Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖpHOCl ÍSZAKMABYARQRSZAG ' í ‘ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI. évfolyam, 280. szám Ära: 1 forint Vasárnap, 1970. november 29. Tovább a lenini úton!. Befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa A X. pártkongresszus határozata — Újjáválasztották a párt vezető szerveit Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára újra Kádár lános lett Szombat reggel 9 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácsko- zását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus újjáválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A pártkongresszus zárónapján is a táviratok százai érkeztek a tanácskozás színhelyére: vállalatok, intézmények, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fejezik ki a Központi Bizottság beszámolójával, a párt irányvonalával, fővárosi és vidéki vállalatok, termelőszövetkezetek kongresszusi felajánlásaik teljesítését jelentették a kongresszusnak. Jókívánságaikat fejezték ki a kongresszusnak a Drezdában tanuló magyar fiatalok, a Magyarországon tanuló libanoni diákok, s táviratban köszöntötte a kongresszust Beloiannisz község magyar és görög lakossága. Kádár János elvtárs vitazáró beszéde TISZTELT KONGRESSZUS! KEDVES ELVTARSNÖK, ELVTARSAK! A négynapos vita, és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésben eltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást. (Nagy taps.) Pártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képviseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, s általában a kongresszusunkon részt vett testvérpártok, küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisztelték pártunkat. (Nagy taps.) A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására külön- külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainknak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista ál- láslbgalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalása, a vita magas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. A vita egyik részvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először állt Ilyen fórum előtt. Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség.) Mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, milyen fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. Ügy vélem, annak a ténynek, hogy az elvtánsak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősség- érzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet.. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik pártonkívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy •szót akart kérni, de nem kért, mert, amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy elmondották már. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt, és minden felszólaló átérez- te a felelősséget, felkészült, és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kérdésekhez. pünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nemcsak beszélni tudnak jól, hanem — ha tetszik, ha nem — már közgazdaságtanra is megtanítanak minket. A felszólalók egyikét-mási- kát régebbről ismerem, és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel. A kongresz- szus vitájában ez is megfelelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének, az elhangzott, két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön- külön ne válaszoljak, és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóak, egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt az internacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban, és mindazokban az országokban. ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt, ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, sírját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző BizottEzek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, Igénye ju- jott kifejezésre, amit hétfőn, a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt. hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretűnk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező feladatát sag beszámolójával széles körű az egyetértés, A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik jó és nemes értelemben magukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alap-állásfoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie. Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését. E. népgazdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben nagy eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, (Folytatás a 2. oldalont Erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt, lehet mondani, egész néMég következetesebben folytatjuk az eddigi politikai irányvonalat
