Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

ÉSZAK-MAGYAROaSZAG 2 Erősödő barátság Fock Jenő, a kormány elnöke finnországi látogatása befeje­zéseként sajtóértekezletet tartott január 22-én, a Mars-szál­ló különtermében. A képen: Fock Jenő válaszol a hozzá in­tézett kérdésekre kiben rendezett sajtókonfe­VÜÁGHIRADÓ HÉTFŐ: Fock Jenő Finnországba utazott. Amerikai légi­támadások a VDK ellen. KEDD: Négyhatalmi tárgyalások Nyugat-Bcrlinről. SZERDA: Heves viták a nemzetközösség Singaporc-i ér­tekezletén. A BVT felhívására világméretű akciónap a Ni- xon-politika ellen. CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-konfercncia 100. ülése. PÉNTEK: Partizántámadás a Phnom Penh-i repülőtér el­len. Négyes arab csúcs Kairóban. SZOMBAT: Nixon kongresszusi üzenete az unió helyzeté­ről. Első alkalommal járt a Magyar Népköztársaság kor­mányának elnöké — a kül­ügyminiszter és több hivata­los személyiség társaságában — Finnországban. Országaink együttműködé­sén, baráti kapcsolatainak fejlesztésén sokat lendített Fock Jenő és Péter János hivatalos látogatása. Kétség­telen, hogy ezúttal ismét kö­zelebb kerültünk egymás­hoz, s ez több szempontból is figyelmet érdemel. Bár a magyar—finn keres­kedelem az utóbbi három évben örvendetesen fejlő­dött és értéke a háromszo­rosára emelkedett, koránt­sem merítettünk ki vala­mennyi lehetőséget. Szóba került ez miniszterelnökünk helsinki sajtóértekezletén is, ahol elhangzott a javaslat: ha az utóbbi évek fejlődése tartósnak bizonyul, új for­mákat kell keresni, ki kell terjeszteni az ipari kooperá­ció kereteit. Helsinki azonban más okokból is a világsajtó ér­deklődésének (középpontjába került miniszterelnökünk és külügyminiszterünk látogatá­sa idején. 1969 tavasza óta — amikor az európai biz­tonsági konferencia gondola­ta megfogalmazódott — a bu­dapesti felhívás után a finn kormány kezdeményezése váltott ki széles körű vissz­hangot. Helsinki szélesi’e tár­ta kapuit a kontinens biz­tonságáért és békés jövő­jéért fáradozó politikusok előtt. Fock Jenő és Péter János most a finn vezetők-, kel áttekintették az eszme­cserék megkezdésének esé­lyeit. Bizonyára bátorítólag ha­tott a finn kormányra a ma­gyar politikusok javaslata: a legutóbbi finn kezdeménye­zések értelmében szorgal­mazzák és kezdjék meg Hel­sinkiben a nagykövetek ta­nácskozásait. A magyar ál­láspont szerint az is elkép­zelhető, hogy az eszmecse­rén kezdetben nem vesz részt valamennyi érdekelt állam Elképzelhető — véle­kedett Fock Jenő a Helsin­Január 22-én három fon­tos napirendi pontot tár­gyalt a járási pártbizottság. Megvitatták a járási pártbi­zottság 1970. január 21-i ha­tározatának végrehajtásáról szóló jelentést, és az 1971 évi főbb gazdaságpolitikai feladatokra vonatkozó ja­vaslatot. E napirend tárgya­lásakor — amelyhez Juhász Péter, a iárási pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést — meghívottként 15 gazdasági vezető is részt vett a vitában. A hozzászólók megerősítették a jelentés egyik fontos megállapítását, mely szerint a jobb munkát meg kell becsülni, a rosszat nem szabad eltűrni. Majo­ros 1 észtó, a megyei pártbi­zottság munkatársa felszóla­lásában tájékoztatta a párt- bizottságot a megye gazda­sági helyzetéről. Egyetértését rencian —, hogy az előzetes eszmecserékhez később má­sok is csatlakoznak. Kor­mányunk támogatja a múlt év novemberében közzétett finn emlékiratot, s helsinki nagykövetünk megbízást ka­pott, hogy a biztonsági kon­ferenciát .előkészítő eszme­cseréken vegyen részt. Ha szükséges, kormányunk kü- lönmegbízottat küld e kon­zultációkra. Mindent egybevetve, rend­kívül hasznosnak, gyümöl­csözőnek mondhatjuk Fock Jenő és Péter János finnor­szági tárgyalásait. Megnyug­tató érzés tudni, hogy a tá­voli északon élő rokonaink vezetői a megvitatott kérdé­sekben — beleértve a világ- politika sok időszerű témá­ját — velünk hasonló mó­don gondolkodnak, vélemé­nyünk sok tekintetben meg­egyezik. A magyar kor­mányfő és kísérete a jól vég­zett munka örömével térhe­tett haza Suomiból: látoga- j tásuk nemcsak a két ország, hanem az egész kontinens [ javára szolgált. ' Budapesten befejeződtek a magyar—csehszlovák kor­mánydelegáció január 7. és 22. között tartott tárgyalá­sai, amellyel előkészítették a két ország hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményé­nek megkötését. A magyar— csehszlovák gazdasági kap­csolatok következő ötéves fejlődését alapvetően meg­határozó okmányokat szom­baton, a Külkereskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József és Andrej Barcák kül­kereskedelmi miniszterek ír­ták alá. Az aláírásnál jelen voltak a két kormánydelegáció tag­jai, ott volt Barity Miklós, a külügyminisztérium csoport- főnöke. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­fejezte ki a járási pártbizott­ság célkitűzéseivel. A járási pártbizottság mellett működő állandó tár­sadalmi jellegű munkabi­zottságok feladatkörére és munkamódszerére tett javas­latot Molnár András megyei pártbizottsági tag, a járási pártbizottság első titkára egészítette ki. Hangsúlyozta, hogy a munkabizottság leg­fontosabb feladata: segíteni a választott vezetőtestület munkáját, illetve a párt po­litikájának minden területen való érvényesítését. Végül harmadikként a já­rási pártbizottság 1971. évi programja és a végrehajtó bizottság 1971 első féléves munkaterve szerepelt napi­renden. A jelentést, a feladatokat, a javaslatokat, a munka- programot és a munkater­vet egyhangúan elfogadta a járási pártbizottság. „Splendid” isolation A fenti két szó jelentése: fényes elszigeteltség. Az angliai viktoriánus korszak­ban az egész szigetországi külpolitikát meg lehetett határozni ezzel a két szó­val, elég kifejező módon. Angliáé volt a legnagyobb gyarmatbirodalom, az angol font volt a világ legérték­állóbb valutája, Anglia volt a Föld első számú ipari ha­talma és az angol flottaha­jók voltak az urak a világ­tengereken. ... de hol van már Vic­toria királynő, és hol van a viktoriánus nagyság? Amíg akkoriban Anglia megtehet­te, hogy csak és kizárólag olyankor avatkozzon a Csa­tornán túli világ dolgaiba, amikor saját érdekei múl­hatatlanul kívánják, ma, az összezsugorodott földgolyó reális, aktív és mindenek­előtt humánus politikát kö­vetel Angliától is. Splendid isolation-ról, fényes elszige­teltségről tehát szó sem le­het. Az az elszigeteltség, amely­be a konzervatív kormány a Singapore-ban pénteken vé­get ért nemzetközösségi ér­tekezleten taszította Angliát — korántsem ígérkezik fé­nyesnek. Anglia fegyvert kí­ván szállítani a dél-afrikai fajüldöző rezsimnek, azok­nak az országoknak, ame­lyek a Nemzetközösség tag­államaival határosak. Lehet- e csodálkozni rajta, ha a nemrég függetlenné vált af­rikai államok bizalma erősen megrendült egykori anyaor­szágukban. s nem egy tagál­lam a kilépés gondolatával foglalkozik? Angliának pedig — ha folytatja ezt a politikát — marad: az elszigeteltség. Előle eltűnt a „splentlid”. Puszta, rideg politikai elszi­geteltség — minden fény nélkül. (hegyi») cialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. Az 1971—1975-ös időszak­ra 2 milliárd rubeles áru­csereforgalmat terveztek, s ez a most lezárult tervidő­szak forgalmi előirányzatá­nál 60 százalékkal nagyobb. A megállapodás tükrözi a két ország politikai együtt­működését és a gazdasági kapcsolatok további elmé­lyítésére irányuló törekvé­seket. Az esti egyelem folyosóin mostanában majdnem olyan kép tárult elénk, mint a leg­több egyetemen vagy főis­kolán. Azzal a különbséggel, hogy itt a tantermek előtt — melyekben éppen a félévi vizsgák zajlanak — egy ki­csit idősebb korosztálybeliek, mondhatnék csupa „kész’ emberek, fontos beosztások­ban dolgozó férfiak és nők álldogálnak. Közülük sokan rutinos vizsgázók lehetnek már, érettségi bizonyítvány­nyal, sőt diplomával a zse­bükben. S az izgalom, a drukk — amint látom a várakozók ar­cán — egy cseppet sem ki­sebb, mint mondjuk az érett­ségi vizsgájuk, vagy éppen az utolsó szigorlatuk előtt lehetett. Pedig itt csupa „kész" emberek várják, hogy kinyíljon a tanterem ajtaja, s a „megkönnyebbült” hall­gató megszólaljon: lessék, aki következik. De amíg erre. erre a há­rom szóra sor kerül, ki tud­ja hányszor gondolják át újra és újra a vizsgakérdé­seket? Ki tudja hányszor ál­lítják össze képzeletben egy- egy kihúzott tétel válaszá­nak vázlatát? Hányszor gon­dolják át egy-egy témakör A világpolitika — híven e szóösszetétel első feléhez — az elmúlt héten valóban mozgásba hozta az egész vi­lágot. A messzi Távol-Ke­letről, Singapore-ból kelte­ződtek a jelentések,- ahol a nemzetközösséget a széthul­lás veszélye fenyegette, mi­után Anglia fel akarja újí­tani Dél-Afrikába irányuló fegyverszállitmányait. Az ugyancsak messzi Távol- Nyugaton Chile áll a figye­lem középpontjában, a reak­ció ellentámadásokkal pri>- bálja megakasztani a népi kormány lendületes kezde­ményezéseit. Az északról ér­kezett híradásokban különös­képpen érdekeltek voltunk, hiszen a magyar—finn tár­gyalások jelentősnek bizo­nyultak az európai bizton­ság egészének szempontjából is. Közben folytatódott a négyhatalmi nagyköveti esz­mecsere Nyugat-Berlinről: a nyugatnémet ellenzék veze­tői közül Barzel Varsóban. Schröder Moszkvában járt; Pompidou francia elnök „De Gaulle-i hagyományokat” követve, megtartotta sajtóér­tekezletét; az ENSZ-palotá- ban pedig jelöltek nevei ka­varognak azután, hogy U Thant nem akarja további öt esztendőre vállalni a fő­titkárságot. összefüggéseit — mindazt, amit az elmúlt fél éven át tanultak, s amelyről néhány perc múlva kell majd szá­mot adniuk. Igen — úgy látom —, ez a félóra, ennek a félórányi várakozásnak a percei a leg­nehezebbek, a legizgalma­sabbak. * — Igen, addig a legizgal­masabb, amíg nem nekem mondják, hogy „tessék, aki következik”. Pontosabban, amíg ki nem húzom a téte­lemet, azt a két kérdést, amelyre majd válaszolnom kell, s amely — merem re­mélni — derítőként hat az agyamban lüktető sokféle kérdéskomplexum, sokféle összefüggés között, az egész tetszőleges rendetlenségben. Addig nehéz, amíg ki nem húzom azt a két kérdést, amely pontosabban körül­határolja, hogy valójában mire is kell majd koncent­rálnom az elmúlt félévi tan­anyagból. — Hogy miért izgulok? — Magam sem tudom. Hisz va­lóban „kész”, révbe ért, ha úgy tetszik, „befutott” ember vagyok. Ettől a vizsgától voltaképpen sem a beosztá­som, sem a fizetésem nem húzott mezőnye azonban nem áll ellentétben azzal, hogy a nemzetközi esemé­nyek két legfőbb válságcent­ruma változatlanul a Közel- Kelet és Délkelet-Ázsia. Az arab világ fejleményeire kétségtelenül rányomta bé­lyegét a közelgő február ötö­diké, a prolongált tűzszünet lejártának napja. Erről tár­gyaltak Kairóban a jövendő négyes föderáció (EAK, Lí­bia, Szudán, Szíria) vezetői, előzőleg szovjet—egyiptomi párbeszéd zajlott Podgornij látogatása alkalmából. Ügy tűnik, változások kö­vetkeznek be a palesztin mozgalom álláspontjában — jóllehet a néha egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és cáfolatok között nehéz egy­értelműen tiszta képet kap­ni. Tény azonban, hogy a palesztin mozgalom derék- . hada először jelentette ki teljes egyetértését a haladó arab országok politikai ren­dezési törekvéseivel. (A ge­rillák ugyanakkor fenntart­ják a cselekvési szabadságot fegyveres osztagaik számá- ' ra, saját céljaik elérésére egyelőre nem tartják meg­felelőnek a politikai rende­zésit.) Ha a palesztinok le tudják hántani magukról a káros szélsőségeket, az új függ, s az itteni tanulmá­nyaimat is fakultauv alapon kezdtem el. — Lehet, hogy a felelős­ségérzet önmagam, munka­társaim és két gyermekem előtt is? — Lehel. Minden­esetre tény, hogy most iz­galomtól túlfűtöttek, sőt ki­fejezetten idegesítőek ezek a percek, egészen addig, amíg nem nekem mondják, hogy „tessék, aki következik”. * Benn, a tanteremben vizs­ga közben is hallgatom ugyanennek az embernek a fejtegetését. — A megismerés, és az en­nek során feltáruló igazság, folyamat. Egyszer s minden­korra „kész” ismeretek és igazságok nincsenek, mert közben a valóság is szünte­lenül változik... Fogalmaink és ismereteink csak akkor helyesek és akkor megbízha­tóak a gyakorlati cselekvés számára, ha nyomon követik a valóság változásait, ha köz­ben a korábbi ismeretein­ket is átértékeljük és kiegé­szítjük. .. Lehetséges, hoov a „ítész ’ emberek is ezért vállalták az olykor csaknem diákos- nak tűnő izgalmakat?.. (csé) elemet hoz az arabközi kap­csolatokban. Az esedékes kuwaiti csúcstalálkozón — amelyre eddig már nyolc arab ország jelentkezett — valószínűleg érezteti már ha­tását ez az elhatározás. Délkelet-Ázsiában — az amerikai sajtó egyik kedvel L szóhasználatával élve — egyelőre nem dereng fény az alagút végén, Washing­ton számára minden vonat­kozásban teljes a zsákutca. Nixon szerdán volt „félidős ', letelt elnöki megbízatásának első fele, s a világ — stí­lusosan — tiltakozó akció­napot rendezett. Az elnök­nek lassan már a jövő évi kampányra kell kacsingat­nia. Ennek jegyében készült a hangsúlyozottan belső re­formígéreteket tartalmazó, az unió helyzetéről szóló je­lentés is a kongresszus két háza számára. Csakhogy Ni- xonnak számolnia kell indo­kínai magatartásának áthi­dalhatatlan ellentmondásai­val. Az elnök meghirdette az úgynevezett „vietnamizálásl”, az amerikai terhek csökken­tését, a „fiúk” hazavitelét. Az amerikai törvényhozás tavaly elfogadta a Cooper— Church indítványt (érdekes­sége az ügynek, hogy az el­ső névadó köztársaságpárti, a másik demokrata szená­tor) — ez megtiltja a köz­vetlen katonai beavatkozást Kambodzsában. A valóság, hogy az indokínai harcok súlypontja érezhetően áttoló­dott kambodzsai területre, s ott a Lón Nol-féle, illetve saigoni csapatokat az Egye­sült Államok vadászbombá­zókkal, tüzérséggel, rakéta­fegyverekkel felszerelt heli­kopterekkel támogatja. Wa­shingtonban hivatalosan mindmáig tagadják az ame­rikai katonai személyek je­lenlétét Kambodzsában, de ,ió néhány tudósító bizonyí­tó fényképfelvételére el kel­lett ismerniük „összekötők”, s „technikusok” bevetését. Nem a neveken, a lényegen múlik, az amerikai sajtó is gúnyosan tesz említést a sza­vakkal űzött jelentéstani já­tékról ... Más nyugati lapok Ho Si Minh-t idézik, az el­hunyt elnök annak idején csapdába esett rókához ha - sonlította az ellenséget, amely úgy akarja kiszabadí­tani az egyik lábát, hogy beleveszejti a másikat is. Az amerikaiak tehát to­vábbra is úgy jönnek, mint­ha mennének. A háború ka­tonai, gazdasági, társadalmi, bel- és külpolitikai terhei növekednek, az áhított cé­lok mind messzebb kerül­nek. Joggal váltott ki való­ságos sokkot az a pénteki hír, hogy a szabadságharcos egységek gyakorlatilag meg­semmisítették Phnom Penh, a kambodzsai főváros repü­lőterét, s súlyos csapást mér­tek az Amerika-barát rend­szer légierejére. Hogyan akar vajon Washington „kombod- zsaizálni’, ha ez a fekete Péntek elvitte a szövetségé­ül légiflottát’ Vagy felad iák pozícióikat — s ezt nem te­szik —, vagy az amerikaiak­nak személyes részt és koc­kázatot kell vállalniuk a folytatásból. Erre jellemző különben, hogy január fo­lyamán jóformán nem volt olyan nap, amikor amerikai gépeli valamilyen formában ne hajtottak volna végre ak­ciókat a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen. Ni­xon tehát elérkezett a leg­rosszabb iohnsonj logiká­hoz. Ebbe a körképbe illik a hét különös jubileuma is: Párizsban századszor ült ösz- sze a Vietnam-konferencia. A több, mint kétesztendös diplomáciai csatározásnak el­szomorító a mérlege, sem­mifajta haladás nem történt. A hírügynökségek legfeljebb azt emelték ki, hogy a tár­gyalóasztalok formájában si­került megegyezniük. Ülésezett a Mezőkövesdi járási Pártbizottság Magyar-csehszlovák megállapodás A történések helyileg szél­Edward Gierek, a LEMP KB első titkára (jobbról) a len­gyel szejm épületében fogadta Rainer Barzel-t, a Bundes­tag CDTJ—CSU-frakciójának elnökét (balról). Középen: M. Tomala, a Nemzetközi Ügyek Lengyel Intézetének igazgató­helyettese Tessék a köv...

Next

/
Thumbnails
Contents