Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Hozzátartozik a részvevők nyarához Tokaji művészterep, 1970. július Tokaj életéhez a művészeti bOV. ................. ■■■!■ II ÉSZAK-MAGYARORSZÁG £ -—— p ezsgés már régóta hozzátartozik. És elválaszthatatlan tőle immár 17 esztendeje a nyári művésztelep, amikor az ország legkülönbözőbb sarkaiból kerekednek fel a képzőművészek, hogy Tokaj vendégszerető tájain töltsenek el rövid időt, találkozzanak baráttá lett pályatársaikkal, ihletet merítsenek a tájból és a találkozásból egyaránt, s ápolják tovább a tokaji művésztelep széliemét. Két turnusban Két turnusban fogadja vendégeit a művésztelep. Július 1-től a szakkörvezetö művésztanárok gyűltek ide mintegy harmincötén. Csaknem három hétig maradnak, majd átadják helyüket a képzőművészeti szakkörök legjobbjainak, akik közül mintegy 100 várható ebben az évben. Ugyanabban az időben jönnek, bár foglalkozásaik nem azonosak a művésztelepével, a középiskolás diákok legjobb rajzosai, mintegy ötvenen. A művésztelep az idén elhelyezési nehézségeikkel küzd. A vendégek elhelyezésiére szolgáló 260 éves épület maga is teljes felújításra szorulna, de kiszolgáló helyiségei, mint például az étterem, konyha, előadóterem, amely eddig a közös munka, a krokizás céljaira ás szolgált, most nincs. Szétbontották, átépítik, bővítik. Ez megnehezíti az-étkesést, amit vendéglőben kell lebonyolítani , és a krotózást Ez utóbbit a közeli gimnázium egyik termében oldják meg. A telepvezető az idén is B&nszki Pál, helyettese Kar- sap Zsigmond. A vezető művészeik Tamás Ervin, Bíró Lajos, Hézső Ferenc, Lantos Ferenc. Ök itt maradnak a második turnusra is, amikor csoportvezetői feladatokat látnak ei. A részvevők, mintegy 60 százaléka visszajár a tel apura. Ha nem is minden évben, 2—3 évenként eíjőn, de van olyan, aki 17 éve mindág itt van. Például MikU Ferenc tizenhetedik nyarát tölti itt családostól. Hézső Ferenc hódmezővásárhelyi művész már diákként, szakköri tagként is volt Tokajban és miután diplomát nyert a főiskolán továbbra is hű maradt e vidékhez. Vallomások a városról — Nyolcadszor vagyok Tokaiban,— mondja Hézső Ferenc. — Tokaj varázsa, levegője, embersége, minden nyáron idevonz. Hozzátartozik nyaramhoz 'ez az évről évre ismétlődő két hót. Hódmezővásárhelyen, ahol élek, pezsgő képzőművészeti élet van, külföldön is sokat jártam, de Tokaj különös hatással van rám. E vidék légköre, az itteni benyomások alkotásaimban is jelentkeznek, két évvel ezelőtt volt itt kiállításom is a helytörténeti múzeumban. A hegy, az alföld és a víz szerencsés találkozása mediterrán hatást éreztet itt velem. A múlt emlékei, a soksok műemlék és a ma ötvöződése, a régi pincék, mediterrán utcák, a robogó kék villany- mozdonyos expresszvonat, a modern campingtábor sajátos egysége: ez számomra Tokaj. Iványi Ödön Salgótarjánból jött ö a miskolciaknak és borsodiaknak bizonyára ismerős, alkotásai gyakran szerepeinek nálunk tárlatokon. — Szinte kötelességemnek érzem évről évre, hogy eljöjjek a tokaji művésztelepre. Hozzátartozik a programomhoz, hozzátartozik a munkámhoz, — mondja beszélgetés közben. — Az évek során kialakult az idejáró társaság magja. Ügy érzem ez a mag képviseli Tokaj szellemét. A tábor, illetve a művésztelep kiváló alkalom a művészek közötti hasznos véleménycserére. a személyes érintkezésre, az otthoni magányos munka helyett alkotóközösségbení feloldódásra, művészi kiértékelésre, s nem utolsó sorban felbecsülhetetlen az a kölcsönhatás, amit az együtt töltött hetek alatt egymásra gyakorolunk. Ügy érzem, kell ez az embernek, kell az alkotóművésznek, hogy legalább évenként az otthonából, megszokott környezetéből kiszakadva a nyári művésztelep termékenyítő légkörében barátai, pályatársai bírálatával- segítésével, művészi vágyainak élhessen, kísérletezhessen, alkothasson. Ezért jövők rendszeresen Tokajba. Előadások, viták Az elmúlt éviben, amikor a telepen jártam, Karsay Zsigmond úgy fogalmazta meg a tokaji nyári tábor lényegét, hogy talán nem is az az elsődleges fontos itt, amit a résztvevők vázlatfüzetükben, vagy vásznaikon visznek haza magukkal Tokaj látványából, hanem az elmúlt 17 év során kialakult szellem, amely ösz- szetartja, egységes baráti alkotó kollektívává forrasztja az idejáró művészeket. A két fentebb idézett művész rövid vallomásából ennek az állításnak az alátámasztása, Tokaj szellemének igazolása olvasható ki. A telep élete az évék óta kialakult rend szerint folyik. Délelőttönként szabad foglalkozással telik az idő. A művészek benépesítik a Tisza partját, Tokaj romantikus utcáit, a szőlőhegyet, szaporodnak, sokasodnak a helyi motívumok a vázlatfüzetekben és vásznakon. Délután két óra hosszat krokizhatnak a telep tagjai, a modell biztosítva van. Később újra szabad idejük van a telep tagjainak, az esti órákat pedig mindig szakmai előadások, filmek és sokszor az éjszakába nyúló művészi viták töltik ki. A most Tokajban tartózkodó csoport előadásainak programjában dr. Solymár István, a nemzeti jellegnek a mai magyar képzőművészetben jelentkező formáiról, Mezei Ottó Vasarely művészetéről, Vá- mosy Ferenc, a kortárs magyar építőművészetéről; Bánszki Pál a mai vásárhelyi művészetről, Pogány Frigyes az építőművészet és képzőművészet kapcsolatáról, Dávid Katalin asz európai iskoláról, dr. Koczogh Ákos az ipar-, és ipari művészetről, Balogh Jenő a modern pedagógiáról tart előadást, Lantos Ferenc pedig Gondolatait a színről címmel bemutatót., Részt vettek a telep tagjai ifj. Kapóit Antal és Papi Lajos kiállításának megnyitásán, és a hagyományoknak megfelelően távozásuk előtt házikiállításon mutatják be, mit alkottak az itt töltött idő alatt. * Tokajban megszokták már miinden nyáron a művészeket. Nem szokatlan látvány mér az utcán festegető ember, hozzátartozik a városka ■nyári képéhez a vázlatfüzet- teí járó sok vendég, s mint a- művészek hozzátartozónak ér- zák a nyarukhoz Tokajt, Tokajtól is elválaszthatatlan már a minden nyári művésztelep. Benedek Miklós Technika a tanításban NÉHÁNY napot eltölteni egy olyan nemzetközi értekezleten, amely korunk tudományos-technikai forradalmának pedagógiai síkra való átültetését tárgyalja, nem kis élményt jelentett. A tudományok felgyorsult haladása, a tényanyagok felhalmozódása ■nemcsak az ismeretek meny- nyiségi növekedését jelenti, hanem ezzel párhuzamosan olyan módszerek alkalmazását is, amelyek lehetővé teszik, vagy legalábbis megkönnyítik a tanuló ifjúság számára az ismeretanyag befogadását. Jelenleg a tömegkommunikációs eszközökkel, mint korunk legalkalmasabb lehetőségeivel kívánjuk közelíteni a problémák megoldását. Ezért felső oktatási szerveink, mint a Művelődésügyi Minisztérium, Iskolarádió, Iskolatelevízió, Tanszergyártó Vállalat hívják össze kétévenként Egerben a nemzetközi audiovizuális konferenciát. Sokan siettek erre a konferenciára: 20 állam 55 képviselője, a magyar tudományos élet élvonalbeli munkatársai, valamint az egész ország területéről az új módszerek iránt érdeklődő pedagógusok, számszerűit 232-en. Az egyes előadások azt bizonyították, hogy a gépek, produkciói igen mélyreható pedagógiai hatást is keltenek. Korunkban, egyszerűen csak az a tény, hogy gépet viszünk az órára, már felkelti és összpontosítja az érdeklődést. A gép produktuma (hang, kép, vagy egyéb effektusok) magas szintű szakérdeklődést válthat ki, ami indítékot ad az intenzív tanulói aktivitásra. Eredményesen művelheti a logikai készségeket, okozhat emocionális folfokozódást a tárgyanyag iránt, széleskörűvé és mélyebbé teszi az ismeretanyagot. Elgépesítésről csak akkor lehet szó, ha az előbb vázolt folyamatokat a gép úgy végzi, hogy a nevelő egyszerűen csak bekapcsolja a berendezéseket. Az is tény. hogy a gépek passzív befogadásra kárhoztatják a tanulókat. Az órákat a nevelőnek úgy kell szerkeszteni, megter- üezni, hogy közbelépése minél gyakrabban, szakaszosan történjék és mindenképpen a pedagógus uralja az órát. TÖBB OKBÖL, nem kell félni az eltechinizálódástól. Kevés állam oktatási főhatósága rendelkezik olyan anyagi bázissal, antelynek segítségével jól használható audió- vizuális eszközöket és szemléltető anyagot tudna iskolái rendelkezésére bocsátani. A meglevők kihasználtsága is alacsony szinten mozog. Cor- mary Henry párisi professzor elmondotta, hogy Franciaországban a pedagógusok idegenkednek a korszerű eszközök használatától, mert a felsőfokú tanintézetek nem ta-. nítják meg őket azok használatára. Nálunk is tulajdonképpen ez a helyzet. Nemcsak arról van szó, hogy a pedagógus biztonsággal tudja kezelni az audiovizuális berendezéseket, hanem az ezekkel közölt információs anyagot a tanóra szerves részévé tudja tenni. Kelemen Endre, az Iskola- televízió vezetője elmondotta: a szaktárgyi órák megszervegra Képzőművészen diáktábor A Borsod megyei középiskolák rajzolásban és festészetben tehetséges fiataljai az idén a tokaji képzőművészeti cüáktáborban tölthetik szünidejük egy részét. A nyári táborban művésztanárok — így például Xantus Gyula, Tamás Ervin, Bíró Lajos és Szlá- vik Lajos — irányításával gyakorlati és elméleti oktatáson vesznek részt. A diákok napközben a tokaji táj szépségeit örökítik meg vásznukon, tanulmányokat készítenek, este pedig művészettörténeti és szakmai előadásokat hallgatnak. A táborozás végén alkotásaikból kiállítást rendeznek a helytörténeti múzeumban. A tíznapos nyári ■képzőművészeti táborba az idén a miskolci, sárospataki, szerencsi, ózdi, kazincbarcikai, sátoraljaújhelyi és teninvárosi gimnáziumokon kívül Baranya megyéből is érkeznek vendégek. A pécsi művészeti gimnáziumiból tíz fiatal utazik? Tokajba, hogy borsodi társaikkal együtt gyarapítsák tudásúkat és fejlesszék ismereteiket. A július 19-én nyíló tábor lakói részére a gyakorlati foglalkozásokon kívül kirándulásokat, kis hangversenyeket és fölmv/etítésetaebis rendeznek Vasárnap, 1970, Július 12. (lienkey Zoltán rajzai Balatoni beszélgetések Szakmai tanácskozás — széles kitekintéssel A Somogy megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Művelődésügyi Minisztérium közlekedésügyi főosztálya, a Siófoki városi Tanács és a kaposvári megyei könyvtár jóvoltából az ötödízben megrendezésre kerülő balatoni beszélgetések kapcsán először, sorrendben elsőként tartották meg a közművelődési lapok tanácskozását. A közmüvelődésügy irányítói, aktív népművelők és könyvtárosok, tudományos szakemberek, s nem utolsósorban a kultúrpolitikával foglalkozó újságírók vettek részt a háromnapos beszélgetésen. Mert Siófokon valóban beszélgetésről volt szó. Meg kell mondanunk, ehhez ideális feltételeket teremtettek a helyi szervek. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy a részvevők véleményt mondjanak három szabnia! folyóiratról: a Népművelésről, a Népművelési Értesítőről és a Könyvtárosról. Ám Siófokon is kiderült: ha a népművelők találkoznak, akkor óhatatlanul is szóba kerülnek — különösen most, a közművelődési kongresszus után — közművelődésünk szerteágazó, sokrétű, s olykor bizony nehéz kérdései. zésében mindent megtesznek, hogy a változatos, fordulatos és a tanulók számára sokoldalú felhívó jelleget képviseljen, mégis az Iskolatelevízió pedagógiai értékcsökkenését vélte felfedezni, mert az nem hoz az iskolai oktató-nevelő munkában olyan fellendülést, olyan eredményeket, mint amilyeneket a ráfordított munka ellenében vártnak. Az iskolafilmek vonalán az elkövetkező években minőségi változás következik be. A nehezen kezelhető 16 mim-es vetítőgépek helyett kis, automatikusan működő Super—8 vetítőket és filmeket fog kibocsátani a TANÉRT. Az Iskolarádió kissé hátrányos helyzetben érzi magát az Iskolatelevízió mellett, ezért anyagválogatásban igyekszik a hanglehetőségeket felhí- vóbb jelleggel kihasználni. Az ötnapos konferencia eredményeit az utolsó ülésnapon dr. Kiss Árpád így ösz- szegezte: AZ AUDIOVIZUÁLIS eszközök használatának súlya világszerte és itthon megnövekedett; az idevonatkozó kutatómunka mind fontosabb; a kutatás jobban egybehangolódik az eszköztervezéssel és gyártással; hazai vezetők többet foglalkoznak a felkészítéssel; szervezettebb a kapcsolat a külfölddel. Schág Dániel A beszélgetés „mértékadó hangja” az a féltő gond, szeretet volt, amellyel a közművelődésügy kérdéseit, eredményeit és problémáit közelítették meg a részvevők. Közművelődésünk nagy feladatainak megoldása ■— így fogalmazta ezt meg a kongresszus is — össztársadalmi feladat. Valamennyiünknek azon kell munkálkodnia, hogy a közművelődés művelődéspolitikánk legrangosabb része legyen. Még jobban ki kell építeni a „kapcsolódó pontokat” az oktatás- és a művészetpolitikával. Ehhez azonban — s ezt a beszélgetés részvevői közül többen is elmondották — arra van szükség, hogy a jövőben még alaposabb, az eddigieknél sokkal tudatosabb, s nem utolsósorban tervezettebb legyen a köz- művelődési munka. S ez vonatkozik nemcsak az irányításra, nemcsak a megyei intézményekre, hanem a legkisebb falvakban folyó köz- művelődési munkára is. A tudatosabb, a jelenleg még eléggé jellemző spontán, esetleges és véletlenszerű közművelődési élet óhatatlanul is felvet újabb nagy kérdéseket, mint például a tudomány és az elmélet, valamint a gyakorlat kapcsolatát. Feltétlenül szükség van arra, hogy szélesebb, nagyobb körben kísérjék figyelemmel az újabb eredmények gyakorlati megvalósításának és elterjesztésének lehetőségét. Többen felvetették a beszélgetésen, hogy művelődési létesítményeink, különösen vidéken, még mindig nem tudták kialakítani tematikában és különböző típusú programjaikban azt a változatosságot, gazdagságot, amellyel a legkülönbözőbb rétegek igényeit ki tudnák elégíteni. Különösen áll ^ akkor, ha art nézzük, hot? intézményrendszerünk rry kínál a magasabban kvaliu kált értelmiségnek. Sajnálj tos tény — s ezt az ország0" tapasztalat is megerősíti hogy. értelmiségünk számát viszonylag keveset adnak 1 művelődési házak és közpoF tok. A már említett tudat? sabb tervezés, az elmélet & a gyakorlat közötti szoros»^ kapcsolat kiépítése útja* ezen lehet és kell is válfaj tatni. Ehhez pedig a említett szaksajtónak is & gítséget kell nyújtani. Említettük már, hogy a k művelődésnek a jövőben s’? rosabb »és érdembel.ibb ka? csőlátókat kell kiépíteni h1. velődéspolitikánt más ág8*, val. Konkrét javaslatk®0 hangzott el — s az illeték szakemberek megszívlelem0^ nek tartották —, hogy a Fi vőben erősítsék meg a k művelődési könyvtárak és 8 iskolák kapcsolatát. Elsős°j ban a fizikai dolgozók tehv séges gyermekeinek hatha*0, sabb támogatását várják, könyvtáraktól. Budapes*? már készült olyan bibliogF; fia, amely a tehetséges, vábbtanuini szándékozó iff®, mekék jobb tájékozódását f gíti. Érdemes lenne megte. ni: hogyan tudnák ezt hr, valósítani megyei és jáfÁ szinten, miképpen lehetne alakítani egy olyan rends*0*', amely segítségével a köhO tárak ezt a segítségnyújtó megvalósíthatnák. Születő, új tudományág közművesítés. Most, amk*. egyre inkább megkapja ajj megillető rangot, művelóáj; politikánkban elfoglalja a*, megillető helyet, egyre ak*J álisabbá válik az az / iÄ hogy a közművelődés*1 J mint tudományágnak kinte kálják történetét, feltérkéPj zék azokat a nagy, s jeie*V irányzatait, törekvéseit, aK lyekkel rendelkezik. A Áj művelődéstörténet kimúl*Jj lása nem öncélú igény, hisí. a múlt számbavétele, tűnj rnányos rögzítése feltétl°.f tanulságos lehet és lesz a h vő számára is. S egy köS”J velődéstörténet birtok* f sokkal reálisabbnak tűnik . elméleti kutatás eredméiv : ségének lehetősége is. Csulorás Annámén Az epri nemzetközi audiovizuális konferencia tapasztalataiból
