Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

1971. febr. 28., wjstámap

ÉSZAKrWAOVftfiORSZAÖ 3

Tízezer lóerő

Tavaszi munkákra készen

A bugákat már az „abléz- nek” melegítik elő. A ke- menoe ajtaja körül zöldes lángok törnek a szabadba. Még hideg a vas. Ahogy forróbb lesz — azt mondják —, mindig fehérebb lesz majd a láng.

Ilyenkor túl vannak már a műszak javán. Egy szippan- tásnyi cigarettára, néhány perc beszélgetésre is jut idő. \ kovácsok megszokták rég, hogy hangosabban kell szólni. gondosabban formálni a szavakat. Talán azért, hogy a szájról olvashassák le, amit elnyel a gázlángok mindent betöltő sistergése, amit nem hallhatnak a döngve lecsapó kalapácsok miatt.

Többet dolgoztak

Sokat dolgoztak az elmúlt esztendőben. A DIGÉP kovácsüzemében vagy harminc százalékkal nőtt a termelékenység. A rekonstrukció olyan gépeket adott az üzemnek, mint a kovácshenger.

— Hatvan percet takarítunk meg minden tengelyen. — Szűcs Sándor, az egyik szocialista brigád vezetője harmincegyedik évét tölti ebben az üzemben. Végigélte a legnehezebb időket is, tanúja és részese volt a kovácsmunkában végbement minden változásnak.

A látogatónak itt a csuklójukat nyújtják az emberek. Azok szokták így helyettesíteni a kézszorítást, akiknek tenyerét feketére festi a munka. Akikre bizony, nagyon ráfér, hogy végre megkapják a gyártól az oly nagyon várt, modern, fekete- fehér öltözőt. Megkapták.

Szűcs Sándor is — akár a többiek — kíváncsian várja a nyereségrészesedést. Nem tudja még, hogy annak felosztásáról éppen beszélgetésünk idején dönt a vállalat szakszervezeti tanácsa.

— Hogy mennyi lesz? Ügy tudom, kilenc-tíz nap körül várható. Tavaly, ha jól emlékszem, tizenkettőt fizettek. Higgye el, elférne több is. Megérdemelnénk. Nagyobb lett a termelés. De tudja, hogy van ez: már tavaly januártól szedtük ki a részesedést. Az órabéren keresztül. Meg aztán költöttek sok minden egyébre is. Hát, eny- nyi maradt év végére. Az az igazság, hogy jó lenne több. De, ha őszinte akarok lenni, az évi jövedelmem — mármint a bér és a részesedés együtt — üt-, vagy ■ hatezer forinttal is többre jött ki a tavalyinál, mármint az 19(19. évinél. És én nem bánom, hogy bérben kaptam meg. Mindig az a jó, ami már megvan.

A biztos pénz

Ebben a brigádban dolgozik Lődy Sándor is:

— Nézze, én úgy számolok: tavaly tizenkét napot fizetlek. most jól zártuk az évet. szerintem többnek kellene lennie az idén. De eddig még mindig csak kevesebb lett.

— Miért?

— Az okát én nem tudom, mert termelni mindig többet kell.

— És az évi jövedelme?

— Hát az tényleg nem csökkent. Inkább emelkedett. Most, január 1-étől is kaptam 30 fillér órabér javítást.

— Tavaly is kapott?

— Már nem tudom, menynyit. De többet kerestem.

Kuremszki János egy másik brigád vezetője. Ö is több mint húsz éve dolgozik már a kovácsüzemben.

— Szerintem úgy van ez, hogy, ha a kilenc napot nézem, az visszaesés. De, ha a másik oldalát: inkább az a jó, hogy az órabért emelik. Az a biztos pénz.

— És a részesedéstől mit | vár?

— Kilenc-tíz napot várok, j tavaly is hasonló volt. De a havi keresetem emelkedett, szóval, ha az egész évet nézem. többet kerestem. Persze, jó lenne most is több. Mert, higgye cl, ezért a munkáért többet érdemelnénk.

Az „abléz” már szállingózik befelé az üzembe. A kemenceajtót körülölelő lángok mintha tényleg fehérebbek lennének. A hatalmas gépek mellett itt is ott is halomba rakva várnak elszállításra eT kész tengelyek, kerekek. Szemre már egészen hidegek. Csak egészen közelről érezni forró leheletüket.

A kovácsok várják a részesedést. Időközben a szak- szervezeti tanács ülése is véget ért. Hét és fél millió forintot fizetnek ki márciusban. Valamivel több. mint 9 napot. De szó esett arról is, hogy a bérek 4,77 százalékkal emelkedtek a vállalatnál. Az évi összjövedelmek — erről tegnap már beszámoltunk — átlagosan 1200 forinttal nőttek a DIGÉP-ben. S amikor arról beszélünk, hogy sok, avagy kevés az a bizonyos

9,3 nap, ezt is ide kell számítani. Mert ide számít. Ahogy a kovácsok is megfogalmazták.

Flanek Tibor

Azt bizonyítani sem kell, hogy a mezőkereszlesi emberek vidámak, nótás kedvűek és mulatni is nagyon szeretnek. Nótázó kedvüket ismeri az egész ország, hiszen a televízió ..Röpülj páva !”-vetélkedőj ében az

Aranykalász Termelőszövetkezet férfikórusa igazán kiemelkedő eredménnyel szerepelt. De nótáznak ők otthon is, hetente rendszeresen a kórus próbáin, és munka után is, ha a tsz egyik, vagy másik kollektívája összegyülekezik.

amelyben a családtagokkal együtt elférnénk. A gépészet a termelőszövetkezet legnagyobb és legnépesebb üzeme.

Kiss Bertalan elnök közben bólogatott. ..Géppárti ember'’ — mondta róla Val- kó Géza, pedig közismert. Mezőkeresztesen mindenki tudja, hogy Kiss Bertalan tsz-elnök imádja a lovakat. „De most már a gépeket is!” — tette hozzá erőteljes hangsúllyal.

o

&

Legutóbb a termelőszövetkezet gépészeti üzeme rendezett ünnepséget és mulatságot, mégpedig nem is akárhol: Miskolcon, a Hámor étterem legnagyobb helyiségében. Ott voltak a családtagok is, összesen több, mint négyszázan.

— Mit ünnepeltek?

A kérdésre Valkó Géza, a gépészeti üzem vezetője, az ünnepség házigazdája válaszolt.

— Az elmúlt év munkájának eredményeit — mondotta. — Gépészetünkben ez hagyomány. Már nyolc éve, hogy külön évzáró ünnepséget tartunk. Eddig mindig otthon, Mezőkeresztesen mulattunk, de az elmúlt évben annyira megnőtt a gépészet létszáma, hogv nincs olyan helyiség Mezőkeresztesen,

Készítettünk egy kis számvetést. összehasonlítottuk a régi mezőkeresztesi földművelést és a mostanit. Miközben értékeltük a gépészeti üzem fejlődését és jelentőségét a csaknem 11 ezer holdas közös nagyüzemen belül. A gépészetben jelenleg 184 ember dolgozik, valamennyien szakmunkások. Egy-két héten belül, március közepére 200 fölé emelkedik a gépészeti dolgozók létszáma. A gépészeti üzem szerepe, jelentősége igen nagy. Már évi 10 millió forint értékű munkát végeznek a tsz-en belül, a növénytermesztés és az állattenyésztés szolgálatában. S további 20 millió forint értékű munkát végeznek gazdaságon kívüli szolgáltatásokkal. Többek közt: gépalkatrészeket gyártanak a Vörös Csillag Traktorgyárnak és különböző géKcálisan

Alig akarom elhinni, hogy

Busa Mihály is lóét évtizede él már a kovácsüzemben. Mindössze harmincnégy éves, de már a szakmát is itt tanulta.

— Nem sok a mi pénzünk — mondja. — Ezért is van, hogy sokan itthagyják a gyárat. Nekem most, januárban emeltek megint ötven fillért, nem mondhatom, hogy nem becsülnek, de az árak is emelkednek.

Teljesítették vállalásaikat az Úki dolgozói

Az elmúlt évben többször hírt adtunk az Ózdi Kohászati

Üzemek szocialista brigádjainak a X. pártkongresszus tiszteletére tett nagyszerű felajánlásairól, melynek során rendkívül elénk munkaverseny bontakozott ki az üzemben. A brigád felajánlások többnyire a belső tartalékok feltárására, a kapacitás jobb kihasználására, és a dolgozók kezdeményező készségének szélesebb körű kibontakoztatására irányultak. A közelmúltban vállalati szinten összesítették és értékelték a pártkongresszus tiszteletére tett kötelezettség - v„ Hálások teljesítését, s ebből is kitűnt, hogy a megélénkült munkaverseny, szinte reményen felüli eredményeket hozott.

Kiváló minősítés

Ma már megszokott látvány a Magyar Honvédelmi Szövetség Borsod megyei Szervezetének új székházéban levő, mindennapos „nagyüzem”. A székház előtt rendszerint gépkocsik sokasága áll, az épületet pedig a tanfolyamok, továbbképzések, klubfoglalkozások, a különböző rendezvények közönsége tölti meg.

Az országos vezetőség minden évben értékeli a megyék munkáját rendkívül szigorú, kötött mérce alapján. Az elmúlt évi munkát nemrégiben értékelték Budapesten. A mi megyénk szövetségének tavaly az évre kiszabott feladatok teljesítésén ' kívül fontos feladata volt a klubok munkájának erősítése, a vezetés színvonalának emelése minden szinten, az agi- tációs és propaganda munka hatékonyságának növelése, valamint a más szervekkel mór kialakított együttműködés fokozása.

Az MHSZ nagyszerűen megvalósította a kijelölt feladatokat. A szakosztályok túlnyomórészt maradéktalanul elérték célkitűzéseiket, szélesedett az MHSZ tömegbázisa, a lakosság körében fokozódott a szövetség népszenVaop

Budapesten az elmúlt év munkájának értékelésénél, mint minden évben, most is alaposan mérlegeltek. Ezt bizonyítja többek között az is, ] hogy néhány megye munkáját nem megfelelőnek, a 1 többségét pedig megfelelőnek értékelték. A kiváló minősítéssel Borsod megye újra a legjobbak közé került.

A kohászati üzem 1970-ben 8,8 százalékkal túlteljesítette termelési értéktervét, így 360 millió forint vállalati nyereséget ért el, tehát 70 millió forinttal többet, mint a megelőző évben. Az egy dolgozó egy napjára jutó termelési értékét 10,4 százalékkal teljesítették túl, ezzel teljes egészében a termelékenység növelésével biztosították a termelés növekedését. Az árvízkárok pótlása miatt a nemzeti jövedelem 1 százalékos emelésére vonatkozó felhívás után az ózdi dolgozók 2,5 százalékot vállaltak, s ezt 3,1 százalékra teljesítették. Áz év során az ÓKÜ brigádjai számos esetben segítettek az árvízkárosultaknak. Az

anyagi és a társadalmi munkán kívül jelentős vállalati intézkedés volt például a granulált salak termelésének gyors beruházásokkal történő megduplázása. Az orszá1 smét hó borítja a borsodi határt

Pénteken, a délutáni órákban valóságos hóvihar volt megyénkben. Lelassult a közlekedés, csúszóssá váltak az utak — és fehér lepel borította be a földeket.

Fotó: Laczó József.

gos cementhiány enyhítésére az év utolsó négy hónapjában majdnem annyi granulált salakot gyártottak, mint 1969-ben összesen.

A termelés és a termelékenység növekedésén kívül javult a termékek minősége is. Bizonyítja ezt, hogy csökkent a selejt és a reklamáció. A minőségjavítás céljából jelentős beruházásai is voltak a vállalatnak, mint pl. a 20 millió forintos költséggel megépített bugacsiszoló műhely. Nagyon jelentős eredményeket értek el a vasúti kocsik tartózkodási idejének csökkentésében is, ezért a vállalat miniszteri dicséretet kapott. A vasúti kocsik rakodási idejét 38 óra átlagról 35,7 órára csökkentették. Műszaki, szervezési intézkedések, nem utolsósorban a brigádok felajánlásainak eredményeként a kocsitartózkodási idő hónapról hónapra csökkent, s az utolsó negyedév átlaga már 30 óra alatt volt.

Jelentős volt a fejlődés többek között az üzemi demokrácia kiszélesítésében, s elmélyítésében is. Tervismertető tanácskozásokon a dolgozók bepillantást kaptak az 1971. évi vállalati tervekbe, elképzelésekbe, s véleményükkel, javaslatokkal segítették a tervek végleges kialakítását. Ily módon maguk is részeseivé váltak a terv- készítésnek, s ez egyik biztosítéka lehet az eredményes elmúlt év még eredményesebb folytatásának. Érdekes adat még, hogy az üzem szocialista brigádjai az év elején vállalt 100 ezer társadalmi munkaóra felajánlást év közben 106 ezerre módosították, s végül is 160 ezer órára t“l'esí- tették.

Az Özdi Kohászati Üzemek dolgozói tavaly beneveztek a szocialista munka vállalata cím elnyeréséért indított, három évig tartó versenybe. Mint a verseny beszámítási idejének első évi eredményei is igazolják, nem esélytelenek. T. I.

pi berendezéseket a Borsodi Szénbányáknak.

A mezőkeresztesi tsz gépészetének kapacitása — lóerőben mérve — olyan nagy, hogy aligha találunk hozzá hasonlót megyénkben. Elsősorban is' dolgozik 48 traktor 2235 lóerővel. Továbbá: 15 teherautó 1500 lóerővel. Kombájnok, szivattyútelepek, villanymotorok és szerszámgépek. Az összes gép mintegy tízezer lóerőt fejt ki. Van 22 esztergapad, három fúrógép, egy marógép és egy palás köszörű. Valóságos kis gyár a műhelytelep. A régi kovácsszerszámok es •berendezések eltűntek. Minden szerszám új, korszerű. A gépészek átlagos életkora 30 év. Kevés kivétellel minden gépész parasztember gyermeke, vagy maga is földműves volt. és mezőkeresztesi születésűek. A termelőszövetkezet és a község függetlenített párttitkára, Vitai Ottó is gépészember. Esztergályos volt (eredetileg paraszt) és a gépműhelyben dolgozott. Az elmúlt őszön választották meg párttitkárnak.

€>

Kiss Bertalan elnök szintén mezőkeresztesi születésű, ott nőtt fel, maga is gazdálkodó ember volt. szép lovakkal dolgozott, jól emlékszik a múltra. Kérdeztem tőle: mennyi ló volt a tsz- szervezés előtt Mezőkeresztesen?

— Általában 1200 ló — felelte — és vágj’ négyszáz ökör. Jármoltak ötven-hat- van pár tehenet is.

Ma tízezer lóerővel dolgozik a tsz. Ez mind gépi erő. Ennyivel több kapacitás kellene ma a mezőgazdasági munkákhoz, mint régen?

— Körülbelül az a helyzet — mondta az elnök —, hogy a mezőgazdasági munkákhoz nem kellene ennyi lóerő. A mi gépészetünk azonban szolgáltatásokat is végez más üzemeknek, vállalatoknak, gazdaságoknak és árut is termel, elsősorban gépalkatrészeket. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nálunk ma minden elképzelhető munka gépesített.

— Még valamit — szólt közbe Valkó Géza, a gépészet vezetője. — Azt szeretném még hozzátenni ehhez a beszélgetéshez, hogy az egy kataszteri hold terület megművelésére fordított, normálholdban kifejezett munkamennyiség a kisüzemi gazdálkodáshoz viszonyítva megduplázódott, vagy megháromszorozódott. Igaz, hogy gépekkel. De enélkül nincs korszerű nagyüzemi mezőgazdaság.

o

Az évzáró alkalmával azt is megtudtam az elnöktől, hogy a mezőkeresztesi gépészek takarékos emberek. Az esős, nehéz időjárás ellenére is csökkentették az egy normál hold munka önköltségét. A tervezett 79 forint helyett csak 73 forintot használtak fel normálholdanként, pedig tavaly sok munka volt és tört, szakadt a gép.

— És hogyan haladnak a mostani téli gépjavítással? — kérdeztem Valkó Gézától.

— A téli gépjavítás kilencven százaléka kész. de ha holnap beköszöntene a tavasz, akár azonnal is indítani tudnánk minden gépet. Mi ugyanis tudjuk, hogy nálunk a gépészet már a gazdálkodás bázisa, a legfontosabb üzem. amelynek munkájától függ a növénytermesztés és az állattenyésztés eredményessége is. Éppen ezért igyekszünk úgy szervezni a gépészet munkáját, hogy sohase érjen bennünket meglepetés, hogy szövetkezetünkben mindig minden feladat elvégzésére készek és képesek legyünk.

I Szén drei József