Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
y eSZAK-MftGYARORSZAG 4 1§yL optrSJts 4L, wsfsésw*sp Láthatatlan művészet Borsodi táj Mmt ismeretes, s ahogyan lapunkban is beszámoltunk róla, ar elmúlt héten március 24-e és 27-e között tartották meg Debrecenben o Vili. szinkronszemlét. Azóta mar ismert a szemle eredménye, illetve a dijak odaítélése, néhány gondolatot azonban érdemes feljegyeznünk a szemle egészéről, s az ott vitatott kérdésekről. A szinkronszemle tulajdonképpen számadás. Egy művészeti ágazat egy esztendei, munkájának a számvetése. Hazánkban 20 esztendeje készít szinkronokat a Pannónia Filmstúdió, s eddig közel kétezer filmet „ültetett át” mag^ar nyelvre, ennyit tett hozzáférhetővé minden magyarul értő néző számára. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a szinkron- gyár munkája, és csak egész műsort betöltő játékfilmből mintegy 180—200 film jutott egy esztendőre. Ez a szám a jövőben növekedni fog, mert a televízió második csatornájának belépése újabb filmigényekkel jelentkezik, ami- • két nagyrészt külföldi alkotásokkal fognak kielégíteni, azokat pedig szinkronizálni kell, hiszen a televízió képernyőjén jóformán már elképzelhetetlen a szinkronizálás nélküli, feliratos külföldi film. Számvetés a szemle — mondottuk. Ugyanakkor a szemlére került filmek jegy- aékét áttekintve mindjárt szembetűnni egy ellentmondás. Nevezetesen az, hogy et szemlére kerülés meglehetősen esetleges, Így es. mezőny zagyon tarka, meet előzsüri nélkül, a rendező nevezési szándékától függően lesz szesnlefiímmé egy-egy alkotás, illetve marad távol az összehasonlítás versenyt jelentő alkalomtól. Ezek szerint a szemle filmjei nem képviselhetik a szinkrontermés egészét, de a bemutatásuk kapcsán kialakuló vita, a szemle sok-sok szűkebb körű megbeszélése jó alkálimul szolgál átfogó kérdések felvetésére, a helyzetkép felvázolására. A szinkron szerepéről érdemes ismételten feljegyezni, hogy hozzáférhetővé teszi a világ filmtermését a magyar nézők millióinak számára, hiszen a mozgó képre és a villanó feliratokra figyelni nehéz, nem is beszélve arról, hogy a felirat a film szövegének csak töredékét képes érzékeltetni, megközelítőleg sem tudja azt visszaadni. így, bátran állíthatjuk, hogy az idegen nyelvű film a közönség nagy tömegei számára elsősorban a szinkronizálás segítségével lesz élvezhető közkincs. Más oldalról a szinikronizálás teszi lehetővé, hogy a magyar filmművészetet és azon keresztül a magyar életet a külföldi nézők megismerhessék, hiszen nemcsak mi szinkronizáljuk a hozánk érkező idegen nyelvű alkotásokat, hanem fordítva, a mieinket is nagy többségben szinkronizálva juttatják el a 'külföldi nézőkhöz. Különösen nagy szerepe van a szinkronizálásnak azokban az országokban, ahol az olvasókészség meglehetősen alacsony, példáit! egyes dél- amerikai és afrikai államokban,, mert ott a feliratos film végleg nem találhat megfelelő fogadtatásra. A láthatatlan művészéi, a filmek műfordítása így válik tömegekre ható erővé, így teszi a filmet idegen nyelvű milliók számára is hozáfér- hetővé. Á szinkronizálás kérdése sokfelé foglalkoztatja a filmszakma szakembereit, és az alkotókat. A nagy többség a film mind nagyobb embertömegekre hatásának segítő eszközét látja benne, akadnak azonban ellenzők. baloldali túlzásokba esők, akik egyenesen a film nemzeti értékeinek semmibe vevését látják a fogadó ország nyelvére történő átültetésben. Ezek elsősorban ál- baloldali nyugati értelmiségi csoportok körében jelentkező vélemények. Egy vitacikkben, pl. megjelent az a kitétel, hogy „a szinkronizált film kereskedelmi fogyasztási cikk, politikai tevékenység a cenzúra megkönnyítésére, lustaság és a felelősség vállalásának hiánya. A felelősség vállalása viszont harcot jelent, harcot a szinkronizálás ellen nyíltan és totálisan.” Természetesen ezt az álláspontot nem oszthatjuk, mint ahogy azt sem, amely a szinkronizálás és feliratozás ellen egyaránt tiltakozik, s ezzel egy-egy filmet mindenkor csak a film nyelvét értők szűk köre számára tesz hozzáférhetővé. Magyarországon — nagyon helyesen — polgárjogot nyert a filmek szinkronizálása a mozikban és a televízióban egyaránt, és lényegében már az sem vitatéma, hogy a szinkron ront vagy javít a filmen. Sokan azt mondják erre is-is. A filmszakma emberei sok példát tudnak említeni arra, hogy egy-egy jólsikerült szinkron mennyire emelte egy középszerű film értekét; fordított esetben kevesebb példa található. Szorosan, kapcsolódik éhhez a gondolatkörhöz a színészek, illetve a szinkronizálásnál alkalmazott művészek gondja. Egyik felszólaló elmondta, s a debreceni vita referátumában is szerepelt, hogy igen-igen szűk azoknak a színészeknek a köre, akik rendszeresen szinkronizálnak. Egy kimutatás szerint mindössze 136 olyan színészt lehet az országban felmutatni, aki évente átlagosan 20—30 szinkronnapot meghaladó időtartamban részt vesz ebben a munkában, s ez magában hordja azt a veszélyt, hogy a túlzottan gyakran hallott hangokat a néző csakhamar azonosítja, s tudatában nem a vásznon látott szereplő, hanem a láthatatlan művész jólismert hangja alapján maga a magyar színész azonosul. S mivel igein gyakran találkozik ugyanazzal a hanggal, illetve ugyanazzal az azonosulással, ez már helyenként káros tünet. A vitát általában a szinészközpontúság jellemezte, nagyon helyesen hangsúlyozva azt, hogy a sokféle technikai és egyéb adottság mellett a legfőbb tényező a színész, aki beleéli magát egy már másvalaki által eljátszott szerepbe, s hangját kölcsönözve új életet ad a szerepnek, illetve figurának. Sajnos Magyarországán nemcsak szűk az állandó szinkronszínészek száma, hanem az utánpótlás biztosítása is nehézkes. (Egyik felszólaló megjegyezte, hogy a magyar színművészeti főiskolások 40 év előtti stílusú vizsgaelőadá- sokikal adnak számot felkészültségükről, s ez kevés válogatási lehetőséget jelent a szinkronrendezőknék.) A legfontosabb, legsürgősebben megoldandó gondja amagyar stínfcronművésaetnék tehát a színészkérdés. Xgesi sokoldalú volt s. debreceni szinlcronszemle vitája. A számvetés legalábbis, ami a bemutatott filmeket illeti, mint írtuk, nem lehetett teljes, ffl polémiáJc azonban gazdagon vetették fel a további szerteágazó vitákat követelő témákat. E viták — mint él is hangzott Debrecenben — majd Budapesten különböző fórumokon és a tapasztalataikat hasznosítva a műtermekben folytatódik. Az eredményeket meg majd a közönség mérheti le a mozikban, az ezután készülő szinkronfiimek megtekintésekor. Benedek Miklós (Mácsady Béla munkája) Kitüntetések Hazánk fékaabadnitósásstik 26. évfordulója alkalmából kitüntető okleveleket adtak át tegnap délután a miskolci Semmelweis Kórház Rendelőintézet orvosainak, asz- szisztenseinek. vöröskereszteseinek. Oklevelet kapott Simon Lászlóné vöröskeresztes titkár, dr. Galambos László igazgató főorvos, dr. Fedor József rendelőintézeti igazgató főorvos, dr. Majoros Katalin főorvos, dr. dementis Éva főorvos, dr. Matolay Tamás főorvos, Gál Albertné vezető asszisztens és Füvest Frederika asszisztens. Dr. Szabó István, a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetője köszönte meg a kitüntetettek munkáját, akiket ezután pénzjutalomban részesítettek. A példák egyike Hárommillió a kulturális és szociális alapon Azok az emberek, akik a tsz- ek kulturális és szociális alapjának felhasznál ásd módját, mikéntjét vizsga Igát ják, a saentistvání termelőszövetkezetet a jó példálc között említették. Szentistvánon azonban az előzetes tájékozódás hiányában ds már az első percekben nyilvánvalóvá vált volna, hová is helyezzük e fektatetbess. a tsz-t. Nem lehet véletlen ugyanis, hogy Antal Simon tsz-elnök egy fáradságos, nehéz nap végén — bár egyáltalán nem a befejezése után — is rögtön időt szakított a témára, és az sena lehet véletlen, hogy az adatokat, a tételeket „kapásból” sorolta, anélkül, hogy bárhomnan is segédanyagot kéme. Énekkar, kirándulás, üdülés Anélkül, sorrendre, hogy vagy fontossági teljességre törekednénk a tételeket illetően, hadd álljon itt néhány, már sokait által ismert tény. A tsz két éve Balatonzamár- diban égy kisebb üdülőt vásárolt, melyet körülbelül félmillió forintért felújítva, berendezve jól ki is használ. Az ott üdülő tsz- dolgozóknak: a szövetkezet az utazást is biztosítja, lényegében az üdülés Togyenes. (Az étkezésért fizetnék napi négy forintot.) Tavaly vásároltak egy Ikarusz autóbuszt, most már a tsz dolgozói ezzel járnak a messzebb levő földekre, de ezzel fúrnák krrándulm, üdülni, ezzel mennék a gyógy- fürdőikbe, vagy éppen a miskolci színházba. Mert mindez rendszeresen szerepel a tsz évi programjában. Mint a vegyes érmékkar fenntartása, támogatása is. A kórus évente negyvenezer forintot kap. Az idén például szép, új egyenruhával látják el a kórus tagjait, mert azt akarják, hogy küllemre is csinos, mutatós legyen a szentistváni tsz énekkara Megnyílt Basilides Sándor kiállítása Üjabb, bizonyára nagy közönséget vonzó kiállítás nyílt tegnap, március 3-án a Miskolci Galériában: a termeket Basilides Sándor festőművész alkotásai díszítik. A tárlatot dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg. Bevezetőjében utalt a Basilides családnak a magyar művészetben elfoglalt kiemelkedő helyére, majd Basilides Sándor festőművész életéről, munkásságáról szólt. Mértékkel, tartózkodással, hiszen a négy és fél évtizedes alkotói munka nem teszi szükségessé a különösebb részletezést. Inkább csak utalt azokra a körülmények, re, amelyek formálták, és azokra a vonásokra, melyek leginkább jellemzik ezt a munkát. Elmondotta, hogy Basilides Sándor a magyar képzőművészet rendkívül zaklatott idején vált festővé. A zaklatott időkben azonban sohsem engedte magát sodortatni a különböző divatos, moderneskedő áramlatokkal, mindenkor ragaszkodott a mesterség szabályaihoz. Az előzményeket azonban sohsem vette át kritikátlanul, maradéktalanul, hanem továbbfejlesztve. Vallotta mindig is, hogy a festő korának lelkiismerete, akinek az élet tényeit szigorúan figyelembe kell vennie és eszerint tenni munkáját Kiállt a szegények világa mellett, sorozata is készült e tárgykörben, és nagyon szereti a természetet, a bennünket ölelő világ szépségeit — mindez megfelelően tükröződik a Galériában most megnyílt gyűjteményes kiállításon. Basilides Sándor kiállítása április 25-ig tekinthető meg. Új klub az Ifjúsági Házban Hétfőn délután lesz az LKM Ifjúsági Háza új klubjának alakuló összejövetele. Az igények szerint legalább félszáz jelentkező kapja meg a tagsági jogot, s veheti fel magnószalagra rendszeresen a legújabb slágereket, beat- számokat a magnósok klubjában. .Könyvek, újságok, szakképzés A tsz vezetői sokat adnak arra, hogy a tagok minél többet lássanak, tapasztaljanak, minél jobban bővítsék ismeretkörüket. Egyebek között ezt a célt is szolgálják a kirándulások. az országjárások, sőt külország jár ások (tavaly néhányan az NDK-ban is voltak), de ezt a célt segítik a könyvek, a folyóiratok, az újságok is. DEMÉNY OTTO ÁPRILISI Almából ebreii, nyújtózik a föld, arany színekben tündököl a domb A puha hantok napos oldalon smaragd fű sarjad, fejét emeli. Kék vizekre úsztatja új hajóit az égbenyúlő, kócos - almaág, s a halmok mögül surranó meleg szél megborzolja a tócsák tetejét. Miért, hogy az évszakok fordulása a tél s tavasz közt legizgalmasabb? Hogy most robban minden fölgyűlt remeny és arcunkat pirosra tüzeli, hogy most gyógyul leggyorsabban a seb elsimulnak a homlok ráncai, s tunyaságából kimozdul az ember a szabadságból mélyet lélegezve. Mért hoz a tavasz forradalmakat, ünnepi kedvet, fölszabadulást? Hogy tán az ember is része legyen a természetben izzó változásnak, s amint a földben megindul a mag — ideje jöttén hajtani akar — puszlíthatatlan reményeivel példái mutasson ő is lelkesen? És nyers ágakból karókat hegyezzen s kitűzze földjét jog és juss szerint, hogy elfoglalja műhelyét s becézve szerethesse érzékeny gépeit, s hogy versre legyen kedve és zenére örömötadó boldog szerelemre, s a legridegebb télidő után is hinni tudjon a legszebb változásban. Jelenleg csak a tsz megrendelésében ötvennél több különböző újság, folyóirat, köztük számos szakmai folyóirat jár a szövetkezetbe. A könyvtár gyarapítására évente háromezer forintot biztosítanak. Tavaly 18 embernek tették lehetővé a szakmai továbbképzést az arra megfelelő tanfolyamon. Diákok, fiatalok, öregek Az öregek napközijében, élő emberekről a tsz sohasem feledkezik: meg. Mi magunk; is tudósítottunk már azokról a bensőséges ünnepségekről, melyeket a tsz évente többször is rendez számukra. Ajándékokat is adnak ilyenkor az idős embereknek, legutóbb például az asszonyok egy-egy kendőt kaptak. Ugyancsak ide kíváfikozáfc annak elmondása, hogy a tsz. betegjei sem éreznek különösebb keresetkiesést betegségük idején. Az alapból ugyanis a szövetkezet minden betegnek az előző évben bedolgozott munkanapok arányában juttat részesedést. (Tavaly egymillió 600 ezer forintot fizettek ki ily módon.) A fiatalok ugyancsak érzik a tsz erejét, segítőkészségét. A tsz 15 KISZ-fiatalnak biztosította a bálatoni üdülést, akik viszont cserében társadalmi munkát vállaltak az éoülő kenyérüzemnél. Az úttörők tízezer forint támogatást kannak, de rendszeres anyaei támogatásban részedül az óvoda, a sportkör, az önkéntes tűzoltóság is. Újdonság — mármint a tsz-ben — a középiskolai ösztöndíj. Köztudott, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatására a X. pártkongresszus határozatot hozott. A szentistváni tsz két dolgozója gyermekének juttatott ösz- töndíjat- Az egyik diák a me- zőkövesdi, a másik a sátoraljaújhelyi gimnáziumban fanul. A tények felsorolása mindenképp száraz. De azok, akik látják, érzékelik belőle a valót, feltétlenül észre veszik azt a törekvést, melynek révén a szentistváni szövetkezet valóban a jó példái- közé tartozik. Hiszen az eddigiekből is kitűnik: bőségesen van helye a tsz kulturális és szociális alapjának, el lehet költeni a célnak megfelelően, úgy egyébként, ahogyan azt a tsz kulturális bizottsága javasolja. Valószínűleg meg nagyobb összeget is fel tudnának a kellő módon használni, amire egyébként mód is nyílik. A tsz ugyanis az idén hárommillió forintra emelte az alapot. Priska Tibor .
