Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

1971. feix. 14., vcfsámop SSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Falusi öregek a varasuk padkáin AZ ÜJ LAKÓTELEPET hét-nyolc évvel ezelőtt kezdték el építeni. Azóta több mint tízezer ember ta­lált itt otthonra. Az elmúlt óv őszéig volt egy gtiind is. Jókora terü­let, amit kihagytak, körül- építet’tek. Ügy mondták, itt lesz az új városrész köz­pontja. de most ide is két küencemeletes ház kerül. Az egyik már ki is nőtt a töklbőL a másikat alapoz­zák. Ezen a grund on megma­radt két szilvafa. Ide tipe­gett le a környező bérhá­zakból, s kapaszkodott meg az árván maradt két szil­váiéban néhány öregember. Előbb csak az erkélyről nézegettem őket A kíván­csiság később közelebb vitt hozzájuk. 'Ravasszal, ahogy ereje lett a napnak, már fogták kis sámlijukat, s jöttek. Két évvel előbb csak né- gven-öten; fekete fejken­dős, szikkadt testű anyó­kák. Aztán egy hajlott háflü, csontos öregember is közéjük telepedett. Az idén mér számlálni sem győztem őket. Valóságos kis sereg. Még lobogójuk is volt; itt szérHgatták a kimosott fe­hérneműket, a két szilvaía között kifeszi tett kötélen. Ki zöldborsót fejtett, má­sok horgoltak, vagy varró­gattak, de egy sem akadt, aki ölbe tett kézzel ült volna. Amikor ismeretlen öreg húzódott hozzájuk, megkér­dezték: — Maga hová valósi? Az új jövevény mondta. Nemcsak születési helyét, hanem kicsiben az egész életét özvegy T. Sándomé, így: — Mondtam a gyerekek­nek, hogy megleszek én már arra a kis időre, ami még hátra van nekem ott­hon. a faluban. De amióta az apjukat eltemettük, hal­lani sem akartak róla. Kü­lönösen a legkisebbik fiam kardoskodott, alánéi most is vagyok, hogy csak jöjjek. Hiszen meg is lennénk, mert a kis menyem is ara­nyos lélek, csak hát... ez a semmittevés, ami itt rá­szakad az emberre ezek kö­zött a nagy kőfalak kö­zött ... — Unoka van? — Van. Iskolás mind a kettő. — Aztán hogy laknak? — Éta a gyerekekkel az egyik, csöpp szobában, a öamék meg a másikban. — Mi meg heten vagyunk így — mondja a másik öregasszony, aztán hozzá­teszi: nem is értőn, hogy lébet ennyi sok embert így ö&szegyömöszölni. De hiába könyörögtem a lányomnak, vejemnek, hogy jöjjenek haza. Ott az a nagy ház most üresen. — Miért nem adják el? — Kinek kell az? Leg­feljebb telekként ha meg­vennék. Bagóért Pedig ott az a nagy pajta is. valami­kor az uram húsz szekér haszonfát is beleépített... MÁSKOR A HOSSZT? ELEJT nehéz paraszti mun­káiban meggyötört testük bajait sorolják. Módszeresebben kezdtem vizsgálni az új jelenséget. Az öregek bevonulása per­sze nem olyan látványos — tömeges — mint a fiataloké volt De jönnek. Lassan, észrevétlenül szivárognak be a városokba. Elsősorban azok az öregek, akik ma­gukra maradtak, egyedül­állók. atkák semmilyen „szo­cialista összeköttetéssel’’ nem tudnak bekerülni a szociális otthonokba, és természetesen akiket szíve­sen befogad városokban élő gyermekük. Ez a tény egyrészt annak az általánosító hiedelemnek mond ellent hogy a mai fiatalok nem gondoskodnak elöregedett, falun maradt szüléikről, másrészt olyan társadalmi problémát vet fel, amelynek megoldása az új városfejlesztési és lakás­tervezési módozatokban keresendő. Nagyon sok városba ke­rült falusi fiatal szívesen adna (anyagi lehetősége is lenne rá) 40—50 ezer fo­rinttal többet egy szövet­kezeti, vagy OTP-örökla- kásért, ha az egy szobával nagyobb lenne, ahol az ifjú család különösebb zavarása nélkül öreg szüleit is el­helyezhetné, s családon be­lül gondoskodhatna róluk. A legideálisabb persze az lenne, ha elsősorban társa­dalmi összefogással, a tsz- ek kezdeményezésére leg­alább a központi falvakban úgynevezett házi szociális otthonokat létesítenének. Mert ahogy elnézem, hall­gatom itt a város padká­ján üldögélve ezeket a kis öregeiket — aikik elől a gi­gantikus méretű városi építkezés már az utolsó ka­paszkodót, a két szilvafát is kitépte — úgy vergőd­nek- mint a szárazra vetett hetek. BIZONYARA JOBB len­ne nekik a megszokott kör­nyezetben, a falusi szo­ciális otthon padkáján, szilvafája alatt üldögélni, akiket gyakran látogathat­nának a gyerekek és uno­kák is. Csütörtöktől vetítik: Kitörés Űj magyar film pereg a mozik vásznán február IS-től, csütörtöktől. A Kitörés írója Bacsó Péter és Konrád György, operatőrje Zsombolyai János, zenéjét Vukán György szerezte, rendezője Bacsó Péter. Mint minden Bacsó-film, a Kitörés is elsősorban mai fiatalságunk életével foglalkozik. Egy nagyüzemi munkásfiatal és az ugyancsak gyári munkásból lett gyárigazgató lányának szerelme áll a történet előterébeit. A hátterül szolgáló társadalmi kép rendkívül érdekes és izgalmas mai mo­zaikdarabokból rakódik össze: hogyan értelmezendő a demokrácia napjainkban általában, s hogyan egy adott üzemen belül, lehet-e tekintettel az új gazdaságirányí­tás megkövetelte ésszerűség és célszerűség olyan, nagy­részt csak megszokottságból fakadó hagyományokra, „érdemekre", amelyek már hátráltató tényezők? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a 16 éven felü­lieknek ajánlott, minden bizonnyal vagy visszhangot keltő alkotás. A képen a két fiatal: Oszter Sándor és Lendvai Katalin. Napjainkban teievfcWvitákban, különböző ankétokon been gyakran szereplő téma a különböző kategóriákba tartozó fia­talok érvényesülése, együttélése. A Kitörés ebhez a témához Is kitűnően szól hozzá. A község és a tsz együtt halad — Kenézlőnek gazdasági és pulilikai tekintetben egyaránt a mi szövetkeze- liink a legjelentősebb szer­vezete, ami igen kézzel fog- j hatóan bizonyítható. Első­sorban azt említem meg. 1 hogy a községié.)lesztés so­rán több mint 200 ezer fo­rinttal járultunk hozzá a napközi otthon építéséhez, s amikor a tanácsnak nem .■••ikerült más kivitelezőt .■■■/.ereznie, elvállaltuk, és az elmúlt évben be is fejeztük a takarékszövetkezet építé­sét. A mi brigádunk építi meg az új tűzoltószertárt is. Erőnkhöz és lehetősé­geinkhez mérten továbbra is seníteni fogjuk a község fejlődését. isn , Ezekkel a szép gondola- j tokkal kezdte beszámolóját ; a Dózsa Tsz 21. zárszám­adó közgyűlésén Kecske­métiig Gyula elnök, han­goztatva, hogy a szövetke­zeti gazdaságnak és a köz- ségnek az érdekei elvá­laszthatatlanok egymástól. Elmondotta a továbbiak­ban, hogy az 1970. eszten­dőt már együtt kezdték a kenézlői Dózsa és a szom­szédos zalkodi Kossuth Tsz gazdái, s ezzel az 5000 hol­das gazdaság a nagy ter­melőszövetkezetek sorába került. Az egyesülés igen jelentős lépés volt a tsz fejlődésében, annak elle­nére, hogy mindjárt az első esztendőben — a kedvezőt­len időjárás miatt — Ke- nézlőn sem hozta meg a gazdálkodás a tervben ma­guk elé tűzött eredményt. „Földrengés, meg tűzvész nem pusztított ugyan az el­múlt évben, ezenkívül azonban mindenféle más károsodás ért bennünket” — mondotta az elnök. Ez a magyarázata, hogy például a növénytermelés a tervezett 18 millió helyett mindössze 7.6 millió forint bevételi összeggel zárult. Árvíz, belvíz, állandó eső­zés nagymérvű gyamoso- dás pusztított, a kalászoso­kat, a kapásnövényeket, a zöldségféléiket, a fekete ri­bizli t. az almát elverte a jég, s ami gyümölcs utána a fákon maradt, azt még szeptemberben is vihar ci- bálta, paskolta. A nehézsé­gekkel való birkózás fi­gyelmeztette a tsz vezetőit és tagjait, hogy a rossz időjárás okozta többlet­munkát minél kevesebb emberi erő igénybevételé­vel. csakis fokozottabb gé­pesítéssel lehet gyorsan el­végezni. Ezért az 1971. évi munkafolyamatokat — a Icai ászoeokhoz hasonlóan — a növénytermelés minden területén, a szántástól a betakarításig komplex gé­pesítéssel kívánják elvé­gezni. Az állattenyésztésükkel nem nagyon lehetnek elé­gedettek a kenézlőiek. Szarvasmarha-állományuk ugyanis igen szerény, s ugyanez mondható el a sertéstenyésztésről és -hiz­lalásról. Egyedül a juhászat az az állattenyésztési ága­zat, amely 3000-cs létszá­mával megfelel a nagy­üzemi kívánalmaknak. A las létszámú tehenészet ho­zama az egy tehénre jutó évi 2659 literes tejtermelés­sel közepesnek mondható. Az elmúlt évben megkezd­ték egy 324 férőhelyes sza­kosított tehenészeti telep építését, mert tervük sze­rint a szarvasmarha-állo­mányt növelni, jövedelme­zőségét fokozni szeretnék. Elismeréssel szólt az el­nök a melléküzemágak te­vékenységéről, s az ebből származó 2.5 millió forint nyereség igen jelentős mér­tekben efienstflyueta a nö­vénytermelésnél mutatkozó tetemes veszteséért. Min­dent egybevetve, Kenézlőn ez idén nem futotta ugyan nyereségrészesedés és pré­mium fizetésére, de az alapnormák szerint járó munkabérét — a rossz esz­tendő ellenére is — minden tsz-tag megkapta. — Elemi csapásokkal küszködtünk, tervezett lé- tesitményemket mégis si­került felépítenünk ... ön­magunkat is vizsgálnunk kell megtetbünk-e minden tőlünk telhetőt... A fegye­lemben még van javítani való ... A vegyszeres gyom­irtásra nagyon nagy súlyt kell helyezni a jövőben .. . Gondosabban járjunk el a takarmány-félék betakarítá­sánál. Ilyen gondolatok, megál­lapítások. bírálatok hang­zottak el a tagok hozzászó­lásaiban. A kenézlői tsz ve­zetőit és gazdáit dr. Nádler Miklós, a megyei. dr. Né­meth Pál a járási pártbi­zottság és Karajz Miklós a területi szövetség nevében köszöntötte. Hegyi József Réz, ón, kalapácsok A szürke falú, por szagú műhelyben hideg a kovács­tűzhely és a dobkályha is. A magas, ősz hajú, ősz bajuszú, csontos arcú, világoskék sze­mű mester azonban ott áll a F>anknál. Kék munkásruhája frissen mosott, a kabát gal­lérját fiatalosan feltűri. Reg­gel van, olyan reggel, amely ismét havat hozott. A poros ablaküvegen a hópelyheket figyeli az idős mester. Aztán kézbe veszd a három kis csup­rot, a fény felé fordítva be­léjük néz, a lyukat keresi rajtuk. Reszelővél, kalapács­csal tisztítja a hibás helyet, aztán bekapcsolja a palackból működő gázmelegítőt és két forrasztóvasat is helyez a kék lángok írtjába. Fehér cmkru­Saerencsen rendezte be sze­gényes kis műhelyét, s azóta ott rozsdásodik cégtáblája is. Most 78 esztendős, szemüveg nélkül és mindennap dolgo­zik. — Jói bírom a munkát — mondja többször is, mintha bizonyítani kellene. — De ma már főleg csak javítások várnak rám. Hiába, elszállt fölöttünk az idő. Már mint a réz fölött, az ón fölött, meg a mesterség fölött is. A rezet kiszorítja az alumíni­um, a rozsdamentes acél, a műanyag. A rézmíves szer­számait, a kalapácsokat pe­dig a présgép. Pedig nézze, mennyi minden csodálatos szerszám kell ehhez a mes­terséghez. dat fog a satuba, aztán ujja. hegyével simítja, tapintja vé­gig a forrasztóvasat. Még nem elég meleg. A mester mozdulatlanul támaszkodik a pariknál, és nézi a kinti vilá­got, ahogy az ébredő nap és az egyre hulló hó világossá­got varázsol. A tüzes forrasztóvasat ar­cához közelíti, így győződik meg róla, dolgozhat-e vele. A tüzes vasira egy csepp cinket lop a rúdból, s elsimítja a csupor lyuka födött. Az edényt ismét a világosság fe­lé fordítja, és csak ekkor döwnogi hadkan: — No, ihatnék belőle tejet a gyerekek. — Rámnéz, az­tán hangosabban ezt mond­ja: — Nékem csekélység ez a munka, de a szegény asz- saonynak, aki idehozta, nem keli eldobni ezt az edényt sem. Dolgozik tovább, ugyanazt teszi, amit az előbb. Ponto­san ugyanazok a mozdulatok, mozgások étnek a kis mű­helyben. Brosch József rézműves és ónozó kisiparos széles földön tarstalanul dolgozik szakmá­jában. Ahogy ő mondta, alig van már képviselője ennek az őskori és ma már kihaló­ban levő szakmának. Amikor 65 esztendővel ezelőtt Pestre került inasnak, már ott is csali 12-en m ívelték ezt a szakmát. Az inasévek után bejárta az országot : dolgozott Nagykanizsán, Miskolcon, Debrecenben, Kisvárdán, Nyírbátorban, s mint katona, s mint „őfelsége több hajójá­nak” torpedó-arbeitere be­járta a fél világot. Ott volt 1918 februárjában az egyik hajón az osztrák—magyar monarchia adriai flottájának cattarói hadikikötőjében, olt volt 6 is, s a többiekkel együtt ő is követelte az azon­nali békét, amiért ő is meg­kapta a büntetést. A háború után szülőhelyére tért haza. A falra erősített polc leg­felső lépcsőjén ott vannak a fémikalapácsak. Németül so- rodja nevüket, mindenféle idom készíthető velük. Fé­nyes valamennyi. A polc alsó felében sotrakoznak a fakala­pácsok, különféle faélcek. Az­tán a másik falon katonás sorban egymás mellett a kü­lönféle lemezvágó ollók, vo­nalzók, sablonok, menetvá­gók, fogók, reszelők. A pank is tele van szerszámokkal. mérőeszközökkel. A falak mellett a földön munkára vá­ró lemezek halmaza. A mű­hely két sarkában pedig szinte ellenségesen néz egy­másra a tüzes vasra váró kovácsüllő és az „idomí­tó” szerszámok befogására váró jókora fatőke. Az öreg mester szótlanul dolgozik. Látom rajta, hogy a szakma, élete virágkorán: gondol, és sajnálom, hogy felidézem benne ezeket ;>/ emlékeket ezen a havat hozó reggelen. Cigarettával kíná­lom, de int, hogy nem gyújt rá. Aztán mondja is: — Húsz éve szoktam le a cigarettáról. Pedig nem tud­tam meglenni nélküle, mégis egy nap alatt hagytam el... Tudom róla, hogy nyáridő­ben 78 esztendős fejjel is fel­ül kis motorjára, s elmegy oda ahová a munka szólítja. Szeszfőzdék üstjei, nagyobb konyhák edényei várják hoz­záértő kezét. Ilyenkor, télen azonban kevesebb a munka, | s útra sem vállalkozik. Ilyen- 3 kor marad a szürke falú. I por szagú, sokszor fűtetlen ; műhely és a lyukas edények — Semmi munka ez — mondja és fejebúbjára tolja a kék sildes sapkát, — Edé­nyek forrasztása ... — és le­gyint hozzá. — Ebből nem lehel kenyeret keresni. De mégis megcsinálom, mert ezt kérik, várják tőlem az em­berek ... Iis mert nyugdíjra nem számíthatok . . És mert az embernek, az igazi mes­terembernek dolgoznia kell amíg él . . . Ornvec János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents