Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

ÉSZAK-MAGYAROaSZAG 2

Erősödő barátság

Fock Jenő, a kormány elnöke finnországi látogatása befejezéseként sajtóértekezletet tartott január 22-én, a Mars-szálló különtermében. A képen: Fock Jenő válaszol a hozzá intézett kérdésekre

kiben rendezett sajtókonfeVÜÁGHIRADÓ

HÉTFŐ: Fock Jenő Finnországba utazott. Amerikai légitámadások a VDK ellen.

KEDD: Négyhatalmi tárgyalások Nyugat-Bcrlinről.

SZERDA: Heves viták a nemzetközösség Singaporc-i értekezletén. A BVT felhívására világméretű akciónap a Ni- xon-politika ellen.

CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-konfercncia 100. ülése.

PÉNTEK: Partizántámadás a Phnom Penh-i repülőtér ellen. Négyes arab csúcs Kairóban.

SZOMBAT: Nixon kongresszusi üzenete az unió helyzetéről.

Első alkalommal járt a Magyar Népköztársaság kormányának elnöké — a külügyminiszter és több hivatalos személyiség társaságában

— Finnországban.

Országaink együttműködésén, baráti kapcsolatainak fejlesztésén sokat lendített Fock Jenő és Péter János hivatalos látogatása. Kétségtelen, hogy ezúttal ismét közelebb kerültünk egymáshoz, s ez több szempontból is figyelmet érdemel.

Bár a magyar—finn kereskedelem az utóbbi három évben örvendetesen fejlődött és értéke a háromszorosára emelkedett, korántsem merítettünk ki valamennyi lehetőséget. Szóba került ez miniszterelnökünk helsinki sajtóértekezletén is, ahol elhangzott a javaslat: ha az utóbbi évek fejlődése tartósnak bizonyul, új formákat kell keresni, ki kell terjeszteni az ipari kooperáció kereteit.

Helsinki azonban más okokból is a világsajtó érdeklődésének (középpontjába került miniszterelnökünk és külügyminiszterünk látogatása idején. 1969 tavasza óta

— amikor az európai biztonsági konferencia gondolata megfogalmazódott — a budapesti felhívás után a finn kormány kezdeményezése váltott ki széles körű visszhangot. Helsinki szélesi’e tárta kapuit a kontinens biztonságáért és békés jövőjéért fáradozó politikusok előtt. Fock Jenő és Péter János most a finn vezetők-, kel áttekintették az eszmecserék megkezdésének esélyeit.

Bizonyára bátorítólag hatott a finn kormányra a magyar politikusok javaslata: a legutóbbi finn kezdeményezések értelmében szorgalmazzák és kezdjék meg Helsinkiben a nagykövetek tanácskozásait. A magyar álláspont szerint az is elképzelhető, hogy az eszmecserén kezdetben nem vesz részt valamennyi érdekelt állam Elképzelhető — vélekedett Fock Jenő a HelsinJanuár 22-én három fontos napirendi pontot tárgyalt a járási pártbizottság. Megvitatták a járási pártbizottság 1970. január 21-i határozatának végrehajtásáról szóló jelentést, és az 1971 évi főbb gazdaságpolitikai feladatokra vonatkozó javaslatot. E napirend tárgyalásakor — amelyhez Juhász Péter, a iárási pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést — meghívottként 15 gazdasági vezető is részt vett a vitában. A hozzászólók megerősítették a jelentés egyik fontos megállapítását, mely szerint a jobb munkát meg kell becsülni, a rosszat nem szabad eltűrni. Majoros 1 észtó, a megyei pártbizottság munkatársa felszólalásában tájékoztatta a párt- bizottságot a megye gazdasági helyzetéről. Egyetértését

rencian —, hogy az előzetes eszmecserékhez később mások is csatlakoznak. Kormányunk támogatja a múlt év novemberében közzétett finn emlékiratot, s helsinki nagykövetünk megbízást kapott, hogy a biztonsági konferenciát .előkészítő eszmecseréken vegyen részt. Ha szükséges, kormányunk kü- lönmegbízottat küld e konzultációkra.

Mindent egybevetve, rendkívül hasznosnak, gyümölcsözőnek mondhatjuk Fock Jenő és Péter János finnországi tárgyalásait. Megnyugtató érzés tudni, hogy a távoli északon élő rokonaink vezetői a megvitatott kérdésekben — beleértve a világ- politika sok időszerű témáját — velünk hasonló módon gondolkodnak, véleményünk sok tekintetben megegyezik. A magyar kormányfő és kísérete a jól végzett munka örömével térhetett haza Suomiból: látoga- j tásuk nemcsak a két ország, hanem az egész kontinens [ javára szolgált. '

Budapesten befejeződtek a magyar—csehszlovák kormánydelegáció január 7. és 22. között tartott tárgyalásai, amellyel előkészítették a két ország hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményének megkötését. A magyar— csehszlovák gazdasági kapcsolatok következő ötéves fejlődését alapvetően meghatározó okmányokat szombaton, a Külkereskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József és Andrej Barcák külkereskedelmi miniszterek írták alá.

Az aláírásnál jelen voltak a két kormánydelegáció tagjai, ott volt Barity Miklós, a külügyminisztérium csoport- főnöke. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szofejezte ki a járási pártbizottság célkitűzéseivel.

A járási pártbizottság mellett működő állandó társadalmi jellegű munkabizottságok feladatkörére és munkamódszerére tett javaslatot Molnár András megyei pártbizottsági tag, a járási pártbizottság első titkára egészítette ki. Hangsúlyozta, hogy a munkabizottság legfontosabb feladata: segíteni a választott vezetőtestület munkáját, illetve a párt politikájának minden területen való érvényesítését.

Végül harmadikként a járási pártbizottság 1971. évi programja és a végrehajtó bizottság 1971 első féléves munkaterve szerepelt napirenden.

A jelentést, a feladatokat, a javaslatokat, a munka- programot és a munkatervet egyhangúan elfogadta a járási pártbizottság.

„Splendid”

isolation

A fenti két szó jelentése: fényes elszigeteltség. Az angliai viktoriánus korszakban az egész szigetországi külpolitikát meg lehetett határozni ezzel a két szóval, elég kifejező módon. Angliáé volt a legnagyobb gyarmatbirodalom, az angol font volt a világ legértékállóbb valutája, Anglia volt a Föld első számú ipari hatalma és az angol flottahajók voltak az urak a világtengereken.

... de hol van már Victoria királynő, és hol van a viktoriánus nagyság? Amíg akkoriban Anglia megtehette, hogy csak és kizárólag olyankor avatkozzon a Csatornán túli világ dolgaiba, amikor saját érdekei múlhatatlanul kívánják, ma, az összezsugorodott földgolyó reális, aktív és mindenekelőtt humánus politikát követel Angliától is. Splendid isolation-ról, fényes elszigeteltségről tehát szó sem lehet.

Az az elszigeteltség, amelybe a konzervatív kormány a Singapore-ban pénteken véget ért nemzetközösségi értekezleten taszította Angliát — korántsem ígérkezik fényesnek. Anglia fegyvert kíván szállítani a dél-afrikai fajüldöző rezsimnek, azoknak az országoknak, amelyek a Nemzetközösség tagállamaival határosak. Lehet- e csodálkozni rajta, ha a nemrég függetlenné vált afrikai államok bizalma erősen megrendült egykori anyaországukban. s nem egy tagállam a kilépés gondolatával foglalkozik?

Angliának pedig — ha folytatja ezt a politikát — marad: az elszigeteltség.

Előle eltűnt a „splentlid”. Puszta, rideg politikai elszigeteltség — minden fény nélkül. (hegyi»)

cialista Köztársaság budapesti nagykövete.

Az 1971—1975-ös időszakra 2 milliárd rubeles árucsereforgalmat terveztek, s ez a most lezárult tervidőszak forgalmi előirányzatánál 60 százalékkal nagyobb. A megállapodás tükrözi a két ország politikai együttműködését és a gazdasági kapcsolatok további elmélyítésére irányuló törekvéseket.

Az esti egyelem folyosóin mostanában majdnem olyan kép tárult elénk, mint a legtöbb egyetemen vagy főiskolán. Azzal a különbséggel, hogy itt a tantermek előtt — melyekben éppen a félévi vizsgák zajlanak — egy kicsit idősebb korosztálybeliek, mondhatnék csupa „kész’ emberek, fontos beosztásokban dolgozó férfiak és nők álldogálnak. Közülük sokan rutinos vizsgázók lehetnek már, érettségi bizonyítványnyal, sőt diplomával a zsebükben.

S az izgalom, a drukk — amint látom a várakozók arcán — egy cseppet sem kisebb, mint mondjuk az érettségi vizsgájuk, vagy éppen az utolsó szigorlatuk előtt lehetett. Pedig itt csupa „kész" emberek várják, hogy kinyíljon a tanterem ajtaja, s a „megkönnyebbült” hallgató megszólaljon: lessék, aki következik.

De amíg erre. erre a három szóra sor kerül, ki tudja hányszor gondolják át újra és újra a vizsgakérdéseket? Ki tudja hányszor állítják össze képzeletben egy- egy kihúzott tétel válaszának vázlatát? Hányszor gondolják át egy-egy témakör

A világpolitika — híven e szóösszetétel első feléhez — az elmúlt héten valóban mozgásba hozta az egész világot. A messzi Távol-Keletről, Singapore-ból kelteződtek a jelentések,- ahol a nemzetközösséget a széthullás veszélye fenyegette, miután Anglia fel akarja újítani Dél-Afrikába irányuló fegyverszállitmányait. Az ugyancsak messzi Távol- Nyugaton Chile áll a figyelem középpontjában, a reakció ellentámadásokkal pri>- bálja megakasztani a népi kormány lendületes kezdeményezéseit. Az északról érkezett híradásokban különösképpen érdekeltek voltunk, hiszen a magyar—finn tárgyalások jelentősnek bizonyultak az európai biztonság egészének szempontjából is. Közben folytatódott a négyhatalmi nagyköveti eszmecsere Nyugat-Berlinről: a nyugatnémet ellenzék vezetői közül Barzel Varsóban. Schröder Moszkvában járt; Pompidou francia elnök „De Gaulle-i hagyományokat” követve, megtartotta sajtóértekezletét; az ENSZ-palotá- ban pedig jelöltek nevei kavarognak azután, hogy U Thant nem akarja további öt esztendőre vállalni a főtitkárságot.

összefüggéseit — mindazt, amit az elmúlt fél éven át tanultak, s amelyről néhány perc múlva kell majd számot adniuk.

Igen — úgy látom —, ez a félóra, ennek a félórányi várakozásnak a percei a legnehezebbek, a legizgalmasabbak.

*

— Igen, addig a legizgalmasabb, amíg nem nekem mondják, hogy „tessék, aki következik”. Pontosabban, amíg ki nem húzom a tételemet, azt a két kérdést, amelyre majd válaszolnom kell, s amely — merem remélni — derítőként hat az agyamban lüktető sokféle kérdéskomplexum, sokféle összefüggés között, az egész tetszőleges rendetlenségben. Addig nehéz, amíg ki nem húzom azt a két kérdést, amely pontosabban körülhatárolja, hogy valójában mire is kell majd koncentrálnom az elmúlt félévi tananyagból.

— Hogy miért izgulok? — Magam sem tudom. Hisz valóban „kész”, révbe ért, ha úgy tetszik, „befutott” ember vagyok. Ettől a vizsgától voltaképpen sem a beosztásom, sem a fizetésem nem

húzott mezőnye azonban nem áll ellentétben azzal, hogy a nemzetközi események két legfőbb válságcentruma változatlanul a Közel- Kelet és Délkelet-Ázsia. Az arab világ fejleményeire kétségtelenül rányomta bélyegét a közelgő február ötödiké, a prolongált tűzszünet lejártának napja. Erről tárgyaltak Kairóban a jövendő négyes föderáció (EAK, Líbia, Szudán, Szíria) vezetői, előzőleg szovjet—egyiptomi

párbeszéd zajlott Podgornij látogatása alkalmából.

Ügy tűnik, változások következnek be a palesztin mozgalom álláspontjában — jóllehet a néha egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és cáfolatok között nehéz egyértelműen tiszta képet kapni. Tény azonban, hogy a palesztin mozgalom derék- . hada először jelentette ki teljes egyetértését a haladó arab országok politikai rendezési törekvéseivel. (A gerillák ugyanakkor fenntartják a cselekvési szabadságot fegyveres osztagaik számá- ' ra, saját céljaik elérésére egyelőre nem tartják megfelelőnek a politikai rendezésit.) Ha a palesztinok le tudják hántani magukról a káros szélsőségeket, az új

függ, s az itteni tanulmányaimat is fakultauv alapon kezdtem el.

— Lehet, hogy a felelősségérzet önmagam, munkatársaim és két gyermekem előtt is? — Lehel. Mindenesetre tény, hogy most izgalomtól túlfűtöttek, sőt kifejezetten idegesítőek ezek a percek, egészen addig, amíg nem nekem mondják, hogy „tessék, aki következik”.

*

Benn, a tanteremben vizsga közben is hallgatom ugyanennek az embernek a fejtegetését.

— A megismerés, és az ennek során feltáruló igazság, folyamat. Egyszer s mindenkorra „kész” ismeretek és igazságok nincsenek, mert közben a valóság is szüntelenül változik... Fogalmaink és ismereteink csak akkor helyesek és akkor megbízhatóak a gyakorlati cselekvés számára, ha nyomon követik a valóság változásait, ha közben a korábbi ismereteinket is átértékeljük és kiegészítjük. ..

Lehetséges, hoov a „ítész ’ emberek is ezért vállalták az olykor csaknem diákos- nak tűnő izgalmakat?..

(csé)

elemet hoz az arabközi kapcsolatokban. Az esedékes kuwaiti csúcstalálkozón — amelyre eddig már nyolc arab ország jelentkezett — valószínűleg érezteti már hatását ez az elhatározás.

Délkelet-Ázsiában — az amerikai sajtó egyik kedvel L szóhasználatával élve — egyelőre nem dereng fény az alagút végén, Washington számára minden vonatkozásban teljes a zsákutca. Nixon szerdán volt „félidős ', letelt elnöki megbízatásának első fele, s a világ — stílusosan — tiltakozó akciónapot rendezett. Az elnöknek lassan már a jövő évi kampányra kell kacsingatnia. Ennek jegyében készült a hangsúlyozottan belső reformígéreteket tartalmazó, az unió helyzetéről szóló jelentés is a kongresszus két háza számára. Csakhogy Ni- xonnak számolnia kell indokínai magatartásának áthidalhatatlan ellentmondásaival.

Az elnök meghirdette az úgynevezett „vietnamizálásl”, az amerikai terhek csökkentését, a „fiúk” hazavitelét. Az amerikai törvényhozás tavaly elfogadta a Cooper— Church indítványt (érdekessége az ügynek, hogy az első névadó köztársaságpárti, a másik demokrata szenátor) — ez megtiltja a közvetlen katonai beavatkozást Kambodzsában. A valóság, hogy az indokínai harcok súlypontja érezhetően áttolódott kambodzsai területre, s ott a Lón Nol-féle, illetve saigoni csapatokat az Egyesült Államok vadászbombázókkal, tüzérséggel, rakétafegyverekkel felszerelt helikopterekkel támogatja. Washingtonban hivatalosan mindmáig tagadják az amerikai katonai személyek jelenlétét Kambodzsában, de ,ió néhány tudósító bizonyító fényképfelvételére el kellett ismerniük „összekötők”, s „technikusok” bevetését. Nem a neveken, a lényegen múlik, az amerikai sajtó is gúnyosan tesz említést a szavakkal űzött jelentéstani játékról ... Más nyugati lapok Ho Si Minh-t idézik, az elhunyt elnök annak idején csapdába esett rókához ha - sonlította az ellenséget, amely úgy akarja kiszabadítani az egyik lábát, hogy beleveszejti a másikat is.

Az amerikaiak tehát továbbra is úgy jönnek, mintha mennének. A háború katonai, gazdasági, társadalmi, bel- és külpolitikai terhei növekednek, az áhított célok mind messzebb kerülnek. Joggal váltott ki valóságos sokkot az a pénteki hír, hogy a szabadságharcos egységek gyakorlatilag megsemmisítették Phnom Penh, a kambodzsai főváros repülőterét, s súlyos csapást mértek az Amerika-barát rendszer légierejére. Hogyan akar vajon Washington „kombod- zsaizálni’, ha ez a fekete Péntek elvitte a szövetségéül légiflottát’ Vagy felad iák pozícióikat — s ezt nem teszik —, vagy az amerikaiaknak személyes részt és kockázatot kell vállalniuk a folytatásból. Erre jellemző különben, hogy január folyamán jóformán nem volt olyan nap, amikor amerikai gépeli valamilyen formában ne hajtottak volna végre akciókat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nixon tehát elérkezett a legrosszabb iohnsonj logikához.

Ebbe a körképbe illik a hét különös jubileuma is: Párizsban századszor ült ösz- sze a Vietnam-konferencia. A több, mint kétesztendös diplomáciai csatározásnak elszomorító a mérlege, semmifajta haladás nem történt. A hírügynökségek legfeljebb azt emelték ki, hogy a tárgyalóasztalok formájában sikerült megegyezniük.

Ülésezett a Mezőkövesdi járási Pártbizottság

Magyar-csehszlovák megállapodás

A történések helyileg szélEdward Gierek, a LEMP KB első titkára (jobbról) a lengyel szejm épületében fogadta Rainer Barzel-t, a Bundestag CDTJ—CSU-frakciójának elnökét (balról). Középen: M. Tomala, a Nemzetközi Ügyek Lengyel Intézetének igazgatóhelyettese

Tessék a köv...