Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

fesörwoj?» 1970. juli«. T2.

ÉSZAK-MAGVAftORSZAG 3

A fronton

A Mákvölgyi Bányaüzem Szuhakálló 11-es aknájában Dobson-típusú biztosító berendezés vé- ”e,me alatt dolgoznak a bányászok. (Laczó József felvétele)

Hal máj on fejlődik a háztáji termelés

hizlalás is. Az első fél évben még viszonylag kevés hízott sertést értékesítettek a háztáji gazdaságok,

őszre viszont jelentős mennyiségű hízó értékesítése várható a nagyüzemen keresztül.

A nagyüzemi felárat ez esetben is megfelezik. Jelentős a háztáji baromfitenyésztés és tojástermelés is.

A többi községben — Cső- j bódon, Kózsmárkon, Kiskini- zsen és Rásonysápberencsen ■ — hasonló a helyzet a hal- j majihoz. Mindenütt fejlődik j a háztáji állattenyésztés, az I egyesült nagyüzem meghozta a tenyésztői kedvet, elsősorban azzal, hogy elegendő takarmányt biztosít a háztáji állatállománynak, de azzal is, hogy szervezi és biztosítja a nagyüzemi értékesítést.

További terve a halmaji Aranykalász Tsz vezetőségének, a háztáji állattenyésztés szakmai ellenőrzése úgy, hogy

a fsz-tagoknak szaktanácsokat is adnak majd. és megszervezik az állatok, istállók egészségügyi ellenőrzését,

Szükség esetén korszerű ke- v erek takarmány okát és a háztáji gazdaságokban használható kisgépeket is beszereznek. A vezetőség célja és terve, hogy a nagyüzemi termeléssel párhuzamosan emelkedjék a háztáji termelés is, mert a népgazdaságnak szüksége van a háztáji gazdaságok termékeire, s nem utolsósorban: a háztáji termelés fejlesztése a tsz-tagnak és a tsz-nek egyaránt, előnyös. Nemcsak az áru több. hanem a bevétel és a jövedelem is.

tsz. j.)

SZEMBESÍTÉS

S

zocialista városaink gondjairól, problémáiról szólni aligha lehet a messziről jött idegen, a dolgokat hűvös tárgyilagossággal szemlélő kívülálló hangján. Mert kérdések és kétségek ébrednek fel abban, aki megismerkedik életükkel. Hiszen önkéntelenül is összehasonlítjuk a valóságot a bennünk élő várakozással. Az elnevezés — szocialista város —. úgy véljük azt , jelenti, azt kell jelentse: ,,első az egyenlők között”, első a városok között. Azt kell jelentse, hogy a legtökéletesebbek, akár a városképet, akár a lakosság igényeinek kielégítését tekintjük. De azt is, hogy az itt élő közösségek már szocialista közösségek, s tagjaik sokoldalúan fejlett, és sokoldalúan képzett, egyéniségek, tehát szocialista módon élő és gondolkodó emberek.

A szembesítés lehangoló, ha csak a múltat és a jelent látjuk. Való igaz, hogy ezeket a településeket egészen az utóbbi évekig még városoknak sem lehetett nevezni. Lakótelepeknek illettek be ' inkább, formájukban és tartalmukban egyaránt. Amolyan nagy munkásszállóknak, amelyek nem kötötték különösebben magukhoz az embereket. Azon sincs mit szépíteni, hogy jobbára az elemi szociális, kulturális, egészségügyi feltételeket biztosították. Sőt. a város-mag. az intézményközpont is, mint a város alapvető és meghatározó tényezője legtöbbjükben még' csak most

kezd kialakulni. A szolgáltatás, a kereskedelem is elmaradt a városi színvonaltól. Miért? Mert e városok születésük pillanatától az anyanagyüzem árnyékában élte!;. Mert eleve ezek igényei szerint tervezték őket. Ezek érdekeit szolgálták, s ez szinte mindvégig csak az egyre nagyobb számú lakás építését jelentette. Az anya-nagyüzem bűvöletében élt mindenki, a vezető és az egyszerű városlakó egyaránt. Annak fejlődését, termelését, sikereit tartotta mindenki elsődlegesnek és legfontosabbnak. Annak kellett mindent alárendelni, s nagyon sok másféle természetes és jogos igényről lemondani. S éppen ez a heroikus és jó értelműén romantikus magatartás együk megkülönböztető sajátossága e városoknak, lakóiknak. De helyes volt-e ez az egyoldalú, az anya-üzemekért mindent vállaló szemlélet? Vajon nem sínylették-e meg túlságosan is nagyon és túlságosan is sokáig mindezt ezek a városok? városok kötőereje még ma is gyenge. Nem tudták kellően segíteni egy tartalmas, helyes lokálpatriotizmus kialakulását. Nem tudták kellően ellensúlyozni azt, hogy az itt megtelepedettek az ország különböző tájairól származtak el, és a legkülönfélébb szokásokat hozták magukkal. Sőt, új lakóhelyükön folytatták tovább előző életüket. Nem érezték magukénak azt a helyet, amely’- új otthont, és legtöbb esetben a korábbinál jobb

'fr«

A

Diplomatatáskák exportra

4 somsályi nők üzemében

e *

Ot hónappal a határidő előtt

mokratikus Köztársaságból vásároltak. Ezek segítségéve!

évente 30 ezer tonna acélbuga minőségi javítását végzik cl. A berendezésekké) megtisztít iák az acéltömböket és eltávolít jdk felületükről az öntés közben keletkezel! vékony repedéseket.

A három műszakban termelő üzemben mindössze 50 dolgozót foglalkoztatnak, akiknek betanítása már megtörtént. Az új ózdi üzem az eredeti határidőnél öt hónappal előbb készült el és abban szerdái' megkezdték a berendezések próbáit.

A Somsályi Bányaüzem egykori munkásszállásán nem álmodhatták' meg a bányászok, hogy füstös, kis „hajlékuk” túléli a bányaüzemet, s az épület, ami nekik pihenést biztosított, 150 helybeli, s környéki asszonynak, lánynak lesz a munkahelye. Az utóbbi években mind jobban összehúzódó, bezárás előtt álló bányaüzem megszüntette a munkásszállást; s az épületet 1967-ben átvette a Budapesti Bőrdíszműipari Vállalat. A közfalakat kibontottak,- a vaságyak helyére szabászasztalokat, varrógépeket költöztettek, s az ózdi járás első, nőkét foglalkoztató üzeme még akkor őszszel megnyitotta kapuit. J A kis bőrdíszmű üzem Somsát- lyon azóta fejlődik, terebélyesedik, s termékeiket mai- külföldön is megismerték sőt most már túlnyomó részt exportra termelnek.

A hosszú, keskeny teremben egymás mellett állnak, s ülnek az asszonyok, berreg a varrógép, enyves ragasztó- szag érződik a levegőben. A kiszabott, s előkészített mű bőrdarab a terem egyik végén indul, kézről kézre jár,

közben alakul, formálódik, s mire az asztalsor végére ér, már nem alaktalan mübőr- »darab, hanem tetszetős diplomatatáska. A szorgos kezek alatt két és fél óra alatt lesz a műbőrből kül- és belföldön egyaránt kedvelt árucikk.

A somsályi bőrdíszműben jelenleg ez az egyféle termék készül, kétféle fazonnal. A nagyobb típusból ebben az évben szovjet exportra, 70 ezer darabot készítenek, a kisebb típusból pedig 35 ezrei, s erre nyugati megrendelésük van. Az üzem vezetője, Za- fourek Ferenc elmondotta, hogy még csak második éve foglalkoznak a munkaigényesebb. nagyobb szakértelmet igénylő táskák gyártásával. Az első év a munkát vállaló „háziasszonyok” betanításával telt. s ezalatt csak egyszerű. egészen primitív termékeket készítették. A termelési értékük ennek megfelelően évről évre emelkedik. Két éve 6 millió forint értékű árut indítottak útnak, tavaly 13 millió, s az. idén 10 millió forint a tervezett termelési érték. Ezt várhatóan 20 millió forintra teljesítik.

— Milyen a kereseti lehetőség az üzemben?

— Az. első évben alig kerestek 600 forintot az asszonyok. A múlt évben az átlagos kereset már 1217 forint volt. Tavasszal 5 százalékos alupbérrendezésre volt lehetőségünk, s év végéig tervbe van véve újabb béremelés.

A régi munkásszálló épülete mellett már újabb épület emelkedik. A megyei tanács támogatásával, 3,8 millió forintos beruházással bővítik az üzemet. Az új üzemrészben a tervek szerint szeptemberben indulhat meg a termelés, s ekkor 60 asz- szonv felvételére nyílik lehetőség. A bőrdíszmű 30 ipari tanulója is itt kap majd munkát.

— További fejlesztési terven dolgozunk — mondja az üzem vezetője. — A bányaüzem jövőre megszűnik, s az épületeinek megvásárlását tervezzük. A beruházás további 8—10 millió forintos költséget jelentene. Ha sikerül megvalósítani bőrönd és aprócikkek gyártását is bevezetjük, s 400-ra emelkedhet a foglalkoztatottak száma.

Nagy szükség van kétségtelenül az ózdi járásban a nőket foglalkoztató üzemek bővítésére, azonban amíg ez megvalósul, remélhetőleg nem kell addig várni a dolgozó asszonyok problémájának megoldásával. Az üzemben ugyanis már az indulás pillanatában bevezették a heti 44 órás, csökkentett munkaidőt, s ennek ellenére a mai napig nem tudtál; más üzemekhez hasonlóan a szabad szombatokat bevezetni. A késői buszjáratok miatt reggel csak fél hétkor kezdhetik a munkát, s este már fél tízkor abba kell hagyniuk. Naponta hét és fél órát dolgoznak, s a szabadnapjuk félórákra elaprózódik.

Az AKÖV ígéretet: tett kél buszjárat beállítására. Reméljük, hamarosan a somsályi asszonyoknak is lesz szabad szombatjuk...

— tóth —

élet- és munkakörülményeket biztosított számukra. A fejlődés belső, emberi feltételei csak lassan és nagyon nehezen alakultak ki. Az új érzelmi kötődés sem a városok közösségeiben, hanem az anya-nagyüzemekben, a szocialista brigádokban született meg. Itt alakultak ki — a munka természetes közösségteremtő erejének hatására — azok az emberi kapcsolatok, amelyek alapjai lehettek egy nagyobb közösséghez tartozás érzésének és tudatának. Tehát ez az „üzemi patriotizmus” sugárzott át aztán magukra a városokra is, s így maradt máig is elválaszthatatlan a kettő, így jelent ma is egyet a város szeretete az üzem szeretetével.

Ma már él a fejlődés igénye mind a városlakó állampolgárokban, mind a vezetőkben . Maguk is érzik, meg kell szüntetni tartalom és forma, valóság és elnevezés ellentmondását. De a lépés határozottságát gyengíti a hirtelen zúdult feladatok nagysága és sokasága. Kevés az önbizalom. S ilyen helyzetben bizony sokszor megfeledkezik az ember az ön- maguktól kínálkozó lehetőségekről is. Nehezen tudja eldönteni, mihez kezdjen először. S ha tanácstalan, legalább önmagának igyekszik megmagyarázni ennek okát. Így vannak ezzel c városok vezetői is. amikor például a lokálpatriotizmus kialakításának, megerősítésének nehézségeiről beszélnek. Valóban nem könnyű gyors és kézzel fogható eredményeket elérni még olyan városokban sem, amelyek, régebbiek, amelyek sokkal nagyobb múltnak.

De vajon nem jelent-c éppen előnyt, hogy történetük meg csak húszéves, s hogy ez a húsz év a szocializmus építésének legtöbb és legszebb eredményeket hozó korszaka? Kell-e ennél szebb, ösztönzőbb tradíció? Vagy kell-e annál biztosabb fedezet, hogy a városok lakói között ma is ott élnek azok, akik a városokat a szó igazi értelmében építették? Lehet-e másoktól jobban büszkeséget tanulni, mint azoktól, akik az értékeket megteremtették, akik ezekre vigyáznak és másokkal is megbecsültétik. Vagy érezhetik-e közvetlenebbül a mindennapok eredményeit jobban máshol, mint ott. ahol a nagyüzemek saját fejlesztési alapjuk bizonyos hányadát, tehát a dolgozóik megteremtette anyagi javak egy részét időről időre a városépítéshez adják?

E

lehet ősegek mellett természetesen, a szocialista városok fejlődésének, fejlesztésének ma is vannak korlátái. Napról napra ma is szembetalálják magukat olyan megkötésekkel, amelyek előtt szinte lehetetlenül állnak. És most már nem az anya-nagyüzemek „vétlen vétségeiről” van szó. Szélesebb, nagyobb erejű gátakról. Olyan népgazdasáai normákról, amelyek talán mindenütt reálisak, csak éppen ezekben a városokban nem. Mert az általános irányelvek például az ország minden városára érvényesen határozzák meg az iskolai tantermek, óvodák és bölcsődék számát. A szocialista városokban viszont sokkal magasabb a fiatalok aránya, így a gyermekek száma is. mim. máshol. Vagy miként építhető típustervekre adott beruházási keretből különleges, egyedi < változatos városközpont? F.s lehet-e idegenforgalom olyan városokban, ahol nincs szálloda, amelyeknek természeti környezete még nem alkalmas pihenésre, szórakozásra?

M

iért kell részletesebben szólni szocialista városaink fejlődésének gondjairól? Mert úev érezzük, ezek megoldása már nemcsak az ö feladatuk. A félté*'lek megteremtésében. a célok megvalósítása az egész társadalomnak őeni kell.

Bíró Péter

Halma ] körzetében 1970. ,ju- 1-vel öt község határa . tsz-tagsága egyesüli az lánykái ász Termelőszö velőben. Az egyesült tsz tag- zik'1 l1ag'V lendülettel dolgo- k ' Dc megjött a termelési k , a háztáji gazdaságök- n is. Csupán

Hainmj községben 80 feljavított tehén és 50 hízott I értékesítésére kötöt** szerződést a tsz-tagok d oag.vii zemmel.

^ !sz elegendő takarmányt ^•■hosit a háztáji gazdaságok- ’ ®s a nagyüzerbi felárat ].'^üsztja a háztáji terme- *íeI fele-fele arányban.

utóbbi években ezen a éken is visszaesett a ,ház- Jj'!' termelés. Az egyesülés tg'!*1 az°nban megnőtt a ház- *ei'melcsi kedv, és emelsz!' a Háztáji állami; lét - Íe]',Tn<1 Halmajon, például, ^ 6nleg 705 háztáji szarvas •Hl'*1'1 ;l 'eSe'őre s ebből a 1 ®Hén. A növendékek és kát 'a< °Hhon vannak, azo- le hálálják és nevelik, a ^.elöre nom járnak ki. Ezek ,,Tla 's legalább ötszáz.

Örv

I,.- Jv'ú'etesen fejlődik a ten - Sázdaságok serlcs- yesztő tevékenysége.

anyai?''011 1969-ben csak 94 háztáv Ca hl a legelőre a 'étszári, gazc*aságokból. Ez a ■ . az egyesülés óta rrieg- löre 70c:0tt-. Az összes legeméin,?11!? háztáji sertés Hal- zakni! 729 darab, de a hámár tmegkezdődött a

?4;benZfÍ,i, Kohászati Üze- bítamir okozott gondot for- 'bkneW a,.ra’ hogy a rendetolan . minőségileg kifogások. -^«lékeket szállítsa- töbh nc.c biztosítására rinto’V1'1' 50 millió fonál»«.- beruházás fclhasz- fe»< ópUeUék fel új Az Hsztító üzemüket

^lakho'u V'79eU Préstelepe n ?s 2, m.\ 72 méter hosszú hezetii ° tn széles yasszerfdiait , tsarnoképülel oldal tették, bopuhl-üvégből kés/.íhyes üy„mvVllagos l’s napfé- zött mben — többek köbugaexivr i-rorn Uútomatikus szereltek ycket a Német De-