Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. április 29., csütörtök Mától vetítik: ZABRISK POINT Antonioni Amerikában készített filmje *mm Mark, a film férfi hőse Los Angelesben, a „Hirdetések városában” A FILM UTOLSÖ, apokalip­tikus kockáin a női fősze­replő megundorodva hagyja el a modern Szodomának is beillő, sivatagban oázist je­lentő luxushotelt, egy telek­spekulációs társaság tárgya­lásainak színhelyét, s gondo­latban Jelrobbantja azt. Az atombomba gombájára emlé­keztető láng- és füstgomoly helyreállíthatatlanul szétve­ri a hazug világot, s a lány gondolatában egyre ismétlő­dő detonációk újra, meg új­ra pusztítják azt a világot, azt a társadalmat, ahonnan ez a lány csalódottan, de fel­nyíló szemmel távozott! A lány szemét egy fiú nyi­totta fel. Vagy inkább a fiú oktalan halála. -A fiú, aki az amerikai fogyasztói társada­lom — meg kicsit önmaga szertelensége — áldozata lett. Dokumen t u mfil mek re em­lékeztető kockákkal kezdő­dik Antonioni Amerikában készített filmje. Fekete és fe­hér diákok vitáznak szenve­délyesen egy diákgyülésen. Vannak közöttük elszánt for­radalmárok, s akadnak, akiknek a forradalmiság csak kaland. Vannak, akik a fasizálódással akarnak szembeszállni, s van, aki ta­lán csak az ottani jóléttel akar ingericedni. A fiatal Markot, akiről nem tudjuk, eredetileg mi hozta a forra­dalmár fiatalok közé, s azt sem tudjuk róla, honnan jött, met mutatnak be a premier­mozik. Az NDK-ban ké­szült A KÖVETEK NEM GYILKOLNAK című bűnügyi film. Sajnos, saját kategóriáján belül sem tartozik a jobbak közé. A színhely Portugália, ahol egy nyugatnémet érdekelt­ségű vegyiüzemben pusztító mérgeket gyártanak a dél- vietoamialc részére. Érmek az üzemnek, illetve az ez­zel kapcsolatos gyilkosság­sorozatnak a felderítésére vállalkozik egy bizonyos Weber nevű nyomozó, s ezt a nyomozást követhetjük nyomom Azt sem lehet mon­dani, hogy a film a hasonló krímiit kitaposott ösvényén halad, mert logikai fordula­tai nem mindig követhetők, szálai szerteágazók, a végső barátainak rendőri megkín- zása ébreszti rá: tennie kell valamit. S tesz. Egy diák- tüntetésen rálő egy rendőrre. Lehet, hogy ő a gyilkos, le­het, hogy nem, mert többen lőttek. Mark menekül. Egv magánrepülőtérről gépet lop, azzal hagyja el Los Angelest. Egy telekspekulációs tár­saság sivatagi területeket akar felparcellázni és kiáru­sítani. Üzleti tárgyalásra egy távoli, a sivatagban levő luxushotelbe kell menniük, de a főnök titkárnője késik. A titkárnő különkocsival tart keresztül a sivatagon. A minden emberi kultúrá­tól távoli környezetben, a társadalomból kiszakítoittan találkozik össze a lázadó, menekülő fiú, meg a világ és a társadalom gondjaival mitsem törődő, jómódban élő, fiatal titkárnő-szerető. Elérkeznek a Zabriskie Point nevű helyre, messze környék legmagasabb és legkietlenebb pontjára, ahol még növény­zet sincsen, csak holdbéli tá­jakra emlékeztető őskori kö­vületek. Ebben a magány­ban talál egymásra a két fiatal. Egészen rövid idő alatt mindent megtudnak egymásról, amit tudni akar­nak. A lány marihuanas ci­garettát szív, így próbál vi­lágából menekülni, a fiú — mint láttuk — forrófejű lá­zadással, megalapozatlan ter­rorral. Mindketten menekül­nek valamitől, s ez egymás­hoz láncolja őket. Szerelmük kifejlés azonban a meglepe­tés erejével hat. Végignézni azonban meglehetősen fá­rasztó, s a műfaj nagy ked­velőjének kell lenni ahhoz, hogy ez a mű szórakozást je­lentsen. Román filmalkotók készí­tették a KANÁRI ÉS A HÓVIHAR című filmdrámát. Kanári egy illegális kommunista fe­dőneve, aki 1D33 telén Ro­mániában pártfeladat teljesí­tésére érkezik egy kis tele­pülésre, s míg kapcsolatára vár a fagyos télben, végig­gondolja addigi életét, párt­munkáját. Visszaemlékezésé­ben egy rövid, de nagyon tartalmas élet epizódjai vil­lannak fel, de a film túl­zottan vontatott, sémáktól i sem mentes, nehezen tudja lekötni a nézőt. (bm) í hamarosan beteljesedik, s úgy érzik, örömük, boldogsá­guk túlárad, abban emberek százainak és ezreinek kell osztoznia. Képzeletükben az egész néptelen tájék bené­pesül szerelmesekkel, de ha­mar a valóságra ébrednek. A lánynak folytatnia kell út­ját, a fiú pedig a repülőgé­pet próbálja visszavinni. Mi­előtt landolhatna, rendörgo- lyó éri, meghal. A lány ko­csijának rádióján hallja a halálhírt. És ekkor látja képzeletében, ekkor kívánja a világ pusztulását. Ennyi a filmtörténet. Ex- trémitása és mondandójának főbb vonalai már ebből ki­tapinthatok. Ez a mondani­való azonban nem egészen egyszerű. Az olasz Antonioni kétségtelenül a fiatalok mel­lett foglal állást. Rokon- szenwel jeleníti meg a fia­tal Markot, nincs elmarasz­taló szava egyetlen oktalan cselekedetéért sem, s ha­sonlóan nagy rokonszenwel ábrázolja Danát, a titkárnőt. Elítélő módon mutatja be a csupa reklám Los Angelest és társadalmát, a rendőrter­rort, ugyanakkor azonban nem világosak azok a célok, amelyekért pozitív hősei küzdenek, s mert a célok \ homályosak, egyes eszközök j alkalmazása sem fogadható el teljes meggyőződéssel. A í lázadás a lázadásért, és erő- j szak a meghatározatlan cél- | ért kapja meg ebben a film- ; ben az alkotói rókonszenvet, és a film végén jelentkező j apokaliptikus jóslat a luxus- | hotel és egyebek felrobbanó- j sáról azért is el borzaszt. J mert az előzmények anar- j chizmustól nem mentes töl­tése nemcsak a pusztulásra \ ítélendő, hanem a jó, az ér- j télces megsemmisülését is sej- j tetheli. ROPPANT FIGYELMET j kívánó, erős együttgondolko- | dást igénylő film. Néhány j nagyszerű részletmegoldása [ bizonyára hosszú ideig emlé- [ kezetes lesz a nézőknek, s ha ! társadalomítéletét erősen be- j folyásolbatta is, hogy bár j Carlo Ponti produceri segít- i ségével, de mégis a Metro | Goldwin-Mayer amerikai | filmvállalat gondozásában készült, kiemelkedően érté­kes filmalkotásnak kell te­kintenünk. Még akkor is, ha Antonioni korábbi filmjei — például a Vörös sivatag, Az éjszaka, Nagyítás — után határozottabb <js célratörőbb társadalmi állásfoglalást is vártunk. Ne feledjük: a film nemcsak Amerikáról szól, ha- j nem ott is készült. Benedek Miklós i A hét további filmjei A héten további két fit­Virrasztó Tompa László új műsora négy he­lyen — Miskolcon, Leninvárosban, Mezőcsóton és Sárospatakon — mutatta be Virrasztó cí­mű új műsorát Tompa Lász­ló előadóművész, aki ezzel az önálló irodalmi összeál­lításával sikeres sorozatban szerepel á budapesti Egye­temi Színpadon is. Tompa László korábbi felléptével méltán keltett igényes ér­deklődési új műsora iránt is. Lapunkban már méltattuk „Minálunk vannak fenyve­sek” című önálló estjét. Ak­kor Erdély sajátos kulturá­lis arculatát mutatta be, nagy hatású művek tükrében, avatott ismerőként. (Az elő­adó korábban a sepsiszent­györgyi Székely Színház művésze volt.) A választott irodalmi szövegek központi gondolata már akkor a kö­zösségért vállalt személyes felelősség volt. Mostani mű­sorában is ezt az eszmét terjeszti ki, tágabb határok között. A haza és az anyanyelv bonyolult kapcsolatáról val­lanak a megszólaltatott gon­dolkodók, írók, költők, új­ságírók. Széchenyitől a XIX —XX. századi klasszikuso­kon át Veres Péterig, Illyés Gyuláig, s napjaink sajtó­publicisztikájáig ér a mű­sor tartóíve, anyagába szer­vesen beépítve a földrajzi határainkon túl — közelebb, s távolabb — élő magyar írók műveit is. Az előadóművész szer­kesztői készségét most is külön elismerés illeti. Az idézett művek, részletek ki­egészítik, erősítik egymást. Meggyőznek arról, hogy amennyire ártalmas a bár- j miféle köntösben mutatkozó nacionalizmus, ugyanannyira kárt okozhat a hazafias ér- í zés semmibe vevése, a jelle- i met torzító kozmopolitizmus i eluralkodása a közgondolko- í dásban. A műsor érdeme, hogy felkelti a figyelmet a más országokban élő, alíkotó magj'ar írók iránt, akik —, ha olykor vitatkozva és vi- ; láthatóan is — igénylik- he- i I lyüket a jelenkori magyar irodalomban, s vállalják a más népek, nyelvek körében élő, magyarságukhoz ragasz­kodó emberek szolgálatát. Figyelmeztet arra is, hogy épp ezeknek az íróknak ér- t tékes közreműködésével töb­bet tehetne az itthoni, szo­MEGYÉNKBEN cialista haza a másutt élő. de számos rokoni, érzelmi szállal ide kötődők iránt. nem maga­mutogató fajta előadómű­vész. A művek szuggesztív gondolati közvetítésével akar halni. Tudatosan alázatos szolgálatot vúlJal a pódiu­mon, erős egyéni tehetségé­vel, árnyalatosán kifejező beszéd kul tű rá j ával. Berecz. .József TOMPA LÁSZLÓ Marx— Engels em lékmű Nincs még olyan ága a kép­zőművészetnek, amely körül oly sok vita kavarogna, mint a köz­téri szobrászat körül. Szükség­szerű ez, hiszen ellentétben a múzeumok és kiállítóbclyiségck falain látható táblaképekkel, vagy egy-egy intézet falára ke­rült faliképekkel, a köztéri szo­bor mindig, mindenkinek szeme előtt ; van, akarva, nem akarva találkozunk vele, alakítja min­dennapi környezetünket. A köz­téri szobor ezért már csak egy­szerű megléte, „ott van”-ja mi­att is provokatív: állásfoglalásra késztet. Vagy ha ezt nem teszi, akkor szükségképp hiányzik be­lőle valami, hiszen azért nem vesszük észre, mert nincs rajta semmi észrevenni való, olyany- nyira simulékony, hogy semmi­be vesszük, mint az egyszerű parki sétapadokat, vagy pedig olyannyira megunt plaszti­kai közhelyeket használ fel, oly szújbarágó szimbólumokat közöl, hogy nem tudja felkelteni az ér­deklődésünket. Márpedig a köz­téri szobor funkciója több en­nél. Persze, ha a köztéri szobor formarendje újszerű vagy az áb­rázolt személy értelmezése el­tér a szokványtól, gyakran ta­lálkozik a közvélemény egy ré­szének a meg nem értésével, sőt, néha szenvedélyes vitákat is éb­reszt. Elég Somogyi József ki­váló Szántó Kovács-emlékművé­re utalni: a körülötte dúló vita túlnőtt Hódmezővásárhely kere­tein, úgyszólván országos iigy- gyé lett. Lehet, hogy ez a sors vár Segesdi György most felál­lításra kerülő Marx és Engels emlékművére is, amely Budapes­ten, az MSZMP KB székhaza mellé, a Jászai Mari térre kerül, tehát ugyancsak nagyszámú „né­ző” szemlélheti nap-nap után; részévé válik a budapesti város­képnek. BOJCSUK .JÓZSEF ES IMRE GABOR REGßNYF NYOMÁN IRTA: CS. HORVÁTI TIBOR RAJZOLT* SEBOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents