Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

Vasárnap, 1970. szept 6.

Kasszer távirata Losonczi Pálhoz

Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke táviratban válaszolt Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének arra a táviratára, amelyet az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatását követően intézett az EAK államfőjéhez, hangoztatja Nasszer elnök, hogy;

— Nagy örömmel fogadta Losonczi Pál szívélyes üzenetét.

— Ez a látogatás újabb lehetőséget nyújtott arra. hogy a kölcsönös megértés légkörében véleményt cseréljünk az országainkat érintő kérdésekről. Eredményes megbeszéléseink még jobban elmélyítették a két ország együttműködését és barátságát.

Szívből jövő érzései, csakúgy, mint az a határozott és

szilárd álláspont, amelyet ön a tárgyalások során kifejezésre juttatott, és amelyet üzenetében is hangsúlyozott — amikor a kolonializmus és a cionizmus erői ellen, a megszállt területek felszabadításáért és az arab nép jogainak helyreállításáért harcolunk — a legmélyebb benyomást gyakorolta rám.

— Az Egyesült Arab Köztársaság népe nagyra becsüli azt a nemes álláspontot, amelyet ön a közel-keleti válsággal kapcsolatban elfoglal. Szívből jövő jókívánságaimat küldöm önnek, a Magyar Népköztársaság vezetőinek és a kormány tagjainak, kívánom, hogy a baráti magyar nép további sikereket érjen el a fejlődéséért és jólétéért folytatott harcában.

Ülésezett a Román KP Központi Bizottsága

A tegnapi központi román lapokban közlemény jelent meg arról, hogy szeptember 3—4-én ülést tartott a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága.

A vita során elemezték az 1970. évi állami ipari terv végrehajtásának állását, valamint a beruházások megvalósításának menetét. Megvitatták továbbá az év első felében a mezőgazdaságban elért eredményeket és a még fennálló problémákat, megvizsgálták az 1971. évi állami terv minden területére vonatkozó előkészítő tevékenységet. Az ülésen Ni- colae Ceausescu, a párt főtitkára egy sor nagy fontosságú kérdésre hívta fel a figyelmet, amelyeknek megoldásától függ', a mezőgazdaságban folyó munka termelékenységének növekedése, a lakosság fogyasztási igényének növekvő mértékű kielégítése. Nncolae Ceausescu megjelölte azokat a feladatokat, amelyek a megyei pártbizottságokra, pártszervekre és szervezetekre hárulnak a párt gazdasági programjának teljesítéséért, a népgazdasági terv előirányzatainak a népgazdaság minden ágazatában való végrehajtásáért folytatott harcban. A párt főtitkára rávilágított arra, hogy minden feltétel megvan ahhoz, hogy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók sikerrel biztosítsák az 1970-es terv előirányzatainak és a Román Kommunista. Párt X. kongresszusa határozatainak teljesítését.

Elhunyt Tátrai Sándor

Tegnap délután tragikus hirtelenséggel elhunyt Tátrai Sándor, a OVTK labdarúgóinak szakoktatója. Az 57 éves mesteredző szíve az alberttelepi játéktéren, mérkőzés közben mondta fel a szolgálatot. A Mákvölgyi Bányász pálya- avatójának tragikus eseménye az öregfhik mérkőzésének 20. percében következett be. A bányamentők, mentősök és a helyi orvos két órán át tartó megfeszített munkája sem vezetett eredményre. Tátrai Sándoron a kazincbarcikai kórházban sem tudtak már segíteni.

Tátrai Sándor temetéséről később történik intézkedés, a DVTK saját halottjának tekinti.

Suliario Bonnban

Mintegy ezer, javarészt fiatalember tüntetett szombaton délelőtt Bonn belvárosában Suharto indonéz államelnök NSZK-beli látogatása ellen. A tüntetők transzparensekkel és vörös zászlókkal vonultak fel az egyetem épületéről a Münster-Platz- ra. A transzparenseken egyebek között ilyen feliratok voltak olvashatók: „Suharto elkótyavetyéli népét és hazáját a német tőkének”. „A dél-keletázsiai forradalom győzelméért”. „Suharto véres rendszere — az NSZK profitjának biztosítéka”, stb. A tüntetők röplapokat is terjesztettek. összetűzésekre nem került sor.

Suharto szombaton délelőtt Bonnban felkereste a Fried- richebert-alapítvány intézetét és megbeszélést folytatott Erhard Eppler gazdasági együttműködési miniszterrel, valamint Kari Moersch parlamenti államtitkárral.

Suharto ezenkívül megbeszéléseket folytatott a Deutsche Bank, valamint az iparés kereskedelmi kamara vezetőivel. Az egyórás tanácskozásról részleteket nem közöltek, úgy tudják azonban, hogy azok az indonéziai nyugatnémet magánberuházásról szóltak.

A hét mérlege

int már ötödik hete, az elmúlt napokban is, az izraeli—arab tűzszünet a világpolitika központi kérdése. Izrael — mint köztudomású — már szinte a tűzszünet megkezdésétől azzal vádolja Egyiptomot, hogy közelebb hozta a fegyvermentes övezethez rakétáit, s ezzel megsértette a tűzszünetet. Egyiptom ezeket a vádakat határozottan visszautasította, sőt maga Nasszer nyilatkozott a kérdésben, mondván, a rakéták még a tűzszünet életbe lépése előtt kerültek közelebb a csatorna partján fekvő fegyvermentes zónához.

Kétségtelen, hogy mit szolgál az izraeli vádaskodás. Leplezni kell valahogyan a Tel Aviv-i politikusok abbéli szándékát, hogy szinte már megbánták a tűzszünet elfogadását. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az izraeliek bojkottálják a Jarring által közvetített tárgyalásokat, megbízottjuk még mindig nem érkezett vissza NeW Yorkba, jellemző a tárgyalásokat elodázó taktikájára a Meir-kormánynak, hogy a héten már a kormányon belüli éles vitákról is gyakori hír érkezett Izraelből.

Nem indokolatlan dolog feltételezni, hogy ezek az élesnek mondott viták nem is voltak oly élesek, de azt. mindenesetre jól szolgálták, hogy lehetőséget nyújtsanak Izraelnek a további halogatásra.

Alig magyarázható az Egyesült Államok magatartása e kérdésben. Washington a hét végén áldását adta a légből kapott izraeli vádakra, annak ellenére, hogy kémműholdjaival az egész világot szem előtt tarthatja. Per; sze, ha ténylegesen igazak lennének e vádak, azokat 0 maga már korábban igazolhatta volna. Washington is megkezdi a visszatáncolást? Ha ez a feltevés igaz, akkor az amerikai külpolitika utóbbi években amúgy is megcsappant tekintélyén valószínű, hogy kitörölhetetlen folt esik. Amennyiben a Fehér Ház továbbra ily módon támogatja Izraelt, teljesen illuzórikussá válhat a Rogers- terv.

Korai lenne kijelenteni, hogy nem lesz sikeres a kilencvennapos tűzszünet. Arra viszont már most érdemes rávilágítani, hogy az arab világ egyre mélyülő válságai az ellenfelet segítik. A héten különösen erőteljesen jelentkezett az arabok közötti ellentét. Jordániában talán egyetlen nap volt, amikor nem folyt testvérvér, nem volt harc a jordániai hadsereg és az arab gerillák között. Ennek a fegyverzajnak Tel Avivban örülnek a legjobban, hiszen mindaddig, amíg nem teljes az egyetértés az arabok között, azok nem tudnak egész figyelmükkel a kérdés végleges rendezése felé fordulni. A probléma politikai megoldását ellenző országok — Iraki Szíria, sőt a hangját újra hallató Algéria is — saját érdekükben szorulnak álláspontjuk revíziójára, ha_ egyáltalán szándékukban áll tartós békét eredményező status quot kialakítani a Közel-Keleten.

Az ötödik hét még nem jelenti, hogy következtetese- ket kell levonnunk a kilencvenedik napra is a mai helyzetből. A konkrét tények viszont azt bizonyítják, hogy ezt nehéz is volna megkísérelni.

Hegyes Zoltán

Héttőn, kedden Békekölcsön-sorsolás

Brnóban megnyílt a 12. nemzetközi gépipari vásár, amelyen 28 országból 1600 kiállító vesz részt. Párt- és kormányküldöttség nyitotta meg a látogatók sorát.

Az Országos Takarékpénztár szeptember 7-én és 8-án rendezi az I., az V. és a VI. Békekölcsön 1970. második

Irta: Andrzej Zbych

Fél óra sem telt bele, s Edit már mindent tudott az új szobatársnőjéről. Greta beszédes lány volt. Még szinte le sem dobta Edit a kabátját, máris mondta, hogy a lány, akivel eddig lakott, most kórházban van, idegösszeroppanással. Az utóbbi időben már mindig a párnája alatt tartotta a pisztolyát, ordított, ha cigaretta- füstöt érzett és sírt,, ha a híreket hallgatta.

— Lehet, hogy volt valami igaza neki — mondta Greta kicsit elgondolkozva, — mert rohadt egy város ez. Egyre rohadtabb. Nincs nap, hogy itt vagy ott ne csapjanak le a partizánok valakire, vagy valakikre. Nem elég a frontok vesztesége

— Ismerem a városi, hiszen négy évvel ezelőtt már dolgoztam itt — mondta Edit, — és én sem szeretem.

Rakosgatta fehérneműit a szekrényben, s mind erőteljesebben jelent meg előtte a négy év előtti tragédia képsora. Schneider százados arca rajzolódott ki a legtisztábban, s Edit úgy

érezte, hogy ismét a férfi karjába támaszkodva kapaszkodik felfelé a lépcsőn ...

A városparancsnok feleségével és kétéves kislányával az első emeleti reprezentatív lakásban lakott. Pillanatnyilag csak a felesége és a kislány voltak itthon, mert a férfit az újabb gettók kijelölése, s az újabb koncentrációs táborok felállítása végett Berlinbe rendelték fel. Edit megtorpant a városparancsnok ajtaja előtt, mert észrevette, hogy az ajtó nyitva van. Intett Schneidernek, aki nyomban csengetett, majd amikor nem kapott választ, benyitott a lakásba. Felkattintotta a villany,-, s éktelen rendetlenséget találtak. Edit értetlenül bámult a szerteszét szórt ruhaneműkre, papírokra, s értetlenül nézett a századosra is, amikor az közölte, hogy az asszony és a gyerek holtan fekszik a szobában.

— A banditák, a lengyel banditák ... — motyogta a lány.

— Egyszerű rablótámadásnak néz ki — mondta a százados. — Ki tudja kik és miért követték el...

Greta észrevette, hogy Edit már régen nem figyel az ő szavaira, hát elhallgatott. Edit még mindig a múlttal bajlódott, de nem tudta volna most elviselni a csendet, hát rászólt Gretára, hogy folytassa csak, s hozzátette, hogy minden érdekli, amit mond, hiszen négy év nagy idő, azóta sok minden változott, s igazán jó, ha Greta tájékoztatja a város jelenlegi helyzetéről.

Észre sem vette, líogy a lány már régen nem a városról, hanem a szerelemről, kalandjairól, apró-cseprő örömeiről beszélt, sajátos életfilozófiáját próbálja megmagyarázni, ami lényegében csak ennyi volt: szeretkezzünk bárkivel, aki utunkba kerül, mert ki tudja, mit hoz a holnap.

arcában — áradozott Gréta, s mégesküdött, hogy az ujjai köré csavarja Klosst.

— Hogy hívják? — kérdezte Edit, amikor Gréta először ejtette ki a fiú nevét.

— Oberleutnant Hans Kloss. Talán ismered?

— nézett várakozóan Editre, s elkomolyodott. Szemeiben féltékeny várakozás tüze villant. Máris féltette a fiúját ettől az új lánytól. Edit arca kipirult az örömtől:

— Istenem, Hans! Annyi év után most újra láthatom. Talán meg sem ismerjük egymást...

— Tényleg ismered? — kérdezte kicsit dühösen Gréta, de gyorsan kiokoskodott valamit, s máris átölelte Editet, s könyörgő hangon kérte:

— Beszélj meg vele valahol egy randevút. Hívjuk meg akár ide is, hogy végre felengedjen a szíve irántam.

Edit elmosolyodott. Régi, kedves emlékek villantak fel emlékezetében. Bőröndjéhez lépett, borítékot vett elő, s a sok fénykép közül egyet Gréta elé tett. Egy régi, elsárgult képet.

— Megismered? — kérdezte Grétától.

— Ez egy tacskó — mondta fitymálva amaz.

— Még 1936-ban csinálták ezt a felvételt. A hátlapján ez állt: „Editnek, akit soha nem feledek, Hans”.

— Hasonlít? — kérdezte türelmetlenül Edit.

— Egy kicsit. Különben is a tied lehet. Bevallom, Brunner sokkal inkább érdekel. Kloss csak azért foglalkoztatott idáig, mert olyan tartózkodó. De lehet, hogy egyszerűen csak ostoba. Bocsáss meg — mondta vígasztalóan Editnek.

— Brunner vidám, kemény kötésű fiú. Én maradok nála, neked meg itt van ez a Kloss, s így együtt is vagyunk. Ha ugyan tényleg nem felejtett el — húzta el a száját kicsit pimaszul, mintha bántani akarná társnőjét ezért a váratlan győzelemért.

íviossnak zsúfolt volt ez a napja. Bosszankodott a viaduktnál elszenvedett kudarc miatt. S most, alighogy lenyelte azt a néhány falatnyi szendvicset, amit Kurt készített neki, hivatta az ezredes.

Két órán át hallgatta az ezredes kifakadásait, s látta, hogy valamennyi jelenlevőt legalább annyira untatja ez a prédikáció, mint őt. Egy valamiért mégis érdemes volt idejönni, s ez a viaduktot védő aknamező legújabb beosztásáról szerzett információ volt, ami bizonyára nagyon érdekelni fogja Zsuzsanna nénit.

Az információt gyorsan továbbította, és sietett elintézni egyéb ügyeit. Néhány üveg bori szerzett ma estére, mert vendégei lesznek.

(Folytatjuk)

félévi húzását Budapesten, 9 Hazafias Népfront Ország05 Tanácsának Belgrád rakpart1 székházában.

Hétfőn délelőtt fél 10 óra* kezdettel az I. Békekölcsön sorsolják 99 100 kötvény1® 26 577 600 forintot. Kedden ■’ órakor kezdődik a húzás. A11

V. Békekölcsön 424 600 köt' vényére 56 452 800 forintot, 9

VI. Békekölcsön 637 600 köt' vényére pedig 84 627 800 f°' rintot sorsolnak ki.

A kétnapos húzás eredni®' nyeként a három Békék01' csőn 1 161 300 kötvényét® összesen 167 658 200 forint0’ kapnak a kötvény tulajdon0' sok a szeptember 15-én U°z' dődő kifizetéskor.

4 Venus—7 folytatja útját

Az augusztus 17-én felt?0,' csátott Venus—7 jelz®5 ■

szovjet automata bolygókép állomás folytatja útját a '^e' nus bolygó felé —. közölt® ^ az űrrepülés irányító koíT pontjában a TASZSZ tudós*' tójával.

A Venus—7 szop lomb®

5-én körülbelül ötmillió k* lométerre távolodott el Földtől. (

Telemetrikus úton s/.ci'z®_ adatok szerint az állomás b® rendezése és műszerei r®° deltetésüknek megfelelő® működnek.

A földi koordinációs Fi9 mi tóközpontban feldolgoz28 a beérkező adatokat.

Hollandiáid és (lcl“iiimÍM$ illáiig

Harminc tagú mezőgazö8^ sági szakdelegáció utaz°5

megyénkből Hollandiába . ^ Belgiumba a nagyüzemi 8 latlenyésztés technoló<t*®JJ. nak tanulmányozása c1”1. bői. A küldöttség 10 napo tartózkodik külföldön.

Editet akkor, négy ev előtt egyik napiul a másikra áthelyezték. Messzire, nagyon messzire: Szalonikibe. Utána egy dél-franciaországi kisváros volt az állomáshelye, aztán Bécs.

Az állomásra Schneider százados kísérte ki. Beszélt neki Szalonikiről, arról, hogy mennyi szépség vár ott rá, s amikor talán éppen egy érzelmes vallomásba kezdett volna, megpillantották az állomás melletti templom falánál a kivégzőosztagot, s a falnál azt az ötven embert, akiket a városparancsnok családjának legyilko- lásáért mészároltak le a Gestapo emberei.

Gréta tovább beszélt. Most egy tisztről áradozott, aki nagyon csinos, akire már hetek óta feni a fogát, de az nem akarja őt észrevenni.

— Magas, szőke, s van valami titokzatos az