Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖpHOCl ÍSZAKMABYARQRSZAG ' í ‘ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI. évfolyam, 280. szám Ära: 1 forint Vasárnap, 1970. november 29. Tovább a lenini úton!. Befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa A X. pártkongresszus határozata — Újjáválasztották a párt vezető szerveit Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára újra Kádár lános lett Szombat reggel 9 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácsko- zását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizott­ság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus újjáválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A pártkongresszus zárónapján is a táviratok százai érkeztek a tanácskozás színhelyére: vállalatok, intézmények, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fe­jezik ki a Központi Bizottság beszámolójával, a párt irányvonalával, fővárosi és vidéki vállalatok, termelőszövetkezetek kongresszusi felajánlásaik teljesítését je­lentették a kongresszusnak. Jókívánságaikat fejezték ki a kongresszusnak a Drezdában tanuló magyar fia­talok, a Magyarországon tanuló libanoni diákok, s táviratban köszöntötte a kongresszust Beloiannisz község magyar és görög lakossága. Kádár János elvtárs vitazáró beszéde TISZTELT KONGRESSZUS! KEDVES ELVTARSNÖK, ELVTARSAK! A négynapos vita, és az an­nak során elhangzott 56 fel­szólalás a legfontosabb kér­désekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszó­lalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdés­ben eltért volna a párt po­litikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást. (Nagy taps.) Pártunk X. kongresszusá­nak küldöttein kívül felszó­lalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden kül­döttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogad­ták és képviseltették magu­kat, s azért, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja, s általában a kongresszusun­kon részt vett testvérpártok, küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisz­telték pártunkat. (Nagy taps.) A testvérpártok küldöttsé­geinek felszólalására külön- külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevé­ben őszinte köszönetét mon­dok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt ad­tak. Testvérpártjainknak pártunk törekvéseivel kap­csolatos internacionalista ál- láslbgalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fon­tosságú támogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldöttei­nek felszólalása, a vita ma­gas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetésé­hez. A vita egyik részvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt el­kezdeni, mert először állt Ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség.) Mert aki a szó jó értelmé­ben értékeli és tudja, mi­lyen fórumhoz szól, aki tud­ja, hogy itt minden elhang­zott szónak súlya van, az ér­zi a felelősséget. Ügy vélem, annak a tény­nek, hogy az elvtánsak álta­lában leírták felszólalásai­kat, döntően ez a felelősség- érzet az oka, s ezt csak üd­vözölni lehet.. De szerepet játszott ebben egy másik kö­rülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politi­kai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint ko­rábbi kongresszusunké. Ez­úttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöt­tek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizáró­lag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. Az egyik szünetben alkal­mam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közü­lük — az egyik párttag, a másik pártonkívüli elvtár­sunk — szinte egymás sza­vába vágva mondta, hogy •szót akart kérni, de nem kért, mert, amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy el­mondották már. Mindezt csak illusztrációként emlí­tem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vi­tája magas színvonalú volt, és minden felszólaló átérez- te a felelősséget, felkészült, és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kérdések­hez. pünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek lá­tóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy felszólalás kap­csán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gon­dolom, nemcsak beszélni tudnak jól, hanem — ha tet­szik, ha nem — már közgaz­daságtanra is megtanítanak minket. A felszólalók egyikét-mási- kát régebbről ismerem, és tudom, hogy nemcsak beszél­ni tanultak meg, hanem szá­mítani, számolni is a reali­tással, az élettel. A kongresz- szus vitájában ez is megfele­lően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenysé­gének, az elhangzott, két be­számolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita min­den mozzanatára kitérni. Ké­rem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön- külön ne válaszoljak, és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóak, egyértelmű­ek voltak azok. A kongresszus visszhang­ja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen ma­ga a kongresszus. Ez termé­szetesen annak is tulajdonít­ható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Na­gyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nem­csak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész ország­ban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighall­gatta a testvérpártok felszó­lalásait is, amelyekből meg­ismerte azt az internaciona­lista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országok­ban, és mindazokban az or­szágokban. ahol testvérpárt­jaink publicitást tudtak biz­tosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt, ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusát. Ta­nácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Vé­gül majdnem ugyanott kötöt­tek ki, mint ahol a mi egyet­értő táborunk, sírját párttag­ságunk, a mi népünk, test­vérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusát el­lenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt ta­lán nekik is jó tudniuk. (De­rültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előké­szítő munka során mint párttagságunk és dolgozó né­pünk véleménye, Igénye ju- jott kifejezésre, amit hétfőn, a Központi Bizottság beszá­molójában még csak java­soltunk, s ami most meg­erősítést nyert — azt. hogy a párt folytassa és még kö­vetkezetesebben, még jobban érvényesítse politikai irány­vonalát. E jóváhagyás pár­tunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egy­ben kötelező parancs azok­tól, akiknek ügyét mi a leg­jobb lelkiismeretűnk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilat­kozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadal­munk minden pozitív erejé­nek igényét, mint pártunk kötelező feladatát sag beszámolójával széles körű az egyetértés, A kong­resszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak saját véle­ményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szé­lesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetsége­seink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével talál­kozott. Mindazok egyetérté­sével, akik jó és nemes érte­lemben magukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kong­resszusunk alap-állásfoglalá­sa és fővonala a kommunis­ta és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nem­zetközi — nagy erőt ad pár­tunknak további munkájá­hoz, harcához. Ez az egységes állásfogla­lás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddigi­nél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell vé­geznie. Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba ke­rült konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fon­tos témája volt az energia­struktúra átalakításának népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely cé­lul tűzte ki a szénfelhaszná­lás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának nö­velését. E. népgazdaságilag feltét­lenül helyes cél megvalósítá­sához hozzáfogtunk, és ebben nagy eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folya­mat nem volt zavartalan, (Folytatás a 2. oldalont Erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése A felszólalásokban kifeje­zésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindenna­pi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a po­litikailag aktív dolgozóknak, sőt, lehet mondani, egész né­Még következetesebben folytatjuk az eddigi politikai irányvonalat

Next

/
Thumbnails
Contents