Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

ÉSZAK M AGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1H70. okt, 25. A tanácsok és a közművelődés A Népművelés című szakmai folyóiratban Bíró Vera, Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának ve­zetője cikket írt róla., miként látja. a. tanácsok közművelő­dést irányító munkájának fejlesztését. E téma közérdekű, mert részben kialakultak a tanácsi reform főbb elvi irányai részben pedig a közelmúltban tartott országos népművelési konferencia iránymutatása alapján a jövőben a kulturális forradalom újabb szakaszáról beszélhetünk, amelynek egyik legfontosabb feladata: koncentrált támadást indítani a tudat­lanság, a selejtes álkultúra, a kispolgári közöny, az önző élet­vitel, a műveltség fehér foltjai ellen. S ebben igen fontos szerepel játszik majd az irányítás. Milyen is legyen hát a tanácsok irányító munkája? A NAGY KARRIER Ősbemutató a Miskolci Nemzeti Színházban A premierek: hagyományosan ünnepélyes hangulatán túl, két körülmény tette valóban ünnepi alkalommá színházunk péntek esti bemutatóját. A nézőteret megtöltő miskolci kö­zönség a sikeres szovjet színpadi szerző, Leonyid Zorin szati­rikus víg játékát magyarországi • ősbemutatóként láthatta a színpadon, végig nevetve Viktor Vaganjan meredeken felivelő s még. meredekebben alábukó, füst-karrierjének groteszk, olykor tűnődésre késztető históriáját. S emelte az alkalom rangját mindenekelőtt az a tény, hogy a szovjet kultúra nap­jai eseménysorozatának megnyitója volt a miskolci ősbemu­tató. Bíró Vera cikke vitaindító szándékkal jelent meg a fo­lyóiratban, s az alábbiakban e cikk néhány gondolatához kívánunk hozzászólni. © Bíró Vera a tanácsi mun­ka javításának két alapvető követelményeként, a demok­ratizmus szélesítését és a he­lyi öntevékenység fejleszté­sét, illetve ugyanakkor a központi irányítás és ellen­őrzés hatékonyságát, és a munka szakszerűségét jelöli meg. Megemlíti, hogy kiala­kult a társadalmi szervezetek részvétele a kulturális élet alakításában, a különféle in­tézmények, klubok, szakkö­rök, csoportok társadalmi ve­zetőségeinek működése. Meg­említi, hogy az említett ket­tős cél megvalósulásának két sarkpontja van: a helyi ta­nácsok és a területi tanácsok működése. © Helyi tanácsoknak a köz­ségi, a városi és a fővárosi kerületi tanácsok tekinten­dők, amelyek részben köz­művelődési intézményeket létesíthetnek és tarthatnak fenn., részben pedig szerve­zik és irányítják az intézmé­nyeken kívüli tevékenységet. Általános felügyeletet gya- gyakorolnak a terület köz­művelődési tevékenysége fe­lett. A főosztályvezető elkép­zelése szerint, valamennyi helyi közművelődés i intéz­mény fenntartásának és ál­talános irányításának jogál a helyi tanács hatáskörébe keli adni, kivéve a. megyei jellegű intézményeket. Itt megkérdőjelezhető az elgon­dolás, vajon a szervező ’és irányító munka kiterjed-e az eddig szakszervezeti irányí­tás alntt álló tevékenységre is, mert hiszen ipari vidéke­ken voltak területek, ahol kizárólagosan szakszervezeti kulturális irányítással talál­koztunk (például Ózd, Le­nin város), vagy nagyrészt szakszervezetivel. Másrészt jó-e, ha a helyi tanács tarl fenn minden közművelődési intézményt? Gondolunk pél­dául a Filharmónia kiren­deltségekre, az állami mozi- hálózat filmszínházaira, a, szakszer vezeti, művelődési in­tézményekre. Eléggé felké­szültek-e a helyi tanácsok egy-egy nagyközségben vagy megyei városban e feladatok ellátására? o llgy lóiszik, ilyen aggály a vitaindító cikket író főosz­tályvezetőben is felületűit, mert írása következő fejeze­tének címe: ..Legyen-e a he­lyi tanácsnak közművelődési szakigazgatási szerve?” A válasza, hogy a városoknak feltétlenül legyen, hiszen azoknál differenciáltabb a munka és nagy a kisugárzó szerepük. És szükségesnek tartja hasonló okok miatt a 10—15 ezer lakosú nagyköz­ségi. tanácsoknál is megfelelő közművelődési előadó mun­kába állítását, illetve „egy hozzáértő ember előkészítő, tájékoztató, szervező munká­ját’. A kisebb községekben mindezt „egy arra alkalmas személy (egyéb munkája mel­lett)” látná el. Az elgondo­lás alapjaiban helyes. Elgon­dolkoztató azonban, hogy a jelenlegi közművelődési há­lózat személyi ellátottságát is milyen nehéz felfrissíteni, milyen sok helyen látnak el művelődési intézmény igaz­gatói, közművelődés irányí­tói munkaköröket arra nem éppen legalkalmasabb embe­rek, elsősorban azért, mert rosszul fizetett munka,kör, körülhatárolatlan feladatok­kal, s mintegy a máshol al­kalmatlanná vált, vagy más­honnan kicsöppent emberek részbeni mentsvára is a köz­tudatban, Vajon a főosztály­vezető által javasolt és na­gyabb feladattal felruházott helyi tanácsi, közművelődési, szakigazgatási előadói állá­sok betöltésére mindenkor találunk-e megfelelő embert a jelenlegi népművelői ellá­tottság és népművelői kép­zés mellett? m Egyet kell értenünk a fel­adatoknak körvonalazásával amit a főosztályvezető cikke a területi tanácsok és szer­vei számára megjelölt. És feltétlenül kívánatos a nép­művelési tanácsok, illetve átalakításuk után megyei közművelődési tanácsok mű­ködtetése is, azonban hatás­körük feltétlenül bővítendő, mert a több éves tapasztalat azt bizonyítja, hogy csak ja­vaslatievő, tanácsadó hatás­körrel, mindenféle anyagi eszköz és irányítási lehető­ség nékül ez intézmény je­lentősége témakörönként vál­tozik, és munkájának ered­ményessége nagyon, sok, té­nyezőtől függően esetleges. m Mint azóta a parlamenti ülés is jóváhagyta, az új ta­nácsi törvényt, 1971-ben a já­rási tanácsok helyett tanácsi Pénteken, ' október 23-án Zorin A nagy karrier című darabjának premierjével vet­te kezdetét megyénkben és Miskolcon a szovjet kultúra napjai rendezvénysorozata. A Miskolci Nemzeti Színház produkciója mellett — az or­szágos rendezvénysorozat szerves részeként — több em­lékezetesnek ígérkező est lesz még megyénkben. A Belorusz Állami Tánc- együttes, mely első ízben vendégszerepei hazánkban. Miskolcon és Ózdon mutat­ja be műsorát október 30- ún, illetve október 31-én, Miskolcon a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ­ban, Ózdon pedig a művelő­dési házban láthatják az ér­deklődők az 1959-ben alakult táncegyüttes műsorát. A nyolcvan tagú belorusz együttes a Szovjetunión kí­vül eddig az NDK-ban, Cseh­szlovákiában, Szíriában, Li­banonban és Jugoszláviában vendégszerepeit — minde­nütt nagy sikerrel. Ózdon egyébként baráti találkozón is részt vesznek az együttes tagjai, az Ózdi Népi Együt­tes táncosaival beszélgetnek majd el. A rendezvénysorozat kap­csán. kerül sor- a szovjet filmnapok bemutatóira is. A Bűn és bűnhődés című két­részes filmet csütörtöktől hivatalok fognak működni, de a helyi közművelődési te­vékenység fejlesztésére fon­tosnak mutatkozik egy, illet­ve nagyobb járásokban két közművelődési felügyelő mű­ködése. Éppen az előbb em­lített okoknál fogva, hogy a községekben a közművelő­dési irányításra is alkalmas személyi ellátottság még sok kívánnivalót hagy, nagyon is szükségesnek mutatkozik a jól felkészült .járási felügye­lő működése. A szerző szük­ségesnek tartja továbbra is a járási közművelődési taná­csok működését. Elvileg egyet kellene vele érteni, mert ugyanazok az okok in­dokolják, mint a járási köz- művelődési felügyelő műkö­dését, mégis meg kell kérdő­jeleznünk ezt a gondolatot, nevezetesen azért, mert a já­rási tanácsok megszűntével kinek lenne partnere ez a já­rási közművelődési tanács, ■milyen szerv, vagy intéz­mény mellett működne ja- vaslettevökénl, tanácsadó­ként? S ha nincs partnere, még ütuzőrikusabbá válik szerepe, mint eddig. m Az eljövendő óvek közmű­velődési munkájának -terve­zése. irányítása nem könnyű feladat. Az országos népmű­velési konferencia, a IV. öt­éves terv tézisei már nagy­részt körvonalazták az elkö­vetkező évek feladatait né­hány hét múlva a X. párt- kongresszus is értékes irány- mutatásokat ad. Mindezeket az iránymutatásokat pedig , olyan körülmények között kell majd valóra- váltani, amikor bizonyos fokú taná­csi átszervezések során meg­változnak a közművelődést irányitó tanácsi munka, ke­retei. Ezért érdemel különös figyelmet Bíró Vera vitain­dító cikke, az abban foglalt gondolatok sora, s ezért tar­tottuk szükségesnek a cikk néhány gondolatának kiraga­dását, kommentálását. Benedek Miklós láthatják a miskolci mozilá­togatók. Ugyancsak csütör­töktől vetítik a szovjet—ma­gyar koprodukcióban készült alkotást, a Szerelmi álmokat is. A Nagykorúság című film megyei premierje Sátoralja­újhelyen lesz október 29-én. Miskolcon november 2-án és 3-án láthatják az érdeklődök. Ezt a filmet Mezőkövesden is bemutatják: október 1 31-töl vetítik a mezőkövesdi film­színházban. I Zorin neve nem ismeret­len a magyar színházak kö­zönsége körében. Legutóbb Varsói melódia című lírai játéka aratott emlékezetes sikert; a fővárosi Katona Jó­zsef Színházban. Most bemu­tatott művével már mint be­érkezett drámaíró a hatvanas évek elején jelentkezett; el­ső látásra talán meglepő, hogy legnagyobb írói. sikerét ezzel aratta a szovjet szín­házi közönség előtt. Ha e za­jos siker magyarázatát ke­ressük, nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy a szov­jet irodalomnak ezekben az években — egy előző iroda­lomkritikai-politikai korszak merev, a szatírát a szovjet Viszonyok, művészi ábrázolá­sának lehetőségei közül ele­ve kizáró szemlélete miatt — újra meg kellett tanulnia Gogol és Szaltikov-Scsedrin műfaját; s meg kellett taní­tania elfogadására, megérté­sére és élvezésére a közön­séget is. Zorin szatirikus vígjátéka bátor írói tett volt ezekben az esztendőkben. Ha Öregember benne a szatíra haragos, a célbavett gyengeségeket ke­ményen ostorozó, pusztító vírusa terápiás célzattal vé­dőoltásra alkalmassá téve, le­gyengített változatban jelent­kezik is, ha a szatíra harag­ja fel is oldódik egy komp­romisszumos pedagógizálás- ban, és a sok-sok hozzáíü- zés, a közönséghez intézett dikcíók drámaiatlanná töre- deztetik is a történést. — & szerző alkotói vállalkozása mindenképp tiszteletet érde­mel. A színpadi mu gyengesé­ge, azonban, hogy a harag, a gúny amolyan szolid-fanyar nevetéssé enyhül, hogy már- már majdnem megbocsátó belenyugvással vesszük tu­domásul mindazt, amin tel kellene háborodnunk. A szélhámos Vaganjan leleple- zője, Kosztya Viasgalov pedig elmondja nekünk, hogy no, ugye, meg bizony, velünk is megeshetik... Legfeljebb ar­ra figyelünk még fel, hogy amíg Lapulovszkij, Söderov, Durrbelenko, Mimózin, Ku- vikova professzorok az ókon kultúra intézetében, addig ott egy Pitikovból is adjunktus lehet; ahol e gyámoltalan, tehetetlenül fontoskodó kis- polgárxságé a döntő szó, ott mindig zöld utat kaphat a gátlástalan szélhámoskodás is. Orosz György, színházunk főrendezője resndezte ezt! az előadást, mint az előző évad­ban Ili—Petrov mulatságos remekét, A. tizenkét széket. A két mű összevetése kínál­kozó. Zorin is a negatív fő­hős, Bender-Vaganjan his­tóriájának pórázára fogva vo­nultatja fél szatirikus pa­noptikumát A rendező azzal is. utal a két mű rokonságá­ra, hogy Vaganjan alakító­jának ugyanazt a színészt; választotta, akit kitűnő Osz- tap Benderként láttunk és tapsoltunk meg. Rendezése kitűnő beállításokkal, a szín­padi történés gördülő di­namizmusával, szellemes megoldásokkal gazdagította az előadást. Talán csali a színészek komédiázását ille­tően volt engedékenyebb a kelleténél, s így a színészi ötletek olykor zavaróan el­uralkodnak, egy poén néha nagyobb hangsúlyt kap, mint az a színpadi, szituáció szem­pontjából indokolt, lenne. Makay Sándor, Viktor Va­ganjan alakítója nevét em­lítettük. Ismét meggyőzött bennünket vérbö humoráról, komikus: tehetségéről. Gesz­tusai, pózai nemcsak mulat­tatnak, hanem találóan jelle­mez is velük. A „tyúkok” megszédítésére alkalmazott dürrögő póza éppúgy színé­szi remeklés, mint az a ri~ pacskodás, amellyel a pro­fesszori kar derék tagjait kápráztatja, el. Zokogó esdek- lése az érzékeny lelkű Mi- mózínnak, pitiző könyörgése a kutyamániás Kuvikovának, vagy a pipázva bedobott melldüllesztés Durrbelenkó- nak. Arról van szó, hogy ezek a professzor-kispolgá­rok önmagukat ismerik fel, önnön pózaikat nézik el en­gedékenyen a szélhámos, szándékoltan túlzó ripacs- kodásában. így lesz a kari­katúra itt a hódítás, a meg­nyerés eszköze — a szatíra fordított logikája szerint. Alakításának azonban a „be­érkezett”. s rögvest a meg­szerzett hatalom mániákusá­vá váló Vaganjan jellemzé­séhez már nincs elegendő színe. A panoptikum tagjait sor­ra véve Lenkey Edit komi­kai teljesítményét kell ki­emelnünk. Kuvikova, ez a bogaras-bolhás, kutyabarát, vénkisasszony mindannyiunk közvetlen ismerőse; járása, vastag harisnyája, furán fé­sült fehér haja, s fekete ke­retes szemüvege egykori gimnáziumok tudománynak szentelt életű, s pártában maradt tragikomikus vén- lány-professzomőit idézi fel előttünk, sok-sok ötlettel, s mégis igényes színészi meg­valósításban. Somló Ferenc. mint Jevgenyij Söderov, sze­repében azokat a vonásokat, ragadja meg, amelyek annyi­ra maivá, közülünk valóvá teszik ezt a fura figurát. Só- derovnál mindig minden helyzetben készen áll a. szö­veg. mindenre tud valami találó közhelyet, valami ál­talános és törvényszerű böl­csességet, csak akkor válik riadttá, gyámoltalanná, ami­kor csakugyan harcolnia kel­lene. Fülelő-fülpiszkálő alak­ja találó leleplezése életünk efféle ügyeskedőinek. Csapó János aprócska, bogámyi La­pulovszkij professzora reme­kül ábrázolja az esendő, mind öregségével, eluralkodó szenilitásával, mind pedig nimfomániás lánya zsarnok­ságával reménytelenül küsz­ködő .figurát. Leányát, La- pulovszkáját Egerváry Klára játssza, talán kissé túlkari- kírozva ennek a nőnek tel­hetetlen élvsóvárgását, amely­nek áldozatául esnék utóbb a. bikanyakú, s férfiasságu Vaganjan is. Dariday Róbert mint Durrbelenko pompái, maszkjával, pipázó füstölgé­séivé!. pózolt szókimondásával éppúgy megmarad bennünk, mint Mimózin érzelmes tu- tyimutyisága, s professzori szórakozottsága Pákozdy Já­nos alakításában. Mó.thé Éva, Virulovaként ismét a negy­ven körüli, nem mindig eré­nyes életű, de jólelkű nő ki tudja hányadik változatát játsza kitűnően; azonban szívesen látnánk újra más­féle szerepben is. Varga Gyu­la Hektor Balekov szerepé­ben kevesebb színészi lehe­tőséget kapott, alakítása hal­ványabb is a tőle megszo­kottnál. Kulcsár Imrének ju­tott a leghálátlanabb feladat ' Vizsgalov szerepében, hiszen ő az írói „vizsgálat” meg­testesítője, s annak karika­túrája 1 egyszerre. Alakításá­val rokonszenvesen igyekszik beilleszkedni az előadás hangnemébe. Hegedűs László, Bánó Pál, Márffy Vera, Bő­sze Péter, Unger Palma epi- zódalakításokkal részesei az előadás sikerének. A díszle­teket és jelmezeket Gergely István tervezte. Díszletei ki­tűnőek, bár olykor inkább bohózati atmoszférát, sugall­nak H1DVÄR1 IMRE: Bohóctánc pergő esemény vagy dobpergés az idő rezervátumában akik beleszülettek az időbe és beleőszülnek a mítosz nélküli haláltáncba és mégsem olyan bármit képzelünk egyszerűen csak van tánc és egy ütem amikor kiesik az időből nincs vége nincs eleje kör gyűrűznek kavicscsöngésú hullámai a sima víztükörnek míg táncoló virágokat dobnak nyakadra nehezéknek Nevettünk és tapsoltunk. Úgy érezzük, nem szórakoztunk rosszul, bár Zorin darabja kissé talán későn jutott el hoz­zánk, Vagy ki tudja? Elvégre, ha jól meggondoljuk, mind­egyikünk találkozott, s találkozik Vaganjannal éppúgy, mint LapuloVszkiékkai, Durrbelenkóval és Sóderovval nap mint trap. S hogy a gombostű, a szatíra hegye élesebb is lehetett, volna?... Ezen eltűnődhetünk. S még valamin: szerencsés volt-e czl, a bemutatót a szovjet kultúra napjai esemény- sorozatában ily rangos helyre emelni? l’app Lajos A szovjet kultúra napjai A belorusz együttes vendégjátéka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents