Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Vasárnap, 1970. nov. 15. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG II I. junior EB Miskolc — I. junior EB Miskolc — I. junior EB Káprázatos magyar siker S arany9 2 esissU 2 bronz Véget ért az óriási sport- parádé. Az I. junior ökölví­vó Európa-bajnokság nem­esük beváltotta a hozzá fű­zött reményeket, hanem egy­értelműen igazolta a kezde­ményezés helyességét, a nép­szerűségnek örvendő sport­ág újabb, nagy nemzetközi versenyének létjogosultságát, szükségességét. A bajnokok megvannak, s a többi érme­ken is osztoztak a legjobbak. Naponta beszámoltunk az eseményekben oly gazdag versenyről, azért az utolsó percekre is maradtak apróbb szilánkok, Íme egy csokor. Az első arany Glück Péter már a selej­tező és az elődöntő .során Is belopta magát a közönség szívébe. Sokoldalúan, rend­kívül technikásán, nagyon fegyelmezetten — egyszóval úgy öklözött, ahogy az' ellen­felek „megkívánták”. Szinte észrevétlenül, mint a legki­sebb fiú (mindössze 48 kg) és mekkora ütései vannak... Az egyik legszimpatikusabb versenyző lett. És a közön­ség kedvességét, háláját, buzdítását megköszönte, ő volt az első aranyérmesünk. Valamennyi bajnokunknak tiszta szívből örültünk, ta­lán mégis akkor zúgott a legfergetegesebben a vas­taps, amikor a kistermetű magyar fiú felállt a dobogó legmagasabb fokára, és szembe vele, a sportcsarnok sarkában elindult nemzeti színű zászlónk, az árbocrúd csúcsa felé. Kicsi lett a sportcsarnok A megnyitó ünnepségen, öt perccel a kezdés előtt, a sportcsarnok vezetői hangos­bemondón közölték, hogy áll hlyei is leülhetnek a nézők. A hétfői selejtezőn már alig volt üres hely. Kedden többen elfoglalták mások helyét is, méghozzá elég sokan lehettek, mert a hangosbemondóból ezúttal arra kérték a közönséget, hogy a jövőben csak oda ül­jenek, ahová a jegyük szói. Csütörtökön úgy mondtuk, most már táblás ház van. A szombati döntőre pedig kicsi lett az új sportcsarnok. Az ökölvívás kedvelői „fel­árat” kínáltak, már a Sze­mere utcán a jegyekre. Nemigen akadt olyan ember, akinek volt egy-egy jó ülő- jegye, és valamivel többért továbbadta volna. Amikor az Európa-bajnokságra készü­lődtünk, többen aggódva említették, vajon lesz-e kö­zönség Miskolcon, lesz-e ér­deklődő a sportág iránt, mely a mi vidékünkön nem képvisel élvonalbeli verseny­zőt. Az aggályoskodókra ’ a szombati döntő alaposan rá­cáfolt. Persze, elképzelhető, hogy más, magas színvona­lú versenyen is, esetleg ki­csi lesz a sportcsarnok. A „fekete ló“ Kisnémetb Zoltán a ver­seny előli szerényen csak annyit mondott: nagyon örülnék, ha feljutnék a do­bogóra. Azután sikeresen túl­jutott a selejtezőn, később nagyszerű ökölvívással be­jutott a döntőbe. Ellenfele, a mezőny egyik legkiegyensú­lyozottabb versenyzője, a szovjet Taroszján volt. Óriási harcot vívott egymással a két versenyző, és a „fekete ló” befutott. Nem csoda, hogy nagy ünnepséggel köszöntöt­te a hálás közönség a máso­dik magyar aranyérmest. Papp Laci Egy héten át szinte min­denütt ott volt. Hol a ver­senyzők között, hol a nézőté­ren, vagy éppen az újságírók gyűrűjében tűnt fel. Bámu­latra méltó nyugalommal fi­gyelte a magyar öklőzöket a legnehezebb percekben is. s a biztatáson kívül volt ereje ahhoz is, hogy bedobja a tö­rülközőt, ha egy-egy verseny­zőnek a helyzete válságosra fordult, vagy úgy látta, hogy egészségét veszélyeztető pil­lanatok következnek. Zúgott a vastaps egy-egy arany­éremnél, fergeteges volt a buzdítás, amikor magyar versenyző kezét emelte ma­gasba a bíró, de a legna­gyobb hangorkán mégis az ötödik aranyérem után zú­gott, amikor négyezer ember kiabálta ütemesen; Papp La­ci, Papp Laci. Az ünneplők gyűrűjében épp oly szeré­nyen hajlott meg, mint évekkel ezelőtt az olimpiá­kon, miikor aranyérmeket akasztottak a nyakába. Há­romszor is egymás után. Taktika Külföldi szakemberek is megcsodálták azt a hallatlan fegyelmezettséget, amely a magyar versenyzőket jelle­mezte. Szinte egy az egyben végrehajtottak a kapott tak­tikai utasításokat. Mindig azt csinálták, amit kellett, néha a legnehezebb percekben is. A jó taktika, és annak kö­vetkezetes betartása, minden­képpen sokat fényesített az érmeken. így lett belőlük öt arany, két ezüst és két bronz. * Nagyszerűen vizsgáztak a versenyzők, többségükben je­lesre. Vizsgázott a közönség: jelesre — eltekintve attól a néhány embertől, aki alkal­manként nehezebben viselte el az ütéseket, mint azok, akik kapták. És vizsgázott Miskolc új nagyszerű létesít­ménye, városunk egyik leg­frissebb büszkesége, a sport- csarnok. Ez az osztályzat sem lehet más, csak jeles. És az első akadály után lám, ma mái' követkézül a második ... Paulovits Ágoston Ez az igazi telt ház. Tegnap délután már 4 óra előtt több százas tömeg gyü­lekezett a városi sportcsar­nok körül az esélyeket latol­gatva. A döntők kezdetére — 17 órára — a sportlétesít­mény rövid történetének leg­nagyobb nézőserege várta a kötelek közé lépő első hazai versenyzőt, a 48 kilogrammos Glücköt, aki Bachfelddel (NDK) mérkőzött meg az első junior EB első aranyérmé­ért. A szokásosnál is nagyobb ováció fogadta a papírsúlyú versenyzőket. Az első menet semmitmon­dó, tapogatózó öklözést ho­zott. Nem sok pontoznivalója akadt a bíráknak. Bachfeld tartott Glücktől, aki viszont nehezen érte el á magasabb, hosszabb karú német; fiút. Azonban valószínű ez volt a megbeszélt taktika, mert a IX. menetben szenzációsan kez­dett Glück. Sok egyenest és horgot ütött váltakozva, s az amúgy is lassú ellenfél ettől még lassúbb lett. Glück könnyen lépegetett el, ponto­san, tisztán ütött. Az utolsó menetben még nyomasztób­bá vált a magyar fölény, s a lelkes, öklözőinkkel szinte együtt lélegző közönség bizta­tása fortissimóba csapott. A fordított alapállású Glück két óriási balkezes felütése is betalált, s Bachfeld to­vábbra is lassúnak bizonyult, egyre több ütést kapott, a magyar győzelme teljesen biztossá vált. Az „ezerfejű cézár” mégis úgyszólván szisszenés nélkül várta az eredményhirdetést, „Győz: Glück Péter, Magyarország” — hangzott, s a közönség el­ső Európa-bajnokunkat kö­szöntő tombolása szinte leír­hatatlan volt, amely csak fo­kozódott az ünnepélyes díjki­osztás után. Bizony megcsillantak a sze­mek. amikor elsőnek hazai öklöző lépett, a dobogó leg­magasabb fokára, s először csendültek fel a Himnusz hangjai. De nem sok idő maradt az ünneplésre, mert ismét ma­gyar fiú lépett a ringbe. Kis- németh a légsúlyban csapott össze Taroszjannal (szovjet). Már a találkozó kezdetén ki­tűnt;, hogy versenyzőnk a gyorsabb, ellenfele nagy ütés­re ment. ám hiába csalogat­ta jobb kézzel Kisnémethet. A II. menet Kisnémetb fölé­nyét hozta, erősített, s ő irá­nyított. még inkább kitűnt Taroszjan lassúsága, akinek jobb keze egyre ritkábban lendült ütésre és ha Igen, ak­kor is lefedezett a magyar öklöző. Feltűnt, hogy a sokat mozgó, de folyton támadó, magyar ellen egyre gyak­rabban fogott a szovjet ver­senyző, és ez az utolsó me­netben megbosszulta magát, ugyanis „döntetlen szagú" menet közben érte Grabanz. mórkőzésvezető megintése, amely döntő volt Megvan a második! — ki­áltottak fel mindenütt a kö­zönség soraiban. És a bírák szerint is Kisnémeth Zoltán volt a jobb — ő állt a dobogó legmagasabb fokára. Másodszor is felhangzott a magyar Himnusz. A harmatsúly (54 kg) dön­tőjében nem voltunk érdekel­ve — Botos bronzérmei nyert. Levistcsev (szovjet) és Kuncsev (bolgár) összeesa­Glflck az emelvény legmaga­sabb fokán. pásóból mór a második me­netben Európa-bajnokként került ki a szovjet öklöző; mégpedig döntő fölénnyel. A pehelysúlyúnk (57 kg) ösz- szecsapásában Chiochina (ro­mán) és a szovjet Andrianov került össze. A kemény ösz- szecsapásból végül a tisztáb­ban bokszoló Andrianov ke­rült ki győztesen. Következett a könnyűsúly. Juhász Osztab (lengyel) ellen vette fel a harcot. Ettől a mérkőzéstől igen tartottunk, hiszen a lengyel rendkívül erős fizikumú és nagy ütő- erejű öklöző. De a magyar fiú már az. első menetben előnyt szerzett, sokat ütött — sőt, nagyon keményeket — és fölényesen vezetett. A má­sodikban is Juhász ütött töb­bet és tisztábban. Ez a menet is a Juhászé voll. Az utolsó menetre már mindkét fiú el­fáradt, de egy nagy ütésvál­tásban Juhász alaposan felül­kerekedett. Sikerült! A har­madik magyar fiú is átvette az aranyérmét. Mind az öt pontozó Juhász Lászlót látta jobbnak. Még el sem ült a taps és az öröm újabb mámora, amikor a kisvóltósúlyú Nemecz kö­vetkezett, Younsi (francia) ellen. A magyar fiú az I. menetben szokásos taktikáját alkalmazta, keveset ütött, de tisztábban, mint a francia. Aztán rohamozni kezdett, a francia pedig dulakodott, mint sokszor a JEB során. A harmadik menetben is ez 'folytatódott; Nemecz ütött, a francia állandóan lefogta. Egy ütés, egy ölelés. Amikor Younsit megintették, végleg eldőlt a találkozó. Negyed­szer hangzott; fel a csarnok­ban a magyar Himnusz. Négyből, négy. És követke­zett a váltósúlyú Csjef Sán­dor, aki Davidov (szovjet) ellen öklözött. Az I. menet nagyon kiegyensúlyozott küz­delmet hozott, sőt, a szovjet­nek több tiszta ütése volt, A második menetben sem érez­te Csjef az ütéstávot, a bal keze nem akart igazán beta­lálni, bár az utolsó másfél percben igen feljött. Az utol­só menet a magyar fiú fölé­nyét hozta, ez azonban ke­vésnek bizonyult. A pontozók Tegnap befejeződött az I. junior ökölvívó EB, ma dél­előtt kezdődik a Leningrad —Budapest tornaversepy. amely igazi tornacsemegé- nek ígérkezik. A. Miskolci Sportcsarnokot — amely jól vizsgázott az EB-n — tehát tornában is kiemelkedő nem­zetközi esemény avatja. Tegnap délelőtt már meg­érkezett mindkét csapat, csali a miskolci születésű Molnár Imre jött este. Szom­baton délelőtt az MTS Bor­sod megyei Tanácsa fogadást adott a két együttes számá­ra. Itt derült ki. hogy a tel­jes női szovjet csapat mes­terfokú és Karasznevlcs Iri­na, Kononova Galina, Szi- kovszkója Ludmilla és Pet­rova Ljubov a szovjet mes­terfokú tornászbajnokság fi- nalistája volt, igaz nem ke­rüllek be a ljubljanai világ- bajnoki csapatba A férfi- versenyzők zöme is rendkí­vül magas színvonalon tor­názik, Vasáev Anatolij a szovjet válogatott tagja, Le- vikin Vaszillj pedig Lenin­grad 1970. évi bajnoka. Lo­60:58, 60:57. 60:58, 58:57 arányban Davidovol, ill. 59:58 arányban Csjeíet lát­ták jobbnak, A nagyváltósúlyú (71 kg) Metudiev (bolgár)—Lemesev (szovjet) találkozóból az utóbbi került ki győztesen, pontozással. A középsúly (75 kg) dön­tőjében sem voltunk érde­kelve. Anfimov (szovjet) az első menetben végzett Todo- roviccsal (jugoszláv), úgv hogy azt döntő fölény címén leléptették. A félnehézsúlyban Sachse (NDK) következett Siklósi ellen. Az első menetben kevés ütést láthattunk. Sik­lósi ütéstávot. Sachse rést keresett. A magas és hosz- szú kezű némettel szemben igen nehéz helyzetben volt. a magyar fiú. Mégis sikerült háromsz.or „elkapnia”. Mini­málisan jobb volt a hazai versenyző, de ő is „beka­pott” néhány nagy ütést. A második menetben Sachse sarokba szorította Siklósit, s olyan nagy ütést helyezett gyomrára, hogy a magyar a földre került. Rászámol­tak. .. Papp edző feladta a küzdelmet. Ez volt; második vereségünk (második ezüs­tünk) a döntőben. Az est utolsó találkozóján a nehézsúlynak mérkőztek. Réder ós Szuvanddzsijev (bolgár) találkozott. Az első menetben a bolgár kezdett jobban, egyenesei elől hát­rálni kényszerült Réder. A másodikban Réder aktívabb lett, többet és tisztábban ütött. Egy hatalmas jobb csapóitól földre esett ellen­fele, s rászámoltak. Kétség­telen, magyar fölénnyel foly­tatódott az utolsó menet is. De a végén Réder is kapott néhány ütést. Az est utolsó győzelmét is magyar öklöző aratta. Réder győzött. Meg roll az ötödik arany. Nyitray Péter Kremtáblázat 1. Magyarország 5 11. ni. 2 2 2. Szovjetunió 5 i — 3. NDK 1 i 6 4. Bulgária — 3 2 5. Románia — 1 2 6. Olaszország . — — 4 7. Anglia — _ 3 8. NSZK — — 2 9. Lengyelország — 1 — 10. Jugoszlávia — 1 — 11. Franciaország — 1 — ginov Jevgenyin pedig nem először jár hazánkban, hi­szen a budapesti Universia­den győztes szovjet csapat tagja volt. De ejtsünk szót Budapest csapatáról is. A női együttes majdnem teljesen azonos a ljubljanai világbajnokságon hatodik helyet elért csapat­tal. Bánfai Ágnes és Horváth sérülés miatt hiányzik, vi­szont örvendetes, hogy Béké­si nagy formában * van. A VB-n nem szerepeltek közül Kisteleki került -a mai csa­patba. A férfiegyüttes is világ­bajnoki. egyedül Ménesi k Konrád nem szerepelt Jugo­szláviában. Az esélyekről nehéz szólni, hiszen csak a magyar torná­szokat ismerjük. A női csa­patverseny nyíltnak ígérke­zik, egyéniben pedig Molnár Imrének győzelmi esélye van. A ma délelőtti Küzdelmek érdekessége, hogy szabadon választott gyakorlatokat mu­tatnak be a részvevők. 12. Törökország-------1 1 1 11 22 IJjabb nemzetközi verseny a sportcsarnokban Hal nap a szorító mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents