Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

1971. május 16., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 . : e(!és és intelligen Űj gyár a diósgyőri kohászatban Pillanatkép az alapozásról Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy ba.j van nálunk a közlekedési morállal. A balesetek jelen­tős részénél kimutatható, hogy az egyik, vagy mindkét fél durván vétett a közleke­dési szabályok ellen. Legutóbb n megyei bírósáa büntető kollégiuma tárgyalt a közlekedési perek kapcsán erről a kérdésről is. Sok fi­gyelemreméltó észrevétel hangzott el. Első nemzedék a volánná! Hangoztatják, hogy azért is vagyunk elmaradva a nyu­gati országok közlekedési morálja mögött, mert míg ou mái- a harmadik nemzedék vezet gépkocsit, nálunk az első nemzedék ül a volán mögött. Valójában jelent-e valamit ez az összevetés, azt nem lehet biztosan tudni, de egy példa támogatja: közle­kedési rendőrök tapasztalata, hogy ha egy szirénázó rend­őr- vagy mentőautó végigszá­guld a városon, az nagy bal­esetveszélyt rejt magában, mert gépkocsivezetőink mit sem adnak a szirénázó hang­ra. Ugyanakkor azt tapasz­tanák, hogy az itt tartózkodó külföldi kocsik minden eset­ben az út szélére lehúzódva lelassítanak. Sajnos ez is intelligencia kérdése, hogy — a szabályok értelmében is — helyet ad­junk azoknak, akik bajbaju­tott embertársaink segítségé­re igyekeznek. A büntetés itt szinte mitsem használ, hiszen Valamennyi járművezetőt büntetni kellene, aki a szi­rénázó kocsi útjában talál­ható. Ez a közömbösség any­Menetrend riiíelliii TV! incs gépkocsim, se Traban­1 ' lom, s így, mint a MAV-ra boruló halandó izgatott kíván­csisággal fülelek mindenre, ami Vasúti közlekedésünkkel kapcso­latos. Az elmúlt héten aztán szinte tobzódhattam az ilyen irányú új ismeretekben. Ami ezek egyik, a jelen helyzetre vonatkozó részét Illeti: nagyon elszomorodtam. A jövő vasúti közlekedéséről viszont csakis jót hallottam, ennek ellenére s/.o- biorúságoin elkeseredettséggé fokozódott. No, de menjünk csak sorjában. . Az elmúlt héten kétszer meg­jártam oda-vissza gyors-, illetve expressz vonalon a Miskolc és •l főváros közötti utat. A zsú­foltságról, a higiénia hiányáról, a mellékhelyiségek vízhiányáról bem is szólva, több század ma­sammal egyetlen dicséretet sem Mondtunk a MAV-ra. Az vesse ránk az első követ emiatt, aki Ujjongott volna a 25—40 percen késéseknek. Az ország különböző őszeiből érkező, aznap már bTás vonatokon is kínlódó utas- fársainktól megtudtuk, bogy a többi vonalon sem rózsásaid) a helyzet. A vonatok zöme mindc- hütt késik, pedig most nincs árvíz és nincs tél, nincs elfa­gyás, lefagyás, hófúvás. Csak késés van. Május 13-án például a budapesti Keletiből már 13 Perces késéssel indították a Lil- tafüred expresszi. Egyetlen „vi­gaszunk” a hangosbemondónő Volt, aki már jócskán mozgó vonatunkat a következő szavak kíséretében búcsúztatta a csar­nokból: „A Lillafüred expressz hZöhnal Indul, a beszállást tes* *jpnek szívesek befejezni!” Eszünkbe jutott, hogy mi az Utazást szeretnénk idejében be­fejezni. Rajtunk kívülálló okok julatt ez sajnos nem sikerült. Expresszünk ugyanis, amely a JUenetrcnd szerint egyetlen ál­domáson sem áll meg, néhány uagyfánál és baktcrliáznál kényszcrpilicnőket tartott, s az utolsó vagy 70 kilométernyi sza­kasz rohanása is csak 35 percre tudta csökkenteni a késést, fr s mindezek után egy orszft- gos tájékoztató révén olvas- tam arról, hogy milyen válto­zásokat hoz, mennyire jó lesz a uiájus 23-án, azaz jövő vasárnap picibe lépő új menetrend. Igen, *l menetrend bizonyára jó lesz. minek vegyem ezt a jó me­netrendet, ha a MÁV azt to­vábbra sem fogja betartani? Mi- JU't hitessem el önmagámmal, hogy ekkor és ekkor in­dulok, ezt meg ezt a csat­lakozást érem el, amikor „menclrendetlenség” majd úgyis keresztülhúzza számításai- juat?! En erről a „menetrendet- IcnségrŐl”, a késések okairól szeretnék egyszer végre részlc- fos, alapos tájékoztatást hallani, libben az esetben reménykedni tudnék abban: a MÁV felszá­molja a „menetrendctlenséget”, fudja, mi a teendő”, hogy élet- oeléphessen, valóra válhasson Utasainak vágya, a menetrend! (P. s-) nvira elítélendő, hogy az un- intelligencia enyhe kifejezés rá. Ki a „menő fej ? Az, hogy valakinek sze­mélygépkocsija van, bizonyos rangot jelent számára a tár­sadalomban. Ezt a felsőbb­rendűséget kívánja érez' rtni a közúton is, amikor végig­száguld a lakott területen, nem lassít a gyalogát'kelőhe- lyen, egy szóval ö a ,,valaki”, ő a „menő fej”, a kocsitu­lajdonos. Mindez nem egészen a mi véleményünk, de gyakorta hallhatjuk. Különbséget lehet ugyanis tenni azok közt, akik csak azért vesznek gépkocsit, hogy „lépést tartsanak” az igényekkel, s azok közt, akik­nek munkaeszköznek számit a személygépkocsi is. Egy azonban biztos, meg kell találni a módot rá, hogy a száguidozókat, az ittasan vezetőket, az úttesten ver­senyzőket megfékezzük. Van erre mód? Ügy gondoljuk igen hatá­sos eszköz van erre éppen bíróságaink és a közlekedés­rendészet kezében. A pénz- büntetés itt mit sem használ. Ha azonban attól, aki durván megszegi a közlekedési sza­bályokat, áld kifejezetten ag­resszív magatartásával okoz közlekedési balesetet, akinél másodszor, vágj' harmadszor fordul elő. hogy ittasan ül a volán mellé, attól tartósaitb időre meg kell vonni a jogo­sítványt. Szóba jött már az az igény is, hogy akitől elveszik a jogosítványt, az csak akkor kaphassa vissza, ha ismét le­vizsgázik, s így nyomatéko­san ösztönözve lesz rá, hogy újra áttanulmányozza a sza­bályokat. Személyiség és alkalmasság Sok kérdésben különbséget tesznek a hivatásos és a nem hivatásos gépkocsivezetők közt. Bizonyos magatartás­A csúcsvezetőség feladatait a szervezeti szabályzat az alábbiakban határozza meg: irányítja és összehangolja a hozzá tartozó alapszervezetek munkáját; állást foglal az irányítása alá tartozó terüle­tek egészét érintő legfonto­sabb kérdésekben; megszer­vezi a közös akciókat és ren­dezvényeket, irányítja, össze­hangolja a tömegszervezetek­ben dolgozó kommunisták munkáját, állást foglal a ha­tásköri, illetve véleményezé­si listán szereplő személyi kérdésekben. E követelmények szemszö­géből érdeklődtünk a minap a szalonnái Tókörnyéke Tsz csúcsvezetősége munkájáról. Egységben, cgycléríésbcn — A nyáron lesz két éve, hogy az Édelényi járási Párt- bizottság határozata alapján Szalonna, Martonyi és Meszes párttagsága megválasztotta a három község határára kiter­jedő egyesült tsz csúcsveze- tőségét. Tekintettel arra, h „gy az említett községek nemcsak gazdaságilag, hanem közigazgatásilag is együvé tartoznak — a három köz­ség Szalonna székhellyel kö­zös tanácsi község — célsze­rű volt megteremteni az egy­beli kérdéseknél talán lehet különbséget találni, egy do­logban azonban semmikép­pen sem szabad megkülön­böztetést tenni, ez pedig az alkalmasság. Sok helyen el­hangzott, mi is leírtuk már, elképzelhetetlen, hogy aki nem alkalmas hivatásos gép­kocsivezetőnek, az alkalmas lehet rá, hogy saját kocsijá­val vegyen részt a közúti for­galomba. Hogy mennyire liberálisan kezelik ezt a kérdést, bizo­nyítja több példa is. Egy fi­atalembert azért ítélt el a bí­róság. mert megverte a rend­őrt. A vádlott igazolást ho­zott, hogy ő elmebeteg. E2 meg is felelt a valóságnak, s a bíró akkor döbbent meg. amikor a vádlott bukósisak­kal a karján jelent meg a tárevaláson, s nem csak mo­torosnak képzelte magát, amit egy elmebetegnek meg is lehet bocsátani, hanem ténylegesen is rendelkezett jogosítvánnyal. Tovább is so­rolhatnánk, hogy a hivatá­sos gépkocsivezető szintén garázdaságban folytatott tár­gyalás során hogvan védeke­zik azzal, ho<*v több éve epi­lepsziás, s ezt igazolni is tudja. Nem megnyugtató, ha tud­juk azt, hogy az amúgy is nagy forgalmú útjainkon mé" oivanok is veszélyezte­tik a közlekedés biztonságát, akik egy súlyos balesetért még csak nem is hibáztat­hatok. Felmerülhet az alkalmat­lanság gyanúja olyan ember­nél is, aki többször okoz bal­esetet. Ha az illető hivatá­sos, nem biztos, hogy jól te­szik bíróságaink, ha család­jára való tekintettel nem tilt­ják el a vezetéstől. Ilyen is előfordult már. Pedig min­dig jobb új szakmát kezde­ni, mint árván hagyni a csa­ládot, vagy börtönbe kerül­ni. séges politikai irányítás szer­vezeti kereteit is, vagyis lét­rehozni a három pártalap- szervezet munkáját egybe­hangoló öttagú csúcsvezető­ségét — tájékoztat Csabai János elvtárs, a csúcsvezető- ség titkára. A szalonnái csúcsvezetősé­gét tehát maga az élet, a szo­cialista építőmunka megvál­tozott feltételei hívták életre. Tervszerűen, a legfontosabb kérdésekkel A szalonnái csúcsvezetóség a szervezeti szabályzat elő­írásai, és a felsőbb pártszer­vek útmutatása alapján terv­szerűen és céltudatosan te­vékenykedik. Erről tanúsko­dik munkatervük is, melyet a múlt év decemberében ké­szítettek és hagytak jóvá. Eszerint 1971. első felében a havonta megtartott illető­leg megtartandó vezetőségi üléseik napirendjén többek között az alábbi témák sze­repelnek: — A tsz. 1970. évi zár­számadó közgyűlése elé ter­jesztendő beszámoló értéke­lése. — A közös tanácsú község költségvetési és fejlesztési tervének megvitatása. MÁR kívülről is jól látható formát ölt a nagy építés. Jó két éve ez a hely, a gödrök­kel tarkított sivár salakhegy, olyan volt a gyárban, mint fekély a testen. Hosszú ide­ig úgy vélekedtek, hogy emiatt a diósgyőri kohászat északi részén nincs lehetőség a fejlesztésre. Merész terve­ket dolgoztak ki, bátor és kockázatos vállalkozásba kezdtek az LKM dolgozói, vezetői, A hosszú hónapok óta fo­lyó munka eredményeképpen lassan eltűnik a salakbiro­dalom, és egyre jobban ki­bontakozik az új nemesacél- hengermű váza, formája. A hathajós, összesen közel két és fél kilométer hosszú csar­nokrendszer acélvázainak nagy része már áll. Az acél­birodalomban szegecselő­— A téli politikai tanfo­lyamok munkájának értéke- j lése. — Az 1971. április 25-i kép­viselő- és tanácstagválasztá­sok politikai előkészítésének feladatai. — A KlSZ-szervezetek munkájának értékelése, stb. A többi téma — úgyszól­ván — valamennyi a terme­lőszövetkezet, a tsz-tagság munkájához kíván segítséget nyújtani. Az elvtársi vita természetes A vezetőségi ülésekre rend­szerint meghívják az érde­kelt gazdasági, állami, alap- szervezeti és tömegszervezeti mozgalmi vezetőket is. A legfontosabb kérdésekben ál­talában teljes az egyetértés. Előfordul azonban, hogy egyik-másik kérdésben szen­vedélyesen vitatkoznak, mint nemrég is, a szerződéses cu­korrépa kapálása és a háztá­ji ügyében. Az elvtársi vita a kommu­nisták között természetes. Akárcsak az, hogy amikor a döntés megszületett, már nem vitatkoznak, hanem — a ha­tározatnak megfelelően — cselekszenek. Méghozzá egy emberként, a közös boldogu­lás, a három község lakossá­gának. a több mint 5600 holdon gazdálkodó tsz min­den tagjának érdekeit szem előtt tartva. Csépányi La jos i pisztolyok kattognak, hegesz- töpisztolyok lángja villog, s az összeforrasztott acélszer­kezeteket karcsú daruk nyújtják a magasba. Nagy területen felrakták már a tetőt. Az állványokon festők dolgoznak fütyörészve, má­sok a tetőszigetelést végzik. És lenn, a mélyben vasbe­tonszerelők készítik a gép­alapok fészkeit. Valamennyi embert, aki itt épít, s köze van az új gyár­egység születéséhez, nagy lel­kesedés fűt. Nem is ok nél­kül. A munka nagyságát Pálmai József, a nemesacél­hengermű építésének főmér­nöke így jellemzi: — 1968 végén kezdtük a munkát. A hathajós csarnok­rendszer 60 ezer négyzetmé­ter területen épül. Alig ezer ember dolgozik majd a mo­dern gépsorokon, de a hen­germű annyit termel, mint jelenleg 9 ezer ember. A LEENDŐ új főbejárat felöl — ahol már a hatodik szinten járnak az iroda és öltözőház építésében — kes­keny létrán jutunk az alag­sorból a leendő hengerdébe. Elsőnek Siku László ács bri­gádvezetővel találkozunk, aki nyolcadmagával fűrészel, farag, zsaluzást végez. — Jó pár éve gyakorlom már ezt a szakmát — mond­ja Siku —. Egyidőben a vasútnál dolgoztam, részt vettem az aluljáró és a pe­rontető építésénél. De vala­mennyi közül ez a legna­gyobb munka, amelyben részt veszek. Igen, az ÉAÉV- től vagyunk itt, az ácsok kö­zül három brigád. — Szép és nagy munka ez — mondja Tóth József, vas- szerkezeti brigádvezető. El­mondja, hogy a brigád nem­régen alakult, hogy együttes erővel jobb munkát végez­hessenek. Az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat vasszerelői közül még itt van a Sári-, Zólyo­mi- és az Adom-brigád. — Ilyen munkát' kifogni, ehhez szerencse kell! — mondja Sellye! Kamill, ugyané vállalat mérnöke. Voltaképpen arról van szó. hogy ez lesz az ÉÁÉV nagy vizsgamunkája, hiszen a he- mesacélhengermű a már megépített modern húzó- és csi.szolóművel, elektroacél- művel valóságos űj gyárnak felel meg. A mérnök a vasbetonsze­relők munkáját ellenőrzi, akik lenn a mélyben, a be­tonacélok sűrűjében nagy szorgalommal dolgoznak. A mérnök elmondja, hogy csak itt, a 4-es számú csarnokban 60 ezer köbméter földet kell kiszedni, elhordani és jó hat ezer köbméter vasbetont kell az alapokba beépíteni. A CSARNOKRENDSZER benyúlik a modern, üvegfa­lú csiszoló- és húzómú közé és mellé. A húzómú mellett még van egy jókora salak- hegy-maradvány, rajta az oxigéngyárral. — Éppen most tanácskoz­tam a KISZ-esekkel — mond­ja Czirják András, az LKM építésvezetője. — Az alap­anyag gyáregység fiataljai ugyanis vállalták, hogy a volt oxigéngyárat tár­sadalmi munkában elbont­ják. A múlt hét végén há­rom napot már dolgoztak rajta, s e hét végén folytat­ják a munkát. A „hegy” tövében zömök, izmos robbantómester, Va- szilkó János ügyködik. Rob­banóanyagot helyez el, ki­vésett lyukakba. — Most „csak” 180 kilót rakunk a három lyukba. Kö­rülbelül 3000 tonna anyagot lök majd szét. — Van még itt egy kis munkánk — kapcsolódik a beszélgetésbe Miklós József brigádvezető. — Azt hiszem, őszig itt még robbantgatha- tunk. Mindkét ember hangjában jó adag büszkeség, és tekinte­tükkel szinte megsimogatják az épülő, új üzemet, ök az alapanyag gyáregység arany­koszorús szocialista brigád­jának tagjai is, sokat segíte­nek a nagy gyárépítésben. Czirják András elmondja, hogy nagyon szőrit az idő. Ezen a részen június 30-ig 550 méter vágányt is kellene építeni. És nemcsak felül építik a vasúti hálózatot. A hengermű alatt alakítják ki a javítóüzemeket. Innen alagút, villanymozdony segít­ségével bonyolítják majd le a keresztirányú szállítást. Bállá Lászlónál, az Orszá­gos Szakipari Vállalat cso­portvezetőjénél is érezhető egy kis türelmetlenkedés. — Szépen halad a tetőfe­dés, a szigetelés, a festés. A szerelés azonban előttünk nem halad úgy, ahogy kel­lene. Miért tartják lassúnak az- építés ütemét? Valaki így jellemezte: — Bármennyire is lelke­sek az itt dolgozó emberek, de csodákra nem képesek ök sem. A NAGY építkezéshez vi­szonyítva kevés ember dol­gozik itt. Az ÉÁÉV-nek eb­ben az évben hétszer annyi értéket kell itt építenie, mint tavaly, de a munkában nem látszik a hétszeres ütem. A lassúságot, jellemzi, hogy döbbenetes mennyiségű acél- szerkezeti anyag hever a nagy területen. Az lÍDK-ból már megérkeztek az első be­rendezések ez évben több ezer tonna gép érkezését vár­ják Rövidesen meg kell kez­deni a gépek szerelését, de... De ha ebben az ütemben építenek, aligha készül el a mű a GB határozatban elő­írt időre. Csorba Barna Foto: irmai István Adamovics Ilona Három község élén Mivel foglalkozik a szalonnal csúcsvezetőség? „Azokban a termelési, hivatali, intézményi, vagy közigaz­gatási egységekben, ahol több alapszervezet működik, de pártbizottság nincs, összevont taggyűléseken, küldöttértekez­leteken négyévenként csúcsvezetőséget választanak.” (MSZMP szorv. szab. 27. p.)

Next

/
Thumbnails
Contents