha elfelejteti valamilyen családi ünnepet. — Köszönöm — mondta vidáman és leült az asztalhoz. — Tíz éve ennek is már, tíz hősies év a voltnál! Igen, ezt meg kell ünnepelni! Kinyiotta az üveget, és teletöltötte a poharakat. — A kocsinkra Agathe! Derekasan kitartott mellettünk. No, persze, mesterére lelt bennem. Emlékszel, amikor eleinte nem akart. indulni? Ma meg úgy megy 170-nel, mint soha. Ez a jó kocsi ! Schöfelné felemelte poharát. — A kocsi ügyes vezetőjére! — Ö igen — mondta Schöfel komolyan —, vezetni, azt tudok. Kimondott autóstehetség vagyok. Persze, ez már tíz évvel ezelőtt kiderült, a vizsgánál. Istenem, a bizottság legszívesebben tapsolt volna, amikor a kötelező kanyarokat bevettem. Hiába, nem mindennap születik egy ilyen mester. Büszkén nevetett. Felszabadultan, sokáig beszélgetett feleségével, s nem is esett nehezére, hogy borozgatás közben az asszony szépségét, kedvességét és kitűnő konyháját dicsérje. , Sőt! Néha még meg is csókolta. Hangulata éjféltájt tetőfokára. hágott. — Tudod mit? Most elmegyünk egy bárba, s táncolunk! A „Kék kakadu”-ba mentek, és záróráig maradtak. Otthon a. férfi elégedetten jelentette ki: — Ilyen jól már rég nem éreztem magam, drágám! Szokása szerint kiürítette zsebeit, tartalmukat az éjjeliszekrényre telte. Közöttük voltak az autó papírjai is. — A tízéves jogosítvány — morogta, és kihúzta az iratot levéltárcájából. A következő pillanatban olyan józan lett, mint az ünneplés kezdete előtt, — Agathe, tévedtél! A jogosítványom csak nyolc éves és három hónapos. — Tudom drágám! Ma tíz éve valami egészen más történt. Az esküvőnk. De én ezen az évfordulón egy szerelmes, boldog és vidám férfit akartam, mellettem tudni, hát kitaláltam a tízéves jogosítvány \ ünnepét. A kilencedik házassági évfordulónk ünnepére, sajnos, túlságosan jól emlékszem még! Népművelő üresek Tagozatosok
