Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szerda, 1970. október 14. ■ Pécsi számadás 1 L Krónika a játékfilmszemléről Október 5. és 10. között hatodszor nyújtott otthont Pécs városa és Baranya me­gye a magyar játékfilmek szemléjének. A város és a megye nyolc további helysé­ge ünnepi díszben várta a magyar film ünnepét, és a szemlére érkezett hazai és külföldi vendégeket. A pécsi Petőfi moziban rendezett nyitóünnepségen Bogár Jó­zsef, a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsának vezető titkára ünnepi kö­szöntőjében elmondta, hogy a magyar játékfilmszemle szorosan kapcsolódik nem­csak Baranya és Pécs, hanem az egész ország kulturális vérkeringésébe. A pécsi film­szemle, mint mondotta, a maga sajátos útkereső pro­filjával méltónak bizonyult rá, hogy a magyar filmmű­vészet fejlődését évről évre felmérje, és tanácsokkal, ész­revételekkel mind színvona­lasabbá és értékesebbé te­gye. Eltelt a hat ünnepnap, és szombaton, október 10-én este Somogyi József Kos- suth-díjas szobrászművész, a zsűri elnöke összegezte a szemle tapasztalatait, ered­ményét, illetve kihirdette a díjak odaítélését. A zsűri — amelynek tagjai között sajá­tos módon egyetlen filmmű­vész vagy kritikus sem volt — a társadalmi fődíjat a Virágvasárnap című filmnek, Gyöngyössy Imre alkotásá­nak ítélte. A közönségszava­zatok alapján kiadandó dí­jat pedig az Ítélet, Kása Fe­renc munkája kapta. A szemle szervező bizott­sága, valamint Pécs. illetve Baranya ismételten jó házi­gazdának bizonyult. A nyolc verseny film — amelyek kö­zül hatot a Filmművész Szö­vetség tagjainak szavazata alapján iktattak programba. keltőt pedig a rendező bi­zottság hívott meg — ünne­pi vetítései mellett hat új magyar film is a közönség elé került. Érdemes megje­gyezni, hogy ez alkalommal szerepeltek először a játék­filmszemle programjában tv- filmek. A nyitóünnepség után láttuk Szabó István új alkotását, a Szerelmesfilmet, amelyet azóta már a nagy­közönség is megismert, lát­tuk később Mészáros Márta. új filmjét, a Szép lányok, ne sírjatok! című zenés játékot, valamint a záróünnepség után Makk Károly Szerelem című filmjét. A tv-filmek közül Szinetár Miklós Igéző­jét, Esztergályos Károly Pil­langóját és Ranódy László Hatholdas rózsakertjét. Saj­nos, nem került vetítésre a meghirdetett új Bacsó-film, a Kitörés, valamint a Ba­lázs Béla Stúdió új alko­tásainak ugyancsak meghir­detett csokra. A tájékozódás céljait szolgálta tíz külföldi film bemutatása, amelyek­nek nagy többsége a közeli hónapokban a mozikban is látható lesz. A filmprogramokon felül a szokásnak megfelelően, több szakmai vita. igen sok üzemi, intézményi közön­ség—művész találkozó, vala­mint szórakoztató műsor — a Pécsi Balett előadása, a Bóbita együttes műsora, Bar- tók-koncert, beat-hangver- seny, harkányfürdői kirándu­lás — szerepelt a program­ban. Mivel első alkalommal sze­repeltek tv-filmek, indokolt­nak látszik, hogy interjút ké­szítsünk Szinetár Miklóssal, a Magj'ar Televízió főrende­zőjével. — Miként látja a Televí­zió a játékfilmek szemléjét, Sok kérdésnek sok az alj a A nnak idején lapunk hírt adott arról, hogy megyénk két vároöá- í ban a népművelés irányi- jtói megvizsgálják: mivel > töltötték az általános isko- í lai tanulók a nyári szünide- í jüket? J A tudományos igényű ' vizsgálat gondos előké- > szítást igényel. A hasz- ! nosítható eredmény elő- > feltétele, hogy a kuía- ; tők a leginkább célraveze- ; tó kérdezési módszert al­kalmazzák. A kérdőíves i módszer csak egyike a sok ! lehetőségnek. A szakiroda- ; lom különös nyomatékkai J figyelmeztet e módszer > korlátáira. Sajnos, az emlí­tett esetben sem tudták el- ' kerülni a buktatókat a \ kérdések összeállítói. Túl ; sokat kérdeztek, s nem vet­ték figyelembe a kérdezet- ! tek életkori sajátosságait. ; A vizsgálat előkészítése 1 sem volt megfelelő. A tan- 1 év elején, amikor a peda- ' gógusoktól egyébként is fo- ’ kozott szellemi erőfeszítést J igényel a tanmenetek, a ne- j vetési tervek elkészítése, s j az ismerkedés az új tanév í feladataival — az érintett í két város: Sárospatak és í Leninváros általános iskolai i nevelőinek ráadásul a nya- (kába zúdították az említett i felmérés gondját is. Min- ; den V—VIII. osztályos gye- \ rekkel ki kellett töltetni a i riasztóan hosszú lpérdőíve- \ két. A tanulóknak 14 fő- , kérdésre és 43 alkérdésre ] kellett felelniük. Egyebek < között ilyesmikre: „Hány 1 órát töltöttél el hetente ; strandon, sporttal, játék­kal? Napi hány órát segi-; tettél szüleidnek? Részt < vettél-e díjazás nélküli, közhasznú társadalmi mun- { kában? Miben? Hány órát?” J S közbül ilyen „tudomá- < nyos” kérdéstől is főhetett í a gyermek feje: „Gyakran előfordult-e, hogy unatkoz- < tál, nem tudtál mit csinál- < ni: naponta, hetente?” j Vajon igazán célravezető < ez a módszer? Elképzelhe- < tő-e, hogy a 11—14 éves ( gyerekek órán figyelték a vakációban, mennyi időre' feledkeztek bele a játékba? S vajon a szülők szoros időbeosztással fogták házi, munkára fiúkat, lányukat? \ Lehet-e egyáltalán óratelje- j sítményben mérni a segítés < örömét? Ezzel a módszerrel leg- í feljebb a vakáció emlékét: sikerült elfelhősíteni a < gyermekekben. De kartár-1 sarkkal sem voltaik kíméle- > tesek a kérdőívek kibocsá- í tói. Őket arra kötelezték,) hogy a nyilvánvalóan ötlet- j szerű, tudományosan meg / nem alapozott, ellenőrizhe- t tetlen áladatokat lepedőnyi í kimutatásokon elemezzék — j kérdésenként lányok és < fiúk szerinti százalékos 5 bontásban! M inden jó szándék any- j nyit ér, amennyit si­kerül megvalósítani j belőle. Ha több tanulsággal í nem is, de annyival talán ; szolgál ez a mostani félre- ; sikerült felmérés, hogy ha- < sonló vállalkozás előtt a < kezdeményezők jobban szá- ! móljának a reális lehetősé- ! gekkel. — ez az abba történő bekapcsoló­dást? — Nagyon jó dolog, hogy a magyar játékfilmszemlén mi is részt veszünk. Mint a Ma­gyar Televízió főrendezője, korábban is részt vettem a pécsi szemléken, figyelem­mel kísértem a fél évtizedes munkát. Most, mint rendező is szerepelek, Igéző című fil­memmel. A tv-filmek rész­vételét, ismétlem, nagyon jó­nak, helyesnek tartjuk, és a további aktívabb bekapcsoló­dást is szorgalmazzuk. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy ez a bekap­csolódás semmiképpen sem pótolhatja az önálló tv-szem- lét. — Tv-szemle, vagy tv-fil- mek szemléje? — A Szövetség tv-szekció- jának tervei között szerepel egy önálló, a pécsi játékfilm­szemlétől független tv-szem­le megteremtése, de annak profilja részleteiben még ki­alakulatlan. Például az sem eldöntött még, hogy tv- szemle legyen-e, amely e sokrétű művészeti tevékeny­séget egészében átfogja, vagy leszűküljön-e a tv-filmek ka­tegóriájára. — Mit vár a szemlétől a tv-filmeknek a közönséggel való találkozásától? — Sokat. A tv-fittneknél mindig a közönséghatás a legfontosabb, s mert az ilyen találkozásokkor az közvetle­nül is lemérhető, számunk­ra nagyon fontosak és hasz­nosak ezek a szemle kereté­ben rendezett összejövetelek, illetve a közönség reagálá­sai vetítés közben és közvet­len utána. De itt ismételten hangsúlyoznom kell. hogy filmjeink elsősorban képer­nyőre és nem vászonra ké­szültek, s azok teljes hatásu­kat csak a képernyőn érhe­tik el. Ezzel szemben viszont a szemle közönsége a szí­nes változatban készült filmjeinket színesen is meg­ismerheti, nemcsak fekete­fehérben. — A mozikbg, szánt filmek és a tv-filmek különbözösér géről több szó esett. Milyen a kapcsolat ön szerint a két fajta film között? — A művészet egy §s oszt­hatatlan. de például a mozi­film és a tv-film között esz­közeiben kell különbséget tenni. Ezek az eszközök na­gyon változatosak, sokrétű­ek, élesen megkülönböztető jellemzői kategóriáiknak. Vé­leményem szerint az önálló tv-szemle megteremtése után is szükséges, hogy a tv-fil­mek a magyar- játékfilm­szemle programjában válto­zatlanul szerepeljenek, bizo­nyítva ezzel is, hogy a kü­lönböző adottságok ellenére a mi filmjeink is a filmmű­vészet nagyobb családjához tartoznak. S ha két szemlén is találkozhatunk majd a közönséggel, még könnyebb, még jobb lesz a közönségha- tás lemérésének lehetősége, még jobban hasznosíthatjuk tapasztalatainkat. Benedek Miklós Ember, munka, munkahely Lenkei Zoltán rajza A megyei Rónai Sándor Művelődési Központban eb­ben a közművelődési évarl.- ban is folytatja előadás-, il­letve vitasorozatát a szocia­lista brigádvézetők fóruma. Az október 21-én , kezdődő fórum az „ember—munka — munkahely” kapcsolatra épí­ti fel témáit. A szocialista brigádvézetők fóruma ha­vonta egy alkalommal tart­ja összejövetelét, s összesen nyolc előadást hallhatnak maid a sorozaton részt: ve­vők. Az első előadáson és az azt követő vitán a munka­megosztás fejlődéséről lesz szó. majd a munkaközössé­gek személyiségformáló sze­repe a vállalat szervezeté­ben témáról tartanak elő­adást számukra. A továb­biakban olyan általános ér­deklődésre számot tartó elő­adások hangzanak el. mint az érdekeltségi rendszer, a műszaki fejlesztés hatása a dolgozók élet- és munkakö­rülményeire. vagy a törzs- gárda kérdése. fii mint elyoiiÉisztstó! Re/íiHlxMi talón nem HC/lUClUCII figyeltünk fel rá eléggé, de az évek során egyre súlyosbodó hely­zet rákényszerített bennün­ket, hogy mind gyakrabban, s mind sürgetőbben tegyük szóvá: valami baj van pe­dagógusellátottságunkkal. Szomorúan kell megállapí­tanunk: kevés, nagyon ke­vés volt, amit eddig tet­tünk. Legalábbis tetteink nem hozták meg a kívánt eredményt. Mert az, ami ma Borsod megyében van, már több mint elgondolkoztató. Igen, több! A pedagógus- szaikszervezet megyei bizott­ságának egy egészen friss felmérése .szerint, Borsodban több mint 400 olyan peda­gógus tanít az általános is­kolákban, akik még nem szerezték meg a diplomát. A képesítés nélküliek szá­ma — ha szerencsére nem is rohamléptekkel — pedig napról napra több lesz a tanév során is. Amikor a felmérést végezték, az ózdi járásban például még szá­zon alul volt a képesítés nélküliek száma. Tegnap, október 13-án, már 105. Ag­gasztó a helyzet az edelé- nyi és az encsi járásban is, s ha kisebb mértékben, de a sátoraljaújhelyi járásban is egyre több képesítés nélkü­li pedagógust kénytelenek alkalmazni. Egyik-másik járásunkban már ott tartunk, hogy szin­te lehetetlen figyelemmel kísérni a képesített és képe­sítés nélküli pedagógusok arányát. Az az adat, ami ma helytálló, holnapra már el­avult. Bármilyen adatot is szerezzünk be, bármelyik já­rásból, csak napra érvényes. S a helyzet nem hogy ja­vulna, hanem folyvást rosz- szabb lesz. Mondhatnánk, ^zi pesítés nélküliek alkalmazá­sa többé-kevésbé összefügg azzal, hogy pedagógusaink közel 80 százaléka nő, s so­kan év közben veszik igény­be a szülési szabadságot. Csakhogy nem az így alkal­mazott, a képesítés nélküliek játszanak döntő szerepet az elkeserltően magas arány­ban. Borsod - — különösen pedig egynémely járása — valahogy nem vonzó a vég­zett pedagógusok számára. Másképpen mivel magyaráz­hatnánk azt, hogy annak el­lenére, hogy évről évre sze­reznek diplomát — méghoz­zá nem is kis számban — képesítés nélküliek, mégis számuk nem csökken, hanem tanévről tanévre növekszik. Belegondolni is rossz, hogy van egynéhány olyan tantestületünk, ahol a képe­sítés nélküliek száma meg­közelíti, illetve meg is ha­ladja a képesítettekét. Hi­szen ezekben az esetekben még csak segítséget sem le­het nyújtani nekik az okta tó-nevelő munkához. Tisztában kell lennünk az­zal, hogy ez a szomorú sta­tisztika még jó néhány esz­tendeig gondot okoz nekünk. De úgy véljük, a „figyelmez­tetésen” túl most mór töb­bet is követel. Az V. neve­lésügyi kongresszuson, az ajánlások között megfogal­mazták: „hívjuk minden ál­lami és társadalmi tényező segítségét, sürgetve kérjük az intézményes nevelés fel­tételeinek. a pedagógusok anyagi helyzetének lényeges javítását, mert gondunkat nemcsak a jelen égető kér­déseként foglaljuk szavakba, ügyünk része a további tár­sadalmi felemelkedésnek”. summásan íogal­lil i ihiu/j mazza meg azt( amire Borsodban talán job­ban. mint az ország bármely részében szükség van. A pe­dagógusok életkörülményei­nek hathatósabb javítását kell célul tűznünk. Nem já­runk messze az igazságtól, hu azt mondjuk: a megyében kialakult helyzet javításához mindenekelőtt a pedagógu­sok élet- és munkakörülmé­nyeinek jobbá tételére van szükség. De ehhez ■— sajnos, ezt is meg kell mondanunk — már kevés a helyi erő. Csutorás Annamária larcali krónikás füzetek Magyar várak története A tatai vár Lelkes, pátriájukat szerető emberek elhatározása volt. hogy összegyűjtik, s krónikás füzetek formájában publikál­ják a több mint ezereszten­dős. honfoglaláskor! telepü­lés, Tárcái történetét. Ander - kó Sándor tarcali születésű. (s évtizedek óta itt munkál- ' kodó, ma már nyugalmazott, pedagógus tíz esztendeje gyűjti, s írja a krónika anya­gát. Dvorszky Béla és Mál­lók Imre. a Szőlészeti Kuta­tó Intézet munkatársainak személyében segítőkre is ta­lált. A szerzők a Tarcali króni­kás füzeteket egy átfogó, lo­kaj-hegyaljai monográfia né- | hány fejezetének szánják. Az első két füzet anyaga már j elkészült, s tanácsi segítség- 1 gél hamarosan nyomtatásban j is megjelenik. Az ezeréves Tárcái címet viselő első leró- | nikás füzet tanulmányokat, újságcikkeket, Tarca] törté­nelmével, jelen fejlődésével, szólőkultu rájával kapcsolatos publikációkat tartalmaz. A második füzet egy, Anony­mus nyomán írt, szép nyel­vezetű, ősi hatos és nyolcas | versformában csengő. Tárcái tíz évszázadáról szóló króni­kás ének. Tata legértékesebb műem­léke az öregvár. A, ma álló palota a törökdúlás után épült, de az eredeti vár rom­jait is feltárták már. Dr. B. Szatmári Sarolta régész irá­nyításával öt. éve folyó ása­tásokat megkönnyítette, hogy a történetírók a XV. század óta sokat foglalkoztak a vár­ral. Helyenként aprólékosan mutatták be a vár életét, ese­ményeit. Az első hiteles adat. Zsig- mond király 1411-ben kell oklevele már befejezett palo­tára enged következtetni. A vár történetének legjelentő­sebb, legfényesebb szakasza Zsigmond uralkodásához fű­ződik. Oklevelei szerint any- nyira szerette Tatát. ■ hogy nemcsak pihenőhelyül hasz­nálta, hanem nagy fontos­ságú ügyeket intézett, magas- rangú vendégeket fogadott itt. A várban fogadta példá­ul 1412-ben Ulászló lengyel királyt. 1419-ben és 1423-ban egy-egv hónapot töltött Ta­tán. 1425-ben és az ezt köve­tő két esztendőben pedig csaknem egész évben Tatán tartózkodott, udvartartásával együtt. Vendégei között volt a bizánci császár, a skandi­náv király, a szerb despota, a török szultán, a boszniai ki­rály és a milánói herceg kö­vetsége. Utoljára 1436-ban járt Zsigmond a várban. Még éle­tében elzálogosította a palo­tát, amelyet aztán halála után nem gondoztak. Mátyás trónralépésekor visszavóltot- a és csodálatos nyaraló ■ pa­lotává alakíttatta át. Ide járt pihenni, vadászni, s aztán fiának, Corvin Jánosnak ad­ta. Fia, hűsége jeléül — Po­zsonnyal és Komárommal együtt — II. Ulászló király­nak ajándékozta. A XVI. századtól a vár sze­repe megváltozott. Védőmű­vekkel erősítették meg, s. a komáromi vár előváraként szerepelt. A török háborúk során teljesen tönkrement. Esterházy József 1727-ben megvásárolta, és Fellner Ja­kab világhírű éoítész tervei szerint újjáépíttette. Bolgár utcakép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents