Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. jan. 27., szerda TÉTOVÁZÁS a gimnázium kapujában Lapunk múlt vasárnapi számában a Borsod közoktatási gondjai­ról elkezdett témát ezúttal a szerencsi járásból gyűjtött adalékokkal egészítjük ki. A járási művelődésügyi osztályra rendre érkeznek a községekből a kimutatások arról, hogy az általános is­kolát idén végző lányok, fiúk közül hányán, s milyen isko­lákban kívánnak tovább ta­nulni? A jelentkezések sze­rint az igény örvendetes: meghaladja a 80 százalékos arányt. Az „irányultság’’ azonban — ahogy a kicsit nehézkes hivatalos műszóval nevezik az eredeti szándé­kot —, már korántsem problémamentes. Bodó Kál­mán tanulmányi felügyelővel igyekszünk a különféle adott­ságú településekből kiválasz­tott példákkal az egész járás­ra jellemző hiteles képet ki­alakítani. S mivel az általá­nos iskolákba járók túlnyomó többsége. 86 százaléka két­kezi dolgozók — ipari mun­kások, vagy falusi szövetke­zeti tagok — gyermeke, az ő továbbtanulásuk ügyét indo­kolt előtérbe helyeznünk. Mit jeleznek a számada­tok? Ábaújszántó nagyközség­ben a továbbtanulásra je­lentkezett 84 nyolcadikosból 66 a fizikai dolgozók gyer­meke. Közülük csak 23 sze­retne középiskolába menni — tehát alig több mint a harmada —, s ebből a cso­portból mindössze 7 jelölte meg választott iskolaként a gimnáziumot. A 24 tiszaladá- nyi tanulóból 5 jelentkezett ide, a megyaszói 57-ből pe­dig egyetlen egy, s a 41 róo- nokiból is alig több: három! Még legalább Tokajban biztató az arány, ahol a fi­zikai dolgozók 41 gyermeké­ből a középiskolába jelent­kező 19 leány és fiú közül 14 a helybeli gimnáziumban szeretne továbbtanulni. A rendelkezésre álló, leg­utóbbi járási összesítés sze­rint, ha mindenkinek eredeti szándéka valósulhatna meg, a továbbtanulásra jelentke­zetteknek csak 12 százaléka választaná a gimnáziumot, 34 százaléka valamelyik szakkö­zépiskolát, s 54 százaléka menne szakmunkástanulónak. A szerencsi Gimnázium helyettes Igazga­tója, Laczkó Pál megerősíti a figyelmeztető adatokat: a mostani első osztályok 150 helyére eredetileg csak ötve- nen jelentkeztek. S hogy mégis teljes létszámmal kez­dődhetett meg az idei tanév, az a korántsem könnyű pe­dagógiai meggyőzés — s a szükségszerű átirányítás együttes eredménye. Mert bár a szülőknek reálisan szá­molniuk kellett azzal a ténnyel, hogy a járás terüle- tén egyetlen ónálló szakkö­zépiskola van — az abaúj- szántói mezőgazdasági tech­nikum, s itt mindössze 36 tanulót vehetnek fel az első osztályba —, a Miskolcon és más városokban működő ipa­ri technikumokba, szakközép- iskolákba való túljelentkezés is sokszorosa a felvehető lét­számnak: mégis csak a má­sutt való sikertelen próbál­kozások után léptek be gyer­mekükkel a közelben legin­kább elérhető, Szerencsen és Tokajban is négy-négy pár­huzamos első osztályt indító gimnázium ajtaján. ÍVli az oka ennek a tétová­zásnak? Kétségtelen, sok fi­zikai munkás szülő anyagi helyzete nem olyan előnyös még, hogy ne volna érthető, ha szeretné mielőbb önálló keresőnek tudni fiát, lányát. Ehhez pedig a szakközépis­kola, vagy a szakmunkáskép­ző intézet segíti hozzá a leg­hamarabb. De úgy látszik, még mindig nem sikerült el­fogadtatni azt a nem kevés­bé nyomós érvet, hogy az igazán kiugró tehetségű gyer­mekek képességeinek kibon­takoztatása az egyetemeken a legbiztosabb, oda pedig az e célra hivatott gimnázium készíti fel a megkívánt sok­oldalúsággal és alapossággal az ifjakat, különösen a spe­ciális tagozatos osztályokban. társadalmi érdek is, hogy a tehetséges gyermekek a gimnázium útján vala­mennyien eljussanak a haj- lamailcnak, képességeiknek megfelelő egyetemre. Meg van a lehetőség, hogy az ar­ra érdemes tanulók már a középiskolai tanulmányaik előmozdításához anyagi se­gítséget — társadalmi ösz­töndíjat kapjanak. Ez ügy­ben követésre méltó példák­kal szolgált már a szerencsi járás több ipari és mezőgaz­dasági üzeme. A mostani Elsőrendű Az Autóközlekedési Tanintézet 1971 évben folyamato­san az alábbi tanfolyamokra fogad el jelentkezéseket: Tamíolyamok B—C (személy-teher), hivatásos Tan- és vizsga - díjak összege gépkocsivezetői 3880 Ft B (személy), nem hivatásos gépkocsivezetői 1800 Ft A (motorkerékpár) 450 Ft Mezőgazdasági vontatóvezetői 900 Ft Gépkezelői továbbképző (középfok) 410 Ft Felsőfokú (garázsmesteri) 530 Ft Autóvillamossági 250 Ft Gépkocsi előadói 250 Ft Porlasztó, Diesel-adagoló 250 Ft Teszt-vizsga előkészítő (KRESZ) 20 Ft Nem hivatásos jogosítványát hivatásossá teheti, gépkezelői tanfolyam elvégzésével 380 Ft Saját gépkocsiján oktatjuk (pótfék fel­szerelésével), szakoktatóval 960 Ft Fenti tanfolyamokat vidéken is beindítjuk, kellő lét­szám esetén1 Jelentkezéseket elfogadunk: Miskolc, Major u. 2. sz.: naponta 8—13 óráig, szerdán 8—16 óráig, szombat kivételével. Kazincbarcika: Radványi Pál, BVK; Leninváros: Kovács Viktor, TVK; Mezőkövesd: Molnár Antal, Lenin u. 7. sz.; Sárospatak: Rétlaki Dezső, Rákóczi u. 24. sz.; Szerencs: Gáspár Gyula, Erzsébet tér 5. sz.: V.d: Scitovszky Tibor, 3. sz. Volán Vállalat. tanévben 22 középiskolai ta­nuló kap ilyen ösztöndíjat. De sajnálatos, hogy ezekből eddig csak elvétve jutott épp a gimnáziumba jelent­kezetteknek. Az ösztöndíj odaítélésénél is a rövid távú hasznosítás igénye érvénye­sül. Érdemes pedig előrelátó­nak lenni a támogatásban, mert a járásba visszatérő, magas képzettségű szakembe­rek tudásukkal, munkájuk­kal kamatostól megtérítik a köz javára, amit a társada­lomtól előlegként kaptak. Berccz József fi iára Miete „A három tartalékos” cím­mel játékfilmet készít Bul- j gáriában Pavel Vezsinov for- j gatókönyve alapján Zakó | Heszkija rendező. A téma a | bolgár nép 1944—1945. évi I honvédő háborúja. A film | egy részben Magyarországon játszódik, ahol Baranya fel­szabadításában a bolgár hadsereg jelentős erői vettek részt. Szó esik „A három tar­talékos” egyikének egy rha- gyar lány iránti szerelméről is. Ezt a lányt, akit Ilonká­nak hívnak, Szabó Tünde játssza a filmben, amelynek felvételei most fejeződtek be Három darab egy műsorban A Játékszín 71, a Miskol­ci Nemzeti Színház stúdió­színpada új produkcióval je­lentkezik. Már folynak a próbák, sőt befejezéshez kö­zelednek, és február 2-án — majdnem azt irtuk, hogy fel­gördül a függöny — megte­lik a parányi kagyló-nézőtér, s megkezdődik a Játék a ket­recben összefoglaló címmel bemutatandó három egyfel- vonásos előadása. Az előadást, illetve elő­adásokat két rendező is ren­dezi. Orosz György Edward Dorkó-tanyai . igények Levelet kaptunk egy dor­kó-tanyai olvasónktól. Felte­hetően fiatalember a levél­író. Azt írja olvasónk, hogy termelő szövetkezetükben épült egy művelődési ház, hogy a fiatalok szórakozási lehetősége meglegyen, vettek egy mozigépet, minden va­sárnap van vetítés. De a fia­taloknak kevés ez a szóra­kozási lehetőség. Jó lenne legalább minden héten klub- délutánokat rendezni, vagy minden hónapban bált — írja, és javasolja, ha kirán­dulni mennek, akkor ne egy, vagy két protekciós jusson az utazók közé, ha­nem mindenki, hogy senki­nek ne legyen sérelme. Ké­ri, hogy levelét közöljük az újságban. Ami annak a tar­talmi lényegét illeti, azt a fentiekben elmondtuk, ma­gát az eredeti levelet — vagy mint írta: cikket — nem lett volna jó közölni, mert mindjárt arra gondol­hatott volna az olvasó, hogy mozi és táncos szórakozás helyeit esetleg alapvetőbb művelődési fogalmakkal kel­lene előbb megismerkedni, mert a levél bizony azok­nak a hiányáról is árulko­dik. Azt írja levélírónk, hogy van a tsz-nek művelődési háza, és van rendszeres film- vetítési lehetőség. Fiatalem­ber, s ezt természetesnek tartja, fel sem tudja mér­ni, mit jelent az: művelődé­si ház és mozi a tanyán. Jó az, hogy már felnőtt egy ge­neráció, amelyik természe­tesnek veszi az állandó film­vetítés jelenlétét a legtávo­labbi helyen is, amelyiknek természetes, hogy a televí­zió segítségével napról nap­ra részese a világ esemé­nyeinek, és tömegszórakoz­tatásban ugyanúgy részesül, mint a nagyobb helységek, vagy akár a főváros lakói, hiszen a képernyőn jelent­kező produkció egyforma Dorkó-tanyán és Budapes­ten. Valami egészséges türel­metlenség és a sokoldalúbb, jobb kulturális élet kívánása jelentkezik az idézett olva­sói levélben. Különösképpen a kulturált szórakozási le­hetőséget hiányolja a levél írója. Elgondolkoztató azonban, miért írja a fiatal olvasó feltételes módban, hogy jó lenne hetenként ídubdélutá- nokat szervezni. Vajon kin múlik ennek szervezése? Ha adva van a termelőszövetke­zet áldozatkészségéből léte­sített művelődési ház, nagy­jából adva van az ifjúsági klub kerete is. Arra aligha lehet várni, és nem is szabad várni, hogy a szövetkezet el­nöksége teremtse meg hiva­talból a klubéletet. Ezt már bizony öntevékenyen a fia­taloknak kell a maguk ré­szére megteremteni. Ez a gondolat meghaladja Dorkó-tanya határait. Hi­szen a korszerű kultúra, a igények a fiatalok körében nemcsak ezen az egy kis te­lepülésen jelentkeznek. Je­lentkeznek ott is, ahol nin­csen művelődési ház, ahol nincsen rendszeres filmve­títés, s ahol még távlatok­ban sem látszik a lehetősé­ge egy ilyenfajta keretnek. Viszont a kulturált életre és szórakozásra vágyó fiata­lok igénye mindenütt jelen van. Jelen kellene, hogy le­gyen az igénnyel párhuza­mosan bizonyos fokú tett- vágy, kezdeményezőkészség, öntevékenység is, a felsőbb KISZ-szervek, szomszédos nagyobb települések műve­lődési intézményei, illetve if­júsági szervezetei, oktatási intézményiek segítségének, ta­nácsadásának igénylése, s mindezek jó felhasználásá­ból, illetve a belső kezde­ményező erő és a külső se­gítség ötvözetéből létrejöhet valami, ami később egy kul­turáltabb, korszerűbb, a fia­talok igényeit jobban kielé­gítő intézménnyé lehet. De feltétlenül nekik, az effajta életet igénylőknek kell a kezdeményezőknek lenniük. Egy-egy klubdélután, vagy táncos rendezvény megszer­vezéséhez bizonyára szívesen nyújt segítséget egy közeli nagyobb település KISZ- szervezete, vagy például Dor- kó-itanya esetében a szom­szédos iskolaváros, Sárospa­tak diáktársadalma is. Nem becsüljük le a dor- kó-lanyai fiatalok igényét, és nem tudjuk megítélni meny­nyire jogosak bérezési vo­natkozású panaszaik. Ha a művelődési témánál mara­dunk, ismételten csak azt tanácsolhatjuk, legyen több öntevékeny kezdeményezés, amelyre már felfigyelhet az esetleg segíteni tudó KISZ- szervezet, tanácsi intézmény, iskola, egyéb. A fiatalok szó­rakozási igényeinek kielégí­tése természetesen Dorkó-ta­nyán és más hasonló helye­ken nem lehet azonos a. nagyvárosi lehetőségekkel. Ez olyan tény, amit nem le­het eltagadni, amit tudomá­sul kell venni. De hogy a meglévő művelődési ház több tartalommal teljék meg, és a szórakozni vágyó fiatalok­nak otthona is legyen, az nagyrészt a helybeli fiatalo­kon is múlik. És még valami. Á i'nvvelö- dés ne legyen idegen a szó­rakozástól. A klubdélután a jó szórakoztatás mellett szol­gálja a kis települések fia­taljainak általános művelé­sét is, legyen a műveltségi szint emelkedésének jó se­gítője. így töltheti be fel­adatát a művelődési ház, s a benne esetleg kialakuló ifjúsági klub. (benedek) Albee Állatkerti történet cí­mű egyíelvonásos drámáját állítja színpadra. A darabot Elbert János fordította, két szereplője Somló Ferenc és Upor Péter. A másik rende­ző Sallós Gábor, aki Aldo . Nicolai két vígjátékát — mindkettőt Telegdi Polgár István -fordította — teremti pódiumra. Az egyiknek a címe: Rend a lelke minden­nel:, s ennek szereplői Fehér Tibor és Lenkey Edit, a ma- síknak a címe pedig Éljen az ifjú pár!, s ennek szere­peit Vajda László, meg Mri- thé Eta játssza. Érdekessége ennek a két Nicolai-darab- nak, hogy egyazon díszlet­ben — még ha ez a díszlet egyetlen jelzett ágy is — játszódik, s az elsőben egy haldoklót találunk az ágy­ban, a másodikban pedig egy ifjú párt. A játékok egy­mástól függetlenek, de mind­kettő az örök fé'rfi-nő kap­csolatot boncolgatja. A három kis játék szűk­szavú jelzett díszleteit Suki Antal, jelmezeit Hájer Mari­ka és Guzi Szaniszló tervez­te. Az előző évadban a stú­diószínpad rövid idő alatt meghódította a színházi ér­dekességekre vágyó közönsé­get. Az idei évad első pro­dukciója, a három kis egy­íelvonásos, a sorozat jó folytatását ígéri. Múzeumi zárszámadás Az egri vár hazánk egyik legforgalmasabb múzeuma. Ezt bizonyítja a Heves me­gyei Múzeumi Szervezetnek az elmúlt évi látogatottság­ról most elkészült „zárszám­adása”. 1970-ben háromszáz- ötvenezren keresték fel a;; egri vármúzeumot, többen mint az ország bármelyik múzeumát. A látogatók mint, egy fele diák volt. Évről év­re nő a külföldi látogatók száma is: 1970-ben ötvenez­ren jártak az egri várban a világ minden tájáról. BOJCSIJK JÓZSEF ES IMRE GABOR regenyi nyomán IRTA: CS. HORVATH TIBOR RAJZOLTA SEBOK korszerű szórakozás iránti í ™RE i

Next

/
Thumbnails
Contents