Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

eSZÄK-MAOYÄRORSZÄG 6 Vasárnap, 1970, ©trt, TI. — A sírt nézed— kérdi a középkorú, szőke férfi. — Igen. — Tudod kié? Szép Ilon­káé! Kővel kirakott halmocska, vastag, öreg jakereszt, a kereszten semmi jel. A hal- mocskán egy díszes, külföldi konzervdobozban vadvirág. Pár lépéssel arrébb, a hegy­ből, fényes tisztaságú, forrás búvik ki — még a levegő is hűvösebb körülötte — fölötte tabla, mely jelzi, hogy ez Mátyás király kedvelt kútja volt annak Idején. Lehel. Miért ne lehelne? Erdő borí­totta. magasba hirtelenkedö hegyektől körülvett tisztáson vagyunk, Zemplénben. Itt van valahol a ősz is. erezni a levegőben, a cvendben — igen, leginkább a csendben — de a fákon, a bokrokon még tudja, hány éves fáki között, puha, süppedős avaron. — Fiúk! Nézzetek körül egy kicsit! — áll meg a sző­ke férfi. — Mit nézzünk? — A szint! Láttatok már ilyen kék szint.? — Hol? — Itt., mindenütt! Körülöt­tünk! Kék, meg lila! Valóban, minden olyan, ké­kes színű. Meg lila. A késő délutáni nap oldalról vilá­git, a lombok zöldjén, párá­ján szűrődik át. Tényleg ér­dekes. De, ha nem szól, nem veszi észre egyikünk sem. Hiába, a festő szeme! Mert festő is a szőke férfi, a rend örtiszt. Meg verseket is ír. Ezt. inkább csak úgy. magú­nak. képeit viszont, elég gyakran lehet látni kiállítá ­sokon is. semmi nyoma. A színek még nem jöttek elő. A Zemplén különben is mindig jobban meggondolja: elhiggye-e már az őszt. A sir ócskán, a vad­virágok sem igazi ősziek, ( — Nem is lehet Szép Ilon­ka sírja... —Miért? * — Mert az a történet a Vertesből való. — Hm. Igaz. A vadasz ott tilt hosszú, méla lesben, fél- a-jzótt íjjal, gyors vadra, vár­va ■.. Biztosan ott is van egy str Szép Ilonkának. Jel­képes, mint ez itt. Mert eb­ben sincsen senki, csak halom van itt, fakereszttel. Itt van Mátyás kútja, tegyen itt. Szép Ilonka. is! — Legyen. —■ Különben ezek a sorok: „hervadasa. Uliomhullás volt, ártatlanság képe, s bánaté" itt. is szépek. Ugye? — Szépek... Egyébkeni nem. túl sok benned, a ro­mantika ahhoz képest, hogy rendőrtiszt vagy? Nevet, Iszunk a forrásból — nem illő enélkül odébb­állni innen —, és beballa­gunk az erdőbe. A társaság valamelyik tagja azt találja ugyanis ki, hogy nézzünk gombát. Nézzünk. Rilkás, lá­bas erdőben, haladunk, ki Érdekes! Metmyi minden elfér egy emberben! Ha pél­dául erről, alti most itt a kék és lila színekről magya­ráz, nem tudnám, hogy fele­lős beosztásban, dolgozik, nem láttam, volna munka, vagy inkább: akció köz­ben határozottan intézked­ni, gyors, pontos parancsokat osztogatni, ha nem tudnám, hagy új rendünk hőskorától keményen munkálkodik, har­col a maga területén, most nyugodtan vélhetném olyan lírikusnak, „szépléleknek”, akit a világ dolgai nem. va­gyon érdekelnek. — Találtatok mar? — Mit? • Ja! Gombát,! Meg nem! De arra,bb találunk. Nagy csoportokban szarvasgombái, meg kései, illatos csirk,egom­ba.I. Betesszük- a szatyorba. Járjuk az erdőt, jó: lévegtH lélegzőnk, majd kíballa- gunk a fék közül, hogy in­duljunk. — Hajtsuk meg meg ezt az oldalt! — javasolja, valaki. Meghajtjuk. Innen is, onnan is hangzik a. kiáltás: „De szép ez a gomba!” „Van-e arra?” „Van!” Újra. kime­gyünk az erdőből, most már végleg. Megnézzük, lei mii szedeti, mennyit, örülünk a sikernek. Aztán az egészei kiöntjük a földre. Es, mint akik jól végezték dolgukat, tovább megyünk. Amit akartunk, megvolt. Ta­láltunk gombát, le is szed­tük, a többi már nem érde­kes. Szép falu. bontakozik ki előttünk. Erdőbénye. Lavotha Gézát látogatjuk meg. a. fes­tőt, — Ezt ki festptte? ■ — Én. — Es ezt? — Ezt is. — Miért,? — Csak. Ö érti a. miértet, Es tulaj­donképpen a „csak” válasz is pontos. A sok évvel ez­előtti, sötét színekből álló ké­peket. keressük. Sötét, nehéz színekből alakultak Id azok , a. képek, valahol, mélyen ‘■cgy-egy szépen világított kis {házikóval, tisztással, arccal. ‘•{■Most 'ezek nincsenek. Egy v kubista jelleget viselő kép, farrább városi házak, erős, félénk színekkel, Meg réz- domborítások, '< — A réz? >: — Én követem el ezeket ■fis. v — Hol vannak az akvarel- ' lek? — Ntncsetwk. Élcgettem valamennyit. — Elégetted? — Igen. Egyik sem tetszett. — És a réz? — Érdekes anyag. Egyál­talán, új anyag. Nagyon ne­héz beszerezni is. Bojlerek­ből, üstökből, — Szávát elégetted .. . — Az egészet, Mondom, nem. voltak jók. Ennek az embernek külön­ben még sohasem tetszett, amit elkészített. Most iß meg­mutatja képeit, új munkáit, de csak hibáikról beszél. Egyet-egyet több variáció­ban is elkészít, félreteszi, előveszi, átdolgozza, javítja, majd elkészíti harmadszor, negyedszer. De jó szava nincs róla. Legfeljebb egy- egy apróbb részletről. Nem szorul rá a, mi, dicsé­retünkre. Nem is várja, meg is sértenénk vele. Kicsit ösz- tzeveszünk egy-egy kép mi­att. — jó, vagy nem jó —, mint mindig, de azért barát­sággá, 1, válunk el, mint min­dig. Este kilépve a kapun, az őszbe botlunk, Nappal nem nagyon találtuk, de most, sötétedéskor már itt van. Csi- pösen hidegen. A távoli lám­pák fénye halvány: finom köd húzódik le a hegyekből. Priska Tibor Buzsáki lányok A KERTEK gyümölccsel tele. Az inkább mar sárgás, mint zöldes színű levelek közül piros almák, kék szil­vák virítanak, arrább meg­termett körték húzzák az ágakat. Az egész fölött pedig ott lebeg az áttetsző, kékes pára, mert. itt, a hegyek kö­zött gyakran még a déli, dél utáni óráikban is megmarad az ősz lehelete, melybe itt- ott belevegyiil az udvarok­ból felszálló lekvárfőzés il­lata. Az üstökből száll fel az illat, melyekben hatalmas fakanalakkal állandóan, ka- vargatják, mozgásban tart­ják a fövő .szilvát. BbbőJ sok terem itt Danin kon, a hegyek köze ékelődöt I kis faluban. Kicsi a falu, lélekszámú mindenkit bele­számítva is alig haladja meg a négyszázat. Terjeszkedé­sét kétoldalt a hegyek szab­ják meg, hosszában meg mintha nem volna kedve megnyúlni. Közigazgatásilag néhány éve a pár kilométer­re levő Edelényhez tartozik, de a kis falu továbbra is megmaradt külön egységnek. — Nálunk senkit nem za var, hogy nem vagyunk la nácsilag önállóak — mondja Almasi Imre, a kirendeltség vezetője. — .lobb, hogy egy nagyobb községhez tarto­zunk, hiszen így nekünk is több minden jut A mi erőnkből bizony, nem na gyón futná semmire. — Most futja? — Feltétlenül. Bar nem kell nagy dolgokra gondol ni, nekünk azért mégis fon­tos. Megépült például egv buszváró. Dámákról körűibe lül 30 gyerek jár el iskolába. — Az utak viszont nem valami jók. — Nem. TV éppen tavaly építettük meg a Dózsa György utcát, ez mos) már jó. Pedig ezen az úton esős időben alig lehetett elmenni. Most meg épül egy tűzoltó- szertár. Mindez nekünk fol­tos, és valamennyi létesít­ménynek. minden lépésnek örülünk. Dn van nagyobb tervünk is. — Éspedig? — A művelődési otthon. Valami kisebb, a faluhoz nn'gl, szép otthonra okvetle­nül szükségünk lenne, mert most még a filmeket is csak az iskolában vetítjük. Ná­lunk a fiatalok is várják az otthont. Természetesen úgy gondoljuk, hogy az építésből mi is kivesszük részünket. — A fiatalokat említette. Nem vonja el őket például Edelény, vagy más. nagyobb ipari központ? — Csak annyira, mint inas falvakból. Vagy annyira sem. •lo a termelőszövetkezetünk, meg tudja adni anyagiakban azt, amit az ipari üzemek. Különben a tervek szerint a művelődési otthon megte remtésének költségeit fele részben éppen a tsz vállalna. Egyáltalán:szeretik ezt. a fa­lut a'lakói. Nem nagyon köl­töznek el innen, évente egy­két fii ház is épül. Azokat megnézheti bárki! Szép ha­zak. VALÓBAN szépek. Mint a völgy többi, apró falujában is. A régi portákat is „meg lehet nézni'. Gondozottak, csinosak. Es az áttetsző, ké­kes párából minden ház mellől, vagy elöl kivirítanak a piros almák, kék szilvák, saiga körték: az őszi kertek gyümölcsei. (pl) A Vörös Mekong 1-aosz nepe oktöber 12-cii ünnepli hazája független- «égének évfordulóját. Eb­ből az alkalomból közlünk részleteket Madealinc Rif- f-'»ux francia ú.jságirónönek a párizsi l’Humanitében megjeleni r i p o r ks o r o z a I a ­bői. I. rés/. / *npok A gyerek testét csíkos ké­ziszőttes szoknya borította. Szokatlannak tűnt jelenléte a hazafias erők harci akció­ból visszatért katonáinak táborában. „Teljesen magara, hagyva, diesen, egy fa odvábán ta­láltunk rá. Ebbe a szoknyá­ba csavarva feküdt ott — magyairide az egyik katona: — A, amerikaiak elkerget­lek a parasztokat, a. falvak­ból. Egy lélek sem maradt ott. Anyja valószínűleg már nem tudta, magával vinni a gyermeket, A parancsnokság gépkocsiján elvittük a csata mezőhöz legközelebb eső. barlangban meghúzódó falu­ba, s a hadsereg nevében a Frontbizottság gondjaira bíz­tuk * Amikor elbúcsúzott a ka­tonáktól, a gyerek sírva fakadt. Belekapaszkodott a köpenyükbe, kabátjukba es ordított, mintha másodszor is szüleitől szakítanák el. S fi­gyelmét egy pillanatra elte­relte az ajándék: nádból font kalitkában kék-fehér-piros madár ugrándozott, egyike annak a sok-sok ezernek, amelyek a laoszi erdőket be­népesítették a B—52-es bőm bázók megjelenése előtt Egy életben maradt ma dár, egy elveszített gyer­mek .. . „Hosszú évekig éltem Vi entiané- ban — mondja a fiatalabb ” • > Szégyellem, de bevallom, akkoriban be tudtak csapni az amerikaiak Egészen 1906-ig nagyon ke veset tudtam a hazám el len elkövetett agressziójuk l'Ól. Vientiané-ban eg>- hamis héke és a dollárok teremtet te hazug jólét körülményei között sokan nem is sejtik, milyen drámák játszódnak le. hogyan koncentrálják a parasztokat a "jóléti falvak­ba" és a "gyűjtőpontokra-, a katonai támaszpontok kö rül a Mekong mentén, ahol az amerikaiak megerősít el* •agresszió* vonalukat épitcl ték ki. Mindezt Thaifölddel egyetértésben . .. Sokáig még a bombázások puszta lényét is tagadták, egészen addig, amíg Nixon- nak be kellett ismernie, hogy »Káoszban széles körű légiháború folyik-. Vientia- né-ban a háború távoji do­lognak tűnt Számomra." „Jó ideig úgy r óttam, mint­ha beoltottak volna felhábo­rodás ellen — folytatja a másik buddhista szerzetes, Szaleum. — Az amerikaiak még a vallási felekezetek is­koláiban is hazugságaiddal lal árasztottak el bennünket arról, amit ők a - t .aosz el leni észak-vietnami amrv, sziónak" hívlak. És csak lo kozatosan, célozgatva, kezd lek beszélni a saját indo­kínai katonai beavatkozá­saikról. Azért tették ezt, hogy hozzászoktassanak ben niinket a gondolathoz, hogy helyeseljük az agressziót. . Végül HZUls.n túlságosan messzire merészkedtek val lási szervezeteink ügyeibe való beavatkozásukkal. Ki­nyílt: a szemünk... Hogy el­kerüljem a letartóztatást, a felszabadított zónában tarn tottam. amikor az ameri­kaiak a múlt nyáron elfog láttáit a Rizsesköcsög siksa got, s megkezdték a B—52 ■ esek bevetéséi. Atettem — meséli a bonc a megsemmisítő szőnyeg- bombázásokat, amikor a le- Vegőből 'a legkülönfélébb pusztítóétzközökel szórták le: ananász formájú golyós- bombákat, levél formájú bőm hókat, amelyék beleolvad­nak a növónykörnyezetbe. s robbannak, .mihelyt gyanút­lanul rálép az embei'. mag noses bombákat és az úgy­nevezett .pókokat”, melyek bosszú zsinórt húznak ma­guk után, aminek már az érintése is elegendő, bogy a bomba száz és száz halált hozó szilánkra robbanjon szét. Voltak ott szögbombák is. az ezi I okozta sebeket igen nehéz gyógyítani. S ne feledje, hogy ott vannak még a -közönséges« napa Im­ps a foszforbombák is .. Ha, a Front nem fogana- Iokított volna időben megfe­lelő intézkedéseket, mi ma radt volna most lakossá­gunkból a" A Kizsesköcsóg síkság harcosai elmondták, hogy az amerikaiak által ledobott, hatalmas mennyiségű mag noses bomba egy ideig kor­látozta mozgásukat. Azután a lelderi tőknek az jutott eszükbe: úgy kellene meg­tisztítani az utat a hadse­reg elölt. hogy lövedék- hüvelyeket szórnak maguk elé. Á fém érintésére a bőm bák felrobbantak. (Folytatjuk) rM rr rr I B « 1 unodesek B, KOVÁCS KALMAN AFORIZMÁIBÓL Önbizalom nélkül nincs jó munka és eredményes küzde­lem, s önbizalmat csak munka és küzdelem adhat. * Ne a bizalmatlanságot, hanem a bizalmat előlegezd! * • Öc.sárlástól semmi sem lesz hitványabb, magasztal ástál semmi sem lesz pompásabb. * Ha egy vezető nem tudjav mit kell tenni, a termelés javí­tásáért. akkor kiadja a jelszót: tovább kell finomítani a munkát! * Amikor halálunk órája közeleg, nem arra. gondolunk, hogy életünkben mit beszéltünk. hanem arra. hogy mit cseleked­tünk. Az óceán is cseppekböl áll, , * Férfiak! A lelkiiameretinikkel többet kell törődnünk, mini n szakáit inti ka!! Könnyebb weris.r.^rrni F,}yik1é1nfiT mécseséi, mint bnlrs'-s- séfjét. * Nagyobb gonddal döntsd el, hogy kivel barátkozol, mint azt. milyen ruhái vásárolsz! * Kal.ajxvásárlárkor csal:áau. mini feladatok vallatásánál a fejad Jegyár! a mérték' é •'ki nem tudja, mit akar. az nem akar semmit Sok. fiatalt a bizalmatlanság, vagy a megfélemlít ex sodor hazugságba Könnyebben rátalál a patai a hegy csucsora, mint a sze­gény a boldogságra. + bpikuvv". arra. land, hogyan kvii elm, Seneca pedig arra hogyan kell meghalni. DAMAK

Next

/
Thumbnails
Contents