Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

Vasárnap, 1970. okt. 25. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Új irányelvek a törzsgárda-mozgalom íejlesztésére Interjú dr. Balogh Andrással, az SZMT titkárával A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának Elnöksége 1961-ben tette közzé azokat az irányelveket, amelyek mindmáig alapját képezték a munkahelyükhöz hosszú éveken, évtizedeken át hű­séges, becsülettel helyt álló dolgozók, a törzsgárda-tagok fokozottabb megbecsülésének. Az azóta eltelt időszak ta­pasztalatai, s a gazdálkodás új vonásai azonban szüksé­gessé tették az irányelvek korszerűsítését, a megválto­zott feltételek alapján való módosítását. A SZOT Elnök­ségének a törzsgárda-mozga- lom fejlesztésével, a törzs- górda-tagok anyagi és er­kölcsi megbecsülésével kap- colatos új irányelvei a kö­zelmúltban láttak napvilágot. Az új irányelvek legfonto­sabb gondolatairól dr. Balogh András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának titkára adott interjút az Észalk-Magyarország munka­társának: — Miért vált szük­ségessé a törzsgárda- mozgalomnial kapcso­latos irányelvek módo­sítása, újbóli megfo­galmazása? — A három esztendővel ezelőtt bevezetett gazdasági reform alapvetően megvál­toztatta a gazdálkodás és az irányítás módszereit, s így a korábbi irányelvek egyes pontjai elavultak. Az irány­elvek szempontjából az egyik legnagyobb változás az, hogy az új Munka Törvénykönyve megszüntette a munkahely­változtatás kötöttségeit. Meg­változott a vállalati jövede­lemszabályozás rendszere is, tehát a vállalatok saját ha­táskörükben dönthetik el, hogyan, milyen mértékben becsülik meg dolgozóikat. A tapasztalatok sajnos azt mu­tatják, hogy a vállalatok nem készültek fel megfele­lően az új körülményekre, nem-fordítottak felég gondot a jobb munkakörülmények, a jó üzemi légkör kialakítá­sára; bérpolitikájukban pe­dig gyakran a törzsgárda ro­vására is előnyben részesítet­ték az új dolgozókat, a ván­dorlókat. Ez is egyik oka a megnövekedett fluktuáció­nak, s hogy a helyzeten ja­vítsunk, feltétlenül fokoz­nunk kell a törzsgárda meg­becsülését. —., Melyek a most kiadott irányelvek leg­fontosabb új vonásai? — A SZOT Elnökség új irányelvei a korábbinál egy­értelműbben határozzák meg a törzsgárda-mozgalom he­lyét, szerepét. Megfogalmaz­zák: • hol lehet törzsgárdát alakítani, s kik, milyen fel­tételekkel lehetnek tagjai a törzsgárdának. Ugyanakkor az irányelvek felhívják a vállalatok figyelmét arra, hogy éljenek a törzsgárda megbecsülésével kapcsolatos lehetőségeikkel. — Az irányelvek tisztáznak néhány, ko­rábbi bizonytalanságot is... — Igen. Sok félreértés és bizonytalanság tisztázódik az új irányelvekben. Példá­ul az irányelvek meghatá­rozzák, hogy a törzsg'árda- lagság alsó határa: öt esz­tendei szolgálat. Tisztázza azt is, hogy törzsgárdát nem­csak a vállalatoknál, nem­csak fizikai dolgozók köré­ben lehet alakítani, hanem mindenütt, ahol szakszerve­zeti bizottság van, s minden munkakörben. Hangsúlyozza, hogy a törzsgárda-tagságnak nem feltétele a szakszerveze­ti tagság. És. ami még na­gyon fontos: a törzsgárdához való tartozás nem csupán a szolgálati éveken múlik. Alapfeltétele a mindenkori becsületes helytállás, >i fe­gyelmezett, jó munka is. Eb­ből az is következik, hogy a munkafegyelmet, a szocia­lista együttélés szabályait megsértő dolgozót ki is lehet zárni a törzsgárdából. — Miben nyilvánul meg az új irányelvek szerint a törzsgárdá­hoz tartozó dolgozók fokozott megbecsülése? — Az irányelvek alapgon­dolata, hogy a törzsgárda- tagságot minden, erre alkal­mas, és a jogszabályoknak megfelelő eszközzel vonzóvá kell tenni. A törzsgárda er­kölcsi megbecsülésének egyik formája az 5—10—15 és en­nél hoszabb idejű szolgálat után adományozott bronz-, ezüst-, arany- és .esetleg még magasabb fokozatú jel­vény. Felvetődik az irány­elvekben az is, hogy a törzs- gárda-tagokat előnyben kell részesíteni a különféle ki­tüntetéseknél. Az erkölcsi el­ismerés lehetséges formái közé tartozik a jutalomsza- badság, jutalomüdülés, a kül­földi kiküldetés, a vállalati rendezvényeken való szere­peltetés, a szűk körű foga­dásokra való meghívás is. Ami pedig az anyagi meg­becsülést illeti, csak helye­selni lehet azt a gyakorlatot. Befejezés előtt hogy a részesedés felosztása­kor figyelembe veszik a törzsgárdához való tartozást. De ezen kívül a vállalatok még számos megbecsülési formát találhatnak. Például előnyben részesíthetik a törzsgárda-tagokat a bér­emeléseknél, s még az sem elképzelhetetlen, hogy a 15 éve vagy még hosszabb ideje becsülettel helytálló dolgo­zók részére személyi, kiemelt fizetéseket állapítsanak meg. — Milyen további le­hetőségeket biztosíta­nak a béren kivüli jut­tatások? — Helyes, ha a lakások el­osztásánál, a lakásépítési tá­mogatások elosztásánál is előnyben részesítik a törzs­gárdát. A vállalati gyermek- intézményekbe való felvé­telnél is elsősorban a törzs­gárda-tagok igényeit célsze­rű kielégíteni. De rriég foly­tathatnám a sort, hiszen az a jó gyakorlat, ha az ösz­töndíjak odaítélésénél, az ipari tanulólc felvételénél is először a törzsgárda-tagok gyermekei jönnek számításba. S még valamit: a hosszú év­tizedek után nyugdíjba vo­nult dolgozók megbecsülésé­ről sem szabad megfeledkez­ni. — Hogyan érvényesül a törzsgárda fokozott megbecsülése a Borsod megyei vállalatoknál? — Az első lépéseket meg­tették a borsodi vállalatok, hiszen például a nyereségre- | szesedés felosztásánál kivé­tel nélkül mindenütt figye­lembe veszik a törzsgárdához való tartozást. De, az a vé­leményem, hogy vállalataink még nem elég találékonyak, nem élnek eléggé az önálló­ság adta, sokféle lehetőséggel. Jó példa persze alvad: gon­doljunk csak a Lenin Kohá­szati Művekre, ahol .15 évi szolgálat után aranygyűrűvel ajándékozzák meg a dolgozó­iját. Ilyen és hasonló meg­becsülési formákra gondolok, s csak a vállalatokon és a szakszervezeti bizottságokon múlik, hogyan ismerik el legjobb, leghűségesebb dol­gozóikat. F. T. A főmérnök úr mosolyog „Erősíteni kell azt a köz- szellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, s amely nem tűri el a társadalomelle­nes magatartást, a ci­nizmust, a fegyelmezet­lenséget, a harácsolást, a közösség megkárosítá­sát.” (A párt X. kongresszu­sának irányelveiből.) A megyénk hegyeiből le­futó vizek százezer évek alatt hatalmas mennyiségű kavi­csot halmoztak fel ott, ahol a síkságra kilépnek. Nem tú­lozunk, ha azt mondjuk, hogy hazánkban a legtöbb kavicsot ebben a megyében, a Miskolctól délre települt falvak határában bányász­szák. A kavics igen fontos népgazdasági alapanyag, kell a betonhoz, vasbetonhoz, az útépítéshez. A Közúti Építő Vállalat miskolci üzeme kellemetlen helyzetbe került a múlt év nyarán. Az eddigi kavicsszál- l’itó, az ónodi tsz sem mennyiségileg, sem minősé­gileg nem tudta kielégíteni a vállalat igényeit Pápay Már­ton igazgató megbízta Iván József főmérnököt, hogy a lehető legrövidebb időn be­lül keressen új kavicsszálli- tót. Iván József alig egy hét múlva jelentette főnökének, hogy van kavics, a hejősza- lonta'r József Attila Termelő- szövetkezet tud szállítani a kívánt minőségben, mennyi­ségben. A főmérnök azonnal megvett 8 ezer köbméter ka­vicsot. Az igazgató a vásár­lási árat jóváhagyta, a ka­vicsot se drágábban, se ol­csóbban nem adta a tsz, mint a többi termelő, a sür­gető szükség nem tette lehe­tővé, hogy alaposabban fog­lalkozzon a dologgal, s nem is gyanakodott semmire. Huszonnégyezer fonni ajándékba Mint a vásárlás lebonyolí­tója, Iván József megjelent Hejőszalontán, s megvette a kavicsot. De óvatosan kifej­tette a tsz vezetőinek, hogy nem szeretné, ha zsebe üre­sen maradna egy ilyen nagy tételű vásárlás után. A sza- lontai vezetők mérlegelték a főmérnök úr kívánságát. Iván köbméterenként egy forintot kért. Tette ezt olyan hely­zetben, amikor a cégnek na­gyon kellett a kavics, a tsz- nek pedig nem voltak ka­vicsértékesítési gondjai. Az azonnali kifizetésre nem ta­láltak a tsz-ben jogcímet, megoldást annál inkább. Iván József főmérnök háziasszony felesége a vásárlást követő napon a hejöszalonlai József Attila Termelőszövetkezet üz­letkötője lett, a dolgok hi­vatalos rendje szerint beje­lentve az SZTK-ba is. Az asszony, mint üzletkötő ösz- szesen 24 ezer 600 forintot vett fel! Tehát köbméteren­ként nem egy, hanem három forintot. A főmérnök úr semmivel sem indokolható kívánságát megháromszoroz­ták a tsz . jószívű” vezetői. Az a mellékes körülmény, hogy Iván Józsefné egyálta­lán semmiféle ügyben nem járt soha a hejőszalontai ter­melőszövetkezetben — a fen­tiek szerint — egyik szerző­dő felet sem zavarta. Távozni tudni keli Iván József élete legaktí­vabb idejét éli, saját háza van, Nyugat-Európában túrá­zott saját gépkocsijával az idén. A Közúti Építő Válla­latnál főmérnöki fizetése 4900 forint volt, amihez ter­mészetesen prémiumot és A gépek szerelésének utolsó szakasza és az üzemszerű peö- bák inegkczíl<'sc jáü. hogy a Debreceni Házgyár építése be­fejezéséhez közeledik. Dr Bíró György, a Miskolci járási Tanács vb- elnökhelyettese is azok kö­zé tartozik, akik a tanácsok megalakulása óta ebben a munkakörben dolgoznak, mégis, tulajdonképpen fiatal­nak számít. — Korán kezdtem a mun­kát — mondja. — 1945. ele­jén kerültem a miskolci já­ráshoz közigazgatási gyakor­nokként, 1947-ben járási jegyző lettem, majd Nagyko­vácsiban elvégeztem a párt­iskolát. Ezután közölték ve­lem, hogy én leszek a mis­kolci járás főjegyzője. — Hogyan fogadta a ki­nevezést? — Őszintén szólva meg­ijedtem. Akkor 24 éves, ta­pasztalatlan fiatalember voltam, a szakmában még gyerek. Hogyan tudom én irányítani egy egész járás állami közigazgatását? Min­den községi jegyző, járási jegyző idősebb volt nálam, némelyiknek a fia. vagy akár az unokája is lehettem vol­na. Ezek mind a felügyele­tem alá tartoztak! Kineve­zésemet hosszú ideig otthon sem mertem megmondani. De én lettem a járás főjegy­zője. 1950 elején pedig azt a megbízatást kaptam, hogy szervezzem meg a járási ta­nács hivatali apparátusát, mert. én leszek a vb-elnök. — Érdekes feladat lehe­tett. — Érdekes és nehéz. Ak­kor még azt sem tudtam pontosan, hogy tulajdonkép­pen miben különböznek a vb szakigazgatási szervei a járási főjegyzői hivataltól. Nem tudtam, hogy aránylag rövid idő alatt honnan válo­gassam ki a megfelelő embe­reket. De azért ment ez is. Alakuló tanácsülésünket 1950. augusztus 15-én tartot­tuk. A javasolt vb-elnökhe- l.vettest és titkárt csak né­hány órával a tanácsülés előtt ismertem meg. Ök sem lelkesedtek túlságosan, hi­szen elsősorban mindany- nyiunk a feladat nagyságát látta, a magunkra vállalt felelősség súlyát érezte. Kér­tem felsőbb szerveimtől, hogy vb-títkár lehessek, és abba a beosztásba is kerültem. — Milyen „ volt akkor, a kezdetnél a munka? — Átmeneti időszak, sajá­tos gondokkal, tennivalókkal Többen úgy próbáltak .,segí­teni”, hogy azt mondták: ne törődjünk az ügyekkel, majd az idő megold mindent. Má­solj mindig az elintézés ha­logatására. vagy az ügyelj teljes elodzására keresték a jogszabályt. De egyre jobban kiismertem magam, valami ..csak azért is” volt bennem. Az ügyek elintézéséhez, előbbreviteléhez kerestem a jogszabályt, bár a régi jog­szabályokat nehéz volt meg­tölteni új tartalommal, a ré­giek alapján minőségileg új módon dolgozni. A tanácsok azonban egyre erősödtek. A politikai, a szakmai képzés mind hatékonyabbá vált. a munka is sikeresebbé, ered­ményesebbé. — Két évtized tapaszta­latai, sok-sok élménye alapján mit tart legfonto­sabb feladatnak? — A tömegkapcsolatok okos kiépítését, megteremté­sét. az állandó bizottságok munkáját. A doktori disszer­tációmat is ebből a tárgy­körből irtani. Nagyon fontos a politikai, a szakmai tudás fejlesztése, gyarapítása, a ta­nácstagok, a munkatársak ta­nítása, segítése. Nyilvánvaló, hogy jó munkára csak a po­litikailag és szakmailag kép- zett emberek képesek. A ta­nácsi munka továbbra is ne­héz, bár természetesen má­sok a tennivalók, mint a megalakuláskor. Nagyon örülök, hogy már az elejétől kezdve részese lehetek en­nek az igen sokrétű, i/.ga' inas tevékenységnek. Annak is örülök hogy mindvégig a miskolci járásban munkál­kodtam. Szeretek itt dolgoz­ni.... i Priska Tibor nyereségrészesedést is ka­pott. Mivel az akkori hejő­szalontai vezetőség — azóta teljesen kicserélődött a ter­melőszövetkezet. vezetése —■ egész seregét, tartotta a fő­mérnök feleségéhez hasonló „üzletkötőknek”, a miskolci és debreceni rendőrség meg­indította a nyomozást a tsz anyagi helyzetének tisztázá­sára. Az ügyben több ízben kihallgatták Iván Józsefet és feleségét — az első egy-két hónapban, mint tanút. Jú­liusban Iván József és neje felkereste Pápay Márton igazgatót és közölte vele. hogy a rendőrség több ízben kihallgatta, de a legutóbbi kihallgatása alkalmával már nem mint tanú, hanem mint gyanúsított szerepelt. Végig­hallgatva a házaspárt az igazgató azt javasolta, hogy a főmérnök azonnal utazzon Budapestre és közölje az egész dolgot a tröszt vezér- igazgatójával. Iván megfo­gadta a tanácsot, Budapest­re utazott a vállalat autójá­val. Közben az igazgató el­ment szabadságra, s nem tudhatta meg. hogy Iván Jó­zsef nem beszélt a vezér- igazgatóval. Szabadságáról visszatérve az igazgató a vál­lalat párttitkárával és Iván­nal újra Budapestre utazott, s ott az Iván-ügyről tájé­koztatta Fogarasi Mihály ve­zérigazgatót. Fogarasi úgy döntött, hogy Iván József azonnal keressen magára* más munkahelyet. Iván egészen szeptember 30-ig dolgozott a Közúti Épü­lőnél. A vezérigazgatói fel­szólítás után már csak for­mailag, hiszen azonnal táp­pénzre ment, Gonjlosan ke­rülte az igazgatót, egyszer beszéltek szeptemberben a felszólítás után, akkor is te­lefonon. Iván József október 1. óta Miskolcon, a József Attila utcában, a Termelő- szövetkezetek Önálló Építő­ipari Vállalkozásának fő­mérnöke. Havi keresete 4300 forint. Közvetlenül a cikk meg­írása előtt beszéltem Iván Józseffel. „A feleségem ügye nem az enyém. Mindkettőnk ellen megszüntették az ügyé­szi eljárást” — mondta. Be­szélgetésünk alatt tagadta, hogy a felesége jogtalan anyagi előnyhöz jutott vol­na. „Megdolgozott azért a pénzért" — hangoztatta. Ta­gadta azt is, hogy ő előző­leg beszélt volna a tsz-veze- tőkkel a köbméterenként egy forint „juttatásról”. Ta­gadta azt is, hogy első ez ügyben tett budapesti láto­gatása alkalmával nem infor­málta Fogarasi Mihály vezér- igazgatót. Tagadta azt is. hogy a felesége sohasem járt a termelőszövetkezetben: szerinte sokszor járt ott. Bonyolult a 24 ezer forint ügye, Iván József és feleségj ügye, a termelőszövetkezet akkori ..bőkezű '. vezetőinek ügye. A száraz, leírásból, mindabból, hogy Iván József semmiféle kivetnivalót nem lát a 24 ezer forint felvéte­lében — sőt mosolyog ezen —, levonható a tanulság. Vannak- közöttünk szén számmal ügyeskedők, nye­részkedők harácsolok, akik minden alkalommal megta­lálják azt a kis külön Iti­zei, ahol megsüthetik pecse­nyéjüket. Hegyes ZoP.in Húsz év a tanács szolgálatában „Szeretek itt dolgozni’

Next

/
Thumbnails
Contents