Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vöstürrmp, 1970. név, 15. K épzőművészeti kérdőjelek Miskolcon Miskolc képzőművészeti élete nemzetközi szinten is elismert, jó hírnévnek örvendő. A városban jelenleg 13 műteremlakás van, de e lakásokon kívül is élnek még képzőművészek közöttünk. A magyar grafika és Miskolc kapcsolata messze országhatárokon tűi ismert, és mind a hazai, mind a külföldi ilyen jellegű kiállításokon igen jelentős hányadot foglalnak el a miskolci művészek grafikai munkái, vagy a rendszeresen Miskolcon hosszabb időt töltő, itt dolgozó alkotók grafikái. A miskolci művésztelepen, sőt mondhatjuk: művésztelepeken és azokon kívül is több országosan elismert művész él és dolgozik. Galéria, képtár van a városban, jó a kapcsolat a városi tanács és n képzőművészek között (ez például napjainkban éppen négy műteremlakás korszerűbbé, kellemesebbé alakításában is megmutatkozik), van helyben nagyobb tervező vállalat és sok az építkezés. Jó adottságok, lehetőségek sorakoznak hát Miskolcon a képzőművészetek ■számára, s ezek a lehetőségek meg a, képzőművészek mégsem találnak mindig egymással kapcsolatot, sőt. nagyon ritkán terül sor ilyen együttműködésre. Több művész is úgy érzi, valarm ránehezedik, az itteni • képzőművészeti életre és befagy minden. Az emberek, a képzőmé - vészek dolgoznak, jót akarnak csinálni, de hiányzik valami feszítő, lendítő erő. Wtimdenki magáinak dolgozik, ft akik valamivel többet ateanának ■ adni, mozogni saenetaiének, úgy énzák, valamilyen falba ütköznék. Van-e egyáhtaitán mtokol- n képzőművészén élet, vagy úgy kéLl inkább iogaämazni, hogy Miskolcon nagy számban élnek és dolgoznak: képzőművészeik. Ebben a gondolatkörben mozgott egy kél évvel ezelőtti cikkünk is, s akkor is meg keltett állap í- tamtnik, amiben most több képzőművész erősít meg, hogy miskolci képzőművészeti élet nincsen. S ennek oka a bürokrácia, hogy mindenkinek a főváros félé vezet az útja, és különböző hivatalok miatt mindenki oda van kötve. A képzőművésze - tá étet hivatali kötöttségei nek ily erős, föváros-centri kussága nagyon hátrányos, es napjainkban annál is inkább szembetűnő, mert új ötéves tervünk művelődéspolitikai feladatai között éppen vidéki kulturális centrumok hálózatának kiépítése szerepel, s a gyakorlat ennek nagyon ellentmondani látszik, Fonák dolog például, hogy rangos festők és grafikusok, akiknek munkásságára fél Európa felfigyel, s itthon is nagyon sok elismerést kapnak, kitüntetéseket, díjakat, állami, külföldi kiküldetés-eket, ha például Tokajba meghívják őket, hogy néhány munkájukat állítsák ki az ottani művészetbarát körben, úgy Budapestről kell zsűrit hívni és várni, vagy felküldeni a kiállításra szánt, müveket a hét meghatározott napjain. A zsűri tagjai művészek, meg a Képzőművészeti és Iparművészeti Lektorátus képviselői. Ha ugyanezt a kiállítást tovább akar ják vinni egy közeli községije, például Abaújszántóra, elvben meg kell ismételni a hivatalos fővárosi zsűrizés teljes menetét. Meghökkentő, hogy — még ha törvényes rendelkezés szellemét követve is — a helybeli művészeket, köztük nagy számban kitüntetetteket, elismert, rangos alkotókat, nem becsülik annyira, hogy elbírálhassanak egy kiállítást. Ha létrejönne az előbb már említett vidéki centrum hivatalosan is, a helyi művészek felelősséggel dönthetnének helyi kiállítások ügyében, esetleg a lektorátus képviseltetné magát ezeknél a döntéseknél. Ügy érzik a miskolci képzőművészek, ha nem kellene Budapest felé orientálódni, hanem helyben lehetne megtalálni sok mindent, például a már említett zsűrizésen felül az értékesítés lehetőségeinek nagy részét is, a mis kolci művészet fellendülne. A helyi, miskolci és megyei orientáció erjesztő hatású lenne. Miért kell a képző- művészeti élet centrumának is Budapestnek lennie — kérdezik, és nem ok nélkül emlegetik például Nagybányát, mondván, a, vidéken élés nem lehet a művészeti élet fejlődésének gátja. Miskolcon sok mindenre van lehetőég, olyan művészeti tevékenységre is, amelyhez még nem vezet ktŰj könyvtárak as ósdi járásban Átadás, illetve használatba vétel előtt áll az ózdi járásban Jár dánháza új községi könyvtára. A járási tanács javaslatára, a községi tanács egy korábbi tanácsi épületet újíttatott fel, az új, korszerű berendezést pedig a járási könyvtár biztosította. Az eddigi zártszekrényes, csak .szükségmegoldásnak elfogadható könyvtár helyett korszerű, szabadpolcos művelődési intézményhez jutott a község lakossága. A könyvtárnak egyébként 2130 kötet az állománya. Ugyancsak a járási tanács javaslatára újította fel a község tanácsa Hódoscsépányban a könyvtárat. Jobb lett az elhelyezés, a járási könyvtár pedig kiegészítette a szabadpolcos berendezést, s így itt is jó körülmények közé került a •1330 kötetes intézmény. A I er vek szerint az ózdi ja ras könyvtár-megűjító munkájában a következő állomás Sajónémeti és Mályin- ka tesz. taposott uí. Ahol ennyi festő és grafikus lakik egy varos- ' ban, jobban kellene érezni a jelenlétükéi. Valami sajátos szint, couleur locale-l kellene, hogy adjon jelenlétük a városnak. Jelentkezhetne ez akár plakátrajzokban is, es nagyon sokféle más helyi munkában. Nem érződik például a nagyszámú képzőművész jelenléte az egyre szaporodó építkezésekben. Vannak ugyan az új lakótelepeken úgynevezett ezrelékes beruházások, azaz a beruházási összeg bizonyos ezrelékét képzőművészeti alkotásokra, az új lakótelepet díszítő szobrokra, vagy plurális alkotásokra költik, de az ilyen építészethez kapcsolódó munkák is Budapesten keresztül szüleinek, azaz csak ott adhatnak megbízást, helyileg erre nincs lehetőség. A típustervek alapján születő új lakótelepeknek éppen a helyi művészek adhatnák meg a helyi jelleget, a cou- leur locale-t. Jó lenne, ha a helyi művészek ismernék a helyi tervezőknél készülő munkákat, jó előre részletterveket ismerhetnének egy- egy nagyobb építkezésről, egy-egy objektumról, lakótelepről és pályázhatnának munkáikkal az ezrelékes beruházások keretében, elkészítendő alkotásokra. Talán nemcsak hazaibb lenne így ez objektumok díszítése, hanem egyénibb, miskolcibb; olyan, ami csak itt születhetett meg, és nem volt bárhonnan ide plántálható, vagy bárhová átültethető. Miskolc jo gazdája a képzőművészetnek. Kívánatos, hogy a kulturális centrumok hálózatának bővítésével, a kultúra decentralizálásával legyen több lehetősége, hogy m.ég jobb gazdája lehessen, és ez a tehetőség a helyi j zsűrizéstől kezdve a járulékos beruházásokon és pályázatokon keresztül sok mindenben realizálódjék. És legyen a városnak ehhez a „jógazda-szerephez” jobb, több anyagi lehetősége is. Kérdőjelekről beszéltünk a cikk címében. E töprengő kérdések nagyrészt abban a vitában fogalmazódtak meg, amelyen Kunt Ernő Mun- káesy-díjas festő, és grafikusművész, a Képzőművész Szövetség miskolci városi csoportjának titkára is felszólalt. Ügy érezzük, hogy a kérdőjelek nemcsak egyéni gondokat jeleznek. Osztozik bennük mindenki, aki Miskolc képzőművészeti életét szereti, és szeretné még jobbnak tudni. Benedek Miklós Tudnivalók u äzemi Émokuról Az MSZMP Központi Bizottsága pártépitésd munka- közössége megbízásából alakult munkabizottság — Somoskői Gábor vezetésével — rövid kézikönyvet állított össze Az "üzemi demokrácia elvi és gyakorlati kérdései címmel. A Táncsics Könyvkiadó gondozásában megjelent kiadvány elsődleges célja, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények gazdasági vezetőig párt-, szakszervezeti, KISZ tisztségviselői és aktivistái számára tájékoztatást . adjon a címben foglaltak jobb megértéséhez, és segítséget nyújtson az e téren jelentkező, további előrehaladásunkkal összefüggő feladatok színvonalasabb megoldásához. A nyár folyamán a mis kolci Herman Otto Múzeum jelentős ásatásokat, régészeti kutatásokat végzett több helyen. A fontosabbakról számolunk most be. m Múzeumunk több evre szóló feladatként tervbe vette a Bükk alján íevő földvárak régészeti kutatását. E földvárak építési módját, szerkezetét nem ismerjük, s azt sem tudjuk, milyen nép, mikor és miért építette. Az ásatásokkal e régóta vitatott kérdésekre szeretnénk választ kapni. Régészeti kutatás csupán a bükkszentlászlöi Nagy- sáncon és a bükkaranyos! földváron volt néhány évvel ezelőtt. Az ásatásokat megelőzően megtörténik a földvárak szintvonalas felmérése. Ez évben a legnagyobb földvár, a Leányvár ásatása volt feladatunk. A kutatás eredményeként megállapítottuk a földvár szerkezetét, építési módját: a földvárat árokkal és sánccal vették körül, a leletek alapján a kora vaskorban. Az újkőkori edény- töredékek és kőszerszámok azonban azt bizonyítják, hogy területén már az üjkökorban is megtelepedtek. A földvár mellett több kisebb-nagyobb földhalom látható, amelyek a földvárral egyidős sírokat takarnak. Két halomsírt tártunk fel. A földbe mélyen teásott sírt kövekkel fedték le, majd földből halmot emeltek föléje, s ezt kövekkel borították be. A sírok azonban üresek voltak, még az őskorit? aló eh Ervin rajza) PA-PP LAJOS: A forrásnál Létezik-e olyan enek amit senki sem akart eldalolni mégis fölcsendült váratlanul s oly tisztán egyértelműen mint tenger fölött a csillagok a dal. amelyet mind elfeledtünk itt kereng a kékeszöld homályban amíg talál egy nyitott ablakot s a hajnali derengésben csakugyan elszáll A mosoly ára Pórból lármából fekete hőségből bukkan elő kemény kő ez az arc ronásai félelmes hegek Lehajtó homlokán szikrákat vet a verejték Huszonhármaink éve már hogy egy korsó sörre gondol ilyenkor mindig Ami csak itt esne. .jól a kocsmában keserű mint a fáradtság és állott íze van otthon vasárnap ÍVézi a huszonhárom éves tüzet Visszamosolyognak rá a záporozó lángok ban, készítésük után hamarosan kirabolták őket. Jövőre folytatjuk a halomsírok feltárását, s megkezdjük egy másik földvár kutatását is. Két jelentős bronzkincs került be nemrégiben múzeumunkba. Az egyik Alsö- dobszáról származik, 3200 éves, bronzsarlókat, haltakat, lándzsahegyet, s három arany karperecét tartalmaz. A másik bronzkincset Prügyön. pinceásás közben nagy agy agurnában találták. Kora 2800 év, s a keleti eredetű lovasnép, a kimmerek hagyatéka A leletben 60 db bronztárgy van: karperecek, balták, zablák, lószerszámdiszek, üsl, buzogány, fokos. Kiemelkedik a tófejben végződő fokos, amely az első, pontosan meghatározható korú leletegyüttesben előkerült fokos a Kárpát-medencében. Eddig itt mindössze kettő, de egymagában álló fokost találtak, A prügyivel megegyezők Dél-Oroszország, ,s a Kaukázus területén fordultak elő, s ez azt bizonyítja, hogy leletünk is ott készülhetett. A prügyi bronzkincs jelentőségét az is fokozza, hogy ebből a korszakból kevés leletet ismerünk. A szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az 1930-as évek óta napvilágra került első leleteket szintén megyénkben, Fügödön találták, három évvel ezelőtt. O Kisiokujon, a vasútállomáshoz közel levő homokbányában, a termőtalaj legya- lulása során sírok kerültek elő. A bánya működéséről homokbánya-ellenőrzéseink révén szereztünk tudomást, a sírok előkerüléséről egyik régi leletbejelentőnk, Korona Róbert miskolci lakos, a ba* ráti kör tagja is értesítette a múzeumot. A leletmentést azonnal megkezdtük, az idén homokkitermelés alá eső, legyalult területen. Sajnos, a talajgyaluval elpusztították a sírok egy részét, nem értesítették a Herman Ottó Múzeumul, így a régészeti kutatás számára csak a mélyebben levő sírok maradtak meg bolygatatlanul. A sírok leletei bizonyították, hogy a kiemelkedő dombvonulaton honfoglaló őseink Kistokaj vidékén letelepedett csoportja temetkezett. Az ásatás so- fán negyvennégy sírt tár tunk fel, X. századi magyar viseleti emlékekkel. A sírok nyugat.—keleti irányban feküdtek, a halottakat a felkelő nap felé fordított fejjel, hanyatt fektetve temették el. Érdekes jelenség, hogy a női sírok jóval gazdagabbak voltak a férfiakénál. Ebből társadalmi, nagycsaladi rendszerre vonatkozó következtetéseket tehet majd levonni a temető teljes feltárását követő tudományos feldolgozás során. Különböző gömbös díszü fülbevalók, finoman díszített bronz és ezüst karperecek. színes gyöngyláncok, gombok, gyűrűk szép számban kerültek elő a sírokból. Az egyik női sírban levő sok apró gyöngy elhelyezkedéséből a ruházat egyik fontos részének, a hosszú ujjas ingnek a szabására, díszítésére kaptunk adatokat: az ing nyak- kivágását és elől, a záródását gyönggyel varrták ki, Több eltemetett nő ruháját díszes kerek, rombusz és szív alakú ezüst veretek díszítették, Az egyik gazdag sírban a fiatal nők hajviseletének emlékeit találtuk meg: a lelógó hajfonatokat gyöngyökkel, s ezüst koronggal díszítették. A korongpár áttört, lovat ábrázol, s honfoglalás kori ötvösművészetünk ritka szép emlékei közé tartozik, eddig múzeumunkban sem volt ilyen tárgy. Néhány női temetkezésben orsógombot is találtunk, amelyet övre függesztve viseltek. Ezek a szövés-fonás mindennapi munkájára utalnak. Az egyik sírban a halott lábánál edény került elő, amelybe ételt tehettek hozzátartozói a túlvi- lági életre. A férfiak viseletéből övcsatok, övre függesztett kések, gyűrűk maradtak meg. Több gyermek- és csecsemősír is volt, de leletet nem tartalmaztak. O A kistokaji temető teljes feltárására jövőre folytatjuk az ásatást. A munka befejezése, a leletek restaurálása után végezzük el a régészeti és embertani anyag tudományos vizsgálatát. Ennek során derül majd ki, hogy az itt eltemetettek őseink melyik csoportjához tartoztak milyen társadalmi, családi szerkezetben éltek, milyen volt a viseletűk, a túlvilággal kapcsolatos hiedelem; i- laguk sib. A Herman Ottó Múzeum honfoglalás kori gyűjteményét jelentősen gyarapító, szép, gazdag emlékanyagon túl az hangsúlyozza a kistokaji honfoglaláskori temető jelentőségét, hogy ellősz megyénk legteljesebben feltárt, legnagyob honfoglaláskor! temetője. Dr. Kemenczeiné Végh Katalin régész Régészeti kutatások Borsod megyében
