Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

Csütörtök, 1970. aug. 27. ÉS2AK-MAGYARORSZÁG 5 Gépi adatfeldolgozó kerestetik ..A Lenin Kohászati Müvek érettségivel rendelkező női munkavállalókat keres felvé­telre gépi adatfeldolgozói munkakörbe. Jelentkezés: Balázs István, gépi adatfeldol­gozási osztályvezetőnél, I. sz. hivalalház, I. emelet. A bérezéssel és a munkarenddel kapcso­latos felvilágosítást a jelentkezéskor adunk." A 200 éves diósgyőri kohászat keres fiatal nőket az elektronikus számítóközpontba. A jelentkezőben bizonyára ez a kérdéssorodat buggyan elő: vajon milyen is lehet ez a munkakör, milyen emberek dolgoznak itt, milyen a közösség, s mit nyújt e hivatás? A szentélybe, azaz az elektronikus számí­tóközpont géptermébe csak zajtalanul lehet belépni. A járatlan látogatót éppen ezért na­gyon udvariasan megkérik: — Tessék szives lenni felhúzni a mamu- szokatl Ez a „védőöltözet" az elektronikus beren­dezések érdekében történik. Ez rendkívül ér­zékeny műszerbirodalom. Itt mindig porta­lan és egyenletes hőmérsékletű a levegő. Nem tudni miért, de még az emberek is hal­kan beszélnek itt. A gép finoman zümmög, aztán a lyukkár­tyalapok peregnek, pattognak zizegve. — A gép — hangzik a tájékoztatás — per­cenként ti()0 lyukkártyát olvas le. Egy lyuk- káriyán S0 jel, adat van. Az íróberendezés dolgozni kezd. Szédüle­tes sebességgel. Nincs gépírónő a világon, aki képes lenne versenyre kelni vele. Nincs, hiszen percenként 600 sort ír le, és egy sor­ban 106 jel (szám, vagy betű) van. Pusztán ez a két adat is ragyogóan jel­lemzi az elektronikus számítógép képessége­it. Azt is, hogy hihetetlen mennyiségű ada­tó! képes feldolgozni. És ezeket az adatokat nők; lányok, asszo­nyok dolgozzák fel a töméntelen mennyisé­gű lyukkártya segítségével. A látogató a „nőbirodalomra”, a gépi adat­feldolgozóra kíváncsi. Bándi Lenke műszak­vezető. s Hajczy József né csoportvezető lesz a vendég kalauza. Bándi Lenke arról neve­zetes, hogy .a messze környéken nincs még ember, aki ennyi ideje — harminc éve — lenne a gépi adatfeldolgozóban. — 1940-ben jöttem a agárba. Voll egy ba­rátnőm. Itt dolgozott, ö szólt, amikor üre­sedés volt... Nehéz, de igen szép munka. Először a llollerithban dolgoztam, aztán, hogy beszerezték az ■ elektronikus gépeket, úgy kerültein ide. Hasonlóképpen egy barátnő közreműködé­sével jött ide 1951-ben Rajczyné is. Hosszú időn keresztül gépi adatfeldolgozóként ügy­ködött, s öt éve nevezték ki csoportvezető­nek. •— Akkor még — jegyzi meg Rujczy Jó- zscíné — nehezebben ment a felvétel. Most nagyobb a lehetőség. A számítóközpontban — mintegy félszáz ember — nagyobb részben nő dolgozik. A műszakvezető és a csoportvezető egyöntetű­en bizonygatja, hogy nagyon jól. szorgalma­san dolgozó kollektíva ez. Bár szinte szokat­lan, de a sok nő között nincs vita, nincs el­lentét. Farkas Miklósáé munka közben. Útközben egy különleges berendezésű he­lyiségbe kalauzolnak, Rekamié, pálma, fote­lek, elegáns asztal, székekkel. A szomszéd helyiségben öltözőszekrények, elektromos re- zsók. Elmondják hogy minden műszakban két S7er 45 perces pihenő van. s ez idő alatt ; dolgozók szórakoznak, reggeliznek, vágj ebédelnek, olvasnak, kötnek, társalognak. A „nőbirodalomban” erős kattogással dol­goznak a kártyalyukasztó és az ellenőrző ge­bék. a kattogás talán kibírhatatlan lenne, ha nagy részben el nem nyelnék a zajt az Imponáló kivitelű, hangszigetelt falak. A le­fogó itt is olyan kellemes, mint az egy eme­lttel feljebb működő gépteremben. Kinn le­het hőség, vagy csikorgó hideg; túl a hatal­mas ablakon látni az élet változását, a zöl­dellő tapaszt, a virágba borulást, az izzó napsütést, a nyári vihart, s a téli dermedést, a fagyot. Itt mindig egyforma, 23—25 Celsius fok a hőmérséklet, s mindig érezni a légkondicio­náló berendezés jótékony működését. Szólítsunk meg találomra néhány dolgo­zót. Az egyik ellenőrző kártyalyukasztó gépen karcsú, nyúlánk lány, Laczkó Erzsébet dol­gozik. Nyolc éve van itt. — A Zrínyibe jártam — mondja. — Érett­Pillanatkép a gépi adatfeldolgozóról. ségi után jelentkeztem. Bevallom, eleinte idegölő munkának tartottam, aztán belejöt­tem, megszerettem a gépi adatfeldolgozást. Igaz, korábban rosszabbak voltak a körül­mények. Zsúfoltan voltunk. Amióta korsze­rűsítették a helyiségeket, azóta kellemesebb itt. Mik a terveim? Nem vágyódom el. Ta­valy kiváló dolgozó kitüntetést kaptam. Ben­ne vagyok a törzsgárdában. Ez jelent vala­mit a nyereségrészesedéskor is. A munkát szeretem. Az apám is itt dolgozik a gyárban. Ez elég szál az idekötéshez. Farkas Miklósné egy éve dolgozik itt. El­mondja, hogy először ezerforintos fizetéssel, háromhónapos tanfolyamon vett részt. E hó­nap elejétől kezdte meg először a norma szerinti munkát. Férje is a gyárban dolgo­zik. — Szerelem ezt a munkát — mond.ia. — Érdekes, sokat tanul az ember. — Szeptemberben — közli Balázs István osztályvezető — új tanfolyamot szervezünk. Tavaly tartottuk az elsőt, s országos érvé­nyű lyukkárt.ya-gépkezelö oklevelet adtunk. Á tavalyi tapasztalatok hasznosításával ké­szítjük elő az új tanfolyamot. A három hó­nap első felében az elméleti anyagokból ké­szítjük elő a részvevőket, s a következő idő­szakban pedig gyakorlatilag oktatjuk őket. így véljük, hogy ez meggyorsítja a felké­szülést. Balázs elvtárs még elmondotta, hogy az ■lektronikus számítógépek alkalmazásában nég'igen sok lehetőség rejlik. Az új létesít­mények eleve igénylik e munkát. A modern gyáripar elektronikus számítóközpont nélkül ma már elképzelhetetlen, s ez biztos jövőt, nagy fejlődési lehetőséget nyújt a gépi adat­feldolgozóknak. K>> Nők a szövetkezeti iparban Két érdekes adat hangzott el a KISZÖV küldötteinek tegnapi tanácskozásán. Az egyik: közel 12 000 ember dolgozik a szövetséghez tar­tozó szövetkezetekben, s en­nek 52 százaléka nő. A má­sik: a kollektívák az év első felében, a megyei átlagot messze túlhaladva, 22 és fél százalékkal adtak több érté­ket, mint az elmúlt évben. A két adat két különböző témájú beszámolóban hang­zott el, s nem újságírói szán­dékosság, hanem a lények logikája kapcsolja össze a kettőt. A nők helyzete — A párt Központi Bizott­ságának határozata szelleme­ben tűzte napirendre a nők helyzetének vizsgálatát a KISZÖV vezetősége... Meg­állapította, hogy a párt nő­politikái elveinek maradék­talan megvalósítása különö­sen jelentős a kisipari szö­vetkezetekben. A szövetkeze­tek, jellegüknél fogva alkal­masak a női munkaerők fog­lalkoztatására. Az elmúlt év­tizedben sokat tettünk annak érdekében, hogy megyénk­ben is — különösen annak nehézipari centrumaiban — hozzájáruljunk a női mun­kaerő foglalkoztatásának nö­veléséhez. Reinis Sándorné. a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet elnöke mondotta ezeket be­számolójában. Azt elemezte, hogy az ipari szövetkezetek fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a nők munkájá­val, eredményeivel. A Hegy­alja Ruházati Szövetkezet például — amely 1951-ben csak 13 taggal működött — ma évente 150 millió forint értéket ad. És az 1494 dolgo­zó közül 1200 nő. Az ö sze­repüket igazolta Lantos Mik­lós, az említett szövetkezet elnöke. — A Hegyalja után a mi szövetkezetünkben dolgozik a legtöbb nő — mondta Füle­müle József, a Miskolci Há­ziipari Szövetkezet elnöke. — Az 1000 tagú kollektívában mindössze 8 férfi van. Az ércin másik oldala Reinis Sándorné beszámo­lójában és több ember hoz­zászólásában elhangzott az is. hogy fontos szerepük eile«, nére lépten-nyomon tapasz­talni lehet u nők háttérbe szorítását. Elsősorban a mun­kabéreknél mutatkozik ez meg; több helyen nem kap­ják meg a férfiakéval azonos munkáért az azonos bért. Számuk a vezetésben nincs arányban képességükkel, rá­termettségükkel. A szövetke­zetek élén alig található női vezető. Bontha Lajosné, a megyei pártbizottság munka­társa elmondotta, hogy a me­gyében sok vállalatnál és szövetkezetnél végeztek elem­zést. A politikai egyenjogú­ság megvan, de a gazdasági egyenjogúságban, a szakmai képzésben, a vezetésbe való bevonásban igen sok a kí­vánnivaló. Págány István, az OKISZ képviselője hangsú­lyozta, hogy a nők teljes egyenjogúságának megterem­tése érdekében a negyedik ötéves tervben is számos in­tézkedést kell megvalósíta­ni. A Központi Bizottság ha­tározatának végrehajtása ér­dekében a szövetségben teg­nap megválasztották az ötta­gú nőbizottságot. Ugyanilyen bizottságokat választanak a szövetkezetekben is. Cs. B. Harminc évi békétlenség A „háziúr” és a csendháborítók Idős asszony roskad le ki­merültén a szerkesztőségi szobában. Messziről jött Miskolc egyik peremkerüle­téből s útközben már meny­nyi hivatalnál időzött... — Tessenek segíteni, mert md ebbe már belepusztulunk! Kérdévsekkel próbáljuk bo- gjozgatni a szóáradatból hir­telen elénkrakott panasz-ba­tyuját. Ö pedig kopottas tás­káját bontogatja. Halomnyi iratot, képeiket szed elő, mint aki hozzászokott:, hogy sza­vak helyett papírokon kérik bizonyítékait. Meg is ijed, amikor visszaadjuk „doku­mentumai” nagy részét:. — Legalább ezeket a ké­peket nézzék meg. Hogy 1919-ben... Aztán itt, ké­sőbb, illegálisan ... Szóval, hogy tényleg részt vettünk a mozgalomban. Igaz, erre még nem hivatkoztunk sehol, de én most már kénytelen vagyok. Hogy ne mondjanak ránk ilyen szörnyűséget: „munkás-arisztokraták!” — De hát ki mondja? És miért? v — A lakónk. A fia még levélben is ezt írja nekünk: „az egykori rezsim munkás- arisztokratái .. A sírástól zaklatott mon­dat-töredékekből kibontako- , zik a kép. 12 testvér örö- ; költ egy házat. Jelenleg ki­lenc utód részese az örökség- j nek. De közöttük nincs vita. : Egyáltalán nem valami nagy j vagyonról van szó. Keskeny udvaré, régi ház. Három szoba sorjázik benne, egy-egy konyhával. Két la- ! kásban a tulajdonosok él­nek (nyugdíjas, gyári mun­kások), a harmadikat egy öz­vegyasszony lakja. Vala­mennyien idős emberek és évtizedek óta szomszédok. Egymással meg nem béké­ié szomszédolt. Ez a békét­lenség már valamennyiük j egészségét megrongálta. — És talán már remény I sincs a változásra — kesereg a panaszos, alti sok-sok apró sérelem, összezörrenés össze­gezésével próbálja indokolni nagy kérését: a tanács adjon új lakást az özvegyasszony­nak, vagy cserélje ki más lakóval. Emberileg érthető a kérés, s teljesítése ez esetben, en­nek az egy háznak a lakói számára megnyugtató is lenne. Mégis csalt azt ma­gyarázhatjuk az idős, kétség- beesett panaszosnak, amit már oly sok hivatalos he­lyen hallott: a tanács nem helyezheti előtérbe az ilyen panaszok orvoslását. Közjó­mért, hogy a városban meg több ezer család vár új la­kásra. Igaz, a veszekedő szomszédok szétköltöztetésé- vel is törődnie kell, de erre csalt akkor van némi lehe­tőség, ha az összeférhetet­lenséget bírói ítélet igazolja. — Hát ez nem elég? — mutat egy elsárgult papírost a zokogó asszony. Éppen harminc esztendővel ezelőtt írta a lakó: Alulírott, kötelezem maga­mat, hogy mindennemű han­goskodást, rendetlenséget. szabálytalanságot kerülök, — és ezt családom min­den egyes tagjával betar­tatom. Nem fognak megis­métlődni az előző időben itl- lakásuníkor gyakori, botrá­nyos, csendháborító, kirívó esetek.. — De megismétlődtek! A felszabadulás után a lakók teljesen azonosítani akartak bennünket is a régi házi­urakkal ... Ha nem hisznek nekem, itt van a lakó egyik fiának levele: „eszébe kívá­nom juttatni azt is, hogy a felszabadulás után, tekintet­tel arra, hogy gyermekük nincsen, a lakás úgyis taná­csi keaelesbe került volna és most sem indokolt a kakasra az igényük...” Pedig az idős tulajdonosok nem is igénylik a lakó bér­leményét, csupán nyugalom­ra vágynak. Ügy látszik azonban, hogy ezt hiába ké­rik olyanoktól, akik nyíltan kijelentik: „Egyről biztosí­tom, a családunk körében közútálatnak örvend és na­gyon szívesen megválnánk a maga közelségétől, ba har­minc év után volna oly ked­ves és biztosítana az anyám­nak egy megfelelő helyisé­gekből álló lakást...” Ezek után persze már na­gyon nehéz megnyugtató ta­nácsot adni, s valamilyen orvoslást javasolni. De talán mégis van némi remény. Az idézett levelet az özvegyasz- szony fia írta. A fiú, aki jó beosztásban dolgozik az egyik miskolci vállalatnál. Tudo­másunk szerint különösebb gondok nélkül él a család többi tagja is. Csak az öz­vegy anyjukat hagyták a ré­gi lakásban. Vajon miért, ne vehetnék magukhoz? Talán ebben még a tanács is intéz­kedhetne. Ruttkay Anna „Precízség” - pontosság nélkül Tönkrement az esőcsatorna a miskolci Szeles utca 34. sz. házon. Befolyik az eső, áznak a lakások, vizesek a padlók, a falak. Az egyik lakó. az idős Németh Tivadar, tavaly, má­jus 9-én szóvá tette ezt a 6. sz. házkezelőségen. Kérte, javít­sak ki a hibát. Októberben válaszoltak neki. Feladó a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat. Udvariasan közölték vele. hogy a csatornajavitási munkát a 6/2303 P számú munkalapon, míg a kőművesmunkát a 6/1026 T számú munkalapon elren­delték. Azóta nem történt semmi. Ezért Németh bácsi a városi tanács építési osztályához fordult az idén júniusban. Megkér­te az osztály dolgozóit, sürgessék ők is a munka megkezdé­sét. Személyesen vitte el a levelet, ő maga vitte az iktatóba is. Ott szó nélkül elvették tőle, mondván, hogy elmehet, ezzel rendben minden, majd értesítik ... A hónap végén kapott egy értesítést, hogy levelét az I. ke­rületi Tanács építési csoportjához továbbították. És most, augusztus 22-én felszólítást kapott. Szigorú, előre nyomtatott levelezőlapon hívják fel a figyelmét, hogy beadványán az illetékre vonatkozó rendelkezések szerint járó 10 forint ille­téket bélyeggel nem rótta le. Ezért a vonatkozó rendelet 69. paragrafusa alapján felhívják, hogy a hiányzó illeték és a felhívás 3 forintos költsége fejében 13 forint értékű illető­ket ragasszon fel... Ha nem tesz eleget ennek, akkor... a felemelt illetéket is meg kell fizetnie. A felhívás szombaton érkezett. Németh Tivadar azonnal befizette nyugdíjából a 4 forintos postaköltséggel is megtol­dott illetéket, A hivatalok „precízek”. Bár a hivatali ügyekben járatlan idős embertől ott a helyszínen, a városi tanács iktatójában is kérhették volna az illetékbélyeget. Ag esővíz egyébként azóta is rongálja a Szeles utcai hazat. Ugy>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents