Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

1971. április 4., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A Hazafias Népfront Somogy megyei és a Kaposvári váro­si Bizottsága április 2-án tartotta meg Kaposvárott az or­szág első választási nagygyűlését, melynek szónoka Loson­cai Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a megye 12. számú vá­lasztókerületének, a barcsi járásnak jelöltje volt. Képün­kön: Losonczi Pál beszédét tartja Rózsa Ferenc j díjasok A kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke hazánk felszabadulásának 2ü. évfor­dulója alkalmából, kiemel­kedő újságírói és közéleti te­vékenységük elismeréséül a Rózsa Ferenc-díj I. fokozatát adományozta Barcs Sándor­nak. a Magyar Távirati Iro­da vezérigazgatójának, Né­meti Imrének, a Nők Lapja főszerkesztőjének, dr. Szabó Lászlónak, a Népszabdság rovatvezető-helyettesének. A Rózsa Ferenc-díj II. fo­kozatában részesült Mikes ' György, a Ludas Matyi ol­vasószerkesztője, Tábori András, a Magyar Hírlap szerkesztő bizottságának tag­ja, Vitray Tamás, a Magyar Televízió főmunkatársa. Dísziiimepség a Miskolci Nemzeti Színházban (Folytatás az 1. oldalról) cs cementtermelésének közel e6yötödét. Mezőgazdaságunk fejlődé­sében forradalmat jelentett a földreform. Megyénkben, hiely az ország összterületé- nsk 7,6 százalékával, ter­mőföldterületének pedig 7,7 százalékával rendelkezik, a mezőgazdaság szocialista szektorának aránya 92,6 szá­zalék és bár a termelőszö- vetkezetek 57 százaléka mos­toha körülmények között Gazdálkodik, eredményeik e6yre biztatóbbak. Jelentős esemény Lesz Az ünnepi szónok ezután az internacionalizmusról szólva így folytatta: — Ha­zánk felszabadulásának tör­ténelmi dátuma arra is fi­gyelmeztet bennünket, hogy eGy nép szabadsága, egy hemzet függetlensége min- ms összefügg más népek, tr>ás nemzetek szabadságá­ul, függetlenségével. Külö­nösen így van ez korunk- ösn, amikor a haladás és a ,eakció erői nemzetközi mé­rtekben csapnak össze és mzdenek a társadalmi, gaz- dasági, politikai élet: minden frontján. Népünk jól tudja. n°gy valamennyi nép sza­badsága, fölemelkedése csak ‘g.V_ biztosítható, ha a külön­°ző nemzetek munkásai. Parasztjai a péphez liű ér- tclmiségiek és mindazok, ^kiknek kedves a béke. a demokrácia, a nemzeti füg­getlenség és a szocializmus 'Sye, összefognak. Ezért mi, Kommunisták a haza, s a h|P „ hgyét sohasem tekint- j.nt.Hik függetlennek a mun- üsosztály nagy nemzetközi 1'lékéitől és küzdelmeitől. — Politikai életünk jelen­tős eseménye lesz a néhány hét múlva sorra kerülő or­szággyűlési képviselő- és ta. nácstagválasztások. Az ál­talános, egyenlő és titkos vá­lasztási jog nálunk a népi demokratikus rendszer vív­mánya, a szocialista demok­rácia továbbfejlesztése. A vá­lasztás jó alkalom arra is. hogy visszapillantsunk az eltelt négy év munkájára, eredményeire. A meghirde­tett programot teljesítettük: dolgozó népünk nagyot lé­pett előre a gazdasági és tár­sadalmi fejlődés, a felemel­kedés útján, s fejlődésünk­kel, gazdasági előrehaladá­sunkkal arányosan emelke­dett életszínvonalunk, to­vább javultak életkörülmé­nyeink. A fejlődésben ben­ne van valamennyi ország- gyűlési képviselőnk, a me­gyei, járási és a községi ta­nácstagok áldozatos, lelkiis­meretes munkája. Az új vá­lasztásoktól az eddigi poli­tika megerősítését kérjük, annak a programnak elfoga­dását és megerősítését, amely dolgozó népünk és megyénk dolgozóinak további felemel­kedését szolgálja — mondot­ta dr. Ladányi József, majd beszéde végén utalt az SZKP XXIV. kongresszusára. — Számunkra, a szocialista tá­borba tartozó, a szocializ­mus magasabb színvonalon történő építésének céljait maga elé tűző Magyarország dolgozói számára különös je­lentősége van az SZKP XXIV. kongresszusán el­hangzó és elhangzott javas­latoknak, célkitűzéseknek, hisz szoros és megbontha­tatlan szövetségünk a Szov­jetunióval, az egyenlőség és kölcsönösség alapján kiala­kult és mind termékenyeb­bé váló együttműködésünk az élet szinte minden terü­letén egyik feltétele, alap­pillére országépítő terveink megvalósulásának. Ügy ünnepelünk igazán Dr. Ladányi József ünne­pi beszédét ezekkel a sza­vakkal fejezte be: — 1945. április 4-re emlékezve úgy ünnepelünk igazán, ha min­den energiánkkal, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a huszonhat éve el­nyert lehetőséget népünk, országunk életének felvirá­goztatására, jólétünk, gazda­godásunk biztosítására hasz­náljuk fel. Ez a munka ad­hatja meg felszabadulásunk ünnepének Jegigazibb értel­mét, méltó tartalmát, s ez jelenti majd e történelmi dátum maradandóságát, rangját jövő nemzedékünk­nek is. * A Miskolci Nemzeti Szín­házban rendezett felszabadu­lási díszünnepség második részében színvonalas művé­szi műsort adott a Miskolci Szimfonikus Zenekar, mely­ben közreműködtek a szín­ház művészei is. ÁPRILIS S zép hónap az április. Tavaszi hó­nap és bár félig a március is az, de április már tényleg az élet megújulását, a természet igazi ébredését hozza. Voltaképpen nem szükségszeni összeesés, hogy orszá­gunk, hazánk, népünk felszabadulása is ebben a szép tavaszi hónapban lett végle­ges. Így történt a hadiesemények tempója miatt, amely ha gyorsabb, akkor március­ban, ha lassúbb, akkor esetleg májusban volna legnagyobb nemzeti ünnepünk. De áprilisban van, a tavaszi hónap ne­gyedik napján, és ez a dátum már a csa­ládi ünnepek meghittségével köszönt ránk esztendőről esztendőre. Hallani is a kifo­gásokat az idén, hogy a naptár rendje miatt ez a nagy nemzeti ünnep története­sen vasárnapra esik, dehát ilyesmi előfor­dul, mit lehet tenni: tudomásul kell venni. Hagyomány már április negyediké, ha új­kori hagyomány is. És ezzel kapcsolatban eszébe jut az embernek egy jóval régebbi hagyomány. Sárgult lapu kalendáriumot lapozgatva, kiderül, hogy egykor a hónapokat máskép­pen is számon tartották. Így például ápri­list Szent György hónapjaként emlegették. Mégpedig azért, mert ebben a hónapban van György napja, amelytől az ország déli részén az igazi tavaszkezdetet, a jó idő al- . landósulását számítják. A szegedi gyermek­mondóka szerint: „Süss föl nap. Szent György nap, kertünk alatt egy kisbárány majd mögfagy.” Az általánosabb a Szent György napjára mégsem ez a hiedelem, hanem egy nagyon is valóságos hagyomány. Mindenütt az or­szágban ezen a napon szegődtek el a sze­gények urasági szolgálatba, házi vagy gaz­dasági munkásnak, béresnek, inasnak, ju­hásznál!, kocsisnak, napszámosnak, som­másnak. Erre városi ember már aligha emlékszik, falun is csali az idősebbek. Pe­dig hányszor lehetett hallani anodem étter­mekben is dalosabb kedvű borozó vendé­gektől, hogy „beszegődtem Tarnócára boj­tárnak”. Ugyan kinek jut eszébe, hogy ennek a nótának a második strófája így szól: „Szent György napján jönnek értem szekérrel, felrakom a tulipános ládámat, furulyámat, subámat.” A fiatal nemzedék már csak az irodalomból — Szabó Páltól, Veres Pétertől — tudja, hogy a szegődmény rendszerint nagyon sovány volt, egy kis pénz, egy kis gabona, tüzelő, bizony meg­élni belőle eléggé bajos volt. És legfőkép­pen azért volt szomorú ez a Szent György napi elszegődés, mert akárhogyan is néz­zük. szolgasággal járt. Szolgálni kellett az uraságot és ez gyakran megtörte a gerincet, megalázta a férfit, nőt abban, ami pedig mindannyiunknak a legdrágább: az emberi méltóságban. A’ zon a tavaszon, huszonhat eszten­dővel ezelőtt, a fegyverekkel beköszöntő április volt az első, amelyen a szegényparasztok már nem szolgaságra szegődtek. Nem jött az urasági szekér, hanem a falusi prole­tárok mentek az urasági földekre, hogy szét­osszák maguk között évezredes jussukat. A szép tavaszban, a „fényes szelek” tiszta levegőjében az ország minden táján új mezsgyekarók kerültek a földbe, megkez­dődött a nagy történelmi igazságtétel, a földreform. Bizony, mindez régen volt, azóta új ge­nerációk születtek és nőttek fel, majd vál­tak felnőtt fejjel gondolkodó és dolgozó állampolgárokká. Manapság mások az örö­mök és a gondok, más az élet: talán kevés­bé romantikus, inkább nyugodtabb és min­den tekintetben kedvező az alkotó munká­hoz. Alikor a jelszó az volt, hogy harc a demokratikus Magyarországért. Ma az, hogy munka, jobb és felelősebb munka a szocialista Magyarországért. Történelmünk mélypont járói, a második világháború vég­napjainak időszakától időben messze, or- szágépitésben, gazdasági, társadalmi, politi­kai értelemben magas szintre jutottunk. Elégedettek mégsem vagyunk, nem is lehe­tünk, mert nemezti programunkban a még magasabb szint elérése szerepel. nemzeti programot lakosságunk cselekvőén helyesli; ezt bizonyí­totta tettekkel és hitet tesz mel­lette április 25-én is, amikor — egy nappal Szent György nap után — minden bizonnyal ismét a szabadság, a szocializmus ügyéhez szegődik el, megújít­va bizalmát új hagyományaink iránt. Felszabadulásunk évfordulója alkalmából Ünnepség, Sietések átadása a megyei tanácson Tegnap, április 3-án déli 12 órakor Miskolcon, a me­gyei tanács házának díszter­mében ünnepélyesen megem­lékeztek hazánk felszabadu­lásának 26. évfordulójáról. Ez alkalommal került sor az Elnöki Tanács által adomá­nyozott Munkaérdemrenú- fokozatok, valamint több miniszteri kitüntetés átadá­sára is. Részt vett az ünnepélyes aktuson dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei Ünnepség ífsdon Koszorúzás a Hősök terén Eseménydús volt április 3. tenepi programja Özdon. ■ Ózdi Kohászati Üzemek ^ozponti karbantartó üze- ri -<jne!í rendezésében tegnap elelőtt 10 órakor, felszaba- .Wásunk 26. éve címmel ki- ojhtás nyílt a Liszt Ferenc Művelődési Központban. A ^állítást Bokor Sándor,, a Karbantartó gyárrészleg KISZ .sucstitkára nyitótta meg. .követően, délután 14 J’akor a város és az üzem Jirsadalmi, politikai szervei­ül vezetői és a fegyveres -l olt képviselői megkoszorúz- i „ a Hl. kerületi szovjet nősök síremlékét, majd dél- h 1 17 órákor az új Felsza- adulas téren rendeztek ko- oruzási ünnepséget, melyet követően sor került az új KISZ-tagok fogadalomtélele- re. Este 6 órai kezdettel ha­zánk felszabadulásának 26 évfordulója alkalmából dísz­ünnepséget rendeztek a Liszt Ferenc Művelődési Közponi színháztermében. Ünnepi be. szedet dr. Lovas Lajos, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának osztályvezetője mondott. Ezt követően Ju­hász György, az Ózdi városi Pártbizottság első titkára köszöntötte felszabadulásunk alkalmából a kitüntetett dol­gozókat.. A díszünnepséget követően Az ember tragé­diája című színművet mu­tatták be, az Állami Déryné Színház előadásában. Hazánk felszabadulásának 26. évfordulója tiszteletére szerte az országban ünnepségsoro­zat kezdődött. Miskolcon megkoszorúzták a szovjet hősök emlékműveit. Szombaton dél­előtt 10 órakor a megyei, a járási és a városi pártbizottságok, a megyei, a járási, a vá­rosi tanácsok, a fegyveres testületek, a szakszervezet, a KISZ és a népfront vezetői he­lyezték cl a hála és, megemlékezés koszorúit Miskolcon, a Hősök terén levő emlékmű ta­lapzatán. Képünkön: a pártbizottságok első titkárai a koszorúzás! ünnepségen pártbizottság első titkára, dr. Ladányi József, a megyei ta­nács vb-ekiöke, Tóth József, az SZMT vezető titkára. Az elmúlt huszonhat esztendő eredményeit, hazánk e tör­ténelmi dátumának jelentő­ségét Bárczi Bélai a megyei lanács vb-elnökhelyettese méltatta rövid, ünnepi meg­emlékezésben. Ezután került sor a kitüntetések átadására. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaér­demrend arany fokozatát adományozta dr. B,ohá.cs Gyulának, a megyei lanács vb igazgatási osztálya veze­tőjének. Ugyancsak tegnap délben adták át a tanácsi munká­ban. a társadalmi és a gaz­dasági élet különböző terü­letein példamutatóan helyt­álló dolgozóknak a minisz­teri kitüntetéseket, és a ta­nácsi kiváló dolgozó kitün­tetést. Valamennyi kitüntetést di\ Ladányi József, a megyei ta­nács vb-elnöke nyújtotta át. * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 26. évfordulója al­kalmából. eredményes mun­kájuk elismeréséül Papp Józsefnek, a tiszakészi Tisza- menti Tsz elnökének, Simkó Istvánnak, az Ózdi Kohászati Üzemek előhengerész szocia­lista brigádvezetőjének, va­lamint Síigár Andornak, az Északmagyarországi RÖVI- KÖT igazgatójának ugyan­csak a Munkaérd cmr end arany fokozata kitüntetést adományozta. Borsodból har­minckilencen a Munka ér­demrend, ezüst fokozatát. negyvennyolcán pedig a Munkaérdemrend bronz fo­kozatát vették át az évfordu­ló alkalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents