Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, 1970, dec. T3, Hazánk az ENSZ-ben A második világháború utáni magyar történe­lem jelentős mérföld­kövének évfordulója van de­cember 14-én: tizenöt évvel ezelőtt, ezen a napon vált Magyarország az Egyesült Nemzetek Szervezetének tag­jává. Felvételünket a világ- szervezetbe mindenekelőtt annak a szívós, kitartó tevé­kenységnek tulajdoníthatjuk, amelyet a Szovjetunió diplo­máciája végzett az ENSZ egyetemességének érvényesí­téséért, mindazon szocialis­ta és nem szocialista orszá­gok tagságáért, amelyek kül- és belpolitikájuk alapján megfeleltek az ENSZ alap­okmánya követelményeinek. A tizenöt évvel ezelőtt el­indult változások jelentősen módosították az ENSZ ösz- szetételét és további tevé­kenységének jellegét. Emlé­kezetes még, hogy a hideg­háború éveiben hogyan vál­toztatta a világszervezetet az Egyesült Államok akkori kormányzata egyszerű sza­vazógépezetté, és hogyan használta fel imperialista terveinek szerntesítéséro. a többi között a koreai agresz- szió „cnszesítésérc”. A szo­cialista országok felvétele egy olyan folyamat kezdete volt, amelyben az Egyesült Államokat feltétlenül kiszol­gáló államok fokozatosan el­veszítették abszolút többsé­güket, s különösen a gyar­mati iga alól a hatvanas években függetlenné vált országok felvétele óta az ENÍjiZ-ben is mindinkább ér­vényesülnek e világban ki­alakult realitások. Ez hozzá­járult ahhoz, hogy az ENSZ ma hatékonyabban töltheti be rendeltetését, mint léte­zésének első évtizedében. Hazánk, felvételétől kezd­ve, nagy aktivitással vesz részt a világszervezet mun­kájában. „Azzal az eltökélt szándékkal csatlakozunk a világszervezethez — mon­dotta első felszólalásában a magyar küldött —, hogy tá­mogassunk minden olyan javaslatot és törekvést, amely az emberi haladást elősegíti.” Ezt a programun­kat következetesen betart­juk, s ennek tulajdoníthat­juk, hogy hazánk a világ- szervezet tekintélyes tagja lett. Igaz, egy időben, az 1956- os ellenforradalom leverése után az imperialista hatal­mak megpróbálták mandá­tumunkat kétségbe vonni. Az úgynevezett magyar kér­dés azonban lekerült a napi­rendről, és ugyanazok kény­szerültek a visszavonulásra, akik felvetették. Azóta hazánk bekerült már a Biztonsági Tanácsba, képviselőnket a közgyűlés egyik legfontosabb bizottsá­gának elnökévé választották, és küldöttségünk számos, nagy jelentőségű határozat kezdeményezője volt. A ma­gyar szakemberek egész so­ra dolgozik az ENSZ titkár­ságán és a világszervezet szakosított intézményeiben. Munkájuk valóban az ENSZ egyetemességének sz5"bólu- ma, hogy csak egy p„Idával illusztráljuk: magyar mér­nökök dolgozták ki a világ­szervezet felkérésére a Ea Plata folyó szabályozási ter­veit. J agos büszkeséggel em­lékezünk meg az év­fordulóról, s bizo­nyosra vesszük, hogy ENSZ- beli tevékenységünk a jövő­ben is az emberiség egyete­mes ügyét, a haladást, a bé­ke és biztonság fenntartását szolgálja. (KS) Élménybeszámoló a kongresszusról A miskolci Fegyveres Erők Klubjában tegnap, szomba­ton délelőtt Katona Andor alezrede®, a helyőrségpa­rancsnok politikai helyettese tartott élménybeszámolót a hivatásos állományú kato­náknak a párt X. kongresz- szusáról. Előadásában hang­súlyozta: a Központi Bizott­ság beszámolója külön is ki­emelte a magyar néphadse­reg védelmi erejének jelen­tőségét. Nixen-Dajan megbeszélés Dajan izraeli hadügyminisz­tert pénteken a Fehér Házban fogadta Nixon amerikai el­nök. Eszmecseréj ük 45 perc­ig'- tartott. Dajan a nap fo­lyamán kétszer találkozott Rogers külügyminiszterrel, és egyszer Laird hadügyminisz­terrel. Ziegler, a Fehér Ház sajtótit.kára nem volt haj­landó a megbeszélések rész­leteiről tájékoztatást adni. Megismételte viszont Nixon- nak azt a kijelentését, amely szerint az elnök reméli: a Jarring vezette arab—izrae­li tárgyalások hamarosan folytatódnak. Az ENSZ szó­vivője szerint Gunnar Jar­ring még január 5-e előtt visszatér New Yorkba. Se­gít majd U Thantnaik össze­állítani azt a jelentést, ame­lyet a főtitkár a Biztonsági Tanács elé terjeszt a Palesz­tinái kérdés megoldásáról. AESZ-ülés Lagosban A védelmi bizottság há­romórás, zárt ajtók mögött megtartott tanácskozásával, pénteken véget ért az AESZ miniszteri tanácsának há­romnapos, rendkívüli ülése. Ennek során 41 afrikai or­szág miniszterei határozato­kat hoztak, amelyekben el­ítélik Portugáliát a függet­len Guinea ellen indított ag­ressziója miatt flz Igazságügy-minisztérium megvizsgálta Az Igazságügy-minisztérium — a fővárosi és az egyes me­gyei bíróságok büntető kollé­giumainak közreműködésével megvizsgálta a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettek körében az elmúlt év során a bűnözés alakulá­sát, s a bíróságok ítélkezési gyakorlatát. Megállapította, hogy a vagyon elleni bűntet­tek száma 1965 óta fokozato­san csökken. A csökkenés kü­lönösen az elmúlt esztendő­ben volt jelentős: az egysé­ges rendőrségi-ügyészségi sta­tisztika szerint 1968-hoz ké­pest 14,5 százalékos. E ten­dencia a bíróságok által jog­erősen elítéltek számában is megmutatkozik: amíg 1965- ben a jogerősen elítéltek csak­nem 47 százaléka vagyon el­leni bűntettet követett el, ad­dig ez az arány tavaly mint­egy 37 százalékra csökkent. A társadalmi tulajdon elleni bűntettek az elmúlt évben a közvádas bűntettek mintegy 21 százalékát tették ki — ez az arány 1965-ben csaknem 30 százalék volt —, a szemé­lyi tudajdon eileaaiek pedig több mjlit 16 százalékát. Az okozott kár összege azonban nem csökkent, ha­nem évről évre — az 1965. évi csaknem 70 millió fo­rintról mintegy 83 millió fo­rintra — emelkedett. Az egy elítélt által okozott kár öt évvel ezelőtt 3965 forint volt, s ez' az összeg 1969-re 8361 forintra emelkedett. Az elítéltek túlnyomó több­sége — mintegy 86 százaléka — férfi. Rablást kizárólag, lopást és rongálást pedig 90 százalékon felüli arányban férfiak követtek el, viszont a csalás, vagy sikkasztás miatt elítéltek több mint egyötöde nő. Életkor szerint a legtöbb bűntettet a 20—30 év közöt­tiek követték el. A társadalmi tulajdon elle­ni bűncselekmények többsé­gét az állami ipari üzemek és vállalatok, — a közlekedési és a kereskedelmi vállalatok terhére követték el. 24 millió forintos érték Befejezésül a miniszteri tanács egyhangúlag elfogad­ta a védelmi bizottság aján­lásait a független afrikai or­szágok védelmét biztosító módszerekre és eljárásokra. A döntést később hozzák nyilvánosságra. A guinea! küldöttség ve­zetője, Iemail Touré minisz­ter jelentős sikerként érté­kelte az AESZ miniszteri tanácsának rendkívüli ülését Az ENSZ a jövő hét ele­jén két megbízottat küld Giuneába, hogy a kormány- nyál együttműködve felmér­jék a november 22-i agresz- szió ‘következtében keletke­zett károkat. A világszervezet székhe­lyén egyébként arra számí­tanak, hogy a portugál kor­mány ugyanúgy visszautasít­ja a kártérítési felszólítást, miként elutasította a Biz­tonsági Tanács határozatát és a vizsgáló bizottságnak Portugália felelősségét bizo­nyító jelentését is. VILAGHIRADO HÉTFŐ: Cyrankicwicz és Brandt aláírta a lengyel—nyu­gatnémet szerződést. Elrabolták Svájc brazíliai nagykövetét. KEDD: Összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Nagy sztrájk Angliában. SZEKDA: Husszein jordániai király amerikai vezetőkkel tárgyalt. Dajan izraeli hadügyminiszter az USA-ba indult. CSÜTÖRTÖK: Elhalasztották Tito olaszországi látogatásái. Három négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről. PÉNTEK: Nixon a bombázások folytatásával fenyegette a VDK-t. A Csehszlovák Kommunista Párt plénumának ülése. SZOMBAT: A SALT-tárgyaiásokon részt vevők látoga­tása Leningrádban. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága a nyugat-európai integrációról. Így látta kommentátorunk, Pálíy József: A hét első napján történt a hót leglátványosabb ese­ménye: Willy Brandt, a bon­ni kancellár Varsóban alá­írta azt a szerződést, amely­ben a Német Szövetségi Köztársaság elismeri Len­gyelország nyugati határá­nak az Odera—Neisse vona­lat. A nemzetközi okmány szövegét már ismerte a vi­lág, s a két ország közvéle­ménye. Hosszú hónapok iz­galmas tárgyalásainak vé­gén született mega lengyel— nyugatnémet szerződés. Alá­írása már ünnepélyes kere­tek között történt meg ... S itt kívánkoznak toliam­ra a személyes megjegyzé­sek. Éppen november végén két hetet tölíöttem a Német Szövetségi Köztársaságban. Akkor már megtörtént a lengyel—nyugatnémet szer­ződés parafálása, ki volt tűzve — elvben — Brandt kancellár utazásának dátu­ma is. A kormányfő környe­zetének egyik tagja már jó- előre elmondta nekem, hogy Willy Brandt szinte az NSZK egész lakosságának szimboli­kus képviseletétől kísér­ten akar ellátogatni Varsóba: minden politikai párt veze­tőit meghívta, írókat ugyan­csak felkért, hogy vegyenek részt a szinte demonstratív utazáson. Szakszervezeti ve­zetőket épp úgy toboroztak, mint ifjúsági szervezetek kép­viselőit. A CDU-CSU ellen­zék megtagadta a kancellár kérésének teljesítését, egyéb­ként azonban valóban a nyu­gatnémet lakosságot repre­zentáló küldöttséget sikerült Brandtnak verbuválnia... A kancellár azt akarta ki­fejezésre juttatni ezzel, ami aztán egyes nyugati lapok­ban a beszámolóik címeiben fel is bukkant: „Híd épült Varsó és Bonn között”, „1939 —40 után 1970 meghozta a megbékélést, a kiengeszte­lődóst” stb. De megépült-e máris a „híd”? 1970 meghozta-e már a megbékélést, a kiengeszte- lődést, anélkül, hogy a Moszkvában és a Varsóban aláírt két szerződés jelentő­ségét csökkenteni akarnák, s anélkül, hogy a jelenlegi nyugatnémet kormány és különösen Willy Brandt tár­gyalási készségét, az európai realitások elismerése iránti haj lan \t tagadni akar­nék, meg kell mondani, hogy még igen-igen messze va­gyunk a „hídavutástól”. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés aláírása fontos és lát­A Sátoraljaújhelyi Faipari Szövetkezet ebben az évben a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb eredménnyel dolgo­zik. Várhatóan ez évi 24 milliós termelési értékről szá­molhatnak be. Jövőre a kol­lektíva a termelő munkája mellett új üzemház építését szeretné megkezdeni. Romját Irén újságírót, a Magyar Újságírók Országos Szövet­ségének aleinökét 75. születésnapja alkalmából pénteken a Parlamentben a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntet­ték ki. Az átadásnál (képünkön) jelen volt Cseterki I.ajos, az Elnöki Tanács titkára, Móna Gyula, az MSZMP KB h, osztályvezetője, Barcs Sándor, a MÜOSZ elnöke és Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. ványos esemény volt. sőt: történelminek is mondhatjuk mindkettőt. A ratifikáció azonban, vagyis az, hogy a bonni Bundestag törvénybe iktassa a két szerződést, még hátra van. S talán nem is egyha­mar kerül - erre sor. Az NSZK-ban politikusokkal és újságírókkal, diplomatákkal tagban nem hozakodik elő a Brandt-kormány a ratifiká­ciós javaslattal. Legfeljebb csak 1971 elején. Röviden még a hét néhány más eseményéről: a diplo­máciában rendkívül szokat­lan fordulatra került sor a jugoszláv—olasz viszonyban. Tito elnök az utolsó pilla­natban lemondta hivatalos látogatását, mert az olasz szélsőjobboldali és naciona­lista körök a trieszti kérdés felmelegítésével váratlan és hirtelen megrontották a két ország közötti viszonyt. El­sősorban olasz belpolitikai problémává alakult az ügy: a Colombo-kormánynak most eggyel több gondja van. Ed­dig is sok volt — a válás en­gedélyezésétől a gazdasági nehézségekig, a tábornokok politikai mozgolódásától a Nixon elnök az amerikai ENSZ-delcgáeió eddigi vezetője Charles W. Yost helyett, George Bush-t nevezte ki a vi­lágszervezet amerikai küldöttsége vezetőjének. Képünkön: Nixon elnök a Fehér Házban bejelenti a változást. A ké­pen (balról jobbra.) George Bush, William Rogers külügy­miniszter, Nixon elnök és Charles W. Yost. és egyszerű emberekkel foly­tatott beszélgetéseimben min­dig azt éreztem, hogy a ra­tifikációs eljárásnak tömér­dek buktatón kell túljutnia, igen sok feltétele van annak, hogy a Bundestag megsza­vazza a két szerződést. A nyugatnémet kormány szóvivőjével folytatott be­szélgetésemkor, Rüdiger von Wechmar azt mondta nekem, hogy még egy egyszerű tör­vényjavaslat is 8—10 hét alatt jut el a Bundestagban a szavazásig. Ilyen fontos ja­vaslatok többszörösen any- nyi időt igényelnek. A kará­csonyi vakációig a Bundes­tartományi közigazgatási re­form követeléséig. Fel kell hívnom a figyel­met még a pakisztáni vá­lasztásokra. A roppant né­pes, területileg is jelentős, de két külön részből álló or­szágban két tucat párt ver­sengéséből végül is kettő került ki győztesen, mind­egyik egy-egy országrészben. Nyugat-Pakdsztánban Bhutto volt külügyminiszter pártja diadalmaskodott, Kelet-Pa­kisztánban pedig — 1500 ki­lométerrel arrébb — egy he­lyi autonómiát követelő na­cionalista párt. Bucher és Gomidc sorsa A brazil biztonsági szer­vek pénteken este közle­ményben jelezték: lehetsé­ges, hogy új lépéseket tesz­nek Bucher svájci nagykö­vet mielőbbi szaba don bocsá­tásának elérésére. A közle­ményből nem derül ki, hogy a rendőrség erőszakos be­avatkozásra gondol-e, vagy pedig arra akarta felkészí­teni a közvéleményt, hogy teljesíti a diplomata elrab­lóinak követeléseit. Értesülések szerint a kormány már-már bele­megy az alkuba — mint ahogy három ko­rábbi alkalommal már meg­tette —, de bizonyos felté­teleket túlságosan nagy presztízsveszteségnek tart: így például azt, hogy az egyébként cenzúrázott la­pokban közöljék az ember­rablók manifesztumát, és hogy tegyék ingyenessé a helyiérdekű közlekedést. Időközben ismeretessé vált, hogy Rio de Janeiro előkelő negyedeiben a rend­őrség é.i.iel-nappal figyelteti a gerillafószek-gyanús épü­letekéi Egy másik emberrablást hír Brazíliából: a július Sí­én M/vntevideoban elrabolt Dias Gomide brazil konzul felesége, Maria, nyilatkoza­tot tett közzé, amelyben azt állítja, hogy a Tupamaros-szervezet hajlandó lenne kiadni férjét egymillió dollár , válságdíjé"* Ezl a pénzt az asszony — mint mondotta — csak Bra­zíliában, de a kormányszer­vek megkerülésével, „csak a brazil nép adakozásából' akarja összegyűjteni. Propagandisták fóruma A Mezőkövesdi járási Párt­bizottság propaganda és mű­velődésügyi csoportja szep­temberben első alkalommal szervezte meg a propagan­disták fórumát, ahol a járás vezetői válaszoltak az előre leküldött kérdésekre. A kedvező tapasztalatok alapján december 18-án a járási pártbizottság székha­zában ismét megrendezik 9 propagandisták fórumát, amelyre december 15-ig le­het beküldeni az eddigi fog­lalkozásokon felmerült és 3 járás lakosságát foglalkoztató elméleti és gyakorlati politi­kai kérdéseket. Ezekre —' mint az első alkalommal if — a járás vezetői és vezető propagandistái válaszolnak. i

Next

/
Thumbnails
Contents