Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

1971. febr, 14., vasárnap Szörnyűségek Az újságolvasó, a rádió- hallgató, a tv-néző sok borzalmas esetről, jelen­ségről szerez tudomást. Mindezek eltörpülnek az egyik anya siráma mellett. — Szörnyűek ezek a gye­rekek — panaszkodik ba­rátnőjének. — Rosszak? — Bár inkább azok len­nének. _ asn — Folyton arra tanítot­tam őket, hogy semmit ne titkoljanak, ne hallgassa­nak el. Legyenek mindig, mindenkor őszinték. így testnek. — És? — Azóta senkit sem me­rek vendégségbe hívni. Néha szörnyűség fenye- * geti a gyereket is. íme, az \ eset: A szülő elégedetlen gyer- 1 mekének tanulmányi ered­ményével. — Ügy elverlek, mint a I kétfenekű dobot — hang­s' zik az elsőfokú intelem. Ez hatástalan. Következik a második: — Szíjat hasítok a há­! '■ Iádból. De előtte apróléko­san megsütlek olajban. Az ember hátán végigfut a hideg, de a derék ember­csemete csak megvonja a vállát. — Volt ennél már rosz- szabb, s azt is kibírtam. És most jön a szörnyű­ség. A zord atya könyör­telenül közli: — ... És ha ez sem használ, végig fogod nézni a tv-ben a Forsyte Sagá- nak minden folytatását! Erre a gyerek összerop­pan. — Apám, rie... Inkább hozzáfogok tanulni, * „Elevenen faltak fel a halak egy embert a brazí­liai Manaus közelében” — röpült szét a hír. Mi, ma­gyarok nemzeti ételként szeretjük a hallét. E ha­gyományunk sok ápolójá­ban meghűlt a vér a hír hallatára. Olyan víziók tá­madtak benne: mi lenne, ha a párolgó, kívánatos paprikás léből a hal csat­togó fogakkal támadna mit sem sejtő fogyasztójára... Nem kell mindjárt a leg­rosszabbra gondolni. Igaz, él egy tenyérnyi hosszúsá­gú, erős fogazató halfajta: a pirája. A legnagyobb szelídséggel úszkálnak a vízben mosó asszonyok, a halászok, a fürdőző gyere­kek mellett. Szelíden — amíg valaki meg nem sé­rül. A piráják a vérszag ha­tására csapatostól vetik magukat az áldozatokra, és csontig, mindent lerágnak róla. Vannak ilyen természetű emberek is. A pirája- emberelc főleg a társadal­mi tulajdon körül „úszkál­nak”. Többnyire szolidan élnek, dolgoznak, amíg a tulajdon nem „vérzik”. A „vérszagra” a legkisebb résen és lehetőségen is be­hatolnak, s többnyire fal­kában szívják, falják, ha­rácsolják a közösség „vé­rét”. Hogy a pirája-hal, vagy a pirája-ember a veszélye­sebb? Ki tudja. , Nálunk mindenesetre a pirája-emberek okoznak sok kárt. Szorgalmasan kell őket halászgatni. Csorba Barnabás Or may leszek — ha. igaz Megmondanám a szeren­cséjüket ... — Tűnjön el néni, mert I jön a rendőr! — Pedig nem bánnák meg a nagyságák! Én min­dent tudok. Már majdnem tettlegesen [ dobták ki az öreg tenyérjós cigányasszonyt a fodrászűz- i létből, amikor a kis szőke Marika, aki éppen engem fésült el kezdett duruzsolni ! a fülembe: — Meg kellene Próbá.1- 5 ni... jósoltasson, lesz egy ; cikk belőle, nem igaz? Ez volt az előzmény. Odahívtuk. — Itt, mindenki előtti — Hát hol? — Jöjjön a sarokba, oda félre. Ne hallják a népek. Leültünk. Szemben egy- J mással. Tenyerébe fektette I bal kezem, s végighúzta ujjait a tenyeremen. Ebben a sötétben ugyancsak jó szeműnek kellett volna len­nie, ha a vonalakat is látni akarja, de mit neki ilyen apróság. Fő, hogy érdes-e a tenyér, vagy puha. Aztán nagy fekete szemének te­kintetéi az enyémbe kap­csolta, s elkezdte. — Nemes családból szár­mazik. Nagyon úri, nemes, jó családból. Pislantok egyet, mert sze­gény nagyapáim jutottak eszembe. Az egyik a susz­terszéket ülte fényesre, a másiknak meg a favágóéit- vány húzta ferdére a vál­lát. Visszafojtott nevethet- nékemen felbuzdult, s most már határozottan állította: — Gróf is van a rokon­ságban. Szóval maga na­gyon. szerencsés. A szere­lemben nem annyira, mint az életben. Pedig, hogy tö­rik magukat a férfiak maga után. Itt már kipukkadt a ne- vethetnékem. — Ne beszéljen már, jó asszony! Az én koromban ilyet mondani! Ez nem jó bolt magának. Az öregasszony rámme­red, majd színészi pátosz- szál a szivéhez kap: Rosszul leszek! Isten bizony, rosszul leszek. Még- hogy kor! Akkor én mit mondjak, a magam hetven évével? Ja, így már más, minden relatív! — Akkor megy külföld­re, amikor akar ... — Hát... — Pedig ott mi vár ma­gára! Ha tudná! Milliók. érti? Milliók! A rokonság már összegyűjtötte... de maga nem az az ember, maga nem marad ott... különben, tudja, még sokra viszi az életben, azt hiszem őrnagy lesz. Elképedtem. — De nénike, és a ká­derlapom?' A grófi szárma­zásom? Hogy tesz meg az­zal ilyen rangba? Nem jön zavarba. Hun- cutkásan összecsípi szemét, s cinkos hangon suttogja: — Tudja már maga. an­nak a módját. Aztán, amit nekem szánt, azt tegye ide, a tenyerébe, mert csak ak­kor teljesedik be a jóslás. No, gondolkodhattam rajta, mit ér nekem pénz­ben egy őrnagyi rang. (A. n Vasút—gyors út A «őzösök nyugdíjba mennek A törvénynél tömörebben aligha fogalmazhatnánk meg a vasút feladatait az 1971—1975 közötti eszten­dőkben. „A vasút Diesel- és villamos vontatásának arányát 90—93 százalékra, a tolatás dieselesítését pe­dig legalább 75 százalékra kell nölvelni. Be kell fe­jezni a teher- és a sze­mélyvagonpark rekonst­rukcióját. Mintegy ,280 km hosszúságú vonalat kell villamosítani. Növekedjék a hálózat automatikus bizto­sítóberendezésekkel való el­látottsága” — olvashatjuk a negyedik ötéves tervről szóló törvényben. A több mint százesztendős állam- vasút — az 1868. évi I. tör­vénycikk hozta létre — új­jászületésének korszakát éli. Hegyeshalomtól Záhonyig 1970. december 19-én kü­lönvonat gördült be ünne­pélyesen a nyíregyházi pá­lyaudvarra. A különvonat a Budapest—Cegléd—Szol­nok—Debrecen vasútvona­lon futott végig, s jutott el Nyíregyházára, élén: vil­lanymozdonnyal! Az ünne­pélyes avatás méltó záró­akkordja volt annak az 1,2 milliárd forintba kerülő munkának, amelynek ered­ményeként létrejött a „má­sodik záhonyi összekötte­tés”, azaz Budapest—Mis­kolc—Nyíregyháza—Záhony után Szolnok—Debrecen felől is. A villamosítás eredményeiként 50 Diesel­mozdonyt irányíthattak át más vonalakra, s száz gőz­mozdony — évi 100 ezer tonna szén felhasználása — vált feleslegessé. A'kiragadott példa érzé­kelteti az utat, amelyet a vasút az elmúlt években, gyorsuló tempóiban tett meg. Tíz év alatt félezer villamos- és Diesel-moz­dony, több tízezer teher­kocsi, s több, mint kétezer személykocsi állt forga­lomba. A vasút 1970-ben 116 millió tonna árut szál­lított, a személyforgalom 72—73 százaléka is reá há­rul. Kamatozó milliárdok A vasútfejlesztés nagy anyagi erőforrásokat köve­tel. E források az elmúlt években bővültek, a ne­gyedik ötéves terv eszten­deiben pedig 30 milliárd forint válik felhasználha­tóvá. Mintegy 3,6 milliárd forint fejében 375 villamos- és Diesel-mozdony áll szol­gálatba. Több mint ezer korszerű, négytengelyes ko­csival bővül a személyva­gonpark, 13 500-zal gyara­podik a teherkocsik száma. A hálózatfejlesztésre 15 mil- liárdot költ a vasút: létre­jön az észak—déli villamo­sított vonal Szob—Budapest —Rágós—Űjszász—Szolnok •—Lökösháza között; a vo­nalak mintegy felén 1975- ben már korszerű, automa­tikus biztosítóberendezések működnek majd ... 1969­ben a vontató és a vonta­tott járműpark korszerűsí­tésére 2,1 milliárdot fizetett ki a MÁV, 1970-ben 5,4 milliárdra rúgtak beruhá­zásai. Adatok, tények, ám érzékelhető-e, s miben a milliárdok hasznos kama­tozása? Érzékelhető. A megnőtt szállítási igények kielégíté­sében, a személy- és áru­szállítás gyorsaságának nö­vekedésében, az eszközök jobb kihasználásában’, a közlekedési munkamegosz­tás tökéletesítésében. Bár szidjuk a vasutat — s nem mindig alaptalanul —, vé­gül is kényelmesebben, rö- videbb ideig utazunk, mint öt vagy tíz esztendeje. Őrségváltás a vontatásban A zúgva száguldó villa­mosmozdony, a mély brum- mogással futó Diesel-vas- paripa napjainkban már nem kelt különösebb fel­tűnést. A vontatásban most zajlik le a nagy őrségvál­tás. 1960-ban a vontatás 88,4 százalékát még gőz­mozdonyok látták el, 7,7 százalék jutott a villamos- mozdonyokra, s csupán 3,9 a Dieseleknek. 1970-re a gőzvon tatás aránya 32,4 százalékra csökkent, a vil­lamosvontatásé 27,9-re, a Dieselé 39,7-re emelke­dett ... ! S ha az öt év múlva. 1975-ben kialakuló arányokat nézzük, a gőzö­söket túlnyomórészt nyug­díjban találjuk. Részesedé­sük mindössze tíz százalék lesz. Mi tagadás, alapos őr­ségváltás ez: S ami lénye­ges : szükséges. hasznos csere. Valamikor a 424-es típus­jelű gőzmozdonyok voltak a vaspályák sztárjai. A sztárok sorsa. S az új csil­lag már emelkedőben: ké­szül, a tervidőszak második felében pályára kerül a legerősebb vasparipa, amit hazánkban valaha készítet­tek, a 4800 lóerős villamos­mozdony. Ahogy a 2700 ló­erős, ugyancsak hazai gyártmányú Diesel-moz­dony is... A sztárok — megszokhattuk — kénye­sek. Akárhol nem lépnek fel, akármit nem vállalnak el. Igaz ez a vaspályák sztárjai esetében is. A nagy teljesítményű, gyors moz­donyok vontatta szerelvé­nyek alá jobb pálya kell. Ezért, a meglevő. 800 km hosszúságú villamosított pályához újabb 280 km csatlakozik. További 1900 km hosszú pályán végzik el a korszerűsítést, így befe­jeződik e munka a Balaton déli partján, a főváros és Pécs között, megkezdődik a hegyeshalmi vonalon... S persze, tovább szükséges gépesíteni a pályaépítést és fenntartást, megteremteni az üzemvitel automatizálá­sának feltételeit, elhelyezni az automatikus biztosítóbe­rendezések tömegét... A tervtörvényben foglal-, tak, a cikk elején idézettek megvalósítását, stílusosan szólva, expressz sebességgel kezde meg a vasút 1971- ben hatrmlliárd forintot ru­háznak be, ebből 2,5 mil- liárdért járműveket vesz­nek, folytatják Rákos-Űj- szász, illetve Debrecen— Nyíregyháza között a má­sodik vágány építését, el­kezdik és befejezik a Szob —Budapest vonal villamo­sítását. Mészáros Ottó BOJCSUS JÓZSEF ES IMRE GABOR REGÉNY* NYOMÁN tBTA: CS. HORVATt TIBOR RAJZOLT/ SEBOK IMRE ► Vörös Rjrt ez az érv NAGYON CSENDESSÉ DESZ/. A DORTOR SZ/N/E MEGSAJ­NÁLJA,DE AZTŐ’N ERŐS VESZ MAtí/ÉN, IRGALOM NEL- RÜL HŐT AT TORD/E NERl/S R!MEGY A RONYHŐBA. A HITÉBŐL .'LENER HOGY 6YÜLÖU A RARASIOLIASORAEDE AZ MÉG NAGYON REVÉS. ALÓRÖEŐ/S HA­NAGVON REVÉS. A LÓRÖrő LS HA- RAGSZ/RA CSENDŐRŐRRE, MÉG/S GSAR EGY HLTVA'NY LÓRŐTŐ.' \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents