Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

Vasárnap, 1970. ölet, TI.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

bereknek. Kenyeret, kalácsot dagasztottak, szakajtónak beléjük, aztán ahogy megrepedtek, megcsorbult a szelük, tojást, gombát, gyümölcsöt raktak beléjük. Es mos! mész lesz bennük. Ez már az öregségük.

A szekér körül elfogynak az öregasszonyok. Ismét becsukódnak a kapuk. A mészégető egyedül marad. Ül még egy darabig, vár, hátha jön valaki. Cigarettát sodor, barna dohányt ágyaz a cigarettapapírba, amely fehér, mint a mész. Aztán elindul a szekér, kifelé a faluból. S amikor a szélső házak ablakai is elköszönnek tőle, a fehérponyvás szekér lassan el - tűnik abban a porfelhőben, ami mindig körülveszi, mini valami burok a rossz utakon Ezt csinálta a nagyapja, ezt csinálta az apja, ezt csinálja ö is. A fia? A fia vegyésztechnikus. Kitűnően érti. mi lyen kémiai reakciók játszódnák le, amikor hevítésre elbomlik a mészkő, s mi történik akkor, amikor vízzel oltják, s amikor erős hő fejlődik. s szinte visszaadja azt a sok meleget, amit kapott. Eia kitünően érti, mi törté nik ilyenkor. De a fia már nem fog követ bányászni, követ égetni, és forró, vagy hideg éjszakákon a szekérre rakott kövön hálni. Fia most katona. De ha leszerel, visz- szamegy a vegyikombinátba, ahonnan bevonult.

D

e a mészégető nem is bánja. Talán azon gondolkozik. miközben

rázatja magái a szekérrel és hallgatja nyikorgását, hogy mire az ö haja olyan fehér lesz. mint a mész. '-’kin ez az ősi mestersés ••>•*«{ér

őseibe •

Oravec Ján»

Szabadalmai valósítanak men I ok a j-llcsí yalja n

Napozás — átmeneti kabátban.

ad neki, életet lehel belé.

Az első saroglyábán ül a mészégető, hallgatja a szekér nyikorgását. Teste együtt mozdul a szekérrel, s nyitott szeme ellenére is olyan, mintha aludna. Egy hete indult el hazulról 7—8 mázsa kővel rakta meg a szekeret A fele még most is megvan. Egy faluban jó, ha 20 kilót ki tud mérni. Hét nap és hét éjszaka van úton. Ha van rá módja, este beköt valahová, valamelyik portára, s akkor neki is jut fedél a feje fölé. De vári úgy, hogy a szekéren hál, ahol az éjszaka éri. Fölötte a sátor, alatta a mész. Azt szokta mondani, amióta világ a világ, ez az élet jutott mindig a meszeseknek. Otthon, a Bükkben kitermelik a követ, behordják, aztán rakják a sok fát a kemencébe. És minden hónapban, majd minden hónapban útrakelnek egy vagy kél hétre. Addig mennek, amíg el nem logy a szekérről a kő. Ezt csinálta a nagyapja, ezt csinálta az apja, és ezt csinálja ő is. A fia? A fia most messze van. Katona.

Amikor a falu első házainak ablaka ráköszönt, a mészégető életre kell.

— Meszeet!... — kiáltja.

S a lovak alig tízszer emelik lábukal, ismét felhangzik a kiáltás:

— Meszeet!

S

enki nem nyit rá aji kaput. Csak akkor jön elő néhány öregasz- szony, amikor a falu közepén megáll a szekér. Kutyák

ugatják a lovakat, s csak akkor hallgatnak el, amikor a mészégető feláll a saroglyábán. Kék kötény takarja egész testét állótól a csizmájáig.

— Hogy adja?

— Két forint.

— De drága, embei.

— Ez nem terem, mint a barack. Ezt ki kell termelni, jól meg kell égetni, meg ide is el kell hozni.

— Nem kő?

— Ne féljen, ez nem kö — és kalapáccsal ráüt a köre.

Van, aki a szemének sem hisz, csak a saját kezének. Méregeti a kö súlyát, aztán a fényesre csiszolódott ke- rékráfhoz üti. Mert nem mindegy, miképpen törik. A kő jó kő. Fehér, mint a libák tolla a zöld mezön. Fehér, mint a füst a koromfekete kémény szájánál. Fehér, mint mostanában a köd. vagy a dér. ami felébreszti a mészégetőt.

Vesszőkosárba, szatyorba, tataiba, kerek latekenőbe és szakajtóba méri a meszet. Jól megnézik a húzós mérlegen, mit mutat a mutató. Hiába, olyan ez, mint minden vásár. Aki eladja, annak olcso. aki veszi, annak drága. Feketeruhás, idős nénik állnak a szekérnél. A fekete kendő alatt hajuk olyan fehér, mint a kő. Kezükben a kerek tekenő és a szakajtó. A mészégető nézi az edényeket. És talán eszébe jut, hogy a tekenőknek és a szakajtóknak is megvan az életük éppúgy, mint az emtöbb alkalommal járt külföldön, számos hírneves külföldi szakemberrel beszélgettek, és igen sok elismerést hoztak haza. A szövetkezet gyártmányai, a találmány legtöbb esetben nagy üzleti tárgyalások alapja volt.

A szövetkezet igyekszik erejének legtöbbjét a fejlesztésre fordítani, hiszen ez a jövő. Nem ártana azonban, ha többen felfigyelnének erre a közösségre, s a fejlesz- i lésben az eddiginél nagyobb segítséget nyújtanának nekik. Kétségkívül jövője van továbbra is a díszműárunak, de mindennél nagyobb jövő- 'je van az oxidkerámiának.

Tervek a jövőre

Az elkövetkezendő évekre éppen ezert nagy programokat dolgoztak ki, A látogatónak ' például módja van meggyőződni a lakásdíszítő mozaikkerámia fejlődéséről. Ennek jövőjét sem lehet kétségbe vonni.

Hegyalján nemcsak alapanyag létezik, hanem megfelelő szakember-utánpótlás is. Tokajban most alakítottak meg egy úgynevezett fejlesztési üzemet, létesítéséhez a tanács is hozzájárult. A fejlesztési üzem szakmunkásellátottságát a tokaji gimnázium biztosítja majd. ennek következtében csupa érettségizett szakmunkása lesz. Ezért nem véletlen, hogy a szövetkezet ma már politechnikai oktatás formájában igyekszik részt venni a tokaji gimnázium munkájában Ezenkívül a szövetkezet nemrég szakmunkásképző- lanfnlvamoi is szervezett.

Aligha tudnánk megjósolni. hogy a bodvogkeresztúri j szövetkezet hová jut el: egy I azonban biztosan megállapít- I ható: máris túlhaladt szó- | mos, hasonló munkával fog- j lalkozó, nagvobb üzemet.

Csengéid Ervin 1

Délre felszakadozik a köd- függöny, s kidugja fejét a nap. Ránk mosolyog. De már nem melegít. És mi mégis hetykén kigomboljuk kabátunkat, s belehunyorgunk a fénybe.

A városszéli dombokon érik. már az áfonya. Kiránduló gyerekek majszolgatják fanyar gyümölcsét.

Sárgul a fű és percenként pereg a levél a fákról. Kopár a máskor oly vidám és zeneszótól, fürge gyermek- had zajától hangos park. A ráérő nyugdíjasok kabátban lapozgatják át az újságokat a padokon.

Kong a strand hatalmas udvara, ,4c egyik medencéből leeresztették a vizet. A másikban az áttetsző, kristálytiszta hullámokban két merész ember mártózik meg. A feltámadó szél fodrozza, borzolja a vizet, — egykettőre felhagynak az úszkálás- sal a kései strandolok.

Napközben ökörnyal úszik még a levegőben, de alkonyaikor lámpát gyújtunk, s befütünk a szobában.

Azt mondják, a hegytetőn még fürdőruhában heimerésznek a napimádók. Itt lenn, a völgyben már bőven elfér az átmeneti kabát. is.

férjek idegesen állnak odabb a ruhaüzletek, kirakatai elöl. Megjelentek már a divatos női kosztümök, s a jól szabott irhabundák. És az árcédulák is.

Igen, ez mar az ősz.

(Gyárfás — Szabados)

A

Bodva és a Mania patak közötti földhát dombra fel és völgybe le kanyargó rossz útjain zö- työg a sátoros szekér. Ősi mesterség mai folytatója, mészégető tartja a gyeplőt. Nézi az álomra készülő fákat, az ég madarait, a ballagó lovait patkódíszes patáit. Erős lovak húzzák az erős szekeret. A ponyva alatt a hátsó saroglyábán ring néhány porció takarmány. A szekér telt- nőjében takaró alatt nehezedik az égetett mész. A szekér első felében a lapát és a ltisltalapács rázódik, az ol- daldeszkón fénylik, a húzós mérleg réz-arca, mellette a mérőtarisznya és a kisseprö. Az első saroglyába kényszerűen szalmakötegen csak egy embernek van helye. Itt ül a mészégető.

Az otvenesztendós Czegié- di Pál már közel négy évtizede bányássza, égeti, szállítja a követ. Ezt csinálta a nagyapja és az apja is. Gyerekkorától ismeri az utaltat, falvakat B ükkszentkereszttől a cseh és a román határig. Ismeri és érti a követ is, ami életének kenyere és mérge. Mi a fehérre azt szoktuk mondani, olyan mint a mész. Ö a mészre azt mondja, fehér, mint az anyja zsebkendője.

Fakón, holtan fehér az igetett mészkő, mint a templomi gyertya. Mintha a lüz kiszippantotta volna belőle az életet. Majd a víz, a, tűz ellensége, ha oltják a követ. ismét élénk fehérséget

Közismert, hogy Tokaj, az egész Hegyalja dombjai, hegyei sok és változatos ásványt tartalmaznak. Az sem véletlen, hogy Bodrogke- resztúron jól megizmosodott kerámiaipar valósult meg az 1952-ben megalakult Bod- rogkeresztúri Kerámia Ktsz- szel.

Az .ipari közös gazdasag ma 250 munkást foglalkoztat, vagyona, termelése tulajdonképpen vetekedik egy tehetős állami üzemével. Kél- proíilú üzem ez. Lakásdiszi- tés céljából díszművet, ipari felhasználásra oxidkerómiól gyártanak.

12 milliós ériek

Uflich Józseffel, az elnökkel beszélgettünk:

— A szövetkezel évente eléri a 12 millió forint termelési értéket. Ebből 9 millió díszmű. A többi ipari cé- tokat szolgáló kerámia — mondja.

Megismerkedtünk Puskás Ferenccel, aki műszaki mérnök, feltaláló, hivatalos ne-> vén a szövetkezetnél mű szaki szaktanácsadó, kissé eltúlozva az oxidkerómia atyja.

— Erről a különleges anyagról érdemes megjegyezni — mondta az elnök —, hogy ipari célra 100— 120-féle árut gyártunk belőle.

Ezután magával a feltalálóval beszélgettünk, azt mondja:

— Ma még a gyártott mennyiség értéke nem olyan nagy. A lengyel export például, mintegy félmillió forint, Kopásállóságáról érdemes megjegyezni, hogy élettartama ötvenszerese az acélénak, kétszázötvenszerese a porcelánénak.

Találmányával Puskás Ferenc — sajnos — mint általában a feltalálók, esztendőket járt végig. Végül Bod- rogkeresztúron kötött ki. Az Urlich család régi kerá- miküs-dinasztia. Hisz az agyag, a kerámia jövőjében, és ismeri is azt, hogy a kerámia csaknem minden alapanyaga megtalálható Hegyalján, Hegyalja vulkanikus kőzeteiben.

Partnerek küllőidül)

A szövetkezet vezetői, az említett lsét szakember is

Nem áll mar hosszú sor a fagylaltot adó gép előtt. Leszállított áron vehetünk divatos napszemüveget, s olcsóbb már a szandál és a többi szezoncikk.

A máskor oly türelmesen és megadoan bámészkodó

Megnyúlnak az árnyak.

Borisz Jefimov: Vörös Hadsereg. 1921.

Jelentkezés egyetemi előkészítő tanfolyamra

A miskolci .Nehézipari Musw ki Egyetem felvételi vizsgára előkészítő, önköltséges esti tanfolyamot hirdet a felkészülés segítése céljából azon fiatalok részére ■ikil; 1970-ben, vagy korábbá" érettségiztek és az or- száe ''melyik felsőoktatási Iliié/ éneit (műszaki egyeteme'; ludományegy etemek. műszaki főiskolák, felsőfokú technikumok. tanárképző főiskolák stb.) nappali, esti. vagy levelező tagozatán továbbtanulásra ir': .ntkeznek a/ 1971/72. tanévre, s matematikából, valamint fizikából kell felvételi vizsgát tenniük.

A jelentkezéshez nyomtatványt es részletes tájékoztatót egyetem tanulmányi osztály,' ■id (Miskolc—Egyetemváros, tó központi főépület, földszint ajtó.)

Jelentkezési és beiratkozási határidő; 1970. november ti.

Nehézipari Miiszaki Egyetem rektorhelyettese

Borisz Jefimov, a Szovjetunió népművésze hetvenéves. Életének javát — mintegy fél évszázadot — a szovjet mii- i teszel leghareosabb műfajának, a karikatúrának szentelte.

Alkotásai jól ismertek a ■Szovjetunióban és külföldön. A Pravda, az Izvesztyija, a Krokogyil és számos más. nagy példányszámú szovjet lap közli hosszú évek óla politikai karikatúráit és szatirikus rajzait. Jefimov rendkívül élénken és elcsen reagál a közélet kipellengérező sere érdemes jelenségeire, és csodálatos tehetséggel tudja rögzíteni rajzain a lényegei.

Szárnypróbálkozásai a szovjet szocialista állam fennállásának első. felejthetetlen és viharos éveihez fűződnek, i A Pravda 1922-ben közölte J első rajzát. Azóta tíz- és Itz- ! ezernyi karikatúrája jelent meg. Alkotásában továbbfej- ! tesztelte a szovjet agilációs művészet harcos hagyományait, tudatosan vállalva a j politikai és társadalmi eszmék szolgálatai. Kitűnő publicisztikai érzéke, eredeti humora olyan művészre vall, akinek az emberi sors és a béke a célkitűzése.

A kerámia jövője

Ez már az ősz!

Fehér; min mész

I Iliül in mesleie