Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

1971. április 29., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Gazdasági épületek 25 millióért A sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeteinek építői A csokoiátiégyártás hazájában Jó példák az együtt Nyolc esztendővel ezelőtt 6 termelőszövetkezet hozta létre a sátoraljaújhelyi járás tsz-einek közös építőipart vállalkozását. A cél az volt, hogy ezen az építőipari ka- pacilásban szegény terüle­ten is időben és szaksze­rűen kielégíthessék a mező- gazdasági nagyüzemek építé­si igényeit. Az első eszten­dőkben eléggé hullámzó volt a járási TÖVÁLL mun­kája, de az elmúlt évben végzett munkájukról már örömmel adhat számot Ka­rács Imre igazgató és Dakos Ferenc párttitkár. 1968-ban például még csak 10,8 millió forint érté­kű építési munkát végeztek a járás termelőszövetkezetei­ben, 1970-ben pedig a terve­zett 22 millió helyett már több. mint 25 millió forint értékűt. Az 1970-es esztendő szín­ié minden vonatkozásban fejlődést, fellendülést ho­zott a tsz-ek építőinek éle­tében. A vállalkozási alapí­tó 6 isz-hez további 12 nagyüzemi gazdaság csatla­kozott, A járási TÖVÁLL sok gondot vett le az épít­kezni akaró tsz-ek válláról. Gyorsabban készültek el a szükséges istállók, magtárak és különböző, más gazdasá­gi épületek. Az .elmúlt évi nagy építőanyáshiány elle­nére mintegy 3,6 millió £o­NAPI POSTÁNKBÓL m az luazsaqt Rudabányán is nagy gon­dot okoz a meglevő óvoda zsúfoltsága. Sok dolgozó anyán segítene egy új óvoda építése, avagy a jelenlegi bővítése. Ügy hallottuk, hogy erre már minden együtt van a pénz, a terv és a kivitelező. De miért nem kezdik meg az építkezést, amikor arról volt szó, hogy a belső munkálatokat még ez év elején elkezdik, de újabb határidő szerint a nyár közepére halasztották. Lehetséges, hogy talán még ősszel sem lesz nagyobb lét­számú az óvoda? A rudabányai dolgozó anyák * A fenti panasszal kapcso­latosan a következő tájékoz­tatást kaptuk a járási tanács­tól: A rudabányai napközi ott­honos óvoda tervét 1970. jú­nius 25-én elkészítették. A terv- és a költségvetés bir­tokában az érdekellek meg­szerezték az építési enge­délyt az I. fokú építési ható­ságtól, majd a kivitelezést az OÉÁ Vasérc Művek rudabá­nyai építő üzeménél meg­rendelték. Az építési szerző­dést 1970. december 4-én kö­tötték meg. A szerződés sze­rint a bővítés befejezésének határideje 1971. július 31. A bővítési munkák elvég­zéséhez szükséges terv és Költség biztosított. A panasz jogos. Az óvoda zsúfoltsága régi probléma. A késés és huzavona — véleményünk szerint — a két szerződő fél hibájának tudható be. Lopással «vanúsílollak... A Győri kapui lakótelepen, a Ságvári utcában nemrégi­ben új kis ÁBC-áruház nyílt, aminek szívből örültünk, mert ezentúl nem kell min­denért a város távolabb eső boltjaiba mennünk. A minap egy megjavított kávédarálót hoztam a szer­vizből, majd betértem az említett önkiszolgáló áruház­ba. Kiválasztottam és kosár­ba raktam a szükséges hol­mikat, majd a pénztárhoz mentem. Az áru átrakása közben egy bolti dolgozó és a boltvezető hozzám jött, és az­zal gyanúsítottak, hogy a táskámban levő kávédarálót a boltból loptam. Hiába mutattam, hogy a lcávédará- ló használt, hiszen _ a kés alatt kávémaradék is volt, bem hittek nekem. A bolt kellős közepén, a vásárlók gyűrűjében, a főnök elvet­te tőlem a kávédarálót, sze­mélyi igazolványommal együtt, és bevitt magával az irodába. Ilyen nyílt megszé­gyenítés után úgy rendelke­zett, hogy az egyik fiatal kiszolgáló kísérjen el laká­somra, és a tulajdonjogomat »gazoló papírokat vigyem vissza az üzletbe. Miután ezt megtettem, a boltvezető bo- osánatkérések közepette el­nézésemet kérte. De vajon elégtételül szolgálhat-e már nekem mindez, amikor isme­rős és ismeretlen vásálótár- saim előtt így megszégyení­tettek? Szénási Gézánc. Miskolc. 111., Szövő u. 25. i jótállás ellenére — használhatatlan Az elmúlt óv júliusában vásároltam egy lengyel gyárt­mányú Grunding ZK 120-as magnetofont. Kezdetben elég jól működött, bár nagyon keveset használtam. Ez év elejétől viszont többször volt javítóműhelyben, mint itthon. Két alkalommal Ede- lénybe, legutóbb pedig a miskolci szervizbe vittem, de ugyanolyan állapotban kap­tam vissza, amilyenbe bevit­tem. Miért vállalnak a ké­szülék eladásakor egyéves jótállást, ha a javítási felté­teleket, nem tudják biztosí­tani? Bréda Kiára nevelő, Rudabámya, József A. u. 3. rinttal még az eredeti ter­vet is sikerült túlteljesíte­nie a tsz-ek vállalkozásá­nak. Nyereségük is jól ala­kult. meghaladta a 2,8 mil­lió forintot. Ebből 1 millió ! 363 ezret fordíthattak a fej­lesztésre, 600 ezer forint volt a társult tsz-ek, 638 ezer a dolgozók részesedése, s ju­tott 100 ezer forint a szo­ciális-kulturális alapra, 150 ezer forint lakásépítési kői- ] csönre. A jó eredmények elsősor­ban a szocialista munka- verseny-mozgalom ki bonta- kozásának köszönhetők. A mintegy 150-es fizikai mun­káslétszámból 14 brigád 112 tagja tett különböző ver- senyvállalásokal. Sajnos, a munkaerőmozgás még eléggé nagy volt, de különböző in­tézkedéseket tettek, hogy ki­alakítsák és mc lár.htsák a törzsgárdái. Így például szakmunkásképző tan folya­mot indítottak, amelyre 28 segédmunkás jelentkezett. Több részlegük, így külö­nösen Molnár József dámó- ci, Berta István pácini. Da­kos Dezső karosai és Móricz Sándor lácacsékei brigádja végzett kiemelkedően jó munkát. Az idén némi gondot okoz, hogy csökkent a járás ter­melőszövetkezeteinek építési igénye. A járási TÖVÁLL szabad kapacitását azonban máris igyekeztek lekötni. Sárospatakon, a vállalkozás székhelyén elvállalták pél­dául 12 millió forint érték­ben 52 lakás és 4,7 millió forint értékben az állami gazdaság szociális létesítmé­nyeinek megépítését. A közös vállalkozás is továbbfejlődik, javítják dol­gozóik szociális helyzetét, munkakörülményeit, kiala­kítják a korszerű igényeket is kielégítő telephelyüket. Előbbre lépnek a műszaki fejlesztésben is. Többek kö­zött autódarut, fűrészgépet, hegesztőt vásárolnak, s fej­lesztik szakipari-épületgépé­szeti részlegüket. Vajon melyik gyár termé­keit szeretik legjobban á gyerekek? A válasz egysze­rű: a- csokoládégyárét. De a felnőttek sem vetik meg. A Magyar Édesiparnak nagy mennyiségű és változatos ké­szítményekkel kell ellátnia a kereskedelmet. Az iparág ékessége, a nemzetközi rang­listán is élen járó Szerencsi Csokoládégyár, nagyszabású rekonstrukció előtt áll. A nö­vekvő igényeket növekvő ka­pacitással és javuló minőség­gel kell kielégítenie. A pa­tinás múltú gyár rekonst­rukcióját kiemelt beruházás­ként kezelik. A tervek sze­rint 300 millió forintot, költe­nek arra, hogy felújítsák az üzemet. Információi!, egyiHimiiHödés Cseppet sem közömbös az a miliő, amelyben a csokolá­dégyár dolgozói napi munká­jukat végzik. Számos ténye­zője van a környezel, a kö­rülmények, a munkafeltéte­lek mind jobb kialakításá­nak. Mindehhez szorosan kapcsolódik a politikai mun­ka, ideológiai irányítás. Közvetlen kapcsolat jött létre a gazdasági vezetés és a pártvezetők között, mely azt is eredményezi, hogy a gyár összes dolgozója rend­szeresen tájékozódik mun­kahelyének gazdasági és pártfeladatairól. Ehhez szük­séges volt, hogy széles fóru­mot biztosítsanak az infor­málásnak. Az irányításban részt vevő szakemberek, s az alapszervezetek titkárai ne­gyedévenként részletesen elemzik a gyár tevékenysé­gét, Hasonlóképp ismertetik az éves és a hosszabb távú feladatokat, terveket. A gyár dolgozóit az értekezletekről, megbeszélésekről mindany- nyiszor részletesen tájékoz­tatják. Ugyanez a gyakorla­ta az információk továbbítá­sának felfelé is. A munká­sok gyűlésein elhangzott in­dítványokat, gondokat, prob­lémákat összegyűjtve ne­gyedévenkénti vezetőségi ér­tekezleten megtárgyalják. fi rekonstrukció érdekében A gazdasági vezetés és a pártvezetés nagyszerű kap­csolatához még egy hasznos tényező hozzátartozik. A csúcsszervezet párttitkára Réda József egyben gazda- . sági vonalon is részt vesz a gyár irányításában. Jó isme­rője az üzem gazdasági problémáinak is. A pártszervezet legtöbb gazdasági jellegű feladata az elkövetkezendő években a rekonstrukció segítése. A ge­nerálkivitelező. az ÉÁÉV pártszervezetéhez kapcsola­tot kerestek. Az eredmény: a közeljövőben várhatóan szocialista szerződést köt a két intézmény. Rosszabb a helyzet az ÉLTERV-vei. A tervező vállalat késlekedik a megrendelt munka elkészíté­sével. A Szerencsi Csokoládé­gyár gazdasági szakemberei — hiába követtek el min­den! — nem tudtak a felújí­táshoz szükséges különleges minőségű és méretű beton­acélt vásárolni. Később a pártszervezettel együtt — a járási pártbizottság messze­menő patronálásóval — gyü­mölcsöző kapcsolatot terem­tettek. s Űzdról nemsokára megérkezik a kért betonacél. Ezek csak kiemelt példák. A gyár mindennapos életéhez hozzátartozik ez a jó együtt­működés. fiién is éliizem A Szerencsi Csokoládégyár — mely három ízben az él­üzem, két ízben a szocialista. munka gyára kitüntetést ér­te el —. mind gazdasági, mind politikai munkájában előkelő helyet foglal el a megyei ranglistán. Ezt hűen igazolja: az idén is rászol­gáltak az élüzem címre. Gergely László Ötéves szerződés Mini már hírt adtunk ró­la, április 27-én, kedden ad­ták át az HÍM kollektívá­jának a kiváló vállalat ki­tüntetési. Az ünnepi össze­jövetelhez egy másik ese­mény is párosult. Dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes jcíenlété- hen kötötte meg az új. öt évre szóló társulati szerző­dést a Lenin Kohászati Mű­vek, az Ózdi Kohászati Üze­mek, valamint a METAL- IMPEX Külkereskedelmi Vállalat. — Már hagyomány, hogy minden évben társulati szer­ződést kötünk — mondotta Dévai István, a METALIM- PEX vezérigazgató-helyette­se. — Ez az első eset, ami­kor öt cvre szóló társulati szerződésben vállalunk kö­telezettséget a szocialista, valamint a kapitalista or­szágokba szállítandó export­termékekre. A vezérigazgató-liclycttes elmondja, hogy ez a közép­távú szerződés mind a ter­melő borsodi üzemek, mind a külkereskedelmi szerv számára igen jelentős. A termelőüzemek hosszabb távra tudnak tervezni, anya­got biztosítani, fejleszteni, A METALIMPEX számára el­sősorban a piackutatás, a külföldi kapcsolatok kiépí­tésében jelent sokat a kö­zéptávú tervezés. Egyébként mind a borsodi kohászati üzemek, mind a külkereske­delmi vállalat egyaránt ér­dekelt a kockázatban, a termékek sikeres forgalomba hozatalában. Oravec János •• mm Ünnepi egytálétel A pepnpli ipartelepek 71 LSCpLIl munkásai 1945. április első napjaiban hirdet­ték meg a szocialista munka májusi versenyét. Mint meg­fogalmazták, a felszabadulás utáni első május 1-ét, a szer­vezett munkásság felemelke­désének emléknapját, egybe kell kapcsolni a magyar nép felemelkedéséért vívott harc­cal. A Borsod megyei nagyüze­mek — közöttük a bányák dolgozói — elsőként csatla­koztak a felhíváshoz. A bá­nyászok tudták, milyen óri­ási felelősség hárul rájuk. A Bányamunkások Szabad Szakszervezetének május 12— 13-án megrendezett országos közgyűlése — amelyen a pe- recesi Dozsnyák Jánost a borsodi szénmedence területi szakszervezeti titkárává vá­lasztották — így fogalmazott: „A bányamunkásoknak or­szágmentő feladatuk van". A perecesi központtal mű­ködő bányák — Barossakna, Pálinkás, Mátyás-táró és Lyukóbánya — munkásai or­szágra szóló munkával ruk­koltak ki a nehéz élelmezési helyzetben, a rossz ellátási viszonyok között. Egyébként a munkaversenyről időköz­ben sole bányász megfeled­kezett, mégis „becsülettel hajtotta magát”. Az országos győztes Barossakna lett. Ide került 1946-ban, 25 eszten­deje a nemzet zászlaja, a nemzet ajándéka. Május 1-én Miskolcon fel­vonuló bányászok közül so­kan tűseitek fehér inget. Az ingek abból a fehér selyem­ből készültek, amelyet a lő- saerüzem használt, s amely­ből nagy mennyiséget dugtak el a németek elöl a csanyiki lejtős aknában. A front után ennek nagy részét kiosztották a munkások között. De ebből a lőporzacskónak szánt se­lyemből készült a Magyar Kommunista Párt perecesi szervezetének zászlaja, első zászlaja is. Megfestették vö­rös színűre, és az ügyes kezű perecesi asszonyok, lányok az egyik oldalára ráhimezték a földgömböt, méghozzá olyan színekből, ahogy az a térké­pen látható, a másik oldalán pedig ott csillogott az arany­szegélyű ötágú csillag és a felirat: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” A perecesi őr­háztól a Népkertig sokan megcsodálták az új zászlót, amelyet ott vittek a bányász­zenekar csillogó réztrombitái után. A népkerti nagygyű­lésen az emelvény közelében helyezték el. A bányászok itt mondták az ünnepi szó­nokkal — Révai Józseffel — együtt a győzelem és a sza­badság májusának fogadal­mát: „Fogadalmat teszünk, hogy nem kíméljük az erőn­ket, verítékünket, fáradsá­gunkat, valóra váltjuk azt, hogy Magyarország újra boldog, erős és demokratikus lesz!" A percekig zúgó taps, él­jenzés fölött ott; lobog a pe­recesi kommunisták új zász­laja is. Közben az erdőből kihasí­tott táncplaccon főtt az üs­tökben az ünnepi ebéd. Fe­hér kötényes, kövér férfisza­kács vezényelte az asszonyok hadát, akik előzőleg már vé­gigjárták a bányatelep szegé­nyes konyháit, és kölcsön kérték a tányérokat, kana­lakat, késeket, villákat, hogy ezen a napon a telepről mindenki egy asztalnál, egy­szerre étkezzen. Kis, lepecsé­telt, megszámozott blokkokat osztottak szét, ezzel kellett sorba állni valamelyik üst­nél. Az ünnepi ebéd egytálétel volt. Gulyás, vagy inkább hosszú lére eresztett pörkölt. A szakácskönyvek sohasem az emberiség hét szűk esz­tendeiben születtek és let­tek népszerűek. Mégis né­mely szakácskönyv bősége­sen ajánl egytálétel-recepte­ket. És meg is magyarázza, miért. Ez az egyes háztartá­sokra vonatkozó magyarázat viszont pontosan tükrözi a háború utáni egész magyar háztartás helyzetét, lehetősé­geit. A perecesi ünnepi egytál­ételhez az élelmiszert a kör­nyező falvak pártszervezetei gyűjtötték össze, illetve cse­rélték szénért. Mindent sike­rült összegyűjteni egy olyan gulyáshoz, amelyből egy egész bányatelep jól akart lakni. És ahogy ez meg van írva: A marhahúst jól megmossuk, aztán üstök­be tesszük. Hozzáadjuk a zsírt, a finomra vágott hagy­mát, fokhagymát, paprikát, köménymagot, majoránnát. Megsózzuk, az egészet jól összekeverjük és befedve pá­roljuk. Párolás közben időn­ként megkeverjük és kevés vizet öntünk alá, hogy le ne pörkölödjék. Mikor a hús puhulni kezd. hozzátesszük a kockára vágott, jól megmo­sott burgonyát és felöntjük annyi vízzel, hogy az egészet jól ellepje és így puhára főzzük... ... annyi vízzel, hogy az egészet jól ellepje... Víz, az volt. És mégis! Azt a gulyást soha nem felejtem. A zászlóavató ünnepség ott zajlott le a cipők talpától keményre és simára járt agyagon, a táncplaccon. az emberek, az asszonyok, a gyerekek gyűrűjében, ahová kör alakban besütött a nap, mert itt korábban kivágták a iát. A perecesi kommunis­ták nevében Dozsnyák János avatta fel az új zászlót. Oszip István főispán az ú.i világról beszélt, Kerner Antal, a Szo­ciáldemokrata Párt nevében üdvözölte a perecesi kommu­nistákat, Poprádi Sándor or­szággyűlési képviselő, vas­gyári acélöntő pedig a mun­kásosztály egységének fontos­ságát hangsúlyozta beszédé­ben. Ezután a felavatott zászlót megkoszorúzták. So­káig zengett a taps, az éljen­zés. A nagy zajra a közeli fákról riadtan röppentek fel a madarak. Délután és este igazi nép­ünnepély, majális volt. Akkor azt ^ mondták, táncmulatság. Amíg sütött a nap, a fúvós- zenekar régi valcerokat és polkákat játszott. A kották lapjait néha meg-megrezeg- tette a könnyű szellő. Ilyen­kor a zenészek kezükkel odakaptak, és ruhaszárító csipesszel odafogták a papírt a körbe rakott kottaállvá­nyokhoz. A családok, bará­tok, munkatársak a fák alatt hüsöltek külön-külön a zsen­ge fűre, vagy a tavalyi, há­borútól megkínzott avarra terített pokrócokon, mint lenn, a telep téglából épített bányászkolóniáiban. Minden pokróc egy-egy népes család. A legkisebbek ténylegesen is az anyjuk szoknyáján ültek, a nagyobbak mezítláb rúgták a labdái, az eladósorban levő lányok, legények, a fiatal há­zasok táncoltak, az idősebbek feltűrt ingujjal beszélgettek, vitatkoztak, az öregek csen­desen, fáradtan beszélgettek, vagy bicskával faragtak, cif­ráztak szép egyenes gallya­kat. botokat. Ahogy ment le a nap, úgy emelkedett a hangulat. Fo­gyott a, „varbai nova” és a kukoricapálinka is. Aztán esteféle, amikor kétmarokra ragadva az emberpárok ki­rázták a pokrócokat és haza­felé indultak, kisebb vesze­kedés tört ki az összegyűjtött evőeszközök miatt. Aki job­bat kapott vissza, hallgatott, aki rosszabbat, hangoskodott. Különösen azok voltak dü­hösek, akik semmit sem kap­tak vissza ... A hangzavarba beleszóltak a fáradt, nyűgös gyerekek és néhány jóllakott kutya is. de aztán végül is el­csendesedett a táncplacc. A környék azonban nem lett néptelen, a bokrok aljáról suttogó, móhó hangokat hal­lott az az önkéntes tűzoltók­ból álló őrjárat, amely szol­gálatát teljesítve végigsétált az erdőnek ezen a részén. Lent, a hegy tövében ki­akasztották a kincstári sze­kerek kerékküllőiből a fé­kező láncokat és mindent, visszaszállítottak oda, ahová kellett. Az üstöket, hordókat, asztalokat, lócákat a ven­déglőbe, az újaknai raktárba, a moziba vitték. Késő este a telep utcáin még lehetett hallani a cso­portba verődött fiatalok éneklését, de aztán csend lett. Utolsó perceit élte ez az ünnepnap. MíkllílD hajnalban épp­tlidMIdp úgy ragyogott fel a nap, mint az ünnep reggelén, csak valamivel ko­rábban. A naptár szerint is hosszabbak lettek a nappalok és egyre zsugorodtak az éj­szakák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents