Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szombat, 1970. nov. 28. A X. pártkongresszus pénteki munkanapja Az életszínvonal emelésének feltétele a jobb munka MORAVECZ FERENC, az Egyesült Villamosgépgyár munkása többek között ki­jelentette: — Természetesen mi is azt akarjuk, hogy növekedjék az életszínvonal, de tudjuk, hogy ezt elsősorban jobb munkával kell elérni. Szín­vonalasabb munkaszervezést, az új technika gyorsabb be­vezetését és nagyobb felelős­séget várunk önmagunktól és vezetőinktől. Dolgozótársaimat foglalkoz­tatja és aggasztja, hogy bi­zonyos emberek és csoportok jövedelmeinek forrásai ho­mályosak, és emögött korrup­ciót sejtenek. Bízunk benne, hogy e téren az illetékesek rövidesen megfelelő intézke­déseket tesznek. Fejleszteni kell a kis- és középüzemeket is ß kongresszus szerkesztő bizottságának jelentése PÉTERVÁR1 JÁNOSNE, Bács-Kiskun megye küldötte felszólalásában a megye me­zőgazdaságának eredményei­ről, valamint munkahelyének néhány gondjáról szólt. Rá­mutatott: Bács-Kiskun me­gye az ország „gyümölcs ko­sara”. de az elmúlt tiz esz­tendőben jelentősen fejlő­dött ipara is. A továbbiakban annak a véleményének adott hangot, hogy nagyobb fejlesz­tési lehetőségeket kellene kapniuk a kis- és középüze­meknek is. A kongresszus szerkesztő bizottságának jelentését Ne­mes Dezső elvtárs, a szer­kesztő bizottság elnöke ter­jesztette elő. Bejelentette, hogy a kongresszus határé zattervezetéhe* csaknem másfélszáz észrevétel, javas­lat érkezett — a stiláris jel­legű észrevételeken kívül. Ezek között egy sincs, amely ne egyezne a Központi Bi­zottság beszámolójával, a párt általános irányvonalá­val. Ez a tény — mondotta — önmagáért beszél, azt ta­núsítja. ami megnyilvánult kongresszusunk egész ta­nácskozása folyamán, hogy elvi. politikai egység uralko­dik közöttünk. A kongresszus a szerkesztő bizottság jelentését tudomá­sul vette. Az elnöklő Biszku Béla ez­zel a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolója fölötti vitát lezárta. A Magyar Televízió a kongresszusi eseményeket összefog­laló adásaiban tájékoztatja a széles közvéleményt a napi ta­nácskozásokon, a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójához kapcsolódó vitán elhangzott hoz­zászólásokról. Képünkön: munkában a kamera, s a kamera mögött az adás szerkesztői. A gyenge adottságú tsz-ekröl Növeli termelését a MOM POSCH GYULA, budapes­ti küldött elmondotta, hogy a Magyar Optikai Művek dolgozói a harmadik ötéves terv 6orón 45 százalékkal nö­velik a termelést. Az üzem műszaki fejlődésének egyik biztos bázisa a Szovjetunió különböző intézményeivel ki­épített és állandóan fejlődő szoros kapcsolat; ez az együttműködés tette lehető­vé, hogy a gyár termelésé­nek 30 százalékát a Szovjet­unióba exportálják. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a KB beszámolóiét, a határozati javaslatot és a szervezeti szabályzat módosítását BENCS TIBORNÉ, Sza­bolcs-Szatmár megyei kül­dött elmondta: — Megyénknek helyzetéből eredően — sok gonddal kell szembenézni. A megye ter­melőszövetkezeteinek fele kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik: állóesz­közeink jelentős része el­avult, a szövetkezetek gép­parkjának 60 százaléka el­használódott: Egyetértünk azzal, hogy a népgazdaság anyagi eszközeit, a beruhá­zásokat, a hiteleket a mező­gazdaságban is oda kell összpontosítani, ahol azok a leghamarabb megtérülnek. A hitel egy részét azonban a gyenge adottságú termelő­szövetkezetek részére el kell különíteni, mert különben teljesen esélytelenek a hi­telekért folyó versenyben. A müvek szocialista életünkről vallanak KISS ISTVÁN Kossuth- drjas szobrászművész, a kép­ző- és iparművészetről el­mondotta, hogy hazánkban az alkotó számára olyan szer­vezett és állandó anyagi le­hetőséget, olyan feltételeket teremtettünk, amelyekre a világ bármelyik országa — a legfejlettebbek is — méltán lehetnének büszkék. Roha­mosan nó és fejlődik társa­dalmunk igénye a művésze­tek — s így a képzőművé­szet — iránt. Ugrásszerűen nő a kiállítások száma és azok látogatottsága. — Művészetünk nemzet­közi tekintélye, jelentősége növekszik — mondotta ez­után. Szinte kivétel nélkül minden szereplésünknél azt keresik műveinkben, ami jel­legzetesen szocialista és ma­gyar. A kapitalista országok­ban is sokan vannak és egyre többen lesznek, akik keresik a jövő életformáját. A mű­vészetek, a művek a szemé­lyes élmény erejével segít­hetik ezt az eligazodást. Ez­ért fontosak az őszinte mű­vek, amelyek szocialista éle­tünkről vallanak. DR. V. NAGY LUKACS. a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári kara párt-csúcsszervezetének titkára a felsőoktatási intéz­ményekben folyó oktató-, ku­tató- és nevelőmunka össze­függéseiről beszélt, ame­lyekhez a Központi Bizottság jelentékeny segítséget adott, többek között a tudomány- politikai irányelvek és a párt ifjúságpolitikájának kidolgo­zásával. — Az egyetemek részvéte­le a kutatási tevékenységben — mondotta —, mennyiségi tekintetben még nem éri el a kívánatos szintet. Ehhez a jelenleginél több támogatás­ra van szükség. Fiataljaink egyetértenek pártunk törek­véseivel, politikájával. Ág­ra regyetemünk ifjúsága egy­értelműen a szocialista nagy­üzemi gazdálkodásban látja a mezőgazdaság jövőjét — mondotta. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölötti vita le­zárása után nagy taps köz­ben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa zárszavát. (Kádár János elv­társ zárszavát lapunk vasár­napi számában közöljük.) Kádár János hosszan tar­tó, nagy tapssal fogadott vi­tazárója után az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy határozathozatal kö­vetkezik. Először a Központi Bizottság beszámolója fölött szavazott a kongresszus. Az elnök megállapította, hogy pártunk X. kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszá­molóját. Ezután a határozati javas­latról szavazott a kongresz- szus. Az elnöklő Biszku Bé­la kérte a kongresszust, hogy a beterjesztett határozati ja­vaslatról a szerkesztő bizott­ság elnöke által előterjesz­tett módosításokkal együtt szavazzanak. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az MSZMP kongresszusának ha­tározatát. Ezt követően a szervezeti szabályzatot módosító javas­latról szavaztak a küldöttek: a kongresszus egyhangúlag elfogadta a Magyar Szocia­lista Munkáspárt szervezeti szabályzatának módositásá 1. A Központi Bizottság je­lentését a kongresszus szin­tén egyhangúlag elfogadta. A kongresszus pénteki ülé­sét ezzel befejezte, szomba­ton reggel !) órakor zárt ülés­sel folytatja munkáját. íróink igenük a szocializmust GARAI GÁBOR Kossuth- díjas költő, fővárosi küldött többek között elmondta: — Nem állítom, hogy a magyar írók többsége következetesen marxista. Talán nem is örülnének egyesek, ha ilyet állítanék róluk. De állítom, hogy írótársaim nagy több­sége — s a nem kommunis­ták is —, mély elkötele­zettséget érez a magyar nép iránt, s ha nem is egyöntetű világnézetű alapról, de azért Nagynbb megbecsülést a pedagógusoknak KOVÁCS ÉVA, a buda­pesti Kossuth Zsuzsa Gimná­zium igazgatója, fővárosi kül­dött egyebek között hangsú­lyozta : oktatási-nevelési rendszerünk korszerűsítése, magasabb szintre emelése egyik alapkérdése a szocia­lista társadalom fejlődésének. — Iskoláinkban nem tel­jesedhet ki a párt céljainak megfelelő nevelés, mert a pe­dagógus a legrosszabbul fize­tett értelmiségi réteghez tar­tozik — mondotta —, hangsúlyozva, hogy e ténynek beláthatatlan követ­kezményei lehetnek. — A jövőben jobban kel­lene érzékeltetni a nevelés­ügy. a pedagógusok anyagi - erkölcsi megbecsülésének perspektíváját. Ez talán meg­nyugtatná a hivatástudattal áldozatkészen dolgozó peda­gógusokat és enyhíthetné az idegenkedést a pedagógus pályától. Az iskola éppen olyan izgalmas küzdőterepe a szocialista építésnek, mint egy üzem, vagy termelőszö­vetkezet. igényli politikánkat, mert tudja, meggyőződött róla — még ha korábban erősen ké­telkedett is benne —, hogy ez a politika a magyar nép­nek jó. S egyebek mellett az­ért is jó és népért való, fe­lelős nemzeti politika, mert következetesen internaciona­lista. — Tehát — megítélésem szerint — az írók többségé­nek igenlése napjainkban nem egyszerűen „úgy általá­ban” valamilyen szocializ­musra vonatkozik — ezért is jelent többet mint az ötve­nes évek elejének látszat­egysége. Ez az igenlés ma er­re a szocialista építőmunká­ra vonatkozik, amely itt fo­lyik, itt és most. A török kommunisták harcolnak a tőke ellen JAKUB DEMIR, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára rámutatott: a szocialista Ma­gyarország sikerei jelentő­sek minden nép számára, amely harcol az imperializ­mus ellen, nemzeti és társa­dalmi felszabadulásáért, h békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. Ezután Törökország mai helyzetéről és problémáiról szólt. — A török burzsoázia képviselői sokat beszélnek arról, hogy Törökország a gazdasági felemelkedés útján jár. Kétségtelen, hogy hazánk nemzetgazdaságának egyes területein van bizonyos fej­lődés, ha csak igen viszony­lagos is. A kapitalista' fejlő­dés üteme azonban távolról sem olyan, hogy felszámol­hatná hazánk elmaradottsá­gát, nem képes gátat vetni a nép egyre növekvő nyomo­rának, az amúgy is katasztro­fális munkanélküliség to­vábbi növekedésének. Kongresszusi találkozások SAJÁTOS hangulat ural­kodik a X. pártkongresz- szuson. A küldöttek ugyan az ország legkülönbözőbb városaiból, falvaibái jöt­tek, mégis mintha minden­ki mindenkit ismerne. A tekintetek boldogan fedezik fel egymást, a kezek kéz­fogásba kapcsolódnak ösz- sze. Megannyi ismerős, a politikai, gazdasági és tár­sadalmi munka élvonalá­hoz tartozó kommunista adott itt egymásnak talál­kozót. S felidézik az egy­kori harcok emlékeit, a nagyszerű munkasikereket, a választási győzelmeket, a már-már anekdotának is beillő történeteket. És el­elcsendesednek, amikor megtudják, hogy valaki az egykori harcosok közül ki­dőlt a sorból. De itt vannak helyettük az újak, az if­jak, akiket úgy mutatnak be egymásnak: KISZ-tit- kár, szocialista brigádveze­tő, technikumba jár; mire nyugdíjba megyek, alkal­mas lesz párttitkárnak ... Vincze Géza, megyénk, küldötte az egyik szünet­ben Révész Géza nyugal­mazott altábornaggyal, az egykori pártmunkással ta­lálkozott. Révész elvtárs pár pillanatig kutatott az emlékezetében, hová is te­gye a nála vagy húsz év­vel fiatalabb elvtársat. — Igen. igen — mosolyodon el —, most már emlékszem Még nagyon a kezdetnél tartottunk. 1945. elején volt. Pártszervezőként jár­tam Borsod megyét. Ozdon több hetet töltöttem. Sok derék üzemi munkás, épí­tőipari dolgozó, bányász állt zászlónk alá. — Igaz-e, Vincze elvtárs?! — Igaz, bizony — válaszolja Vincze elvtárs, s hozzáteszi: e zászló alatt ma több mint 53 ezer borsodi kommunis­ta menetel... — Emlékszel? — kérdezi Borbély Sándor, a Csepeli Vasmű párttitkára Mónus Antaltól, a D1GÉP párttit­kárától —, hogy kezdtük el 1957 tavaszán szervezni a KISZ-t Budapesten? Kapás Pál a sok ismerős között különösen örült Tó- bak Istvánnak. Mint pa­rasztgyerekek ösztöndíjjal kerültek a Szovjetunióba, egyetemre. Az ogyesszai egyetemen hányszor, de hányszor mondták el, ho­gyan fognak majd dolgoz­ni a magyar parasztság felemelkedéséért. ELKÉPZELÉSÜK ma már valóság. Agrármér­nökökként már eddig is so­kat tettek a munkaterüle­tükön. A X. kongresszus pedig újabb erőt ad mun­kájukhoz. — Mégiscsak jók ezek a kongresszusok — mondot­ta dr. Koleszár István, megyénk küldötte Tóth Já­nos Szolnok megyei kül­döttnek. Utoljára a IX-en, s azt megelőzően a Vili kongresszuson találkoztak. Az első találkozásuk is kongresszushoz kötődik. 1954-ben az MDP 111., sor­rendben a hatodik kong resszusán ismerték mer egymást. Már nem emlé­keznek, hogy ki mutatta be őket egymásnak. De aztán pár héttel később Miskol­con találkoztak. Tóth elv társ Borsodba került párt- bizottsági titkárnak. Erről az időszakról beszélgetnek Szó esik az ellenforrada­lomról, az átélt nehézsé­gekről, a párt újjászerve­zéséről. — Jól éreztem ma­gam Miskolcon, de Szol­nokra is szívesen mentem 1967-ben; hiszen hazamen­tem — mondotta Tóth elv­társ. Dr. Németh Pál, megyénk küldötte az egyik szünet­ben Kádár János elvtárs­sal tudott szót váltani. A kongresszus legfiatalabb küldöttével beszélgetett pártunk első titkára, majd egy asszonykoszorú vette közre, autogramot kértek küldöttigazolványaikra. Né­meth elvtárs „beállt” a sor­ba. — Honnan jött az elv- társ? — kérdezte Kádár elvtárs. — Magyarország északi sarkából, Sátoraljaújhely­ből — hangzott a válasz. Kádár elvtárs abbahagy­ta az autogramirást. Szép vidék — mondta —, ma­gam is jártam ott, s ha módom lesz rá. vissza is megyek. Jól éreztem ott magam. — Legyen mielőbb szerencsénk — nyugtázta az elismerő szavakat Né­meth elvtárs. Cservák Ferenc a kassai járási pártbizottsághoz címzett egy üdvözlőlapot S hogy még nagyobb le­gyen az örömük az ottani elvtársaknak, az egyik szü­netben Gusláv Husák elv- társat kérte meg. dedikál­ta a képeslapot. A Cseh­szlovák Kommunista Párt első titkára készséggel lett »leget a kérésnek. TALÁLKOZÁSOK, bará- 'i kézfogások . . . Meghitt, őszinte, elvtársi szavak Ré­gi és új barátságok. Ez is hozzá tartozik pártunk X kongresszusához. Fodor László A mezőgazdaság jövője a nagyüzemi gazdálkodásban van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents