Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1971- május 16., vasárnap Íí Ősbemutató a Miskolci Nemzeti Színházban T érzene ^TVVWWWVv/WWl^ Az 1970—71-es évad utolsó bemutatóját tartotta pénte- \ ken este a Miskolci Nemzeti Színház. A vígjátéki ciklus utolsó meghirdetett darabját, Kállai István Segítség, nyertem! című komédiáját mutatták be. A darab a színház megbízásából készült, most találkozott először a közönséggel, s mint a vígjátéki ciklus előző két darabjánál, itt is ősbemutató részesei lehettünk. A Segítség, nyertem! egyes részletei minden kétséget kizáróan megdolgoztatják a néző nevetőizmait, humoros szituációi, „bemondásai” derűt fakasztanak olyankor is, ha már túlzottan ismerősek, s egészében a játék két és fél órán keresztül — kisebb-na- gyobb megszakításokkal — szórakoztató. De mert nem esztrád színpadon sorakoznak egymás után a humoros jelenetek, az éles politikai szatírával töltött epizódok, hanem színdarabként látjuk, néhány kérdőjel magasodik a néző elé. A bemutató hangulatából lemérhető kedvező fogadtatás ellenére is kérdéssel kell kezdeni a méltatást. Vajon a mostanában nagyon divatos, egyéni műfajmegjelölő- azaz, ha a szerző művének címe alá alcímként valami meghökkentő, vagy abszurd definíciót jegyez, mint most Kállai is tette, — „Képtelen komédia 2 részben, számtalan képben” — felmentheti-e örök színpadi'törvények alól, lehet-e előre felmentést kérni a képtelenség bevallásával a drámaírás és előadás írott és íratlan kötöttségei alól, s lehet-e minden képtelenséget és abszurditást az előre való mentegetőzéssel fedezni? Mert Kállai nagyon hamar megadja önmagának a felmentést és nagyon bőven él a kötetlenség lehetőségeivel. Történeti szála, amelyre a darab epizódjait felfűzi, tagadhatatlanul érdekes, s elgondolkoztató. Valóban szatirikus ötlet. Röviden arról szól a darab, hogy egy külkereskedelmi vállalatunk emberei valahol nyugaton nem tudnak megvásárolni egy találmányt, mert kevés a pénzük, s a társaság legjámborabb tagja véletlenül nyer ruletten olyan ösz- szeget, amelyből ez megvásárolható lenne. Viszont a külföldön szerzett pénz fel- használását különböző szabályok kötik, a hivatali merevség, ellentmondásokat, visszásságokat szül. Hőseink ebben a szituációban nagyon sok érdekes kalandba keverednek. És a baj ezekkel a kalandokkal van. Alig-alig akad a történet vázára aggasztott helyzetek, epizódok, kisebb önálló, hu- moreszk-szerű esetek között olyan, amelyikre ne lehetne alkalmazni napjainkban a „lerágott csont” kifejezést. Ugyanis kabarékban, humoreszkekben, szatírákban, közszájon forgó anekdotákban, nem utolsósorban éppen Kállainak más műveiben fel-f eltűntek már ezek a mozzanatok, vagy ezeknek veszedelmesen hasonlító testvérei. Ezek külön-külön több esetben nagyon' éles szatirikus elemekkel gazdagok, jó politikai kabaré jelenetele lennének, de mert alig-alig akad köztük, amely szókimondó merészségben, valamely szituáció fonákjának feltárásában újat hozna, és - ne a már korábban említett forrásokból is merítene, vagy akár felelős vezető személyiségektől is hallott megállapításokat igyekezne „überolni”, tompul a szatíra éle, s marad a jó bemondás újra hallása kiváltotta átmeneti derű. Egy reklámiratban azt olvashatjuk a darabról, hogy mintegy folytatása a szerző /VWVA/IMMM/VWC két és fél év előtti filmje, A veréb is madár alapgondolatának. Talán nem is folytatása, hanem ismétlése. Itt is van egy naív, csendes ember, aki feltalált valami meghatározhatatlan szerkentyűt, van körülötte egy fafejű vállalati vezérkar, amely a dollár előtt először meghajol, majd mikor a dollár soványabbnak látszik, visszanyeri öntudatát. És van a darabban sok-sok külföldre szakadt hazánkfia, jómódú ember hippi módra élő lánya; egy jelenet az elmegyógyintézetből, amely hasonlít egy másik dráma egyik szituációjára, bár azt nem Kállai írta; van benne kitalált hősről és annak örökségéből épített kultúrházról is szó, ami szintén visszavezethető más ősökre. És van sok egyéb. Kállai nagyon ügyesen montírozza a szituációkat egymás után s ahol drámaszerkesztői erejéből nem futja, ott kiküldi a rivalda szélére a narrátort, aki kimenti a szerzőt, rendezőt,-néhány mondattal összeköti a cselekmény megszakadt szálát. Orosz György rendező érezhetően nagy kedvvel állította színpadra a képtelen komédiát, s az alcímmel ő is felmentettnek érezte/ magát sokféle kötöttség alól, olyan formabontásokra is hajlamossá lett, mint az előadás és a szünet utáni második rész kezdeténél látott nyíltszíni rendezésen vasfüggöny- nyél való játék. Magában az érdemi játékban pedig ő is az epizódokra hegyezte ki mondanivalóját, és nagyon sok kacagtató, vagy szatirikus voltánál fogva elgondolkoztató jelenetet produkált. Üjszerű ötlet egyes jelenetekben a tömegnek kinagyított fényképekkel történő helyettesítése, (ami a narrátor diszkrét célzásából kitűnően a rendező néhány hét előtti párizsi tanulmányútjával is összefüggésbe hozható), nem tudott azonban elhagyni felesleges epizódokat, nem tudta lerövidíteni, vagy nem tudta eléggé lerövidíteni a szükségtelenül elnyúló mozzanatokat, vagy pedig nem volt szíve lemondani jó néhány szükségtelenségről. Ez különösen a játék második, fáradtabb részében tűnik szembe, mert ekkorra kifogyóban lévőnek látszanak a szerzői ötletek is. Feltétlen érdemes viszont a rendezőnek az előadás jó pergése. A játék egyetlen zenei betétszámát Herédy Éva komponálta, a modern . musicalek hangvételét jól idézve. A célszerű díszlet Wegenast Róbert munkája, a jelmezeket Letanovszky Klára tervezte. llllllilllliliíllillllll Nagy színészi létszámot igényelt a darab. A külföldre látogatott magyar vállalat négy vezetőjét Somló Ferenc, Fehér Tibor, Szili János és Csiszár Nándor keltette életre, jókedvű komé- diázással. Ismerve e színészek képességeit, különösebb feladatot e szerepek megformálása nem jelentett számukra. Az ötödik külföldre látogató magyart, a vállalati feltalálót Varga Gyula formálta meg, elsősorban a figura becsületes naivitását, a vezérkarral szembeni kiszolgáltatottságát és esettségét hangsúlyozva. Egy jómódú tőkés hippi lányának megformálása jutott Péva Ibolya feladatául. A figura erősen magán viselte kitalált, mesterkélt voltát; s ezt Péva Ibolya személyi varázsa, bája sem tudta egészében hiteles, élő emberré tenni. Három szerepben is játszott Makay Sándor. A csőlakó dr. Laczkó figurája volt a leghihetőbb. A játékmesternek elkeresztelt narrátor szerepét, s egy-két kisebb szerepet látott el igen jól Dariday Róbert. Tetszett Bősze Péter a disszidens halkereskedőből lett nyomozó szerepében. Gyengén megírt figurát, egy követségi titkárt próbált élettel megtölteni Csiszér András. Egy-egy jó villanás volt Gyarmatiig Ferenc, Győrváry János, Bánó Pál, Zoltán Sóira játéka, kisebb szerepekben Győri Ernő, -Kautzky Ervin, Somló Mária, Héczey Éva, Somló István, Pintér lla, Szilágyi Lajos és Halász Zoltán neve jegyzendő még fel. A Segítség, nyertem! soksok derűs néhány perce ellenére nem elégítheti ki azt, aki színdarabot, akart látni. De tagadhatatlanul megnevettet. Egyes epizódjai, mint például a hazalátogató, vőlegények triásza különös figyelmet érdemel, és talán egy egyfelvonásos szatíra, vagy más játék magvát rejti magában. Amíg a játékot figyeljük, fel-f elbukkan az a gondolat is, vajon a minden jel szerint német nyelvterületen játszódó darabban miért következetesen dollárról van szó, és ha igen, vajon 52 ezer dollár olyan nagy pénz-e napjainkban az adott nyugat-európai vidékeken, hogy vállalatalapításról lehessen gondolkodni vele kapcsolatban. Bár képtelen komédiában minden képtelenség lehetséges. A szerzőt sokan ismerik. A televízióban állandó műsora van, amelyben a nézőktől kér tanácsot, és a tőlük kapott javaslatok alapján bonyolítja történetét. A Segítség, nyertem! szerkezete kicsit hasonlít a szerző televízióbeli műsoraihoz. De ami ott 40 percben elmegy, a színpadon 150-ben már nem biztos, hogy jó. ' Benedek Miklós Első fellépésük a tavaszt köszöntötte, májust. Az emberek a napos oldalt keresve álltak melléjük, felöltőikben. Legutóbbi szereplésük a miskolci Szabadság téren ugyancsak májusi volt, de a köréjük gyűlt emberek az árnyékos oldalt választották. A zenekar ezzel a fellépésévé! akár a nyarat köszönthette. Térzene. Évtizedeik óta hozzátartozik a Szabadság tér hangulatához. A MÁV fúvós- zenekar jól összeszokott együttese Bencs Ferenc vezényletével a jó idő bekö- szöntével gyakran összegyűlik a téren. Nemcsak a karmester, a zenekar tagjainak arca is ismerős már a „törzshallgatók” előtt. Mert ilyenek is vannak, főleg az idősebb korosztályból. Jóval a kezdés előtt leülnek a pádokra, figyelik a rezesek elhelyezkedését, készülődését, a karmester figyelmeztető kopogását, felemelt pálcáját. Persze, figyelik, várják a zenekar szereplését a többiek is. A téren játszó gyerekek is, az arra siető felnőttek is, akik megállnak, hogy hallgassanak egy kis fúvós muzsikát. Mire a trombiták felharsannak, már összegyűlnek a hallgatók. Itt vannak újra a fúvósok. Igen, legutóbb már a nyarat köszönthették. AKAC ISTVÁN: IJgy mutattam A nem-kívánt látogatók akkor jönnek, amikor az embert elöntik a könnyek, — Hangos cimborákkal megrakott szekéren, reám zörgetett hajdani énem.., Ügy mutattam nekik ajtót, karóval, havas árokba buktak borral, lóval. — Ki a fénynél is gyorsabban száguld a Napnak, mi köze most már hozzájuk annak?! Megjelent a Jelenkor májusi száma Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal EMLÉKLAP pw.yy- - : * . Barczi Pál rézkarca jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A lap élén Bertha Bulcsúnak Takács Imre költővel készített interjúját olvashatjuk,. ehhez kapcsolódnak a Székesfehérváron élő költő új versei és Tüskés Tibor tanulmánya Takács Imre művészetéről. A lírai rovat- • ban emellett Károlyi Amy. Pék Pál, Simor András, Sólymos Ida, Vasvári István és Toldalagi Pál költeményei szerepelnek, Külön köszönti a folyóirat új verseinek bemutatásával, illetve tanulmányával a 75 éves Lovász Pált és Várko- nyi Nándort. A szépprózai rovat Czakó Gábor és László Anna elbeszélését, valamint Thiery Árpád pályadíjnyertes regényének új részletét tartalmazza. A tanulmányok közül figyelmet érdemel P. Bres- tyánszky Ilona írása a- dél- dunántúli text ilművészekről; ehhez az íráshoz kapcsolódik a szám képanyaga is. Futaky Majna pécsi színházi jegyzete az Ördögök és az új Híves-dráma előadásáról számol be. A kritikai írások közül kiemelkedik Pomogáts Béla elemzése Pákolitz István költészetéről, Jel című válogatott verskötete megjelenése alkalmából.
