Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
Csütörtök, 1970. «mg. 20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 szereplő jelzőt— tudom, nem a nemzedékhez, inkább a nemzetgyűléshez szokták kapcsolni. Azért került itt mégis a nemzedék teellé, mert a közelmúltban egy, a témába vágó nemzedéki párbeszédnek voltam a tanúja. Egy családnál jártam látogatóban, ahol beszélgetés közben valahogy a választásokra terelődött a szó. Eközben a család egyik ifjú tagja mosolyogva — kicsit lemosolyogva — mesélte, kogy a mama legutóbb valahogy kimaradt a választói hévjegyzékből, s emiatt olyan kétségbeesett futkosásba kezdett. hogy az már fantasztikus volt. És mindezt csak azért, hogy bedobhasson egy ládába egy cédulát, a többi •billiókhoz hasonlóan. És akkor az édesanya, nem sértődötten, maga is mosolyogva, ezt mondta: „Tudod kisfiam, •bapam sem értem, de akkor ágy éreztem, elviselhetetlen lejine. ha nem tehetném *•üyanazt, mint a többiek”. Most, az alkotmányunk ünnepét megelőző napokban gyakran eszembe jut ez a kis szóváltás. Tudjuk, hogy van alkotmányunk, de hogy ez milyen sokat jelent, már kevésbé érezzük. Ügy vagyunk vele, mint az egészséggel. Természetes állapot, °da se figyelünk rá, nem is értékeljük eléggé. De ha nincs? De ha nem lenne?! Nemzedékek élnek itt együtt. s köztünk olyan milliók, akik sanyarú éveket éltek le a jogfosztottság állapodban — „jogi alapon”, mert nem voltaic az alkotmány bástyáin belül. S még közülük is nagyon kevesen gondolnak arra, hogy ennek az Országnak majdnem, vagy tebb, mint ezer éven át nem •s volt alkotmánya. A kommunistáknak kellett az állam kormányrúdját megragadni, a Magyar Tanácsköz- drsaságnak kellett győzedelmeskedni ahhoz, hogy az első alkotmánytörvény megszülessen. Első alkotmányából 6gy negyedszázadra még ki tehetett forgatni népünket, de a világ i első szocialista állama visszaadta szabadságunkat, s mi élni tudtunk ezzel a szabadsággal. Huszonegy évvel ezelőtt, amikor az országgyűlés ünnepi ülésén megszavazták a toa9Var Népköztársaság Alkotmányát, államunk alaptörvényében szentesültek mindazok az eredmények, —i,-,------------------———- Körzetesítés a városban A városi rangú Sárospatakhoz számos kisebb település, tanya is tartozik, melyek aokniinden egyéb között az •skolai vonalon is segítséget Varnak. A múlt évig számos, **s létszámú iskola felsőta- gpzatos diákjának teremtetek meg a körzetesítéssel a megfelelőbb színvonalú ok- mtás lehetőségét. A tanyai gyerekeknek részben autó- r üszjáratokat biztosítottak, Őszben pedig a lehetősége- en belül kollégiumi elhelyezést. . ^ körzetesítés legközelebbi •'Vei között szerepel Vár- °mbk, Királyhegy, Rózsás „^amirn Dorkó tanya. Ezek tan már csak Halászhomok nyai iskolája munkálkodik aíd körzetesítés nélkül.' A CÍMBEN Soha nem fogom elfelejteni az árvíz idején egy rocsóvezetö egyetlen mozdulatát. Osztunk a Tiszán. A rocsóvezetö felmeztelenül állt a rocsó farában, őszes haját a. vízben álló ártéri fák levegőért, napfényért kapkodó koronája borzolta össze. Hirtelen leállította a motort. Kanyarodtunk egyet. Ekkor látta, hogy egy félbevágott kenyér lebegett a vizen. A rocsóvezetö kiemelte, azután az ülőkére helyezte, s miközben csendesen ringatott minket a víz, az árvíz, csak ennyit mondott: — Kenyér... Mi lesz az idén a Icenyerünkkel? amelyeket népünk a felszabadulást követő években nehéz harcok árán elért. A fel- szabadulás nemzedékei írták — a reakció elleni szívós harc- cukkal, hitükkel a romok között hűségükkel és helytállásukkal az építésben — azt az alkotmányt, alaptörvényt, amelyet az országgyűlés szentesített, jogerőre emelt. .4 dolgozó nép, a felszabadulás nemzedékei voltak tehát az igazi alkotmány őzök. ALKOTMÁNYUNKBAN [ nemcsak az elért eredmények kaptak törvényes megfogalmazást. Népköztársaságunk alaptörvénye szabad utat nyitott a szocialista fejlődés előtt. Természetes ez, hisz másodízben is a munkásosztály és pártja adott ennek a hazának és népének alkotmányt. Az az osztály és párt, amelynek vezetése mellett, a negyedszázad alatt kiépült politikai és társadalmi szervek alkalmassá növekedtek ahhoz, hogy az élet új jelenségeit folyamatosan elemezve,* jól kormányozzák országunkat. A párt, amelyik az alkotmány kivívásában is az élharcos szerepét vállalta, most kongresszusára készül. A párt kongresszusait hazánkban már régen nem tekintik az emberek a párttagok belügyinek. A szocializmus építésének programja nemzeti üggyé vált. egyebek közt azáltal is, hogy a párt népfrontos politikát folytat, olyan politikát, amely a testvéri dolgozó osztályok és rétegek, egész népünk vágyait, céljait fejezi ki. Ezért fordulunk, párttagok és pártonkí- vüliek egyaránt, érdeklődéssel a közelgő kongresszus felé, ezért kísérjük figyelemmel annak irányelveit. Olyan dokumentum ez, amely nemcsak a kommunisták, a pártszervek számára ad értékes útmutatást és vitaanyagot, hanem egész társadalmunkat is egységes állásfoglalásra készteti. Társadalmi fejlődésünk elemzése, az államélet. a szocialista demokrácia fejlődésével kapcsolatban kifejtett gondolatok, a szocialista építőmunka, társadalmunk világnézeti, kulturális helyzetének értékelése, az élet- színvonal fejlesztésével, a szociális kérdések megoldásával kapcsolatos tervek, egytől-egyig joggal számíthatnak egész népünk érdeklődésére. Az alkotmány — alaptörvény. Mindennapi életünk, munkánk tölti ki kereteit, jövőnket is ennek szellemében tervezzük. Ez az éltető szellem sugárzik át most körvonalazódó negyedik ötéves tervünk gondolatain is. Alkotmányunknak megfelelően raktuk le hazánkban a szocializmus alapjait, alkotmányunknak megfelelően szolgálja, készíti elő új ötéves tervünk a szocializmus teljes felépítését. A negyedik ötéves terv időszakában nagyarányú technikai fejlődéssel. népgazdaságunk szerkezetének további, egészséges változásával, nemzetközi gazdasági kapcsolataink folyamatos bővülésével számolhatunk. A terv a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését irányozza elő, amelyet alapvetően a gazdasági hatékonyság kijavításával kívánunk megalapozni. A nemzeti jövedelemnek ez a növekedése teszi lehetővé a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérének 16—18 százalékos emelkedését, a jobb szociális, egészségügyi ellátást, a ki- terjedtebb művelődést, a több pihenést, szabad időt. Az idén emlékeztünk meg felszabadulásunk negyedszázados jubileumáról, a már- már sírba zuhant nemzet felemelkedésének első ' napjairól. Nagy költőnk, Illyés Gyula azokban az időkben egy megrázó versben elmélkedett múltról és jövőről. Ebben a versében írta le azt a gondolatot, hogy nem volt elég sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybeáll egy- cgy ország, s nemzet is lesz a nemzedék. A romokba omlott ország azóta egybeállt, s alkotmánya alapjain — nem frázis ez — szilárdabb, mint ezer éve bármikor. A nemzetté szerveződött nemzedékek hűségének és szívósságának eredménye ez. élnek itt együtt, alkotmányozó nemzedékek. Kevesen még azok közül is, akik több mint fél évszázada az első alkotmányt adták ennek a hazának, felnőtt milliók, akik a mai alkotmányt hozták, s ifjú nemzedékek, amelyeknek alkotmányos keretek között élni már olyan természetes állapot, hogy nem is gondolnak rá. S mégis, ők is alkotmányozó nemzedékek, mert alkotmányunk jövőnknek is alaptörvénye. A jövő már az ő hűségükön és szívósságukon múlik, ám mindkettőt tőlünk kell tanulniuk. Ez a mi nagy-nagy felelősségünk és rangunk. Ha úgy tetszik, egyetlen kiváltságunk, ami tulajdonképpen ugyancsak benne van az alkotmányban, ha szövegében nem is. de szellemében feltétlenül. Már a vetés is nehéz volt. Későn tavaszodott, az esők, a belvizek feláztatták a talajt, sok helyen nem lehetett géppel rámenni a földekre. S ahogy késett a tavasz, úgy késtünk mi is a munkával. Zemplénagárdnál, a Tisza töltése mellett, a zöld búzába vágott utakat láttam. Traktorok, tehergépkocsik nehéz talpaitól megviselt, gázolajtól feketéllő, hervadó gabonában vezetett utunk. A gát tövében, a buzgárnál vízben állt a gabona lába. A községből kirendelt közerők homokzsákokból rakták az az ellennyomó medencét Körös-körül saját lábukkal azok tarolták le a búzát, akik elvetették, gondozták. Az egyik idősebb paraszt, kezében a homokzsákkal, amelyen rajta volt a tsz pecsétje, szakadatlanul káromkodott. Szidta a vizet, sajnálta a kenyeret. Katonai kétéltűvel haladtunk Jánkmajtis irányába. A fáradt katonák fázósan húzták össze magukat. Az osztagot parancsoló őrnagy mellett egy parasztember magyarázta az „utat”. A hajnali derengésben nem láttunk semmi mást, csak vizet, nagy vizet, vízből kiálló fákat, villany- és telefonpóznákat. — Mi van alattunk? — kérdeztem a parasztembertől. — Búza. kenyér, élet... — mondta, és sokáig nem szólt. Néztem a vizet, es nehéz volt elképzelnem. hogyan dideregnek a víz alatt a söÖRÖMMEL fogadták Sajó- keresztúrban a hírt, hogy a házaktól néhány száz méterre gyár épül. Az öregek kíváncsian nézték a felnövő kéményt, amely magasabb mint a templomtorony. A fiatalok a munkalehetőségeket latolgatták. A naivabbak még a várossá fejlődés lehetőségéről is beszéltek. tétben és a hidegben a napfényre született kalászok. * Csehszlovákiába, a 6 kilométer hosszú Tisza-sza- kaszra magyar vízügyi szakemberekkel érkeztem, akik segítettek a védelmi munkálatokban. A gát melletti gabonatáblára terméskövet hordtak. A billenős tehergépkocsikról lezúduló kő robaja elnyomta az alig térdig érő zöld élet sikoltását. Amikor elült a por, s mozdulatlanná vált a kőtömeg, csodálkozva vettem észre egy búzaszálat, amely sértetlenül állt a lábán, amelyet a kövek könyörületesen életben hagytak. Viharban, felhőszakadásban rohant két kilométer hosszú gépkocsioszlopunk a Nyírségben, a magyar—román határ felé. Az eső kérlelhetetlenül ostromolta az autóbusz ablakait, de mégis láttuk, hogyan hajladozik a búzatenger, hogyan hajtanak fejet a kalászok, hogyan dönti földre a búzát a kíméletlen természeti erő. Az árvíz- védelmi gépesített osztag egyik egyszerű, kétkezi munkása szólalt meg mellettem: — Nehéz volt a vetés, nehéz lesz az aratás is ... * Romániában, Szatmárnémeti közelében — ahol maA Borsodi Ércelőkészítőmű tavaly óta üzemel. A gyár az indulás nehézségei után a fejlődés biztató útján halad. Községi tanács. Az újjávarázsolt épületben Karmacsi Károly vb-elnökkel, Tóth Fe- rencné vb-titkárral és Magyar József vb-taggal beszélgetünk. Mit jelent Sajőke- resztúmak a BÉM? Milyen legyen a kapcsolat az új létesítménnyel? — A gyár, mivel a falu közigazgatási területén van. kommunális adót fizet. Ezt az anyagi forrást a megyei tanács elvonta tőlünk, és a jobban rászoruló községeknek adta — mondja Tóth Ferenc- né. — Mi ezzel^ az intézkedéssel akkor egyetértettünk, de kérni fogjuk a megyei tanácsot. hogy a szétosztásnál vegye figyelembe a mi igényeinket is. A község évi fejlesztési alapja 55—66 ezer forint. amelyet kevésnek tartunk céljaink megvalósításához. A tanács munkáját azzal mérik, hogy mit képes tenni a lakosság érdekében. A város közelsége megnövelte az igényeket. Nekünk ehhez kel! mérni terveink naevsáeát. A BÉM egy-két dologban segített már a tanácsnak. A sportkörnek épületet biztosított a sportpálya mellett, amelyet öltözőként használgyar védelmi erők dolgoztak az átszakított Szamos-gátak helyreállításán — láttam egy gabonaraktárt, amely annak idején több napig víz alatt állt. A zsákok foszladoztak, a földre kiömlött búza megbámult és kicsirázott. — Tönkrement — mondta mellettem az állami gazdaság dolgozója. — Elette a víz. És a Kraszna gátszakadásánál, közel a magyar határhoz ahol több száz hektár vetést öntött el a júniusi áradás, ezt mondta — magyarul — az egyik román kiskatona: — Mi lesz ebből? Csak a kalász látszik ki. Ha a víz itt marad, ennek a búzának vége.. Nehéz vetés, kevés napfény, sok eső. nehéz aratás. Az egyik kombájnos így fakadt ki a minap: — Hiába kelek hajnali 4-kor, csak reggel 9-kor tudok rámenni géppel a felázott talajra. A pára olyan sűrű, mint a köd. s a gyom is igen sok. Néha elakad benne a kombájn. A kenyér és a víz. Talán soha egyetlen évben nem emlegettük annyit itta Tisza völgyében mi és szomszédaink ezt a két fogalmat együtt, és külön-külön is. Szidtuk, káromoltuk, imába foglaltuk a vizet, A vizet, ami felülről jött, a vizet, amely a folyók medréből tört az ember életére, munkájára, munkája értelmére. De mindennél fontosabb, hogy meg tudtuk fékezni, ki tudtuk védeni támadását, s képesek vagyunk legyőzni ilyen együttes rohamát is. nak. Elvégezte a Petőfi utca mintegy 300 méteres szakaszánál! útépítési munkáit. A tanács házhelyek juttatásával segítette a BÉM dolgozóinak letelepedését a községben. Az „egymás mellett élésnek” már vannak eredményei, de szorosabb együttműködéssel, jobb szervezéssel gyümölcsözőbb lehetne a kapcsolat. — Tudjuk, hogy a BÉM fiatal gyár, amelynek legfontosabb célja napjainkban termelésének növelése és a felfutás feladatainak megvalósítása — mondja Karmacsi Károly. .Tó lenné, ha a gyár alapító vállalatai is figyelembe vennék, hogy a dolgozók kulturális és szociális igényeinek kielégítése nem lehetsé- ges a községgel való együttműködés nélkül. — A KAPCSOLATOKAT úgy lehet erősíteni, ha mi is megyünk és ők is jönnek — mondja Tóth Ferencné. Vannak olyan problémák, amelyek megoldása a BÉM dolgozóinak is segítene. A községnek bölcsőde és óvoda kellene. Ez csak egyike azoknak a feladatoknak, amelyek megvalósításában együttműködhetnénk. Közösen hamarább célhoz érünk. Máté Gyula Juhász Róbert Augusztus 20. Foto: Laczó József NEMZEDÉKEK Mi lesz az idén a kenyerünkkel? A kenyér és a víz harcából az élet került ki győztesen. Az idén kevesebb kenyémekvaló terem, de életünkhöz mégis elegendő ez az élet. Az idén jobban megbecsüljük az új kenyeret, mert többet fáradoztunk érte, több verejték öntözte, több gondot jelentett, mint bármikor. Az ember megvédte a kenyeret, az életet. Oravec János Közösen könnyebb lenne A kenyér és
