Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Vasárnap, 1970. nov. 15. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika--------; ~~ j iparvidéA VAROSOK, l opti. ia!is élelmiszer-ellátása — elsősorban zöldség-gyümölcs, baromfi- és tojásíelhozatal — tehát a piaci ellátás bonyolult dolog. Rendkívüli szervezettséget és körültekintést kíván, hiszen nem lehet mindent a piaci mechanizmus spontán folyamaiéra bízni. Ezernyi tényezővel kell számolni, amelyek kü- lön-külön és kölcsönhatásaikban is állandóan változnak, alakulnak, s amelyek helves irányú befolyásolása súlvos problémák elé állítja az illetékes szakembereket. Országos, de különösképpen borsodi gond ma a piacok megjelelő áruellátása. és a reális, azaz a keresetekhez mérten elfogadható árak kialakítása. Vitathatatlan tény, hogy Miskolc, özd és Kazincbarcika, azaz a borsodi iparvidék piacai az év bizonyos időszakaiban nem .tudják megfelelően kielégíteni a lakosság igényeit, s bizonyára ebből is következik, hogy országosan ezek a legdrágább piacok. E téren hosszú esztendők óta változatlan a helyzet. Voltak, és vannak helyes kezdeményezések, intézkedések, de ezek nem jártak mostanáig kellő eredménynyel. Éppen ezért nagyon is érthető, hogy lépten-nyomon beszédtéma a piac drágasága. Felmerült a zöldség-gyümölcsárak kérdése a párt- taggyűléseken is. A megyei Pártértekezleten is többen foglalkoztak ezzel a problémával. Komócsin Zoltán, az MSZMP KB titkára szintén kitért rá felszólalásában, s rámutatott: orvoslást kell. találni a borsodi iparvidék e gondjára. NEM VIGASZTALÓ számunkra, de meg kell jegyeznünk, hogy a legjobban iparosodó körzetekben világszerte hasonló gondokkal küzdenek. Az urbanízálódás, az iparosodás folytán csökken a városokat övező területek lakossága, mind kevesebben vesznek részt tehát a városlakók ellátásában, holott a városokban egyre ' nő az ellátandók száma. Ennek az ellentmondásnak az a következménye, hogy főleg azokban az élelmiszerekben támad hiány, amelyeket frissen fogyasztunk. Jobbára a belterjes, sok kézi munkaerőt igénylő termékfajtákról, így elsősorban a zöldségfélékről, a gyümölcsről van szó. Az áruhiánynak pedig egyenes következménye a magasabb ár. A borsodi iparvidék piacainak esetében még súlyosbítja a helyzetet, hogy az ország legészakibb, a primőrök termelésére legalkalmatlanabb vidékén élünk. A miskolci, az ózdi, a kazincbarcikai háziasszony természetesen nem fogadja al ezt a magyarázatot. Egyszerűen nem kíváncsi az okokra. Bevásárlásai alkalmával ■ érzi, tudja az ország más városaihoz, vidékeihez viszonyítva hátrányosabb helyzetét, s kéri .— joggal várja —, hogy javuljon a piacok áruellátása, és csökkenjenek az árak Könnyelműség lenne valamiféle „receptet” adni az orvoslás módjára. Sokoldalú intézkedésekre, a szakemberek összefogására, az illetékes vezetők alapos körültekintésére. s országos szintű segítségre is szükség van e gond megoldásához. Néhány, ürgős. a teljes megoldást elősegítő tennivalót azonban hadd említsünk meg — a piac szakembereinek, az ellátás néhánv felelős vezetőjének együttes véleményét is tolmácsoljuk ezzel. Azt mondják, hogy u piac szüli az ..élelmes" embereket Sainos. a mi áruhiá- nyos piacaink viszonylatában sokak számára túlságosan hízelgő az „élelmes” jelző. Nem általánosítunk, de a piaci kereskedelem legkülönbözőbb szektoraiban túlteng a spekuláció. Sok az olyan kiskereskedő, tsz-el- árusító. s különböző más szervek megbízottja, aki kihasználja a piac szervezetlenségét, s megkárosítja a vásárlót. Előfordul, hogy a tsz, vagy más gazdaság csak a cégtáblán szerepel, s mögötte a megbízott gebines spekulál. Hogy miért lehetséges ez? Mert nem kielégítő. nem szervezett a piac ellenőrzési Csakis ezért fordulhat elő például, hogy árusok ogesz sora nem az úgyneve- zeit őstermelőtől, vagy Sajói gazdaságában, a termelőhelyen történt saját felvásárlás útján, hanem a piacon szerzi be árukészletét. De _ vajon ki ellenőrzi megfelelően a viszonteladók-' nál az áru származását? Ezért tűnt el például a 7.80- as szőlő az egyik szövetkezeti szektor árudájából, s jelenhetett meg 10 forintos áruként a kiskereskedőnél. Ugyanez történt az elmúlt télen akkor is. amikor a MÉK olcsó, 5 forinton aluli árú hagymája gyorsan elfogyott, majd 10—12 forintos áron „feltűnt” az „élelmesek” standjain. A MEK Vállalat, amely piacaink téli zöldség-gyümölcsburgonyaszükségleteinek kb. 80 százalékát biztosítja, s vállalja a tárolás gondjait „rizikóját” is — rendszerint elfogadható, az országos állagnál nem magasabb árakat szab meg. De vajon ennek a készletnek hány százaléka „vándorol át” a piac fekete csatornám, s kerül sokkal magasabb áron a‘ fogyasztóhoz?! A MÉK vezetői a legszigorúbb ellenőrzéssel igyekeznek megakadályozná hogy árukészleteik ne vándorolhassanak át a piaci viszonteladókhoz, de ea a törekvésük csakis akkot lesz eredményes, ha segítséget kapnak az egész piac ellenőrzésére hivatott szervektől. eredményezhet piacainkon az is, ha kedvezőbb feltételeket teremtenek a kereskedéshez. Ilyen piacbővítési törekvések máris vannak, s az eddig megtett lépések hoztak is valami ju- vulást. De őszintén meg kel) mondani azt is, nogy a piacokon új elárusítóhelyhez jutó gazdaságok csakis akkor szolgálnak jó ügyet, ha nem a nyerészkedést, hanem a vásárlók jobb áruellátását a becsületes kereskedelmet tekintik feladatuknak. , Szakemberek véleménye szerint piacainkat nagyon sok esetben még a szervezetlenség jellemzi. Gazdaságaink e"'r része még a spontán piaci értékesítésre termel. Fontos lenne a termelő számára megteremteni . az értékesítési biztonságot, mert a spontaneitás gyakran vis:;- szaüt. A termelés koordinálásában a jövőben még többet tehetnének a tsz-szövet- ségek is. Nem volna szabad előfordulni annak, hogy néhány tsz „megfürdik” a piacon egy-egy nagy tömegben piacra küldött termelvényé- vel. Ez történt az idén néhány esetben tsz-eink pecsc- nyecsirkéjével. A túl nagy árufelhozatal pillanatnyilag esetleg kedvez a vásárlónak de az ilyen „olcsó vásárnak” az lehet a böjtje, hogy a kénytelenségből, áron alul értékesítő termelő visszariad az árutermeléstől, s máskor nem jelentkezik a piacon. Érdemes külön is szólni a miskolci, az ózdi és a ka zincbarcikai drága piac legdrágább időszakáról. Tavasz végén, nyár elején, amikor az országszerte egyaránt drága, melegházi primőrök után az ország más részeiben, más városaiban már megje- lennck a korai, szabadföldi zöldáruk, a mi piacainkon mintegy hathetes krízisidőszak kezdődik. A vitaminokra már éhező vásárló ilyenkor találkozik piacainkon a legkevesebb áruval, s természetesen a legmagasabb árakkal is. A háziasszonynak sokszor sírhatnékja támad, s bizony még akkor is ezt az időszakot emlegeti, amikor nvári csúcsfelhozatal idején Miskolcon nem 20—30 százalékkal drágábbak, hanem néhány százalékkal olcsóbbak a piaci árak, mint Budapesten. (Mert azért ilycs- mi is előfordul.) Hogvan lehetne könnyén- ben átvészelni ezt a néhány hetet? Sajnos, a déli termőhelyektől mi esünk a legtávolabbra. Az eddiginél sok- kai nagyobb felvásárolható árukészletekre a jövőben sem számíthatunk. Azt, ami ott délen megterem, elviszi a io- város és a környező városok Szakemberek határozottan állít iák hogy igenis növelni lehetne és kellene ebben az időszakban a helyi termelést. Fűtött és' hidegfóliás telepek létesítésével enyhíteni lehetne az áruhiányt a „vitamin- éhség” heteiben. Ehhez azonban állami támogatásra van szükség. Hátrányos földrajzi helyzetünket méltányolva, Borsodul ki kellene „emelni”. Ez azt jelentené, hogy a mi vidékünkön állami dotációvá, kellene támogatni az ilyen fóliás telepek létesítését A Miskolci MÉK a közelmúltban hozzá is kezdett egy fűlött fóliatelep létrehozásához. A tervek már el is készülték. Sajnos, a jo kezdeményezés egyelőre azon bukott meg, hogy a partner, egy Miskolc közelében levő lermelőszövetkezet nem rendelkezik kellő anyagiakkal A MÉK egymilliója pedig kevés a telep létrehozásához. A kormány 1045-ös határozata ném biztosít állami támogatást a fóliás zöldségtermesztés! beruházásoknak Amennyiben Borsodban erre mégis lehetőséget teremtenének. sokat javítanának az iparvidék igen mostoha primőrellátásán. Itt keU megjegyezni. hogy a borsodi iparvidék körzetében kevés a zöldségkertészet, s a MEK, valamint az állami gazdasagok által forgalomba hozott zöldáruk 40 százaléka más megyékből, sokszor egészén távoli országrészekből szármázik.-.—-----------—j elöljáróban is I AMINT | hangsúlyoztuk: a leírtakafnem szánjuk „receptnek”. Mindez csali egy része a teendőknek. Az iparvidék lakosságának tömeges jelzései minden illetékest arra köteleznek, hogy sürgősen munkához lássanak. Pozsonyi Sándor Előző két cikkünkben eljutottunk addig, hogyr vázlatosan az olvasó elé tárjuk a mai helyzetet, s a szükség- szerű megoldások indokait. Vázlatosan, hiszen nem voll mód arra — még egy több részből álló cikk esetén sem —. hogy minden tényezőt akárcsak felsoroljunk. A jövedelemkülönbségek egyik döntő tényezőjéről, a szociálpolitikáról azonban semmiképpen nem lenne elegendő, ha csak az utalás erejéig szólnánk. Korábban említettük: napjainkban a jövedelemnek 75 százaléka származik a munkából, s 25 százaiéira társadalmi juttatás. 1950-ben a megoszlás még 82, illetve 18 százalék volt. Az 1950—1970 közötti két évtizedben a lakosság összes jövedelmei a kétszeresére nőttek, a társadalmi juttatások viszont megháromszorozódtak. Mindennapjainkban tehát fontos szerepet játszik az. hogy mit ad akár pénzben, akár természetben juttatásként a társadalom, Kicserélt világ A szociálpolitika eredményei a szó szoros értelmében kicserélték a dolgozó embert körülvevő világot. 1941-ben a lakosság négy százaléka volt nyugdíjas, 1968-ban ez 19 százalékra emelkedett... 1 1930-ban 170 ezer házicselédet tartottak nyilván, napjainkban alig néhány százra rúg a háztartási alkalmazottak száma... A változások legfőbb elindítója a párt 1948 júniusában elfogadott programnyilatkozata volt, mely megállapította a szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének szükségességét, s kimondta: „A szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása.” Ez a megállapítás érvényes ma is. A felszabadulás után végbement gyökeres változások az elosztási rendszer szerves részévé tették a szociálpolitikát. Az ilyen természetű kiadások gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A népesség 97 százaléka biztosított, az . állam évente 10 milliárd forintot fizet ki nyugdíjakra, s 3 milliárdot családi pótlékra. Azt azonban látni kell: a szociálpolitika nem kizárólag állami feladat. Van abban teendője a vállalatoknak, társadalmi szervezeteknek is. Változatlan elvek Szó sincs arról, hogy bármiféle változás következnék be a szociálpolitika, alapelveiben. hogy a szocialista társadalom csökkenteni akarná az emberekről való gondoskodás e formáit. Arra van szükség, hogy a szociálpolitika tökéletesebben szolgálja az össztársadalmi érdeket, s egészséges munkamegosztási hozzon létre az áUam s a vállalatok között. Ami eddig történt. sem volt kicsiség. H’szen 1938-ban — az utolsó ..békeévben”! — az ioari munkások öregségi járadéka átlagosan havi 18 nen°ő volt. az özve°veké pedig 8.40 pengő ... Már emlékezni is nehéz erre? De hiszen az első. povs“°es n'-n et fi törvény t mindössze 18 éve. 195?-ben alkották meg! Lém. miiven gvorsan természetessé, életünk szerves alkotóelemévé válnak dolgok! Ami eddig történt... A harmadik ötéves lervben több mint negyven százalékkal emelkedtek a pénzbeni társadalmi juttatások. Növekedtek a nyugdíjak, a kél gyerek utáni családi pótlék 75 forint helyett 300 lett, bevezetésre került a gyermek - gondozási segély ... Csak óvodákra 300 millió forintot költöttek a tervidőszak alatt, a szakmunkásképző iskolákra félmilliárd forintot... Egymillió ember veszi igénybe naponta a kedvezményes üzemi étkeztetést, évente egy - milliárd forintot költenek munka- és védőruhára. S hogy a változás dinamizmusát, gyorsaságát is érzékeltessük: 1950-ben mindössze 303 millió forintot fizettek ki családi pótlék címén, 1969- ben 3 milliárdot; 1950-ben az állam 172 millió forinttal járult hozzá a gyógyszerfogyasztáshoz, 1969-ben 2,2 milliárd forinttal... ! S végül: egy társadalombiztosi- tottra 1950-ben 492 forint jutott, 1969-ben pedig 2668 foÚJ ÜZEM Üj bugacsiszoló üzem a Lenin Kohászati Művekben. - Fotó: Agotha Tibor. JAVULÁST rint, miközben a biztosítottak száma 4,4 millióról tízmillióra nőtt... Nem furcsa, hogy valamiként mindez „ki- felejtődik” abból, amit magunk között, baráti beszélgetéseken. életszínvonalnak nevezünk ? Korszerűbb formák Ahogy a bérek, bérjellegű jövedelmek esetében, úgy a szociálpolitikában is korszerűbb formákkal kell fölváltani a régieket. Az oktatás, egészségügyi ellátás, a kultúra. a sport, az élet ezernvi területe szolgál gyakorló-terepül a szociálpolitikához, te- luít a formáknak is mindé- nütt tökéletesedniük kell. Elsősorban azzal, hogy a társadalmi juttatásokon belül az eddigieknél nagyobb szerep jut a pénzbeni támogatásoknak. például a nagycsaládosok segítésének a családi pótlékok emelésével, a nyugdíjasok helyzetének fokozatos javításával, s így tovább. Amint arra éppen az ország- gyűlés legutóbbi ülésén, a negyedik ötéves ten- vitájában rámutattak: eljutottunk addig, hogy a társadalom egészét, s egyes csoportjait tekintve egyaránt napirendre kerülhetnek a jövedelemelosztás társadalmilag hasznosabb. tehát ésszerűbb arányai. Ebben az államnak éppúgy megvannak a maga teendői, mint a vállalatoknak, s a különböző szervezeteknek. Az országgyűlés ülése — a miniszterelnök felszólalása éppúgy, mint a képviselőké — ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a reáljövedelem egy főre jutó 25—27 százalékos növekedése. a reálbérek egy keresőre jutó 16—18 százalékos emelkedése döntő mértékben csakis akkor érhető el. ha fokozódik a társadalmi munka hatékonysága. növekszik a termelékenység. Ez a kiindulópont, s a növekvő életszínvonal is erre hat vissza, kialakítva így azt a folytonosságot, mely a haladás éltető eleme. * A következő esztendők mellében rejlő változásokat a párt Központi Bizottságának irányelvei a X. kongresszusra tömören így fogalmazták meg, egyben a teendőket is megjelölve: „A Központi Bizottság helyesli. hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek növelése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének növelése az eddigieknél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékenység és a hatékony- S(*g növekedéséhez . . Az át- tagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többel nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme A szociá lpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedelmek közötti különbségei,- mérséklése, a családi pótlék és a nyugdijak emelése útján. A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások la- vítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét.” Mészáros Oltó Az ésszerű — Igazságos £ piacin a telpet változatlan? A inttnhönvrírtt.sok gondjai
