Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

E5ZAK-RAGYARORSZÄG 4 1971. febr. 28., vösornnp Amerikai tragédia Bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban FILHARMÓNIAI J A V A Orosz György rendezéséi nemcsak azért keltetlek és kel­lenek különös érdeklődést, mert egy-egy mü pontos és tel­jes értékű színpadra állítása, a dráma gondolatainak, az hói szándéknak, s a kornak, amelyben az alkotás születeti a megértése és megértetni akarása, c művészi lelkiismere­tesség és műgond jellemzi őket, hanem azért is, mert egy, a mának szóló, mélyebb eszmeiség is kitetszik a színrehozásra kiválasztott müvek egymásutánjából. Hiszen nem korunk egyik legelőbb elilcai problémája, hogy egyén és társada­lom létének, érdekeinek összhangja megvalósítható-e, s mi­kor, és hogyan'! A karrier, az egyén önmegvalósítása miért, milyen helyzetben vezet konfliktusokhoz, s végül is, mely társadalom adja meg az egyénnek az érvényesülés igazi, va­lóságos tehetségen, adottságokon alapuló, morális torzulások, nélküli, egyenes útját, lehetőségét? AZ AMERIKAI TRAGÉ­DIA, Theodore Dreiser vi­lághírű regénye, ha nem is Balzac-i szinten, de Balzac- hoz méltó eltökéltséggel és következetességgel bizonyít­ja: az amerikai káprázat, az amerikai mrrákulum, a kor­látlan érvényesülésről szóló mese kegyetlen, embertelen, gyilkos hazugság, s kegyet­lenné, embertelenné, olykor gyilkossá teszi azt, aid hin­ni próbál, hinni akar benne, aki úticéljául a délibábot vaéasztja. Dél i bábkergető a regény hőse, Clyde Griffiths is. Ki akar emelkedni a szegé­nyek világából, a bénító, meg­kötöző nyomorúságból, aho­vá született. Csakhogy ezen, az elemi erővel feltörő vá­gyon kívül semmi egyebe, s még ereje sem ahhoz, hogy számot vessen önáltatás nél­kül, valóságos önmagával, helyzeteve! és lehetőségeivel. Clyde voltaképp tragikomi­kus hős; sorsa, értelmetlen, groteszk mártíromság. Halál egy hazugság, egy önáltató, tafejlalan és valóságos cél nélküli illúzió miatt. Ez a Clyde tökéletesen alkalmas arra, hogy a gazdagok vege­táló, rrwmkátlan életét élje. Nem ért semmihez, nem tud, k nem is akar dolgozni. De hogy elérhesse álmai világát, ahhoz végig kellene járnia, egyediE, a maga erejére tá­maszkodva a szegényektől a gazdagoikig vezető utat a „senki földjén”, vállalva en­nek minden kockázatát, min­den lelkiismereti terhét. S Clyde erre sem v* alkalmas, mert ahhoz sincs ereje, te­hetsége, hogy a rosszat meg- cseleked je. Elindul, megteszi az első lépést, de aztán csak sodródni tud, mint a csúcs­ról elindult kő, lefelé, a mélység felé. Amit elért: az a teljes magány, az elszige­telődés. A szegények világa megtagadja árulása miatt, a gazdagoké pedig legfeljebb rokonszenves idegent lát benne, oly érdeklődést érez­ve ambíciói iránt, mint ami­lyen érdeklődéssel figyelik az egérfogóból szabadulni igyek­vő egér vergődését. Kokon- szenvet tán éreznek iránta, s némi lelkifurdalást is, de azonosságot nem vállalnak vele egy pillanatra sem. S itt szenved csorbát Dreiser leleplező szándékának ereje. Mit sugall voltaképp az az eszme, hogy az egyént eleve meghatározzák osztályhely­zetéből folyó körülményei? Lehetséges-e így a változta­tás? Dreiser kimondatlanul is nemmel válaszol erre a kérdésre. De csorbul így az ábrázolás művészi ereje is; élő, dinamikusan fejlődő jel­lemek helyett e determinált- ság által sematizált, leegy­szerűsített jellemképletek állnak elénk, a valóság he­lyett egy tanulmányt látunk a valóságról, amelynek érvei vagy meggyőznek bennünket, vagy kételyeket ébresztenek de nem a művészért élmény­erejével, hanem az okfejtés precíz következetességével, pedantériájával hatnak ránk. Erwin Piscator epikus ozÉnpada, a regényadaptá­ciók kommentálással egybe­kapcsolt megjelenítése sajá­tos módon a műnek épp ezt a tételességét, tanulmány- szerűségét hangsúlyozza, egy­felől a narrátor-ügyvéd kom­mentárjával, másfelől pedig a megjelenített tórténésré- sznknok egy gondolaArweineit logikájához kapcsdtt, aat il­lusztráló egtf*B2eijÍw«0tesé­vel. A regény tételszerűségé­ből itt tudatosan kimunkált tézisdrárna lesz, amelyben ugyan sarkosabb, erőtelje­sebb a társadalomkritika is, de ahol még erősebben je­lentkezik mint a regényben, a cselekmény alakjainak se- matifcussága az, hogy minden tettük, minden megnyilvánu­lásuk, egész jelenlétük a tör­ténésen keresztül passzív szolgálója egy dinamikus gondolatmenet hatásos kifej­tésének. A RENDEZKS —■ s ez Orosz György munkájának kiemelkedő érdeme — meg­küzd ötf, ha nem is egyértel­mű sikerrel a Piscator-adap- tációnak ezzel az élmény- és hatásrontó veszélyével. Külö­nösen a második részben, a gyilkosság gondolatának meg- foganrrzasa pillanatától forró­sodik fel a hangulat nézőté­ren és színpadon egyaránt, s kapunk. — egy kis stíkistó- tés árán ugyan — izzó drá mát, amelynek hatását nem rontja a befejezés kissé me~ lodramatikus tablója sem. Az első részben rendezőnek és színészeknek egyaránt nehe­zebb 1 volt megküzdeni arz adaptációnak a regényhez erősebben ragaszkodó, kissé színpadidegen epikusságával. Segíthetett volna a narrátor szövegének helyenként bát­rabb rövidítése a történés lendületének, sodrásának ertebítéseben. Bgfezéfoen azonban emlékezetes élmény­ként marad meg bennünk az Orosz György rendezésében látott miskolci előadás. Clyde Griffiths alakját. Markai y Gábor formálta meg. Tehetségét,, fejlődését hol örvendő, hol aggódó ér­deklődéssel figyeltük. Most meggyőző színészi alakítás­sal aj ándékoaott meg ben­nünket; képes volt azonosul­ni ezzel a Clyde-daű, megért ­ve ennek Dreiser teremtette, s mégis annyira valóságos, élő és mai típusnak a lénye­gét. Különösen Clyde kisebb és nagyobb árulásait élte- jálszotta meggyőzően. Emlé­kezetes a nagybácsival való találkozás irtani kivirulása, ahogy még a boyruhában kezdi a gazdagot játszani; vagy amikor a gyárban, az első kritikus pillanatban el­árulja azokat:, akikkel hely­zeténél fogva azonosulnia kellene. Ha valamit számon kérhetünk, az a két szere­lem közötti vívódás Intele - sebb és kevesebb gesztussal, arcjátékkal kísért vissza­adása. Clyde nagyon szereti Robertát, s valóban belesze­ret Sandrába is; de mind­kettőjüknél előbb, s jobban, szinte rögeszmésen szereti azt a vágyat, amelynek tel­jesülésére föltette az életét. Hazudni nemcsak az egyik nö miatt hazudik a másik­nak, hanem mert mindenek­előtt önmagát áltatja, hitege­ti egyre reménytelenebből, egyre kétségbeesettebben. Clyde ketségbeesése inkább csak játékot kap Markaly- . nál, mint átélést, teljesebb megvalósítást. Alakítása így is figyelemre méltó állomá­sa a fiatal színész bontakozó pályájának. AZ ELŐADÁSBAN a főhős mellé nő fel színészi megva­lósítás rangjánál, erejénél fogva tipor Péter ügyvéd- narrátora és Balogh Zsuzsa Roberta Aldenje. tipor meg­győző mteliekfeUfáKS erővel, okos, higgadt fölénnyel, de ha keltett robbanó inekda- tokteH. wsenwedéls#es teneKs­lettel alakította a narrátor szerepét. Bár az első részben érezhető volt küzdelme, fi­zikai erőfeszítése azért, hogy az érdeklődést, a figyelmet meg tudja tartani, aztán kü­lönösen a második részben megtalálta a szerep helyes érzelmi hangsúlyait, kötődé­sét, emocionális kapcsolatát a cselekménnyel, és annak alakjaival, s így kilépései a történetből, majd viszatéré- sei természetesnek, valósá­gosnak hatottak, nem érződ­tek művinek. A színpadi Imi értelmezésének megfelelően élő személyiséggé formálta a narrátor alakját; olykor élőbbé, valósabbá is, mint maguk a történés szereplői voltaié. Dicséretes teljesít­mény végig szép, fegyelme­zett szövegmondása is. Ba­logh Zsuzsa formálta meg Robertát, a regény és a szín­padi mű legvonzóbb alakját. Szerelmes, tisztalelkű, egy­szerű teremtés ez a lány, akinek boldogsága, szerelme prédája lesz Clyde hazug il­lúzióinak; tragikuma, hogy későn eszmél rá arra, ki kell törnie ebből a hazug kapcso­latból, csak, ha cselekszik, akkor rázhatja fel bódult ál­maiból Clyde-ot is. A fiú akkorra már döntött; a sze­relem már megszűnt szere­lem lenni. Clyde Griffiths- nék teher, nyűg mindaz, ami az elhagyandó szegénységre emlékezteti. Antal. Anetta játszotta Sandra Pinchleyt, az elkényeztetett, de céltuda­tos gazdag lányt kitűnően, meggyőző színészi erővel. Mozgása, eleganciája, bizton­ságérzetet: sugárzó fellépése* óvatosság, mert ha ezt meg­engedi magánál;, akkor még egyébként őszinte ítéletei is elvesztik érvényességüket: míg ha maga vállalta elvei­hez hű marad, tán téved, de még azzal is azoknak az esz­méknek a győzelmét segíti, amelyekben hisz, amelyek­ért harcol — hisz tévedései­vel esetleg olyan korlátokra, hiányokra ébreszti rá önma­gát és másokat, amelyek ki­mondatlanul maradva, ön­maguk alá ásnak szakadé­kot.” Egyazon meggyőződés­ből vallva Nagy Péter kriti­kusi ars poeticájának iga­zát, hozzá még csak azt te­hetnénk: vajha mindenki így hinné és vallaná a kriti­ka tárgyiasságát, elviségét és jogosultságát. Azok is min­denkor, mindenütt, akikért; a kritikus megnyilatkozik. Papp Lajos Az Országos Filharmónia miskolci kirendeltsége most lelte közzé 1971-es tavaszi bérleti programját. Az évad hátralevő részé­ben 4 nagyzenekari koncer­tet és a két kamarabérlet i sorozatban két-két kamara- hangversenyt hallgathatunk. A nagyzenekari sorozatban, amelynek első koncertjét március 15-én tartják, há­rom alkalommal a Miskolci Szimfonikus Zenekar szere­pel, míg az évadot záró ne­gyedik alkalommal a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar lép közönség elé. E legutóbbi alkalommal Kerep­esik Jánost üdvözölhetjük di­rigensként, közreműködő­ként pedig a debreceni Ko dály-kórust és az Állami Operaház magánénekeseit. A műsoron Handel Jephta ora­tóriuma szerepei. De nem­csak a zárókoncertre érde­mes felfigyelni. A március 15-i koncerten Bistrik Rezu- ha csehszlovák karmester ve­zényel, közreműködik Szabó Csilla, a műsoron Cikkei-- és Beethoven-művck szerepel­nek. Az április 19-i koncer­tet Jancsovics Antal vezény­li, közreműködik Káté Lász­ló és ’Almásy László, a mű­sor pedig Mozart, Haydn, Beethoven és Molnár Antal műveit kínálja. A május 3-i koncert vendégdirigense Sándor János, közreműködő­je Kovács Béla, a műsoron Gluck, Sárközi, Penderecki és Ravel műveit hallhatjuk. A két kamarakoncert-soro­zatban mai magyar szerzők hangversenyét, László Mar­git és Nagy Sándor ária- és dalestjét, a Miskolci Szim- íonikus Zenekar kamaraze­nekarának Mozart-műsorát, valamint; Kincses Margit és Gál Károly szonátaestjét ta­láljuk. a szerep jól értelmezett, fel­fogásáról tanúskodott; talán csak a hangjával, annak ere­jével, s színeivel kellene még fegyelmezettebben bán­nia. A gazdag gallérgyárosí, Samuéi Griffithsf; PSsessy Ottó formálta meg, visszaad­va az amerikai újgazdagok­nak azt a Masszsteus típusát,, aki még büszke arra, hogy; „lentről”, a maga erejéből küzdötte fel magát, s vaJa- mifele lekezelő atyai jóindu­lat él benne a lentiek, at munkások iránt. Fia, Gilbert* Griffiths már a modern kor* gazdagjának a típusa.; raga­dozó könyörtelenségét nem*; leplezi semmiféle álsBemtes- kedéssél, sem nosztalgikus: szenvelgéssel. Kautzky Ervin kissé egysíkú swsrepf orm alá- sa miatt, sajnos Gilbert alak­ja táján a leginkább sémát! kus, papírízű, s tételszerff* ebben az előadásban. Zoltán Sóira jól fogta meg BeBa, sok színészi munkát nem* adó szerepét. Hegedűs 1-mszIó eredeti, érdekes Jősiah Batet játszott. Kisebb szerepeikben kitűntek még-; Dar.iday Ró­bert (Mason áUamügyóazl,, Kanalas László (Short szabói. Bánó Pál (Wiggham műveze-* tő), a sablonosra fogott műn - káÉfigurák 'közül Vajda László (Fuchs), s meg kclb említenünk Nádassy Annát, Pálffy Györgyöt, Györváiy Jánost, Könnyei Oszkárt, Somló István, Márffy Verát, Győri Ernőt, Szabados Amb­rust, Kendeffy Gyulát, Un­ger Pálmát, Héczey Évát, Mátrai Máriát, Hajkó Imrét, Szilágyi Lajost, ifj. Somló Ferencet, akik szintén része­sei az előadás sikerének. Rajkay György tervezett, meghívott vendégkén!;, kitű­nő, s az előadás pergő rit­musát jól szolgáló díszlete­ket. Dicséret illeti Behár György kísérőzenéjét, s Hru­by Mária stílusos jelmezei1. NAGY PÉTI EK írja ogv színházi levelében: „A kri­tikus nem tehet mást. mint hogy tőle telhető nyíltsággal és világossággal elmondja azt, amit gondol, erez — ele­ve tudva, hogy személyisé­gét nem kapcsolhatja ki vé­leményeiből és fonmulázásai- böi, mert ha kikapcsolná, minden érdeküket elveszíte­nék. Eted koncesszióiéba nem- srxte)iisena baráteag, sémi. Hová mennek a n egjed 1 k esek ? Borsod megye középiskola j ban — nem számítva a mir,- koiciakaf — 1746 diák készül az érettségire. A minden év ­ben szokásos felmérés — ki, hova szándékozik .menni, kí­ván-e továbbtanulni és hol — már elkészült. A felmérés so­rán kialakult kép. mely a diákok elképzelésen*!;, vágyait, tükrözi, !ha nem js minden­ben egyöntetűen megfelelő, na gyobbnesrtfeltetlenü ] meg ­nyugtató. biztató. Az alábbi adatok, ismertetések a Bor- :>od-A'baű j- Zetnpl én megyei Tanács Y_ B. mővelődesíögyi osetéB.yáSól valók. Óhatatlan a nsB^denniéá. tó- láteasubtoan. besaéfc seämdk, legalábbis néhány adat is­mertetése. Nézzük először ta­lán a legftHStosajbbat. Me­gyénk középiskolás végzősei­nek 62 százaléka (!) fizikai dolgozó gyermeke. Ilyen jó arján,y az ország egyik me­gyéjében sincs. Tttriernew'meg­említeni, hogy- csak a gknrrá- zmmokban. 67 saáaatek a fed- lkai dolgozók gyermekeinek aránya. * A végzősök 46 saáaatéjka snenftekszik. továbbtanulni ... A. tnváÍTbfeHwdnsi saándékoaö di­ákoknak vaiamwril 1/Sbb, Tbífit a tété Tnwnkás-pemmzt teáé- roaziáfíú. Ezek a számok teéteógkiiuül szépek, megnyugtatok. a>z effl*et«mi jelerstfeezések sai- nafcii aeonfoam márr kentévé. ötev ttirafc: -a- fizikai dolgozok raem nagyon „reszkíroznak” a legmagasabb képesítést nyúj ­tó iskoláikkal. Ha lehet így mondani, inkább a kisebbéi, d.eíbiztosabbat választják. Pe­dig politikai, gazdasági, kul bírái is, tudományos életünk megfelelő pozícióiba is csak ú gy kerüEhestnek a munkás- paraszt származású emberek, lm vállalják az ezekhez veze­tő utat, a legmagasabb kép­zést nyújtó iskolák elvégzé­sét, illetve megpályázását. Síben a kérdésben sok min­dent kell majd tenni azok­nak az erobepefcnek, akik te- bo#nék. * Az egyetemekre, a frusk-o- laioxi vato felMészttés szín­vonala megyénkben, kütérió- sen az utóbbi öt évben egyen­letesen jajvul. öt évvel ez­előtt; a jelentkezők 38 szaza - tékát vették fel, majd minden évben fokozatosan többet, tavaly pedig megyénk JnváílArtamtófesra .jeierntkezó d&ücjaamak 4krf) százalékát vették fel. Nem. vitás: ezek a számok Vtifögsasan, jelzik a pedagóg.u- •snk Mkíísmeretés munkáját, tdpefcvését, és jotzi-k. az egye­temek. ez ástíányú tevékenysé- aérfelc ewedményességót. Köz­tudott, hogy az egyetemek KSSZ-bizottságai valéságoa brigádokat indítanak útra a nyári, v-agy a téli szünetek­ben, hogy tudásukból átadja­nak valamit a tova bbtamuim szátidékozöknak, legfőképpen a tehetséges munkás-paraszt, gyerekeknek. Munkájuk sike­rét az említett, számok is szé­pén jelzik. * A tovabblanulast választók között jóval több a lány, mini a fiú. Például a sárospataki gimnáziumból 43 fiú és 14 7 lány, a kazincbarcikai gim­náziumból 18 fiú, 39 lány. Megyénkben csak egyetlen gimnáziumból — a mezőkö­vesdiből — jelentkezik egy- gyel több fiú, mint lány. A lányok-f iúk számait vizs- aáűgatvsa okvetlenül hírűikéit adnunk a következőt: a me­gyei tanács végreha jtó bí zott - saga leendő óvónők és taní­tók részére ösztöndíjat alapit. Köztudott, hogy megyerikben jelenleg nem munkálkodik óvónőképző, a jelentkezőknek Szarvasra vagy Kecskemétre kellett menniük Megyénkből nem szívesen vállalták ezt a távolságot, pedig nálunk is szükség van a. képzett óvó­nőkre, sőt a kiválóan képzett óvónőkre, amint erről nap­jainkban mind több fórumon hallunk. A pedagógus-ellátás szükségességéről — különösen a kisebb községék esetében — ugyancsak. Mindkét gondon sokat segíthet, a sárospataki tanítóképző, amely a jövő ősztől kezdődően óvónőkép­zőt is szervez. (I>1) T okaj-Hegiyalja ~-vv-r——­(Bürczi £’al íní.íKci)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents