Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

fSZÄK-M ÄGVÄROf?SZÄG 4 Csütörtök, 1970. aug. 20. Sajóbábony és az Északmagyarországi Vegyiművek neve ma már elválaszthatatlan egymástól. A korábbi jelentéktelen, kis hegyvidéki falu napjainkban jelentős ipari település, gyárüzemmel, korszerű lakóteleppel, megváltozott élettel. Más­fél évvel ezeló'tt kerekasztal-beszélgetésen vitattuk meg a köz­ség, az üzem és a miskolci járás vezetőivel, hogy milyen vál­tozást jelentett a nagyüzem jelentkezése a község életében, és mit jelent az üzem támogatása — elsősorban művelődési vonat­kozásban — Sajóbábonyban. Megállapítottuk, hogy a gyár rendkívül pozitív hatással volt és van a község fejlődésére, művelődési életének minden ágazatára. ^ . Szönyi Gyula rajza Film jegyzet | Modesty Blase A beszélgetés akkori égjük részvevője, Juza Károly, az Észak magyarországi Vegyi­művek igazgatója a közel­múltban részt vett Borsod megye képviselőjeként az or­szágos népművelési konferen­cián. Módja volt a népműve­lés országos gondjait megis­merni, és a sajóbábonyi helyzetet más üzemekkel ösz- szemémi. Ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk Juza Ká­rollyal a napokban. — Mennyire tartja va­lónak napjainkban is azt a sajóbábonyi közművelő­dési képet, amit másfél év előtti beszélgetésünkön ki­alakítottunk, s milyen ké­pet mutat ma Sajóbábony és az üzem közös művelő­dési élete? — A korábban kialakított kép ma is valós, helyes. Az Északmagyarországi Vegyi­műveknek van kulturális bi­zottsága, amely a szakszerve­zet égisze alatt igen komoly erőfeszítéseket tesz a közmű­velődés fejlesztésére, és eb­be, szűkös lehetőségeinek határán belül bekapcsolódik a vállalat igazgatósága is. Hadd büszkélkedjek el egy friss eredménnyel: klubunk nemrégiben elnyerte a kiváló ifjúsági klub címet. A Déry­né nevét viselő üzemi műve­lődé® házunk sok segítséget nyújt szakmai vonatkozásban is. A fiatal műszakiak és köz­gazdászok igen értékes gaz­dasági fejlesztési ankétokat rendeznek, amelyeken a vál­lalat vezetősége is részt vesz, véleményt nyilvánít. Jónak tartom, hogy ezek az ankétok az esti órákban baráti össze­jövetelekkel folytatódnak. Po­zitív eredményekről adhatok számot a szakoktatás, szakmai ismeretterjesztő filmek és az ideológiai rendezvények láto­gatottságáról, s azok hatás­fokáról. A szocialista brigá­dok és a KlSZ-alapszerveze- tek részére külön tematika szerint rendezik ezeket a filmvetítéseket, előadásokat., s mindenkor vitával kapcsolják össze. Jelentősen fejlődött a könyvtár és a közönség kap­csolata, több letéti könyv­tár létesült, és 14 szocialista brigáddal kötött szerződést a könyvtár az Olvasó népért! mozgalomba való bekapcsoló­dásra. Az Északmagyarorszá­gi Vegyiművek bekapcsoló­dott o miskolci járási műve­lődési hetek programjába is. Legutóbb itt nyitották meg nálunk az 1970-es művelődé­si hetet, a mi szákembereink tartották az előadások egy részét. Véleményem szerint ezek a szakmai előadások is népművelési célokat szolgál­nak, mert az emberekben nemcsak kulturális, hanem technikai és politikai szomj is van, és azt kielégíteni ma­gas szakmai szinten a mi közművelődési feladatunk. Hasonlóan kapcsolódik a köz- művelődéshez a Borsod—Mis­kolc Budapesten című rendez­vénysorozatbeli szereplésünk. — Az országos népmű­velési konferencia megál­lapításai között elhangzott, hogy a gazdaság, a terme­lés, a termelékenység és a művelődés közötti össze­függések erősödnek. Ho­gyan látja ezt a konferen­cia tükrében? — A konferencián több, gazdasági területen dolgozó ember is részt vett és felszó­lalt. Többségben budapestiek voltak. Felszólalásaik a sajó­bábonyi példát igazolták, ahol, mint azt másfél évvel ezelőtt is megállapítottuk, igen jó törekvések tapasztal­hatók az egységes népművelé­si program megvalósítására. Örömmel hallottam a konfe­rencián, hogy a budapesti gazdasági vezetők a világvá­ros lehetőségei között is súlyt helyeznek dolgozóik művelő­dési igényeinek felkeltésére *ís kielégítésére. Ez elgondol­koztatott, vajon mi eleget teszünk-e itt, Sajóbábonyban a ránk háruló feladatoknak, kielégítjük-e valóban az igé­nyeket, lépést tartunk-e azok fokozódásával? A szakmai képzést az előbbiekben rész­ben már említettem, és úgy érzem, hogy a konferenciának a termelés és a művelődés közötti összefüggésre vonat­kozó megállapítása szinkron­ban van a mi, gyáron belül és a lakótelepen végzett mű­velődési tevékenységünkkel. — A tárgyi feltételekről szólva a konferencián az is hangot kapott, hogy a vál­lalatok és egyéb közületek törekedjenek a kulturális alap folyamatos növelésé­re, célszerű felhasználásá­ra, cs saját dolgozóikon kívül az állami közműve­lődési feladatokból való résztvállalással járuljanak hozzá az adott település fejlesztéséhez. Sajóbábony­ban már jó törekvésekkel találkoztunk ebben a vo­natkozásban. — Adottságaink, sajátossá­gaink, feladataink több irá­nyú tevékenységre kell, hogy ösztönözzenek minket, mert Miskolc közelsége ellenére, nekünk Sajöbábonnyal, a kis településsel kell számolnunk, ahol dolgozóink többsége la­kik. Amit eddig tettünk, á konferencia célkitűzésével ta­lálkozik, ez mind a részese­dési alapon, mind egyéb te­vékenységünkön keresztül bi­zonyítható. Kis, vidéki tele­pülés vagyunk, keskenymozi- val, klubbal, gyártelein mű­velődési házzal, és mint már említettem, sok szép ered­ménnyel büszkélkedhetünk. De feltétlenül szükségesnek látszik egy lakótelepi műve­lődési ház. Ez közérdekből táplálkozó igény. Ezt eddig nem tudtuk megvalósítani, s alighanem sok időbe is telik még a megvalósítás. Elkészült Sajóbábony 25 éves rendezé­si terve, s ebben a kulturális centrum képe is benne van. A IV. ötéves tervben 30 mil­lió forintot fogunk Sajóbá­bonyban lakásra költeni. Ha a megyei tanács is segítene minket, már ebben az első öt évben megvalósulhatna a művelődési intézmény megte­remtése is. Községünk még nem nagyközség. Szeretnénk, ha az lenne, sokat várunk egy ilyen közigazgatási változás­tól, mert akkor önállóságával, fejlesztési alapjával többet segíthetne önmagán közmű­velődési vonatkozásban is. Az urbanizálódás feltétlenül se­gítené a közművelődési élet fejlesztését. — Milyen gondolatok foglalkoztatják most első­sorban közművelődési vo­natkozásban, a konferen­cia után? — Az országos népművelé­si konferencia számomra igen sok tapasztalattal szol­gált, és iránymutatását ter­mészetesen magamévá tettem. Jelenleg az a kérdés foglal­koztat, vajon milyen mély­ségű legyen közművelődési tevékenységünk, fennállnak-e egészében azok az igények', amelyeket ki akarunk elégí­teni, mert az anyagi oldalá­ról megközelítve e kérdést, nem közömbös, miként gaz­dálkodunk, nem adunk-e ki megalapozatlan igények ki­elégítésére fölöslegesen sú­lyos pénzeket? Mire, mennyit költsünk? Fontos kérdés sze­rintem, napjainkban. Töp­rengek azon is, vajon a nép­művelésben való aktív rész­vétel nem csökkent-e? Nem túlzottan jelentkezik-e bizo­nyos fokú anyagiasság a köz­reműködésben? A konferen­cia feladatai hosszú távra szólnak, sokat kell töprenge­nünk a megvalósításon. ííj iskoíákj kollégiumok A megye évről évre gya­rapodó új létesítmény-háló­zatában rangos helyet fog­lalnak el az új iskolák, kol­légiumok. Az anyagi erőfor­rások megszabta lehetőségek okos felhasználásával számos, ilyen jellegű létesítmény szü­letik meg Borsodban is, emeljenek tervezéséről, építé- [ sérül, átadásáról lapunkban j gyakran tudunk hírt adni. Természetes, hogv tovább- ( ra is sok a tennivaló, szá­mos terv, elképzelés vár megvalósításra. Jelenleg me­gyénk középiskolai tanulói­nak 28,2 százaléka élvezi a diákotthonok kollégiumok előnyeit. Ez az arány, az or­szágos ellátottság átlagánál jóval kedvezőbb, de a ne­gyedik ötéves tervben to­vábbra is szükséges az újabb diákotthoni férőhelyek meg­teremtése. A számítások sze­rint ebben a tervidőszakban körülbelül 400 férőhely meg­teremtése szükséges különös tekintettel a kazincbarcikai, a leninvárosi igényekre. Encsen mintegy 30 személyt befogadó diákotthon létreho­zását tervezik, egy épület át­alakításával. A tervidőszakban tovább növelik az általános iskolá­sok napközi otthonos ellátá­sát. A városokban, a kiemelt településeken, a körzeti is­kolai székhelyeken több he­lyen is új iskolákat építe­nek. A tervek valóra váltása után nagymértékben javul a napközi otthonos ellátottság. A nyugati világban egykor híres James Bond kémfilm- sorozatok nálunk ugyan nem ismerlek, de a krimik és kémfilmek paródiái mindig nagy közönségsikerre számít­hatnak. Ez a közönségsiker még inkább biztosítottnak lát­szik, ha e paródiák szerepei­ben jól ismert filmsztárokat láthat viszont a néző. A most műsorra kerülő színes angol film, a Modesty Blase Ilyen szórakoztatással szolgál. A főszereplők között találjuk például az egészen más jel­legű szerepekből ismert olasz viíághírességet, Monica Vit- tit, egyik partnerét meg a nem kevésbé híres angol filmszínész, Dirk Bogarde személyesíti meg. A szuperhősök karikatú­rája mozog előttünk a rop­pant szexepiles Modesty (Monica Vitti) alakjában, s a körülötte kavargó történet váratlan, vagy más esetben korábbi kémfilmekből gy8' nított fordulatai olyan szá­guldó tempót diktálnak 8 mese sodrának, hogy ugyan- csak nehéz azt követni. D6 talán szükségtelen is. hiszen paródiát látunk, bevallottam lehetetlen szituációkat, a re­alitás talajáról messze elru­gaszkodó mozzanatokat. Egf 50 millió font értékű gy®' mánt után folyik a hajsza* s mint ilyenkor szokás, kü­lönféle kémcsoportok, szer­vezetek állnak egymással szemben. Folyik az üldözés földön, vízen, levegőben, 8 korszerű technika legfejlet­tebb eszközeinek és a határ­talan fantázia szülte lehető­ségeknek felhasználásával- összességében jó kétórai kel­lemesen izgalmas szórako­zást jelent a műfaj kedvelői­nek. Laura szerelme A fiatal Serban Crean(Ja román rendező első filmjé­vel jelentkezik a magyar mozik vásznán. Mint elsőfii' mes fiatalnak, gondolatvilá­gát természetesen korosztá­lyának problémái foglalkoz­tatják. Egy kisvárosi szerel­mi háromszög története Pe' reg valójában előttünk, de az alkotó ennél többet sze­retne elmondani a hároú1 fiatalt körülvevő társadalom' ról. Szándéka csak kis rés*' ben valósul meg. A romár katonaélet apró mozzanata1 színesek, érdekes képet les- lenek a mai román falus* életről azok a képsorok* amelyek az egyik fiú mű' velődési igazgatói munkája* érzékeltetik, egészében azon' ban a film a mesterkéltséü érzetét kelti a nézőben. A sárga tengeralattjáró Erről a filmről keveset le' hét és kell mondani. Színe8, zenés amerikai rajzfilm 8 Beatles-együttesről. Ügy *s mondhatnánk: felnőtt fiat8' lóknak szóló mese film. A már jól ismert zeneszámok köré kanyarított mesécske aligha fogja zavarni af együttes muzsikáját kedvel0 nézőket, a muzsika színvona­lát az együttes fémjelzi, ,s talán az sem lesz zavaró- hogy az ismert személyen helyett jól rajzolt karikatú­rák mozognak a vásznon. A film nem egészen friss, ó® a benne hallható számok népszerűsége közömbössé te­szi a készítési idejét. Jól szó­rakoztatja a beat kedvelőit­(bm) Benedek Miklós Kollégiumba készülnek / Szeptember 1-én Mezőkövesden új kollégium nyitja meg kapuit A me­gye legkülönbözőbb településeiről, hat­van nyoLcadik általánosba járó fiú költözik be a kollégiumba. Valameny- nyien fizikai dolgozók gyermekei, olyanok, akiket képességeik, tehetsé­gük alapján választottak ki. © A léckerítés mögött, a pázsitos ud­varon hárman dolgoznak. — ítt laknak Nagyék? Mosolygós arcú asszony siet előre. — Itt, itt, kerüljön csak beljebb! — A fiuk miatt jöttem. Az asszony arcán öröm fut át. — Csak nem azért, mert felvették a kollégiumba? Egy percnyi szünetet tart, aztán hozzáteszi: — A tehetséges gyerekek kollé­giumába. Sajnálkozik, hogy István épp nincs otthon. Sárospatakra ment be a gyógy- i szertárba. — Jaj. de fog örülni, ha megtudja, hogy keresték. Igen, már hallottunk, a cigándi tanító mondta meg. Biztos megérkezik a papír is nemsokára. Nagy Sándor, az édesapa is abba­hagyta a munkát közben. — Mozdonyfűtő vagyok, Tiszaka- rádról Szerencsre járok be. Nehéz munka ez, nehéz kenyér. A fiunk, re­méljük többre viszi. A kislányunk is tovább tanul, már harmadikos az új­helyi közgazdaságiban, öt is tovább akartuk taníttatni. Csak még azt nem tudtuk eddig, hogy hol. — Ezek szerint nem bánják, hogy elmegy itthonról. — Egy évvel korábban, mint gon­doltuk. Szokatlan lesz, csendes lesz a ház. De hát mit meg nem tesz az em­ber a gyerekéért? — mondta Nagy Sándor. Az édesanya arcán, egy pillanatra, de igazán csak egy pillanatra szomo­rúság fut át — Hát nehéz lesz. Bőszen olyan eleven gyerek! Aztán mintegy önmagát is biztatva, folytatja: — De kollégiumba kerül! Ugye, ott nagyon vigyáznak majd rájuk? Mert az nagy megnyugvás. Amikor először szóba került, hogy elmegy, sírtam, ö meg azt mondta nekem: ne bánatod­ban, hanem örömödben sírj, anyu­kám. Ilyen gyerek. — Nem sajnálja a barátait? — Egy kicsit talán, de hát hazajön ő még. A nyáron elment dolgozni, először életében. Háromszáz forintot keresett. Kipótoltuk, vettünk egy nad­rágot, meg egy pulóvert. Vigyen ma­gával újat is. e A cigándi Térjék Pisti is a szeren­csések közé tartozik, öt is felvették a mezőkövesdi kollégiumba. A kis ház hűvös szobájában majdnem teljesen együtt volt a család. Csak a családfő, Térjék István hiányzott, ő épp a ter­melőszövetkezetben dolgozott. — Hiányozni fog a gyerek —-kezdte a beszélgetést Térjék mama. — Sokat segített itthon, bár az iskolában is sok dolga volt. De ha hazajött, akkor csak elszaladt a boltba, vagy felvágta a fát. ö a legkisebb. Hogyne hiányozna! Azután, mintha feledtetni akarná, amit mondott, folytatja: — De azért nagyon örültünk neki. Nemcsak azért, mert megtiszteltetés, hogy felveszik, hanem azért is, mert így biztosan rászorítják a tanulásra. — Mondd csak, Pisti, mi szeretnél lenni? — Hát .1; elektroműszerész. De, ha sikerül továbbtanulni, akkor elektro­mérnök. — Az még sok év tanulást jelent ám! A gyerek az anyjára nézett. — Tudjuk. De ha tehetsége van iá, akkor tanuljon. Csak tanuljon. — Mezőkövesd egy kicsit messze van Cigándtól... — Havonta egyszer majdcsak haza­engedik őket. Meg, ha úgy alakul, mi is meglátogatjuk. — Nem sajnálod a barátaidat? — Nem leszek rajta a tablón. De Cigándról megyünk néhányan, nem lesz mindenki idegen. Ott is lesznek barátok, nem vagyunk remeték. Pisti mosolyog. Igaz, kicsit fájlalja, hogy legjobb barátjának nem sikerült a vizsgája, de azért a gyerekiélek hamar vigasztalódik. Már tervezget. S készül a kollégiumba. — Űjabban már maga mossa a zok­niját —, meséli nevetve édesanyja. — Nem akartam hagyni, de azt mondta, hogy ott nem várhatok majd anyura. Azért ugye, mosnak majd ott rájuk? — Nem lesz nagy megterhelés a családnak? Tagadóan int a fejével. — Ruha Itt is kell rá, meg azt mondták, hogy nem kerül sokba. Azt a kis pénzt, amit zsebpénznek adunk, ki lehet bírni. Az ő érdekében. © Hogy is mondták a szülök? Mit meg nem tesz az ember a gyerekéért. A mezőkövesdi általános iskolai tehet­séges gyerekek kollégiumában hatvan gyerek él majd egy esztendeig. Azért létesült a kollégium, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását segítse. A feltételeket | megteremtették hozzá. Nekik most már csak bizonyítaniuk kell. Csntorás Annamária Közművelődés. a gyárkerítés két oldalán

Next

/
Thumbnails
Contents